BH 1999.10.485 A forgalmiadó-hiány megállapítását vitató felperest terheli annak bizonyítása, hogy az adóáthárítása megtörtént és az erről szóló számla hiteles [Pp. 164. § (1) bek.].

Az APEH megyei igazgatósága a felperesnél 1994. január, március-május, július-augusztus, október hónapokra vonatkozóan lefolytatott általános forgalmiadó-ellenőrzés eredményeképpen az 1995. június 13-án kelt határozatával a felperes terhére 5.886.000,-Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg, valamint 2.943.000,-Ft bírságot, 1.930.000,-Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A határozat indokolása szerint az adóhiány megállapítására fiktív számlákra alapított adólevonási jog gyakorlása miatt került sor.

Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetet nyújtott be, melyben kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletében kifejtette, hogy a számlakibocsátók nem tekinthetők adóalanynak, az adóalanyra vonatkozó egyéb kötelezettségeket nem tartották be, számviteli kötelezettségüknek sem tettek eleget. A székhelyén, telephelyén a számlakiállítók közül a P. Bt., L. és Társa Bt., C. Kft. nem volt megtalálható, adóbevallási és -befizetési kötelezettségüknek nem tettek eleget. A P. Bt. cégbejegyzési kérelmét 1994 szeptemberében elutasították, az U. Bt. cégbejegyzési eljárását megszüntették a kérelem visszavonása folytán. Az I. Rt. számláján az ellenérték szöveges és szám szerinti megjelölése eltérő volt, az L. 94. Bt. könyvelésében a számla nem szerepelt, a kültag a szerződésen szereplő aláírást magáénak nem ismerte el. Megállapította a bíróság, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 35. §-ának (1) bekezdése, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. §-ának (3) bekezdése, 84. §-ának (2) bekezdése alapján az általános forgalmi adó visszaigénylése az adó összegét hitelesen igazoló számla hiányában jogszerűtlen volt.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet részbeni megváltoztatását, a közigazgatási határozatok részbeni hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Felülvizsgálati kérelmében a P. Bt., az L. és Társa Bt. és a C. Kft. számlakibocsátókkal kapcsolatos megállapításokat sérelmezte. A P. Bt.-t a jogerős ítélet a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 369. §-ának (2) bekezdésébe ütközően nem ismerte el adóalanynak. A gazdasági tevékenység a cégeljárás megindításával, a cégbejegyzésről való döntés előtt is megkezdhető, a cégbejegyzés iránti kérelem későbbi elutasítása nem érinti a cég adóalanyiságát. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 23. §-ának f) pontja ezzel kapcsolatban adóbevallási kötelezettséget előíró szabályából következően is az adóalanyiság nem szűnik meg a cégbejegyzési kérelem elutasításával visszamenőleges hatállyal. Az L. és Társa Bt. vonatkozásában vitatta, hogy a beltag ismeretlen helyen való tartózkodása, az adókötelezettségét nem teljesítő számlakibocsátó ellenőrizhetetlensége bizonyította volna, hogy a felperes nem a bt.-től vásárolt gázolajat, hanem a bt. nevét jogszerűtlenül használó ismeretlen személytől. A C. Kft. tekintetében szintén a számlakibocsátó ellenőrizhetetlenségére alapított jogosulatlan adó-visszaigénylés megállapítását vitatta. Hivatkozott az Art. 51. §-ának (7) bekezdésére a tényállás tisztázatlansága körében, valamint az 1997. november 21-től hatályba lépett 7012/1997. (AEÉ. 13.) APEH irányelvre.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadta, hogy az APEH irányelv a korábban hozott közigazgatási határozatok esetében nem alkalmazható.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelemben tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.