723/D/2001. AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 14. és 15. §-ával, valamint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 91. §-ával összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó ellen lefolytatott szabálysértési eljárásban hozott megszüntető határozattal szemben a Fővárosi Főügyészség óvást nyújtott be. A bíróság az óvásnak helyt adott és a szabálysértési hatóságot az óvásban indítványozott eljárás lefolytatására kötelezte. Az indítványozó a bírósági kötelezés alapján meghozott, a Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Jegyzője, mint I. fokú szabálysértési hatóság 380/2001.szabs.XVI. számú határozatával kapcsolatban terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Ebben a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 14. és 15. §-ai, valamint a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 91. §-a alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését, valamint az ügyében való alkalmazhatóság megtiltását kezdeményezte.

Előadta, hogy alkotmányossági szempontból elfogadhatatlannak tartja "azt a jogi szabályozást, amely nem teszi kötelezővé az ügyészi óvás megküldését az ügyben érdekelt felek részére, ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen nyújtja be, és ez által nem ad lehetőséget arra, hogy a felek az óvásra észrevételeket tehessenek". Aggályosnak tartja az indítványozó a támadott rendelkezéseket amiatt is, "hogy szabálysértési ügyben az ügyészi óvás következtében indult bíróság előtti eljárásból az eljárás alá vont személyt kihagyják, és annak lehetőségét sem adják meg számára, hogy legalább beavatkozóként részt vegyen az eljárásban". Mindezek miatt a kifogásolt rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 8. § (1) és (2) bekezdését, az 54. § (1) bekezdését, az 57. § (1) és (5) bekezdését, a 64. §-át és a 70/K. §-át sértik.

2. Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem felel meg az alkotmányjogi panasz törvényben előírt feltételeinek. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdésében foglalt feltételeknek együttesen kell fennállniuk [23/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 361, 362.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 118.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.; 46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488, 510.].

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon csak az ún. rendes jogorvoslatokat kell érteni, vagyis az alkotmányjogi panaszra nyitva álló határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a rendkívüli jogorvoslati eljárásokkal kapcsolatban alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy "ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be,... az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani" [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.]. Az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy ezt az álláspontot csak az érdemi és jogerős határozat esetében lehet alkalmazni [41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 310-311.; 870/D/2002. AB végzés, ABK 2005. május, 350, 351.].

A jogerős és érdemi határozat követelménye az alkotmányjogi panasz jogorvoslati jellegéből is következik. Az Alkotmánybíróság az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában (ABH 1991, 272.) mondta ki első alkalommal, hogy "az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Ez következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt 'panasz'-nak nevezi, másrészt, hogy azt az 'egyéb jogorvoslati lehetőségek' kimerítése után, vagy 'más jogorvoslati lehetőség hiányában', vagyis további, illetőleg végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára. ... Az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása miatti konkrét jogsérelem orvosolhatóságának a hiányában ugyanis az alkotmányjogi panasz nemcsak funkcióját vesztené el, de azt a sajátosságát is, amely az Abtv. 21. § (2) bekezdése alapján bárki által indítványozható utólagos normakontrollhoz képest a jogintézményben megnyilvánul. Az indítványozó szempontjából is csak akkor van értelme az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatti panasznak, ha az Alkotmánybíróság eljárása folytán jogsérelme orvosolhatóvá válik" (ABH 1991, 272, 281-282.).

Az Alkotmánybíróság általános érvénnyel mutatott rá, hogy az "alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása által meghatározott (ABH 1992, 515, 516.; ABH 1993, 48, 74-75.)" [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109.].

A fentiekre tekintettel a jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította: a Budapest Főváros XVI. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Jegyzője, mint I. fokú szabálysértési hatóság által hozott 380/2001.szabs.XVI. számú határozat jogerős, de - az alkotmányjogi panasz szempontjából - nem érdemi határozat. A szabálysértési hatóság ugyanis ebben a határozatában kizárólag azt állapította meg, hogy a korábbi, az ügyészi óvással támadott határozata törvénysértő, nem döntött azonban az indítványozó szabálysértési felelőssége kérdésében és nem alkalmazott szankciót. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt - az Abtv. 48. § (1)-(2) bekezdéseiben írt feltételek hiánya miatt - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 29. § e) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2005. október 3.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró