EH 2012.06.B6 Amennyiben a rablás befejezését követően az elkövetők úgy távoznak, hogy a sértettet összekötözött lábbal, mozgásképtelenül hagyják a helyszínen, a rablás és a személyi szabadság megsértésének bűntette valóságos anyagi halmazatot képez [Btk. 321. §, 175. §].
Kapcsolódó határozatok:
Siófoki Járásbíróság B.169/2010/17., Kúria Bfv.529/2011/8. (*EH 2012.06.B6*), Kaposvári Törvényszék Kb.27/2014/12., Kúria Bhar.1931/2015. (BH 2016.10.260), Fővárosi Ítélőtábla Kbf.36/2015/9., Kaposvári Törvényszék Bf.586/2010/11.
***********
A városi bíróság a 2010. július 16-án kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. társtettesként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 321. § (1) bek.] és 1 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 175. § (1) bek.].
Ezért őt, mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 5 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság a 2010. november 11-én meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot az I. rendű terhelt tekintetében annyiban változtatta meg, hogy pontosította a rablás bűntettének minősítését, ami helyesen Btk. 321. § (1) bekezdés I. fordulata. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.
A tényállás I. rendű terheltre vonatkozó részének lényege a következő.
Az I. rendű és III. rendű terhelt elhatározta, hogy vagyon elleni bűncselekményt követ el. A III. rendű terhelt által vezetett gépkocsival a helyszínre mentek, kiszemelték a sértett és férje házát. Kihasználva a bent lakók óvatlanságát, bementek, körülnéztek, megállapították, hogy azt idős házaspár lakja és ott elegendő érték található.
Két héttel később, 2008. november 29-én éjszaka az I. rendű terhelt és kérésére a II. rendű terhelt, a III. rendű terhelt vezette gépkocsival a kiválasztott házhoz ment, hogy értéktárgyakat szerezzen.
Az I. rendű és II. rendű terhelt a falutáblánál kiszállt, III. rendű terhelt pedig várakozni és figyelni kezdett. I. rendű terhelt a szemnél kivágott sapkáját arcába, II. rendű terhelt pedig kapucniját fejére húzta, és 23 óra körül, a bejárati ajtót benyomva jogtalanul bementek a sértett házába.
Egyik szobában a villanyt felkapcsolták és kutatni kezdtek. A másik szobában alvó sértett erre felébredt és kérdőre vonta őket. Ekkor az I. rendű és a II. rendű terhelt a villanyt lekapcsolta. Egyikük megfogta a sértett tarkóját és vállát, s annak fejét a párnába nyomta. A másik pedig a sértett kezét ragasztószalaggal összekötözte, majd a sértett lábát az ágyra feltette és azt is összekötözte ragasztószalaggal. Eközben végig lenyomva tartották a sértett fejét, aki az ágyon hasán feküdt, megkötözött kezei a hasa alatt voltak.
Az események hatása alatt álló sértett a terheltek kérdésére megmondta hol van 120 000 forint, amit I. rendű terhelt megtalált. Ezután ismét pénzt, ékszereket követeltek, a sértettet megöléssel fenyegetve. Miután a sértett nem tudott adni több pénzt vagy ékszert, az I. rendű és II. rendű terhelt a megszerzett pénzzel eltávozott.
Az I. rendű terhelt 23 óra 17 és 18 perc között, pár másodperc alatt kétszer jelzett mobiltelefonon III. rendű terheltnek, aki fél perc múlva visszahívta, majd felvette őket. Gépkocsival mindhárman a III. rendű terhelt lakására mentek, ahol I. rendű terhelt a 120 000 forintot egyenlő arányban, hármójuk között szétosztotta.
A sértett 72 éves, magassága 161 cm, testsúlya 63 kg, I. rendű terhelt 34 éves, magassága 175 cm, testsúlya 85 kg, II. rendű terhelt 31 éves, magassága 173 cm, testsúlya 73 kg.
A sértett a bántalmazás következtében az arc mindkét oldalán és mindkét csukló felszínén bőr alatti bevérzéseket szenvedett, melyek együttes gyógytartama 6 nap.
Az I. rendű és II. rendű terhelt, amikor a házból eltávoztak, a ragasztószalaggal kezén és lábán megkötözött sértettet hasán fekve az ágyon hagyták. A megfélemlített sértett percekig nem mert mozdulni, majd kezét, lassanként mozgatva kiszabadította a csuklóján körbetekert ragasztószalagból anélkül, hogy az elszakadt volna, utána elvágta a lábára tekert ragasztószalagot; 23 óra 15 perckor pedig telefonon értesítette a rendőrséget.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint az I. rendű terhelt a rablás bűntettét és a személyi szabadság megsértésének bűntettét egyaránt megvalósította. A sértettel szemben - a II. rendű terhelttel együtt - erőszakot alkalmazott. Erős, tartós rögzítést eredményező ragasztószalaggal kezén és lábán megkötözték a sértettet. A rablás megvalósításához alkalmazott, mozgási szabadságtól megfosztott állapotot pedig a rablás befejezése után is fenntartották, ami anyagi halmazat.
