32014D0509[1]

2014/509/EU: A Tanács határozata ( 2014. július 23. ) az euro Litvánia általi, 2015. január 1-jén történő bevezetéséről

A TANÁCS HATÁROZATA

(2014. július 23.)

az euro Litvánia általi, 2015. január 1-jén történő bevezetéséről

(2014/509/EU)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 140. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Bizottság jelentésére,

tekintettel az Európai Központi Bank jelentésére,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

tekintettel az Európai Tanácsban folytatott vitára,

tekintettel a Tanács azon tagállamait képviselő tagjai minősített többséggel elfogadott ajánlására, amelyeknek pénzneme az euro,

mivel:

(1) 1999. január 1-jén életbe lépett a gazdasági és monetáris unió harmadik szakasza. Az állam-, illetve kormányfői összetételben ülésező Tanács 1998. május 3-i brüsszeli határozata (1) szerint Belgium, Németország, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Ausztria, Portugália és Finnország teljesítette az euro 1999. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket.

(2) A Tanács 2000/427/EK határozata (2) szerint Görögország teljesítette az euro 2001. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2006/495/EK határozata (3) szerint Szlovénia teljesítette az euro 2007. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2007/503/EK (4) és 2007/504/EK határozata (5) szerint Ciprus és Málta teljesítette az euro 2008. január 1-jei bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2008/608/EK határozata (6) szerint Szlovákia teljesítette az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2010/416/EU határozata (7) szerint Észtország teljesítette az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket. A Tanács 2013/387/EU határozata (8) szerint Lettország teljesítette az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket.

(3) Az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez (a továbbiakban: EK-Szerződés) csatolt, egyes Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságára vonatkozó rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv (1) bekezdésének megfelelően az Egyesült Királyság bejelentette a Tanácsnak, hogy 1999. január 1-jén nem kíván a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába lépni. Ezen a bejelentésen nem változtatott. Az EK-Szerződéshez csatolt, egyes Dániára vonatkozó rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv (1) bekezdésének és az állam-, illetve kormányfők 1992. decemberi edinburgh-i határozatának megfelelően Dánia bejelentette a Tanácsnak, hogy nem vesz részt a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában. Dánia nem kérte, hogy indítsák meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 140. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást.

(4) A 98/317/EK határozat alapján Svédországra az EUMSZ 139. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eltérés vonatkozik. A 2003. évi csatlakozási okmány (9) 4. cikkének megfelelően a Cseh Köztársaságra, Litvániára, Magyarországra és Lengyelországra az EUMSZ 139. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eltérés vonatkozik. A 2005. évi csatlakozási okmány (10) 5. cikkének megfelelően Bulgáriára és Romániára az EUMSZ 139. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eltérés vonatkozik. A 2012. évi csatlakozási okmány (11) 5. cikkének megfelelően Horvátországra az EUMSZ 139. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eltérés vonatkozik.

(5) 1998. július 1-jén létrejött az Európai Központi Bank (EKB). Az Európai Monetáris Rendszert egy árfolyam-mechanizmus váltotta fel, amelynek bevezetését a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus bevezetéséről szóló, 1997. június 16-i európai tanácsi állásfoglalás (12) állapította meg. A gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában bevezetésre kerülő árfolyam-mechanizmus (ERM II) eljárásait az Európai Központi Bank és az euroövezeten kívüli tagállamok nemzeti központi bankjai között a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában az árfolyam-mechanizmus eljárási szabályainak meghatározásáról szóló, 2006. március 16-i megállapodás (13) határozta meg.

(6) Az EUMSZ 140. cikkének (2) bekezdése megállapítja az érintett tagállamokra vonatkozó eltérések megszüntetésének eljárásait. A Bizottság és az EKB legalább kétévente egyszer, illetve valamely eltéréssel rendelkező tagállam kérelmére jelentést tesz a Tanácsnak az EUMSZ 140. cikkének (1) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően.

(7) A tagállamok nemzeti jogszabályait, ezen belül a nemzeti központi bankok alapokmányait szükség esetén úgy kell módosítani, hogy összeegyeztethetők legyenek az EUMSZ 130. és 131. cikkével és a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányával (a továbbiakban: a KBER és az EKB alapokmánya). A Bizottság és az EKB jelentéseiben részletesen megvizsgálja, hogy Litvánia jogszabályai összeegyeztethetők-e az EUMSZ 130. és 131. cikkével, valamint a KBER és az EKB alapokmányával.

(8) Az EUMSZ 140. cikkében említett konvergenciakritériumokról szóló 13. jegyzőkönyv 1. cikke szerint az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének első franciabekezdésében említett árstabilitási kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam fenntartható árstabilitással és a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos inflációs rátáját legfeljebb 1,5 százalékponttal meghaladó átlagos inflációs rátával rendelkezett. Az árstabilitási kritérium alkalmazásában az inflációt a 2494/95/EK tanácsi rendeletben (14) meghatározott harmonizált fogyasztói árindexszel (HICP) mérik. Az árstabilitási kritérium vizsgálatakor a tagállam inflációját az adott időszak 12 havi indexének számtani közepe, valamint a megelőző időszak 12 havi indexének számtani közepe közötti százalékos változásként mérik. A Bizottság és az EKB jelentéseiben használt referenciaérték kiszámításakor a három legjobb árstabilitási eredményt felmutató tagállam inflációs rátájának egyszerű számtani közepéhez 1,5 százalékpontot adtak hozzá. A 2014 áprilisát megelőző egyéves időszakban az inflációs referenciaérték 1,7 százalék volt, Lettországgal, Portugáliával és Írországgal, mint az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató három tagállammal számolva, amelyek inflációs rátája 0,1 százalék, 0,3 százalék és 0,3 százalék volt. Indokolt a legjobb teljesítményű tagállamok közül kizárni azokat, amelyeknek az inflációs rátája nem tekinthető érdemi viszonyítási alapnak a többi tagállam számára. Ilyen, kiugró értékeket felmutató országokat korábban a 2004., a 2010. és a 2013. évi konvergenciajelentésben azonosítottak. A jelenlegi helyzetben indokolt kizárni Görögországot, Bulgáriát és Ciprust a legjobban teljesítő országok közül (15). A referenciaérték számításakor helyükbe a következő legalacsonyabb inflációs rátával rendelkező Lettország, Portugália és Írország lépett.

(9) A 13. jegyzőkönyv 2. cikke szerint az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének második franciabekezdésében említett állami költségvetési helyzetre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy a vizsgálat időpontjában a tagállam nem áll a Tanács által a túlzott hiány fennállásáról az EUMSZ 126. cikke (6) bekezdésének értelmében hozott határozat hatálya alatt.

(10) A 13. jegyzőkönyv 3. cikke szerint az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének harmadik franciabekezdésében említett, az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusában történő részvételre vonatkozó kritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző legalább két éven keresztül komoly feszültségek nélkül az Európai Monetáris Rendszer árfolyam-mechanizmusa (ERM) által előírt normál ingadozási sávokon belül maradt. Így különösen ugyanezen időszak alatt a tagállam saját kezdeményezésére nem értékelhette le valutájának bilaterális középárfolyamát az euróval szemben. 1999. január 1-je óta az árfolyam-kritérium teljesítését az ERM II keretében értékelik. A Bizottság és az EKB jelentéseiben e kritérium teljesítésének vizsgálatakor a 2014. május 15-ét megelőző kétéves időszakot vették alapul.

(11) A 13. jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének negyedik franciabekezdésében említett kamatokra vonatkozó konvergenciakritérium azt jelenti, hogy egy tagállam a vizsgálatot megelőző egyéves időszakon keresztül az árstabilitást illetően legjobb eredményt felmutató legfeljebb három tagállam átlagos nominális hosszú távú kamatát legfeljebb két százalékponttal meghaladó kamattal rendelkezett. A kamatlábakra vonatkozó konvergenciakritériumok alkalmazásában a tízéves referencia-államkötvények összehasonlítható kamatlábait használták. A Bizottság és az EKB jelentéseiben a kamatláb-kritérium teljesülésének vizsgálatakor használt referenciaértéket úgy számították ki, hogy a három legjobb árstabilitási eredményt felmutató tagállam nominális hosszú távú kamatlábának egyszerű számtani közepéhez két százalékpontot adtak hozzá. A referenciaérték a Lettországban (3,3 százalék), Írországban (3,5 százalék) és Portugáliában (5,9 százalék) mért hosszú távú kamatlábon alapul, és a 2014 áprilisát megelőző egyéves időszakban 6,2 százalék volt.

(12) A 13. jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően a konvergenciakritériumok teljesítésére vonatkozó vizsgálatban felhasznált adatokat a Bizottságnak kell biztosítania. A Bizottság biztosította az adatokat. A költségvetési adatokat a Bizottság azt követően biztosította, hogy a tagállamok 2014. április 1-jéig jelentést készítettek a 479/2009/EK tanácsi rendeletnek (16) megfelelően.

(13) A Bizottság és az EKB által benyújtott, a gazdasági és monetáris unió megvalósításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során elért litvániai előrehaladásról szóló jelentések alapján az alábbi következtetések vonhatók le:

a) Litvánia nemzeti jogszabályai, ezen belül a nemzeti központi bank alapokmánya összeegyeztethető az EUMSZ 130. és 131. cikkével, valamint a KBER és az EKB alapokmányával;

b) azzal kapcsolatban, hogy Litvánia teljesítette-e az EUMSZ 140. cikke (1) bekezdésének négy franciabekezdésében említett konvergenciakritériumokat, a következők állapíthatók meg:

- Litvánia átlagos inflációs rátája a 2014 áprilisát megelőző egy évben 0,6 százalék volt, ami jóval a referenciaérték alatt van, és valószínűleg az a következő hónapokban is a referenciaérték alatt marad,

- Litvánia, amelynek költségvetési hiánya 2013-ben a GDP 2,1 százaléka volt, nem áll a Tanács által a túlzott hiány fennállásáról hozott határozat hatálya alatt,

- Litvánia 2004. június 28. óta az ERM II tagja; az ERM II-be történő belépéskor a hatóságok egyoldalú kötelezettséget vállaltak arra, hogy a mechanizmusban fenntartják a meglévő, valutatanácsi rendszer keretében rögzített árfolyamot. A jelen értékelést megelőző két évben a litas árfolyama nem tért el a középárfolyamtól, és nem alakult ki árfolyamfeszültség,

- Litvániában a 2014 áprilisát megelőző egy évben az átlagos hosszú távú kamatláb 3,6 százalék volt, ami jóval a referenciaérték alatt van;

c) a jogszabályok összeegyeztethetőségére és a konvergenciakritériumok teljesítésére vonatkozó értékelésre figyelemmel és az egyéb tényezőket is tekintetbe véve Litvánia teljesíti az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Litvánia teljesíti az euro bevezetéséhez szükséges feltételeket. A 2003. évi csatlakozási okmány 4. cikkében említett, Litvániára vonatkozó eltérés 2015. január 1-jei hatállyal megszűnik.

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2014. július 23-án.

a Tanács részéről

az elnök

S. GOZI

(1) A Tanács 1998. május 3-i 98/317/EK határozata a Szerződés 109j. cikkének (4) bekezdésével összhangban (HL L 139., 1998.5.11., 30. o.).

(2) A Tanács 2000. június 19-i 2000/427/EK határozata az EK-Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a közös valuta 2001. január 1-jén Görögország által történő bevezetéséről (HL L 167., 2000.7.7., 19. o.).

(3) A Tanács 2006. július 11-i 2006/495/EK határozata az EK-Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésének megfelelően a közös valuta 2007. január 1-jén Szlovénia által történő bevezetéséről (HL L 195., 2006.7.15., 25. o.).

(4) A Tanács 2007. július 10-i 2007/503/EK határozata a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban a közös valuta Ciprus általi, 2008. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 186., 2007.7.18., 29. o.).

(5) A Tanács 2007. július 10-i 2007/504/EK határozata az EK-Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban a közös valuta Málta általi, 2008. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 186., 2007.7.18., 32. o.).

(6) A Tanács 2008. július 8-i 2008/608/EK határozata a Szerződés 122. cikkének (2) bekezdésével összhangban a közös valuta Szlovákia általi, 2009. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 195., 2008.7.24., 24. o.).

(7) A Tanács 2010. július 13-i 2010/416/EU határozata a Szerződés 140. cikkének (2) bekezdésével összhangban az euro Észtország általi, 2011. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 196., 2010.7.28., 24. o.).

(8) A Tanács 2013. július 9-i 2013/387/EU határozata az euro Lettország általi, 2014. január 1-jén történő bevezetéséről (HL L 195., 2013.7.18., 24. o.).

(9) HL L 236., 2003.9.23., 33. o.

(10) HL L 157., 2005.6.21., 203. o.

(11) HL L 112., 2012.4.24., 21. o.

(12) HL C 236., 1997.8.2., 5. o.

(13) HL C 73., 2006.3.25., 21. o.

(14) A Tanács 1995. október 23-i 2494/95/EK rendelete a harmonizált fogyasztói árindexekről (HL L 257., 1995.10.27., 1. o.).

(15) 2014 áprilisában Görögország, Bulgária és Ciprus 12 havi átlagos inflációs rátája - 1,2 százalék, - 0,8 százalék és - 0,4 százalék, az euroövezeté pedig 1 százalék volt.

(16) A Tanács 2009. május 25-i 479/2009/EK rendelete az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló jegyzőkönyv alkalmazásáról (HL L 145., 2009.6.10., 1. o.).

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 32014D0509 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32014D0509&locale=hu