EH 2013.03.P6 Érvénytelen öröklési szerződés jogkövetkezményeként nincs akadálya az eredeti állapot helyreállításának, ha az annak alapján teljesítendő szolgáltatások visszatéríthetőek. Ilyen esetben az elszámolási kötelezettség a feleket - az elévülés korlátjára tekintet nélkül - a szerződéskötésre visszamenőleg terheli az eltartónak visszajáró életjáradék összegének kamataira - mint járulékos igényre - is kiterjedően [Ptk. 195. § (3) bek. 237. § (1) és (2) bek., 655. § (1) bek.].
A felperes, valamint az I-II. rendű alperesek 1992. május 15-én öröklési szerződést kötöttek, amely szerint a felperes lakásingatlana örököséül az akkor kiskorú II. rendű alperest nevezte meg. Helyette és nevében édesanyja és egyben gyámja, az I. rendű alperes a hagyatéki juttatást elfogadva kötelezte magát arra, hogy az örökhagyónak élete végéig életjáradékot fizet. Az öröklési szerződés tartalma szerint az örökhagyó élete végéig ingyenesen lakik a lakásban, az örökhagyó hozzájárulását adta, hogy az ingatlanra az örökös javára elidegenítési és terhelési tilalom, az örökös édesanyja javára pedig haszonélvezeti jog kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre.
A felperes 2006 májusában egy szociális ellátó intézménybe költözött. A gondnok a lakást bezárta, a kulcsokat a felperesnek visszaküldte.
A felperes keresetében elsődlegesen az öröklési szerződés érvénytelenségnek megállapítását kérte, mert álláspontja szerint az alakilag érvénytelen, másrészt a keresetlevelében még az eredeti állapot helyreállítását kérte, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság 1/2010. (VI. 28.) és 2/2010. (VI. 28.) számú PK véleményeiben foglaltakra. Az elszámolás során - az elévülés szabályát alkalmazva - az alperesek igényérvényesítésétől számított öt évre visszamenőleg ismerte el az általuk teljesített szolgáltatásokat illetően a visszafizetési kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek között B.-n 1992. május 15-én kötött öröklési szerződés érvénytelen. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek - egyetemlegesen - 4 361 128 forintot és ennek késedelmi kamatait. Megkereste a földhivatalt az I. rendű alperes javára bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jog és a II. rendű alperes javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalomnak a 4 361 128 forint és járulékai megfizetésének igazolását követő törlése iránt.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatva a felperest terhelő marasztalás összegét 4 347 140 forintra, ebből a 2005. július 1-jétől esedékes kamattal terhelt tőke összegét 338 095 forintra, a 2007. július 1-jétől esedékes kamattal terhelt tőke összegét pedig 325 575 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és az érdemi döntéssel - az elszámolás kisebb módosítása mellett - egyetértett.
Az eljárás során a felek nem tették vitássá az öröklési szerződés érvénytelen voltát. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét helyesen vonta le, a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglaltak alapján. Nem látta akadályát az eredeti állapot helyreállításának, ezért a fellebbezési érvelést alaptalannak találva kiemelte, hogy a szerződés hatályossá nyilvánításáról csak abban az esetben lehet szó, amennyiben a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani. Nem osztotta a felperesnek azt az álláspontját sem, miszerint az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény és az 1/2005. PJE alapján a szerződést az ítélethozatalig hatályossá kellett volna nyilvánítani, ugyanis a felperes havi életjáradékot kap, csak előnye származik az öröklési szerződésből, az alperesek fizetik helyette a közös költséget, valamint a rezsit. Szolgáltatásaik ellenében az alperesek ellenszolgáltatáshoz ezidáig nem jutottak, kizárólag a felperes halálakor juthatnak hozzá. Alaptalannak találta a felperes fellebbezését az elévülés vonatkozásában is. Ebben a körben viszont úgy fogalmazott, hogy az alperesek részére a teljesítés visszakövetelésének jogalapját és esedékességét a szerződés érvénytelenségét megállapító jogerős ítélet teremtette meg. Mindamellett az elsőfokú bírósággal egyezően - úgy rendelkezett, hogy a felek között a szerződéskötés időpontjától kezdődően, 1992. május 15-től kell elszámolni. Kimondta, hogy az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. pontjának második mondatában foglaltak értelmében a másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó felperest kamatfizetési kötelezettség terheli a Ptk. 195. § (3) bekezdése szerint.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak részbeni hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, továbbra sem vitatva a szerződés érvénytelenségét és azt, hogy elszámolással tartozik az alperesek felé. Álláspontja szerint azonban a másodfokú bíróság az irányadó jogszabályokból téves jogi következtetést vont le, jogszabálysértő módon figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróságnak az 1/2010. (VI. 28.) és 2/2010. (VI. 28.) PK véleményekben foglalt iránymutatását, továbbá az 1/2005. PJE jogegységi határozat tartalmát. Érvelése szerint a szerződés megkötésének ideje és a jogkövetkezmények alkalmazása közötti hosszabb idő eltelte miatt a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti egyensúly jelentősen felbomlott, ezért nem célszerű az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítása. A bíróságnak a Ptk. 237. § (2) bekezdésének alkalmazásával - ex nunc - jövőre nézve kellett volna elszámolnia, a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítása mellett.
Sérelmezte az elévülésre való hivatkozásának figyelmen kívül hagyását: azt, hogy a másodfokú bíróság a szerződéskötés napjától kezdődően számolt el a felek között. Tévesnek találta azt a megállapítást is, hogy kizárólag kötelmi igények állnak egymással szemben. Álláspontja szerint az említett PK véleményekben foglaltaktól eltérő módon, tévesen mondta ki a másodfokú bíróság, hogy az alperesek által teljesített szolgáltatás visszakövetelésének jogalapját és esedékességét a szerződés érvénytelenségét megállapító jogerős ítélet teremti meg. Miután az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek levonására csak kérelemre kerülhet sor, ezért állította, hogy csak az alperesek igényérvényesítésének időpontjától öt évre visszamenőleg van helye az elszámolásnak. Az alperesek kamatkövetelését csupán az elévülés korlátai között tartotta alaposnak arra figyelemmel, hogy az elévült kötelmi igény (pénzkövetelés) után nem jár kamat (BH 1992. 409.).
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adott esetben a másodfokú bíróság helyesen alkalmazta-e a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként a Ptk. 237. § (1) bekezdésében szabályozott eredeti állapot helyreállítását, továbbá helytállóan hagyta-e figyelmen kívül az elévülés szabályát a felperes által visszatérítendő szolgáltatások és járulékai vonatkozásában.
A Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására olyan szerződések esetében van lehetőség, ahol a szerződés alapján nyújtott szolgáltatások visszatéríthetőek (reverzibilis szolgáltatás). Ilyenek a dolog tulajdonjogának az átruházására irányuló szerződések.
A Ptk. 655. § (1) bekezdése szerint öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az öröklési szerződés jellemzője, hogy tartalmát tekintve tartási vagy életjáradéki szerződés, formáját illetően viszont végintézkedés.
Az öröklési szerződés sajátossága, hogy az örökhagyó a halála esetére vállal szolgáltatást. A tartási (életjáradéki) szerződéssel szemben az öröklési szerződés alapján az eltartó a szerződés megkötésével egyidejűleg nem szerzi meg az ellenszolgáltatás - rendszerint ingatlan - tulajdonjogát, hanem csupán várományosa annak. Ebből következően, ha a várható hagyatéki vagyonban dolog is fellelhető - mint ahogyan a perbeli esetben ingatlan -, akkor az ilyen típusú öröklési szerződés dolog tulajdonjogának az átruházására irányuló szerződésnek tekinthető azzal a sajátossággal, hogy a dolog tulajdonjogának a megszerzésére az öröklés megnyíltakor kerül sor.
A perbeli esetben az alperesek a szerződés alapján életjáradék megfizetésére, azaz pénzszolgáltatás nyújtására voltak kötelesek. A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság jogi álláspontjával abban, hogy öröklési szerződés érvénytelensége esetén is helye van az eredeti állapot helyreállításának, ha az egyik fél nem tartás, hanem életjáradék megfizetésére köteles. Ilyen esetben tehát a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásának a feltételei fennállnak.
Ebből következően a Kúria nem fogadta el a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelést, amely szerint az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény és az 1/2005. PJE alapján a szerződés hatályossá nyilvánítása mellett kellett volna elszámolni a szerződő felek között. A Ptk. 237. § (2) bekezdés szerinti határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézménye olyan esetekben jelent alkalmas eszközt a bíróság számára a felek érvénytelen jogviszonyának a rendezésére, amikor az eredeti állapot nem állítható helyre és a szerződés érvényessé sem tehető.
Mindezeket szem előtt tartva a másodfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményei közül helyesen választotta a Ptk. 237. § (1) bekezdését, a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását. Ennek során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik.
A perbeli esetben az eredeti állapot helyreállítása az alperesek javára a pénzben teljesített szolgáltatások visszaszolgáltatását, a felperes irányába az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett elidegenítési, terhelési tilalom és haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásból való törlését jelenti.
