964/B/1998. AB határozat

a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 26. § (2) bekezdése, valamint a 82. § (4) és (5) bekezdései, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park létesítéséről szóló 31/1997. (IX. 23.) KTM rendelet, és az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 7. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása, valamint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védetté nyilvánítása tényének az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése törlésére irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 26. § (2) bekezdése, valamint a 82. § (4) és (5) bekezdései, továbbá a Balaton-felvidéki Nemzeti Park létesítéséről szóló 31/1997. (IX. 23.) KTM rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 7. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vonatkozásában az eljárást megszünteti.

3. Az Alkotmánybíróság a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védetté nyilvánítása tényének az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése törlésére irányuló indítványt visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az egyik indítványozó a Balaton-felvidéki Nemzeti Park létesítéséről szóló 31/1997. (IX. 23.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az indítványozó az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Itvr.) 7. § (3) bekezdésének alkotmányossági felülvizsgálatát és megsemmisítését is kezdeményezte. Kérte továbbá a természetvédelmi szempontból védetté nyilvánított nemzeti parki területre a védetté nyilvánítás tényére vonatkozó ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törlésének elrendelését.

Az Alkotmánybíróság felhívására, mely szerint az Itvr. támadott előírását az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 91. § (3) bekezdés a) pontja hatályon kívül helyezte, a bejegyzés tényére vonatkozó kifogásának törvényi alapját az indítványozó - az Itvr.-el párhuzamosan - a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) 26. § (2) bekezdésében is megjelölte, anélkül azonban, hogy az Itvr. 7. § (3) bekezdésére vonatkozó indítványát visszavonta volna. Ez utóbbit illetően arra hivatkozott, hogy beadványát az Itvr. hatályon kívül helyezése előtt nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz.

Kérte a Ttv. 26. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is.

Az Alkotmánybíróság hiánypótlásra vonatkozó felhívása nyomán az indítványozó a kérelem alapjául szolgáló okot az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében, az 59. § (1) bekezdésében, a 61. § (1) bekezdésében, továbbá a 70/A. §-ában jelölte meg. Utalt arra, hogy a nemzeti parkká nyilvánított területen az ingatlantulajdonosok emberi méltóságát a jogszabályi előírások megsértették, úgyszintén a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jogot is. Az ingatlan-nyilvántartásba történt hatósági bejegyzés pedig az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, mert a jogegyenlőség megvalósulását gátolja a nemzeti park területén, valamint az ország más területén élő ingatlantulajdonosok között. Az indítványozó - az Alkotmány 13. §-ának megjelölése nélkül - hivatkozott még a védetté nyilvánítás következményeként a tulajdonjog sérelmére is.

2. A másik indítványozó a Ttv. 82. § (4) és (5) bekezdései, valamint az R. visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. Azt sérelmezte, hogy a korábbi években "törvénytelen körülmények között létrejött határozatokat" vették alapul a Nemzeti Park létesítését megalapozó döntéshozatal során, ehhez pedig a Ttv. kifogásolt előírásai adták meg a törvényes alapot. Az indítványozó álláspontja szerint a jogbiztonságnak a jogállamiságon alapuló alkotmányos alapelvét, továbbá az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó alkotmányos előírásokat sértette meg a jogalkotó. Az indítványozó szerint a Ttv. kifogásolt rendelkezése ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, az R. pedig sérti az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket, valamint sérti a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdését, 2. § c) pontját és 29. §-át is.

3. Az Alkotmánybíróság elrendelte az előtte folyamatban levő, az indítványokban részletezett ügyeknek az egyesítését, mert azok tárgya egymással összefügg.

II.

Az indítványokkal érintett jogszabályok a következők:

1. Alkotmány:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"13. (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

"18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez."

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."

"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."

"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

2. Jat.:

"1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják: a) az Országgyűlés törvényt,

b)

c) a Kormány rendeletet,

d) a miniszterelnök és a Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,

e)

f) az önkormányzat rendeletet.

(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

"2. § Az Országgyűlés törvényben állapítja meg

a) ...

b) ...

c) az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait."

"29. § A miniszteri rendelet tervezetét meg kell küldeni véleményezésre más, a szabályozásban érdekelt miniszternek, társadalmi szervezetnek és érdekképviseleti szervnek."

3. Ttv.:

"26. § (2) Terület védetté, fokozottan védetté nyilvánításának tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni, védettség feloldását követően a védettség tényét pedig törölni kell. A bejegyzést, illetve annak törlését a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi."

"82. § (4) Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő védetté nyilvánítások előkészítésére és védetté nyilvánítására a védetté nyilvánítás előkészítésének megindulásakor hatályban lévő jogszabályok az irányadóak.