A másodfokú bíróság ezzel a jogi értékeléssel maradéktalanul egyetértett.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt a személyi szabadság megsértése bűntettében megállapított bűnösség miatt, megváltoztatás és enyhébb büntetés kiszabása érdekében.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
Indokai szerint a terheltek a rablás megvalósításához alkalmazott, és a sértett mozgási szabadságától megfosztott állapotát a rablási cselekmény befejezése után is fenntartották, ezért valóságos a halmazat.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Kétségtelen, hogy felülvizsgálati ok a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, és a 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
Jelen ügyben azonban egyikről sincs szó.
A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján ugyanis felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ennélfogva a jogkövetkeztetések - így a bűnösség megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
Az irányadó tényállás alapján pedig nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. rendű terhelt bűnösségét - rablás bűntette mellett - személyi szabadság megsértésének bűntettében is megállapította.
A Btk. 175. § (1) bekezdése szerint személyi szabadság megsértésének bűntettét követi el, aki mást személyi szabadságától megfoszt.
A bűncselekmény törvényi tényállása nyitott, az elkövetési magatartást közelebbről nem határozza meg, ekként a bűncselekmény valójában eredmény-bűncselekmény. Eredmény mindig valamely, külvilágban bekövetkező változás, ami e bűncselekmény esetében a fogság, illetve annak okozása. A törvényi tényállás a "megfosztás" kifejezés használatával a fogságnak, mint változásnak bekövetkezésére utal.
Következésképpen a személyi szabadságtól megfosztás sokféle magatartásban nyilvánulhat meg, egyaránt értendő alatta fogságba vetés, fogságban tartás és fogva hagyás. Ha a fogság okozása eleve és tudottan szándékos, akkor az azt követő fogságban hagyás is az eredeti szándéknak megfelelő magatartás.
A bűncselekmény megvalósulása nem függ a személyi szabadság megfosztásának időtartamától. Ezért megvalósul a személyi (helyváltoztatási stb.) szabadság elvételének mozzanatával is. Nem feltételezi a folyamatos őrzést sem, ekként megvalósul a személyi szabadságtól megfosztást követő otthagyással is.
Ha azonban a fogságot okozó magatartás, tehát a személyi szabadság elvételének mozzanata - valamely okból - külön nem értékelhető, az egyben nem jelenti, hogy az azt követő fogságba hagyó magatartás értékelése is kizárt.
Jelen ügyben is erről van szó. Az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt és társa a sértett házába lopási szándékkal ment, ott kutatni kezdett. A felébredő és megjelenő sértett őket kérdőre vonta. Ezért őt ágyra nyomták, kezén, lábán megkötözték, s az így lenyűgözött sértett által elmondott helyről pénzét elvették. E cselekmény kétségtelen rablás.
A sértett megjelenése a lopás véghezvitelének akadályát, ágyra nyomása, összekötözése pedig annak leküzdését képezte. A gyengébb nemhez tartozó, idős, egyedül megjelenő sértettel szemben a magasabb, testesebb terheltek által - irányadó tényállás szerint - kifejtett magatartás kétségtelenül alkalmas rablási erőszak megállapítására.
Értelemszerűen mindig az elkövető választja meg, hogy elvételi szándéka kinek birtokát célozza, és mely magatartással törhető meg annak ellenállása (amint az jelen ügyben is történt).
A sértett ellenállásának leküzdése céljából választott magatartás lehet mozzanatos, viszont lehet tartós és más (több) jogvédte érdeket is sérthet, ami felveti a halmazat kérdését.
Következetes ítélkezési gyakorlat, hogy azok a bűncselekmények, amelyek törvényi tényállásában erőszak alkalmazása szerepel, elnyelik az erőszak alkalmazása során okozott könnyű testi sértést, tettleges becsületsértést. Ehhez képest - az említett körben - az alaki halmazat csupán látszólagos.
Ugyanez vonatkozik a Btk. 321. § (1) bekezdése szerinti rablás és a Btk. 175. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértése egyidejűségének esetére. A sértettnek az elvételt célzó lefogása, illetve elvétel véghezvitele során való fogvatartása miatt, a rablás mellett nincs helye a Btk. 175. § (1) bekezdésének megállapításának, e két bűncselekmény alaki halmazata csupán látszólagos.
A rablás befejezése - tehát az elvétel megtörténte - után, és nem az elvett dolog megtartása végett a sértettel szemben alkalmazott erőszak (függetlenül annak mérvétől) viszont már nem része a rablásnak, hanem különálló, külön értékelendő magatartás.
Ugyanígy különálló magatartás a dolog elvétele végett fogvatartott sértett, dolog elvételét követő fogva hagyása.
A lábak összekötözése önmagában is alkalmas annak megállapítására, hogy az összekötözött fogságba került, személyi szabadságától megfosztották (ugyanez a kezek összekötözése esetében nem feltétlen).
Az I. rendű terhelt (társával együtt) szándékosan kötözte össze a sértett lábait. Ebből adódóan azt is felismerték, hogy a sértett nem tud mozdulni, fogva van. Ennek ellenére őt ebben - a személyi szabadságtól megfosztott - állapotban hagyták, s amikor távoztak a sértett fogva hagyásába legalább eshetőleges szándékkal belenyugodtak.
A sértettet fogva hagyó magatartásuk időben elvált a rablástól, annak befejezése utáni, azzal valóságos anyagi halmazatot képez.
A Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - az I. rendű terhelt tekintetében - a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.