3006/2021. (I. 14.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.I.10.129/2019/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselő (dr. Biczó László ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Kúria Mfv.I.10.129/2019/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.675/2018/4. számú és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.444/2016/61. számú ítéletére kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését.

[2] 1.1. A megelőző eljárásban az indítványozó felperesként vett részt. Keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az igazságügyi szolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetését, és kötelezze az alperest eredeti munkakörében tovább foglalkoztatni, valamint fizesse meg részére az elmaradt illetményt. Ezen túlmenően kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 millió forint megfizetésére sérelemdíj jogcímén.

[3] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság mint elsőfokú bíróság a 22.M.444/2016/61. számú kijavított ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg az indítványozó igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyát. Kötelezte, hogy fizessen meg az indítványozónak 469.920 forint elmaradt illetményt, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[4] A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 8.Mf.20.675/2018/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az indítványozó keresetét elutasította. Döntésének indokolásában - az indítványozó igazságügyi jogviszonya tartamának jellegére tekintettel - kiemelte, hogy az alperes 2009. szeptember 1-jétől egy éves határozott idejű igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyba, fogalmazó munkakörbe nevezte ki az indítványozót, majd a kinevezését két alkalommal, egy-egy évre meghosszabbította. A három év határozott idő leteltét követően az alperes az indítványozót tovább foglalkoztatta 2012. szeptember 1-től, a kinevezését határozatlan időre módosította. Ettől kezdve az indítványozó határozatlan idejű szolgálati jogviszonyban állt az alperessel. Jogi szakvizsgáját követően az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 13. §-a szerint bírósági titkárnak kinevezhető volt, amit több alkalommal kezdeményezett is.

[5] A Fővárosi Törvényszék elnöke a 2015. április 16-án kelt iratában értesítette az indítványozót, hogy a határozatlan idejű szolgálati jogviszonya változatlanul hagyása mellett 2015. április 20-tól 2016. április 19-ig tartó határozott időtartamra kinevezte bírósági titkárrá. A másodfokú bíróság ugyanakkor az Iasz. 12. § (1) és 17. § (1) bekezdésére figyelemmel kiemelte: a bírósági titkárrá való kinevezésről szóló okirat nem tartalmazta a felek megállapodását, az a munkáltatói jogkör gyakorlójának egyoldalú nyilatkozata volt. Az alperes az indítványozót a 2009. szeptember 1. és 2012. augusztus 31. közötti időszakban - összesen három évig - határozott idejű jogviszonyban foglalkoztatta, így a 2015. április 16-i iratban az újabb határozott idő kikötése az Iasz. 12. § (1) bekezdésébe ütközött. A bírósági titkárrá történő kinevezési okirat határozott időre vonatkozó része ezért jogszabályba ütközés miatt semmis, ami a kinevezés részleges érvénytelenségét eredményezi. Ebből az következik, hogy az indítványozó határozatlan idejű igazságügyi alkalmazotti jogviszonya módosult, vagyis határozatlan idejű jogviszonyát szüntette meg az alperes a 2016. május 4-én kiadott felmentésével.

[6] A másodfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 6. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel rámutatott, hogy a per adataiból megállapíthatóan az indítványozó sem a keresetében, sem azt követően nem hivatkozott arra, hogy okkal bízott az alperes azon magatartásában, hogy felmentése előtt három hónappal meghosszabbította igazságügyi jogviszonyát. Az indítványozó ugyanis a munkáltatótól nem kapott ígéretet arra, hogy a három hónap hosszabbítás alatt bizonyításra lesz lehetősége, az elsőfokú bíróság e körben jogkövetkeztetéseit tévesen, a tényekkel ellentétesen vonta le, ezért nem helytálló az az álláspontja, hogy a felmentés az Mt. 6. §-ába ütközés okán jogellenes.

[7] A Kúria az Mfv.I.10.129/2019/4. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Egyetértett a másodfokú bíróság indokaival, és az Mt. 6. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy a Fővárosi Bíróság elnöke 2016. március 30-án ugyan három hónappal meghosszabbította az igazságügyi jogviszonya tartamát, ugyanakkor 2016. április elején az indítványozó szakmai felettese, a kollégiumvezető arról tájékoztatta, hogy az indítványozónál alkalmatlanságra okot adó körülmények merültek fel. A Kúria hangsúlyozta, hogy az elnöknek ezt követően nemcsak joga, hanem kötelezettsége [Iasz. 54. § (2) bekezdés] volt elrendelni a felperes értékelését, azon következetes cél megvalósítása érdekében, hogy az igazságszolgáltatás minél magasabb színvonalon működhessen. Ezen eljárás ezért nem volt tisztességtelen és a jóhiszeműség elvét sem sértette. A vizsgálat megállapításai, az alapul szolgáló, jogszerűnek tekintendő értékelés alapján nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy az indítványozó felmentése jogellenes volt.

[8] 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria Mfv.I.10.129/2019/4. számú ítélete sérti az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdését, T) cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) bekezdését, és 28. cikkét.

[9] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria és a másodfokú bíróság contra legem kiterjesztő jogértelmezésével megsértette az Mt. 6. § (2) bekezdését és az Iasz. 30. § (1) bekezdését. Hivatkozott a 23/2018. (XII. 28.) AB határozatban, a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban, a 3295/2019. (XI. 18.) AB végzésben és a 3280/2017. (XI. 2.) AB határozatban foglaltaktra.

[10] Az indítványozó az Iasz. 30. § (1) bekezdésével összefüggésben kiemelte, hogy ennek értelmezésekor a bíróságok a józan ésszel ellentétesen figyelmen kívül hagyták a jogvita tárgyát képező igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszony jogszerű megszüntetésének taxatív feltételeinek vizsgálatát, valamint az indítványozó határozott idejű jogviszonya mellett fennálló határozatlan idejű jogviszonyát.

[11] A Kúria jogalkalmazói hatáskörét azzal lépte túl, hogy az Mt. 6. § (2) bekezdésben rögzített jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét olyan jelentéstartammal ruházta fel mely nem állt a jogalkotó szándékában, hiszen a jogalkotó szándéka nem irányulhat arra, hogy egy szimmetrikus jogviszony tekintetében a jóhiszeműség és tisztességesség generálklauzulája címén elvárja a munkavállalótól, hogy saját munkaviszonyának meghosszabbításáról szóló döntést megtámadja.

[12] 2. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.

[13] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy a határidőben előterjesztett indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeinek az alábbiak szerint részben tesz eleget.

[14] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-a alapján az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének az eszköze. Erre tekintettel alkotmányjogi panaszt valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelmére lehet alapítani [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyanakkor az Alaptörvény R) cikk (2) bekezdése és T) cikk (1) bekezdése nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, ezért az erre alapított panaszelem érdemi vizsgálata nem végezhető el (lásd: 3339/2020. (VIII. 5.) AB végzés, Indokolás [12]; 3156/2020. (V. 15.) AB végzés, Indokolás [17]; 3294/2019. (XI. 18.) AB határozat Indokolás [40]; 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat Indokolás [89]).

[15] Az Alkotmánybíróság rámutat továbbá, hogy az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az Alaptörvény 28. cikkével összefüggésben állította. Jóllehet az Alaptörvény 28. cikke önmagában nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak (3165/2019. (VII. 10.) AB határozat, Indokolás [31]), de arra tekintettel, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában az Alaptörvény 28. cikke és XXVIII. cikk (1) bekezdése természetes fogalmi egységet alkotnak (23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [26]), és az indítványozó is ebben az összefüggésben hivatkozott az Alaptörvény 28. cikkének sérelmére, az Alkotmánybíróság az indítványban foglaltakat a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog állított sérelme körében értékelte.