(5) E törvény nem érinti a hatálybalépése előtt rendelettel, rendelkezéssel, határozattal védetté nyilvánított természeti területek, természeti emlékek védettségét. Ahol e törvény védetté nyilvánítást kimondó jogszabályt említ, az alatt érteni kell a védetté nyilvánítást kimondó határozatot is."

4. Itvr.:

"7. § (3) Az e törvényerejű rendeletben felsoroltakon kívül az ingatlan-nyilvántartásba csak törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet által meghatározott jog vagy tény jegyezhető be."

5. R.:

"1. § (1) Védetté nyilvánítom Balaton-felvidéki Nemzeti Park (a továbbiakban: Nemzeti Park) néven a Balaton-felvidéken, a Keszthelyi-hegységben, valamint a Balaton Dny-i medencéjében lévő 15 657,6 hektár, az 1. számú mellékletben felsorolt ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számú, illetve a Nemzeti Park területéhez csatolom a már védetté nyilvánított 41 038,9 hektár, a 2. számú mellékletben felsorolt ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számú mindösszesen 56 696,5 hektár kiterjedésű területet.

(2) A Nemzeti Parkból fokozottan védetté nyilvánítom a 3. számú mellékletben felsorolt ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számú 814,2, hektár kiterjedésű területet. Az e rendelet hatálybalépése előtt is fokozottan védett, a 4. számú mellékletben felsorolt ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számú 9657,4 hektár kiterjedésű területtel együtt a Nemzeti Park fokozottan védett területe összesen 10 471,6 hektár.

(3) Az (1) bekezdés alapján a Nemzeti Parkhoz csatolt védett természeti területeken a tájvédelmi körzet, illetve a természetvédelmi terület elnevezéseit megszüntetem, ezek jegyzékét az 5. számú melléklet tartalmazza.

2. § (1) A védetté nyilvánítás célja a táj jellegének megőrzése, természeti értékeinek a felszíni és felszín alatti vizek és vízkészleteknek, a Balaton és vízgyűjtőjének, az érintett területek erdeinek, termőtalajának és más megújuló természeti erőforrásainak védelme, és a természetszerű gazdálkodási módok elterjesztésének révén a Balaton vízminőségének javítása.

(2) A Nemzeti Park területén meglévő országos közutak és vasútvonalak üzemeltetési, fenntartási, valamint felújítási feladatait a természetvédelmi célokkal összhangban kell biztosítani.

3. § (1) A Nemzeti Park természetvédelmi kezelését a Közép-Dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság jogutódjaként, az e rendelettel létrehozott Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság látja el.

(2) Ahol miniszteri rendelet Közép-Dunántúli Természetvédelmi Igazgatóságot említ, azon Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságot kell érteni.

(3) (...)

4. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba."

III.

A Ttv. 26. § (2) bekezdését valamint az R. előírásait kifogásoló, az Alkotmány 13. §, 61. § és 70/A. §-ainak sérelmét állító indítvány nem megalapozott.

1. A Ttv. 28. § (2) bekezdése szerint a nemzeti park az ország jellegzetes, természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, amelynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és a természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése. E törvény 28. § (6) bekezdése kimondja, hogy nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a miniszter jogosult, a 24. § (2) bekezdése szerint a miniszter rendeletben nyilvánítja védetté, illetve fokozottan védetté a természeti értéket, illetve a területet. Mindezekhez kapcsolódva tartalmaz előírást a Ttv. 26. § (2) bekezdése, melynek értelmében a terület védetté, fokozottan védetté nyilvánításának tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni, a bejegyzést pedig a természetvédelmi hatóság hivatalból kezdeményezi. E törvényi előírások alapján az R. létrehozta a Balatonfelvidéki Nemzeti Parkot, amelynek a védettségét - a természetvédelmi hatóság kérelmére - az illetékes földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

A Ttv. 37-41. §-ainak előírásai tartalmazzák a védett természeti területen elrendelendő korlátozásokat, tilalmakat, a hatósági engedélyezés körébe tartozó tevékenységeket, az ingatlantulajdonos (vagyonkezelő, használó) által tűrni köteles tevékenységfajtákat. A Ttv. 68. § (6) bekezdése védett természeti érték és terület tulajdonjogának változásakor az államot megillető elővásárlási jogot biztosít, amelyet a természetvédelmi igazgatóság - más jogosultakat megelőzően - gyakorolhat. A Ttv. 72. § (1) bekezdése pedig kitér arra, hogy a védett természeti területeken természetvédelmi érdekből elrendelt mező- és erdőgazdálkodási korlátozás, illetve tilalom esetén, vagy a termelésszerkezet jelentős megváltozásának előírása következtében a tulajdonos tényleges kárát meg kell téríteni, azonban a természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom kártalanítási igényt nem keletkeztet.

2. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is leszögezi, hogy a tulajdonjog olyan alkotmányos alapjog, amelyet törvényben korlátozni lehet. [Alkotmány 8. § (2) bekezdés.] Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában megállapította, hogy "az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmányossági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett." (ABH 1993. 373., 381.)

Az Alkotmánybíróság a 29/1995. (V. 25.) AB határozatában azt is kimondta, hogy "Az alkotmányosan védett tulajdon biztonságos hosszú távú használatának korlátozását lehetővé tevő rendelkezés (...) akkor alkotmányos, ha - más tulajdonkorlátozási lehetőségekhez hasonló módon - a tulajdonos érdeksérelmének alkotmányos orvoslása mellett - más jelentős, ugyancsak védett cél érdekében történik." (ABH 1995. 145., 148.)

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 18. §-ában deklarált, az egészséges környezethez való alkotmányos jog tartalma, továbbá a természeti értékek megőrzéséhez és gyarapításához, a természetben okozott jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan károk megelőzéséhez fűződő közérdek súlya kellő okot szolgáltat arra, hogy a jogalkotó a Ttv. rendelkezései szerint az érintett ingatlantulajdonosok tulajdonosi jogait korlátozza. A védetté nyilvánítás a közérdeket szolgálja és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés e tény megismerhetőségét biztosítja. A védetté nyilvánítás az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem jelent a természeti értékek védelmének megóvását elérni kívánó közérdekű célhoz viszonyítva aránytalan tulajdonkorlátozást.

A jelen ügyben a korlátozás azért nem önkényes, mert a természet megóvását célozza, tehát ésszerű. A Ttv. tartalmazza azokat az előírásokat is, amelyek a védetté nyilvánított ingatlanok tulajdonosainak megfelelő, arányos ellentételezést, kártalanítást nyújtanak az ingatlantulajdont érintő korlátozás esetére.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ttv. 26. § (2) bekezdése és az R. előírásai az Alkotmány 13. §-át nem sértik, ezért az indítványt e részében elutasította.

3. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdése az emberi méltósághoz való jog, az 59. § (1) bekezdése pedig a magánlakás sérthetetlenségéhez való jog meghatározását tartalmazza. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az említett általános személyiségi jogok tartalmának meghatározása és a Ttv. 26. § (2) bekezdésében előírt, a védetté nyilvánítás tényének ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, valamint az R.-nek a - Nemzeti Park védetté nyilvánítására vonatkozó - rendelkezései egymással alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben nem állnak, ezért az indítvány e részét is elutasította.

4. Az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének az indítványban hivatkozott - a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó - rendelkezése az ingatlan-nyilvántartásra, mint közhitelű nyilvántartásra is vonatkozik. Az Alkotmány e rendelkezéséből az következik, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége és nyilvánossága, az abban fellelhető információk megszerezhetősége, az azokhoz való hozzáférhetőség fontos követelmény.

Az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában megállapította: "Az ingatlan-nyilvántartás - mint a nemzeti ingatlanvagyon leltára - egyebek között csak akkor tudja betölteni rendeltetését, ha az a közhitelesség és a nyilvánosság elve alapján működik. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége és nyilvánossága az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében deklarált tulajdonhoz való jog - közelebbről az ingatlantulajdonhoz való jog - egyik garanciális biztosítéka. Mivel az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanra vonatkozó jogok és tények nyilvántartására, sőt gyakran a jogok létrehozására is szolgál, az ingatlanforgalom alapvető garanciája a nyilvántartás nyilvánossága. Egyedül ennek alapján biztosítható a vélelem, hogy ingatlanra vonatkozó jogok, tények és egyéb adatok a jogszerzők - és bárki - előtt ismertek, vagyis, hogy senki nem hivatkozhat jogszerűen arra, hogy valamely adatról, amely az ingatlan-nyilvántartásban szerepel, nem volt tudomása." [15/1995. (III. 13.) AB határozat, ABH 1995. 88., 90.]

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem alkotmányellenes a Ttv. 26. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint a védetté nyilvánítás tényét az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. Éppen a védetté nyilvánítás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése - amely a törvény rendelkezésén alapul - teszi mindenki előtt közhitelűen megismerhetővé a Nemzeti Park területéhez tartozó ingatlan adatait, ezáltal érvényesíthetők a védettséghez kapcsolódó jogok és kötelezettségek. A tulajdoni korlátozások egyébként sem az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel keletkeznek, hanem a jogszabály erejénél fogva. Tehát önmagában a bejegyzésnek nincs alkotmányjogi relevanciája, mivel az csupán deklaratív, nem pedig konstitutív jellegű.

Mivel a kifogásolt törvényi előírás nem sérti az Alkotmány 61. § (1) bekezdését, az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.

5. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette álláspontját a diszkrimináció tilalmáról, és rámutatott arra, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben levő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, mely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. [Pl. 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.]

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy: "Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából azonban nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, méltányossági, az eltérő társadalmi helyzetekre figyelemmel levő stb. szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a személyek között ne különböztethetne, ha ezzel egyébként az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tehát nem bármiféle különbségtételt tilt, mert az ellentétben állna a jog lényegével és rendeltetésével." (521/B/1991. AB határozat, ABH 1993. 555., 556.)

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjognak nem minősülő jog vagy helyzet tekintetében fennálló megkülönböztetés, illetőleg korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a megkülönböztetésnek, illetve a korlátozásnak - tárgyilagos mérlegelés alapján - nincs ésszerű indoka, vagyis önkényes. [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200., 818/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 759., 762-763.]

A jelen ügyben az összehasonlítható helyzetben lévő tulajdonosok két csoportja határozható meg. Az egyik csoportba a védetté nyilvánított ingatlanok tulajdonosai, míg a másikba a természetvédelem szempontjából védelem alatt nem álló ingatlanok tulajdonosai tartoznak.

A különbségtétel tehát nem tekinthető önkényesnek.

Az Alkotmánybíróság a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy sem a Ttv., sem a törvényi felhatalmazás alapján alkotott R. az Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdése rendelkezéseit nem sérti, ezért az indítványt e részében is elutasította.

IV.

A Ttv. 82. § (4) és (5) bekezdéseit, és ezzel összefüggésben az R.-t kifogásoló indítvány sem megalapozott.

1. A jogállamiság fontos követelménye a jogrend stabilitásának biztosítása. Ennek megfelelően a jogbiztonság - egyéb kritériumok mellett - megköveteli a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, ideértve a múltban keletkezett tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992. 77., 81.]

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogbiztonság szorosan a jogállamiság alkotmányos elvéhez kapcsolódik. A jogbiztonság az államtól, és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak legyenek a norma címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 59., 65.]

A Ttv. kifogásolt rendelkezései éppen azt szolgálják, hogy mindenki számára egyértelművé, világossá tegyék a jogfejlődésből következő, megváltozott helyzeten alapuló új, természetvédelmi célokat szolgáló normatív előírások alkalmazhatóságát, és egyben fenntartsák a jogbiztonság érdekében a védettségre vonatkozó korábbi normatív, illetve egyedi szabályokat, és rendelkezéseket.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifogásolt záró rendelkezések nem sértik a jogbiztonságot, tehát nem ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.

2. Az indítványozónak az az álláspontja, amely szerint az R. előírásai sértik az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakat, valamint ellentétesek a Jat. 1. § (2) bekezdésével, 2. § c) pontjával és 29. §-ával, nem megalapozott, az alábbiak szerint:

Az R. előírásai, valamint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogai között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg.

Az R. a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területét a Ttv. felhatalmazása alapján, a törvény előírásai figyelembevételével nyilvánította védetté. Minthogy a tulajdonjog korlátozására vonatkozó rendelkezéseket maga a Ttv. állapította meg, ezért a törvény felhatalmazása alapján kibocsátott R. nem sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését és nem ütközik a Jat. 1. § (2) bekezdésébe, valamint 2. § c) pontjába sem.

A védetté nyilvánításról szóló korábbi rendelet, rendelkezés, határozat tekintetében a Ttv.-ben előírt egyeztetéseket nem kell ismételten elvégezni, mert a törvény a korábbi védetté nyilvánítások tényét nem érintette. A Ttv. 82. § (5) bekezdésével kapcsolatban az Alkotmánybíróság nem állapított meg alkotmánysértést, mert az R. nem ellentétes a Jat. 29. §-ában foglaltakkal sem.

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság elutasította az indítványnak azt a részét is, amely szerint az R. előírásai sértik az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá a Jat. 1. § (2) bekezdése, 2. § c) pontja, valamint 29. §-a előírásait.

V.

1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Itvr. 7. § (3) bekezdése már nincs hatályban.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe csak hatályos jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata két esetben lehetséges: ha az utólagos normakontrollt bíró kezdeményezi [Abtv. 38. § (1) bekezdés], vagy ha az eljárás tárgya alkotmányjogi panasz (Abtv. 48. §). Tekintettel arra, hogy az indítvány tárgya egyik említett eljárás körébe sem sorolható, ezért a hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § a) alapján megszüntette.

2. Az Abtv. 1. §-a tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörének felsorolását. Minthogy ezek között nem szerepel hatósági intézkedés felülvizsgálatának lehetősége, így arra az Alkotmánybíróságnak hatásköre nincs. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) alapján visszautasította az indítványnak azt a részét, amely az illetékes földhivatali szervnek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védetté nyilvánítása tényét tartalmazó hatósági határozata felülvizsgálatára irányul.

Budapest, 2002. július 9.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró