BH 2005.5.177 Az örökbefogadott és a vér szerinti rokonai közötti törvényes öröklési kapcsolat szempontjából az örökbefogadás titkosságát az örökhagyó halálakor hatályban lévő családjogi rendelkezések alapján kell megítélni [Ptk. 617-618. §-ok; Csjt. 48. §].

Az 1999. július 3-án elhunyt H. E. J. magyar állampolgár örökhagyónak a testvére a felperes, az alperes pedig a gyermeke, akinek örökbefogadását a gyámhatóság - az örökhagyó hozzájáruló nyilatkozatát pótolva - engedélyezte és megállapította, hogy az alperes neve az örökbefogadó vezetékneve alapján Sz.-re változik.

Az örökhagyó s.-i lakos volt, Németországban hunyt el.

Az S.-i Járásbíróság az örökhagyó Németországban lévő javait illetően öröklési bizonyítványt állított ki, abban megállapította, hogy az örökhagyó örököse a magyar jog szerint leánya, az alperes. A felperes fellebbezését a B.-i Bíróság elutasította.

Az örökhagyó testvére külföldi felhasználás céljára öröklési bizonyítvány kiállítását kérte dr. A. M. budapesti közjegyzőtől arra hivatkozással, hogy az örökhagyó gyermekét titkos örökbefogadással fogadták örökbe és az örökhagyónak túlélő házastársa nem maradt. A közjegyző az öröklési bizonyítványában megállapította, hogy az örökhagyó egyetlen törvényes örököse a felperes.

Az alperes egy éven belül a közjegyzőtől az eljárás megismétlését, a végzés hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az örökhagyó utáni öröklésre ő jogosult. A közjegyző a megismételt eljárásban a felek közötti öröklési jogi vitára tekintettel az öröklési bizonyítvány kiállítását megtagadta, és az eljárást megszüntette.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó után törvényes öröklésre ő jogosult, az alperes örökbefogadása titkosnak minősül, ezért az örökhagyó és az alperes között törvényes öröklési kapcsolat nem áll fenn.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, joghatóság hiányára, res judicatára hivatkozott, érdemben pedig azzal védekezett, hogy örökbefogadása a jogszabályváltozásokra tekintettel nem az anyakönyvezés módjától függ, hanem az anyagi jogszabály szerint nem minősül titkosnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest le nem rótt illeték és perköltség fizetésére kötelezte.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az adott esetben res indicata nem áll fenn, mert a S.-i Járásbíróság a per tárgyában nem ítélettel döntött. A joghatóság hiányára alapozott alperesi védekezést azzal utasította el, hogy az örökhagyó személyes joga alapján a magyar bíróság joghatósága a Pp. 123. §-on alapuló kereset tárgyában való eljárásban akkor is fennáll, ha az örökhagyónak magyarországi hagyatéka nem volt. Az alperes érdemi védekezésének viszont azon az alapon adott helyt, hogy a Ptk. 618. §-ában foglalt öröklési szabályok alkalmazása a hagyaték megnyíltának időpontjához: örökhagyó halálához fűződik. Az 1978. évi 2. tvr. 8. §-át 1987. szeptember 1-jei hatállyal módosította az 1987. évi 11. tvr., majd az 1990. évi XV. törvény 10. § (3) bekezdése. E módosítások értelmében a Ptk. 618. §-a alkalmazásában csak a Csjt.-ben taxatíve felsorolt örökbefogadás tekinthető titkosnak.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest le nem rótt illeték és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság a megállapított tényállással és érdemi döntéssel egyetértett, az ítélet indokolását azonban kiegészítette. Rámutatott, hogy a felperes a Ptk. 618. § alkalmazásában az örökbefogadás idején hatályos 1978. évi

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, keresetének való helytadás iránt a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok az 1987. évi II. tvr., az 1990. évi XV. törvény és az 1978. évi 2. tvr. 17. §-ának téves alkalmazásával, az 1986. évi IV. törvény 17. §-ának figyelmen kívül hagyásával jogszabálysértő ítéleti döntést hoztak. Álláspontja szerint az örökbefogadott öröklését rendező jogszabály anyagi jogszabály, ezért a hagyaték megnyíltakor hatályos Ptk. 618. §-a alkalmazandó, ez azonban utaló szabály, az örökbefogadásra mint eljárási cselekményre utal vissza. Az örökbefogadásra, mint eljárásra azonban a foganatosításkor hatályban lévő jogszabály az irányadó. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett indokai szerint az örökbefogadás 1978. május 17-én történt, az akkor hatályos jogszabály (1978. évi 2. tvr. 8. §-a) szerint az örökbefogadás titkos volt. Az új jogszabályoknak az 1987. évi 11. tvr.-nek és az 1990. évi V. törvénynek visszaható hatálya nincs, az nem érintheti a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekményt, ezért az eljárt bíróságok ítéleti döntéseiben foglalt jogi álláspont téves. Másodlagosan azzal érvelt, hogy az alperes örökbefogadása mind az örökbefogadás, mind a hagyaték megnyíltakor irányadó jogszabályok szerint is titkosnak minősült. Az eljárt bíróságok nem vették figyelembe azt, hogy az örökbefogadáskor hatályos Csjt. 48. § (4) bekezdése szerint a szülő hozzájáruló nyilatkozatának a gyámhatóság általi pótlásával a szülőt a szülői felügyeleti jogától de facto fosztották meg, ez pedig a 48. § (5) bekezdés a) pontja szerinti szülői felügyeleti jogtól megfosztott szülő gyermekének örökbefogadásával tekinthető analógnak.