Az Egri Törvényszék K.30223/2006/17. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 67. §, 77. §, 78. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 38. §, 42. §, 43. §, 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) 83. §, 84. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 3. §, 13. §, 32. §, 34. §, 35. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 26. §, 36. §, 97. §, 129. §, 130. §, 143. §, 165. §, 170. §, 171. §, 34/1999. (XII. 26.) PM rendelet 1. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Szalai Tünde

Kapcsolódó határozatok:

*Egri Törvényszék K.30223/2006/17.*, Kúria Kfv.35277/2007/5. (AVI 2011.4.36, BH 2009.5.164)

***********

Heves Megyei Bíróság

K.30.223/2006/17.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Heves Megyei Bíróság a Dr. Tatár Klára (ügyvéd címe) ügyvéd és a (meghatalmazott neve) (meghatalmazott címe) meghatalmazott által képviselt felperes neve (felperes címe)felperesnek - a (jogtanácsos neve) (alperes címe.) jogtanácsos és (főosztályvezető-helyettes neve) (alperes címe) főosztályvezető helyettes által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen ÁFA adólevonási jog tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes kereseti kérelmét e l u t a s í t j a.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg az Magyar Államnak az APEH Észak - Magyarországi Regionális Igazgatóság külön felhívására 900.000 (kilencszázezer) Ft eljárási illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 200.000 (kettőszázezer) FT perköltséget.

A felperes felmerült költségét maga köteles viselni.

A bíróság ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

A bíróság a felperes kereseti kérelme, az alperes érdemi nyilatkozata és a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Az elsőfokon eljárt közigazgatási szerv 2000-2004. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló valamennyi adónemet érintő ellenőrzést tartott a felperesi Kft-nél, kivéve a 2003. júniusi hónapot áfa adónemben (megbízólevél száma) számú megbízólevél alapján.

Az ellenőrzés során megállapításra került, hogy a felperes neve kapcsolt vállalkozása a (Bt. neve) melynek beltagja a felperesi kft. ügyvezetője (ügyvezető neve).

A két cég 2000 és 2001. évben egymással üzleti kapcsolatban állt és az felperesi Kft. a (Bt. neve) -től szerzett be árut.

A beszerzett áruk ellenértékéről szóló számlákat a (Bt. neve) számlakibocsátó a nyomtatványboltban vásárolt számlatömbök sorszámának felhasználásával szövegszerkesztővel állította ki.

A felperesi kft. a számlákat befogadta és az alapján áfa adólevonási jogát kívánta érvényesíteni 2000 és 2001. évben.

Az elsőfokon eljárt közigazgatási szerv neve a 2006. március hó 17-én kelt elsőfokú közigazgatási határozat ügyszáma számú határozatával a felperes terhére Áfa, Szja., és Társasági adónemben több megállapításra alapozva melynek részét képezte a fenti üzleti kapcsolatra tekintettel megállapított adóhatósági megállapítás is, az adózó terhére összesen 36.500.000 Ft adókülönbözetet, míg javára 2.385.000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Az elsőfokú határozat szerint a felperes terhére megállapított a pénzügyileg rendezendő adóhiány összege 32.664.000 Ft-ban került meghatározásra, amely után 16. 332.000 Ft adóbírság, 19.643.000 Ft késedelemi pótlék került kiszabásra. A jogszabályban előírt bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt az elsőfokon eljárt adóhatóság 25.000 Ft mulasztási bírságot is kiszabott a felperessel szemben.

Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben az elsőfokú határozat megváltoztatását kérte a felperesi kft. és a (Bt. neve)-től befogadott számlákkal kapcsolatos megállapításokat tette vitássá, melyre Áfa levonási jogát alapította.

A fellebbezést az alperes neve a másodfokú közigazgatási határozat ügyszáma iktatószámú határozatával bírálta el. A másodfokon eljárt közigazgatási szerv az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott adóbírság összegét 4.446.000 Ft törlésével, 11.586.000 Ft-ban állapította meg és az adóbírság összegét az Art. 171.§ (1) bekezdésének alkalmazásával 30%-ra mérsékelte. Az alperes neve az elsőfokú határozat indokolási részét is részben megváltoztatta az adóbírság mérsékléséhez igazodóan.

Egyebekben az elsőfokú határozat rendelkezéseit változatlanul fenntartotta.

A felperes bírósághoz fordult és eredeti kereseti kérelmében kérte a másodfokú határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő felülvizsgálatát, annak hatályon kívül helyezését, továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását ügyvédi munkadíj címén, amelyet a 32/2003. (VIII.22.) IM számú rendelet 3.§ (2) bekezdés a.) és b.) pontjának alkalmazásával a pertárgyértékhez igazodóan kért megállapítani.

A felperes a bírósági eljárás időtartama alatt a szövegszerkesztővel kinyomtatott számlák alapján kitöltött nyomtatványboltban megvásárolt számlatömbök kapcsolt vállalkozás által történő kiállítását követően az Áfa adólevonási jogosultságát érvényesítette, amelyet az adóhatóság teljesített is részére. Ezt követően a felperes csak az alkalmazott szankciók, az adóbírság és a késedelmi pótlék kiszabásának jogszerűtlenségét vitatta.

A felperes kérte a határozat végrehajtásának felfüggesztését is, amelyről a bíróság a 7. sorszám alatti végzésével döntött és a kérelmet elutasította.

A felperesi álláspont szerint a felperes Áfa adólevonási jogosultságának alaphatározat szerinti megtagadása, valamint a szankciók alkalmazása jogszabálysértő volt az alábbiak miatt:

Az Áfa törvény rendeltetése és célja a törvény preambuluma szerint, hogy az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges állandó és értékálló bevételt biztosítsa, versenysemleges adórendszert működtesse.

Hivatkozott arra, hogy a felperesi kft. és a Bt. neve nevű kapcsolt vállalkozás üzleti kapcsolatát tekintve az állapítható meg, hogy a kifogásolt években a két gazdálkodó szervezet közötti gazdasági események ténylegesen megvalósultak, a számlakibocsátó az Áfát befizette, így a költségvetést kár nem érte, az állami bevételek nem csökkentek. A felperes eljárása és magatartása nem veszélyeztette a törvény célját, nem eredményezte a költségvetési bevételek csökkentését. Hivatkozott arra, hogy maga a másodfokú határozat indokolása is elismeri, hogy új számla kibocsátását követően az Áfa törvény 36.§ (5) bekezdése értelmében az adólevonási jog az elévülési időn belül érvényesíthető. Ez a peres eljárás időtartama alatt meg is történt a felperes részéről.

Hivatkozott a felperes arra, hogy az Art. 1/A.§ (1) bekezdése szerint az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. A Legfelsőbb Bíróság 1/1998. Kje. számú jogegységi határozata 1. pontjában elvi éllel leszögezte, hogy rendeltetésszerű joggyakorlás az adójogviszonyban is olyan általános jogosultság, amelyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése a hatóságnak pedig eljárása során érvényesítenie kell.