[16] 3. Az Abtv. 29. §-a az érdemi vizsgálat feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

[17] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria jogértelmezése az Iasz. 30. § (1) bekezdését és az Mt. 6. § (2) bekezdését illetően kirívóan téves és nincs összhangban a jogalkotó céljával. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.

[18] Az Alkotmánybíróság a bírói jogértelmezést jellemzően akkor vonhatja érdemi alkotmányossági felülvizsgálat alá, ha az eljáró bíróság az előtte folyamatban volt, valamely Alaptörvényben biztosított jog szempontjából releváns ügynek az alaptörvényi érintettségére tekintet nélkül járt el, vagy az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával (3173/2015. (IX. 23.) AB határozat, Indokolás [53]).

[19] Az Alkotmánybíróság a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben hangsúlyozza, hogy az "Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése egy processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti" (3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [42]; 3046/2019. (III. 14.) AB határozat, Indokolás [34]). Az Alkotmánybíróság azt is kiemeli, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]).

[20] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság jellemzően a bírói jogértelmezés állított hibájára alapított alkotmányjogi panaszt - a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben - érdemben nem vizsgálja.

[21] Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság követelményével összefüggésben megállapította ugyanakkor azt is, hogy egy szabályozás felülírása, kitágítása a bíróságok részéről már nem jogértelmezési, hanem contra legem jogalkalmazási - tulajdonképpen jogalkotási - tevékenységet jelent, ami felveti a bíróságok törvényeknek való alávetettsége elvének a sérelmét. "A jogállamiság elvéből, követelményéből az is következik, hogy a jogértelmezés nem válhat a jogalkalmazó szerv önkényes, szubjektív döntésének eszközévé. Ellenkező esetben sérülne a jogbiztonság követelménye, a jogalkalmazó szervek döntéseire vonatkozó kiszámíthatósági és előre láthatósági elvárás." (3026/2015. (II. 9.) AB határozat, Indokolás [27])

[22] Az Alkotmánybíróság e megállapításokat irányadónak tekintette a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben, és elismerte, hogy a contra legem jogalkalmazás a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére vezethet. Ennek megállapításának azonban kivételes esetben lehet helye, és a bírói jogértelmezés kirívó - alapjogi relevanciát elérő - hibája csak akkor merülhet fel, ha a bíróság a jogkérdésre nyilvánvalóan vonatkozó jogi normákat nem veszi figyelembe és az indokolási kötelezettséget sértő módon nem indokolja meg, hogy az adott jogkérdésre irányadó, hatályos jogi normákat miért nem alkalmazza (20/2017. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [29]).

[23] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában tehát a contra legem jogértelmezés és jogalkalmazás csak kivételesen alapozza meg az alaptörvény-ellenességet, mégpedig akkor, ha a contra legem jogalkalmazás egyben - a 20/2017. (VII. 18.) AB határozatban foglaltak feltételek fennállása esetén - alaptörvény-ellenesnek (contra constitutionem) minősül (lásd: 23/2018. (XII. 28.) AB határozat, Indokolás [28]).

[24] Az adott esetben ezek a körülmények nem merülnek fel. A Kúria és a másodfokú bíróság a támadott döntését részletesen megindokolta, kiemelve, hogy melyek voltak az adott jogkérdésre irányadó normák, és azokat miért az adott értelmezés mellett alkalmazta. Önmagában az a tény, hogy az indítványozó a bíróságok jogértelmezésével nem ért egyet, nem veti fel a kirívó jogértelmezési hiba kételyét.

[25] A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem az Iasz. 30. § (1) bekezdésének, sem az Mt. 6. § (2) bekezdésének értelmezésével összefüggésben nem merül fel, hogy a bíróságok az Alaptörvény 28. cikkének lényeges elemeit megsértették volna. Erre tekintettel nem állapítható meg a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, és ezzel összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.

[26] 4. A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában és 29. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2020. december 15.

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Czine Ágnes

előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Horváth Attila

alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Juhász Miklós

alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Sulyok Tamás

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/322/2020.