259/B/2004. AB határozat

Orfű Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a köztisztaságról, valamint a települési szilárd hulladékra vonatkozó közszolgáltatásról szóló 17/2001. (XII. 10.) számú rendelete 10. § (1) és (10) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság Orfű Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a köztisztaságról, valamint a települési szilárd hulladékra vonatkozó közszolgáltatásról szóló 17/2001. (XII. 10.) számú rendelete 10. § (1) és (10) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Orfű Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a köztisztaságról, valamint a települési szilárd hulladékra vonatkozó közszolgáltatásról szóló 17/2001. (XII. 10.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 10. § (1) és (10) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte.

A kifogásolt rendelkezések arról rendelkeznek, hogy a szemétszállítási szolgáltatást igénybe vevők a közszolgáltatásért díjat kötelesek fizetni, az igénybe vevőt terhelő díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás, és a tulajdonos nem tagadhatja meg a díj fizetését abban az esetben, ha a szolgáltatást nem veszi igénybe.

Az Alkotmánybíróság felhívására kiegészített indítványában az indítványozó arra hivatkozott, hogy a törvények és rendeletek előírják ugyan az önkormányzatok számára a hulladék-összegyűjtés és -elszállítás megoldását, de álláspontja szerint arra nem jogosultak, hogy "ezen közszolgáltatást kötelező, igénybe nem vétele esetén is fizetendő adójellegű teherként vessék ki a lakosságra." Az indítványozó hivatkozott a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 26. §-ára, mely szerint a hulladékszállításidíj-hátralék adók módjára behajtandó köztartozás, de úgy véli, hogy "maga a szolgáltatás nem adójellegű."

Az indítványozó az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének 1990. VI. 24-ig hatályban volt szövegét idézte. Véleménye szerint e rendelkezésbe ütköznek az Ör. megjelölt rendelkezései. Álláspontja szerint törvény által meg nem határozott "adó" kivetésére az önkormányzat nem jogosult, azt csak "alkotmányjellegű törvény" állapíthat meg.

II.

1. Az Alkotmány indítványban érintett rendelkezése:

"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

2. Az Ör. sérelmezett rendelkezései:

"10. § (1) A szolgáltatást igénybevevők a közszolgáltatásért díjat kötelesek fizetni. Az igénybevevőt terhelő díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás."

"10. § (10) A tulajdonos nem tagadhatja meg a díj fizetését abban az esetben, ha a szolgáltatást nem veszi igénybe."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. A helyi önkormányzatok jogalkotási hatáskörének terjedelmét az Alkotmány, illetőleg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkot, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat rendeletet.

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása. A településen keletkező szilárd hulladék összegyűjtése, keletkezési helyéről történő elszállítása hatékonyan intézményesített közszolgáltatás keretei között valósítható meg. A Hgt. 21. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként a települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást tart fenn. A Hgt. 20. § (1) bekezdése az ingatlantulajdonos kötelességévé teszi az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladék gyűjtését, és a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek történő átadását. A Hgt. 23. § f) pontja szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben határozza meg az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét. A Hgt. 26. § (1) bekezdése a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlantulajdonost terhelő díjhátralékot adók módjára behajtható köztartozásnak minősíti.

Az ismertetett törvényi előírások alapján alkotta meg az önkormányzat képviselő-testülete az Ör.-t, melynek 7. § (1) bekezdése szerint a község teljes közigazgatási területén a települési szilárd hulladék összegyűjtése és elszállítása kötelezően igénybe veendő közszolgáltatás.

Az Alkotmánybíróság már több hasonló tárgyú önkormányzati rendelet alkotmányellenességének vizsgálata során megállapította, hogy minden ingatlan használata során keletkezik hulladék, ezért környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre tekintettel a törvény kötelező közszolgáltatássá tette a települési szilárd hulladék elszállítását és ártalmatlanítását, valamint a szervezett szemétszállítás kötelező igénybevételét. E határozataiban hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy nem életszerű, hogy a tulajdonos az ingatlan használata során rendszeresen, egyáltalán nem bocsát ki hulladékot, ezért a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása és ennek alapján a közszolgáltatási díj fizetése a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét nem idézi elő. Az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt, vagy "üres" gyűjtőedény alapján kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után, mivel a szolgáltató ilyen esetekben is megjelenik, és költségei merülnek fel. (506/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1541, 1545.; 992/H/2001. ABH 2002, 1563, 1567.; 254/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1659, 1663.)

2. Az Alkotmánybíróság korábbi indítvány alapján a Hgt. 26. § (1) bekezdésének rendelkezését is vizsgálta. A 339/B/2001. AB határozatában úgy ítélte meg, hogy "a Hgt. 26. (1) bekezdése - mint törvényi szabályozás - nem 'jogellenesen' nyilvánította köztartozássá az ingatlantulajdonost a hulladékkezelési közszolgáltatás igénybevételéért terhelő díjhátralékot." A határozat indokolásában az Alkotmánybíróság hivatkozott a 821/B/1990. AB határozatára, amelyben közteherként említi mindazokat "az állam javára előírható közbefizetéseket, amelyek az állam gazdasági tevékenységének, intézményei működtetésének fedezetét szolgálják." (ABH 1994, 481, 486.) A közteherviselésre, a közjogi bevételek körének megállapítására, így az e bevételek elmaradása esetén keletkező bevételkiesés, azaz tartozás köztartozássá minősítésére kizárólag törvény jogosult. (ABH 2003, 1366, 1367-1368.) Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 3. § (2) bekezdése szerint a végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében a törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el.

Az Ör. 10. § (1) be kezdése a Hgt. rendelkezései alapján állapítja meg, hogy a közszolgáltatásért díjat kell fizetni, a közszolgáltatás igénybevétele kötelező, ezért nem tagadható meg a díjfizetés abban az esetben, ha azt nem veszik igénybe. A díjhátralék - a Hgt. 26. § (1) bekezdése szerint - meg nem fizetés esetén adók módjára behajtható köztartozás.

A kifogásolt rendelkezés értelmezése alapján egyértelműen megállapítható, hogy az önkormányzat képviselő-testülete nem új adónemet állapított meg, hanem - törvényi felhatalmazás alapján - a közszolgáltatás elvégzéséért járó ellenszolgáltatásként díjat határozott meg. Törvény - a Hgt. - minősíti a díjhátralékot köztartozássá, amelyet adók módjára kell behajtani. Az Ör. a díjhátralékkal kapcsolatosan is a törvény rendelkezéseit ismételve, a törvényi rendelkezéssel egyezően mondja ki, hogy az adók módjára behajtható köztartozás.

3. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezéseknek az Alkotmány 8. § (2) bekezdésébe ütközését állította. Az Alkotmánybíróság az Ör. sérelmezett rendelkezéseinek vizsgálatát a hatályos alkotmányi rendelkezés tekintetében végezte el. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 8. § (2) bekezdésének rendelkezése valamint az Ör. indítványozó által kifogásolt azon rendelkezései között, amelyek alapján a közszolgáltatásért díjat kell fizetni, az nem tagadható meg, és az igénybe vevőt terhelő díjhátralék adók módjára behajtható köztartozás, alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.

Mivel az Ör. 10. § (1) és (10) bekezdésének rendelkezései az Alkotmány 8. § (2) bekezdését nem sértik, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2005. december 12.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró