EH 2002.694 A munkáltató 1978. március 1-je előtti károkozásával felmerült nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igény nem érvényesíthető [Ptk. 354. §, Ptké. II. 14. §, 1967. évi II. tv. végrehajtására kiadott 48/1979. (XII. 1.) MT r. 83. § (5) bek.].

A felperes 1975-ben az alperes izotóplaboratóriuma vezetőjeként végzett munka közben sugárkárosodást szenvedett. Az alperesnek az ebből eredő egészségkárosodásért fennálló felelősségét a bíróság 1979-ben ítéletével megállapította, és ennek alapján az alperes keresetveszteségi járadékot, élelemfeljavítás és gyógyszerköltség megtérítéseként kártérítést fizetett.

A felperes 1999-ben benyújtott keresetében a keresetveszteségi és élelemfeljavítási járadéka felemelését, továbbá az egészségi állapotában bekövetkezett nagyfokú romlásra hivatkozással 3,5 millió forint nem vagyoni kár megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével - egyebek mellett - kötelezte az alperest 1 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletnek a perköltségre vonatkozó rendelkezését, az alperes a nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését sérelmezte.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében részben és akként megváltoztatta, hogy az alperest kötelezte elsőfokú részperköltség megfizetésére, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte továbbá az alperest másodfokú perköltség megfizetésére.

A megyei bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett nem vagyoni kártérítés tekintetében osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját, amely szerint az Mt. 205. §-a értelmében a felperes 1999-ben keletkezett nem vagyoni kárigénye tekintetében az Mt. 177. § (2) bekezdése az irányadó. Eszerint a felperest a sugárfertőzés következményeként később bekövetkezett súlyos egészségromlása miatt a megítélt nem vagyoni kártérítés megilleti.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős "jogszabálysértő ítélet helyett a jogszabályoknak megfelelő ítélet hozatalát" kérte. Álláspontja szerint a Ptk. végrehajtására kiadott 1978. évi 2. tvr. (továbbiakban: Ptké.) 14. §-a értelmében az 1975-ben történt károkozásra tekintettel a felperes részére nem állapítható meg nem vagyoni kártérítés.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, mert álláspontja szerint az 1999-ben keletkezett igényekor hatályos jogot helytállóan alkalmazta a másodfokú bíróság.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

A felülvizsgálati kérelem helytállóan fejtette ki, hogy annak megítélésénél, a felperest az adott esetben nem vagyoni kárigény illeti-e, a károkozó magatartás időpontjának van jelentősége.

A nem vagyoni kár intézményét az 1977. évi IV. törvény iktatta be, és az 1978. évi 2. tvr. (továbbiakban: Ptké. II.) 14. §-a 1978. március 1-étől léptette hatályba a Ptk. ezt szabályozó 354. §-át. Kimondta a jelenleg is hatályos tvr. 14. §-a, hogy amennyiben a károkozó magatartás 1978. március 1-e előtt következett be - függetlenül a kár tényleges bekövetkezése időpontjától - nem vagyoni kártérítés nem állapítható meg. Az 1967. évi II. törvény (továbbiakban: régi Mt.) végrehajtására kiadott 48/1979. (XII. 1.) Mt. rendelet (továbbiakban: Mt. V.) 83. § (5) bekezdése a munkáltató kártérítési felelőssége körében a dolgozó nem vagyoni kárát a Ptk. 354. §-ával megegyezően szabályozta. Az Alkotmánybíróság 12/1991. (IV. 11.) AB határozata megsemmisítette a kártérítési igény érvényesíthetősége időbeli korlátozását szabályozó Mt. V. 101. § (3) bekezdését, amely a nem vagyoni kárigény időbeli érvényesíthetőségét a Ptké.-től eltérően 1980. január 1-jétől határozta meg. A határozat indokolása szerint a jogágak viszonylagos önállósága, egyes jogintézmények eltérő szabályozása nem eredményezheti a károsultak eltérő (hátrányosabb vagy előnyösebb) helyzetbe kerülését attól függően, hogy a munkahelyen munkavégzés közben, vagy más módon (helyen és időben) sérültek meg.

A kifejtettekre tekintettel, valamint eltérő jogszabály hiányában a felperes az alperes 1975-ben történt károkozásával összefüggésben felmerült egészségromlásából eredően nem vagyoni kárigényét nem érvényesítheti. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes érvelése téves.

A részletezett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó és az alperest első és másodfokú perköltség fizetésére kötelező részében hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletének az alperest nem vagyoni kártérítésre kötelező rendelkezését megváltoztatta, és ebben a körben a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.415/2001/3. sz.)