Az eredeti állapot akkor áll helyre, ha a kapott szolgáltatások visszatérítésére kölcsönösen sor kerül, azaz a felperes maga is köteles minden olyan szolgáltatást visszatéríteni, amelyet a szerződés alapján kapott, függetlenül a szolgáltatás elfogadásának időpontjától. A kapott szolgáltatás visszatérítési kötelezettségének az egyidejűsége és kölcsönössége fogalmilag zárja ki az elévülés intézményét. Az adott szerződésre vonatkozó szabályok ugyanis a visszatérítési kötelezettségnek időben nem állítanak korlátot. Mindez nem vonatkozik magának az érvénytelen szerződésből eredő kötelmi jellegű igény érvényesítésére, amelyre valóban csak az elévülési határidőn belül van lehetőség.
Az egyidejűség kívánalma az oka annak, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására irányuló kereseti kérelem esetében a bíróság - kifejezett joglemondás hiányában - viszontkereset előterjesztése nélkül is köteles dönteni az alperes(ek)nek visszajáró szolgáltatásról. Ennek nem akadálya, hogy a felperes nem ajánlotta fel az általa kapott szolgáltatások visszatérítését. Az eredeti állapot helyreállítása anyagi jogi szempontból ugyanis csak egységesen történhet. A felperes kereseti kérelme csak úgy teljesíthető, ha a bíróság az egyidejű visszaszolgáltatási kötelezettségről is dönt és a visszatérítés felajánlásának hiányában is kötelezi a felperest az általa megkapott szolgáltatás visszaadására, ha arra egyébként képes.
Mindamellett a szerződés semmissége folytán a kapott szolgáltatás visszatérítésének a kötelezettsége az elfogadáskor már fennáll, ezért annak esedékessége is az elfogadáskor nyílik meg.
Ez az adott ügyben azt jelenti, hogy minden alapot nélkülöz a felperes érvelése, miszerint az alperesek követelése az igényérvényesítésük - viszontkereset, ellenkérelem előterjesztése - időpontjában vált esedékessé, illetve az igényüket csak az elévülési időn belül érvényesíthetik. Ebből következően a követelés esedékességére vonatkozóan a Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróság jogi álláspontjával sem, mely szerint az érvénytelenséget kimondó jogerős ítélet meghozatalának időpontját kell irányadónak tekinteni. A szerződés érvénytelenségét megállapító jogerős ítélet ugyanis jogalapot teremt a már teljesített szolgáltatások visszakövetelésére, de maga az elszámolás a szerződés megkötésére visszamenőleg esedékes.
Ugyanilyen okból nem érvényesülhet az elévülés a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának meghatározása során sem. A kamat nem része az érvénytelen szerződés alapján visszatérítendő pénzszolgáltatásnak, hanem az eredeti állapot helyreállítása körén kívül eső olyan járulékos igény, amely a visszatérítendő pénz adott időtartamon keresztül történt használatán alapul. A kamat tehát nem más, mint a visszajáró pénzszolgáltatás használati díja. A kamat - mint a teljesített pénz használatának ellenértéke - megfizetésének dogmatikai alapja tehát nem a késedelem, hanem a jogalap nélküli birtoklás. Az érvénytelen szerződés alapján történt teljesítés következtében a fél jogalap nélkül birtokolja és használja a másik fél szolgáltatását. Az eredeti állapot helyreállítása körében - a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben - mindkét oldalon álló fél jogalap nélküli birtokosnak minősül a másik fél szolgáltatása tekintetében.
Következésképpen érdemben helytálló a másodfokú bíróság ítélete, amennyiben helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperest a Ptk. 195. § (3) bekezdés értelmében a kamat megfizetésére - a felülvizsgálati eljárásban nem vitatott "középarányos időponttól" - kötelező rendelkezését is.
A fentiekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 22.323/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Bíróság 45. Pf. 632.943/2011/2. számú jogerős ítéletével befejezett perében, az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes részéről 30. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Bíróság 45.Pf.632.943/2011/2. számú jogerős ítéletét a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 137.500 (Egyszázharminchétezer-ötszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó, megállapított tényállás szerint a felperes, valamint az I-II. rendű alperesek 1992. május 15-én öröklési szerződést kötöttek, amely szerint a felperes a kizárólagos tulajdonát képező perbeli lakásingatlan örököséül az akkor kiskorú II. rendű alperest nevezte meg. Helyette és nevében édesanyja és egyben gyámja, az I. rendű alperes a hagyatéki juttatást elfogadva kötelezte magát arra, hogy 1992. június 1. napjától kezdődően az örökhagyónak élete végéig havi 7.000 forint, majd - 1998. január 1. napjától kezdődően - havi 15.000 forint életjáradékot megfizet. Az öröklési szerződés tartalma szerint az örökhagyó élete végéig ingyenesen lakik a lakásban, az örökhagyó hozzájárulását adta, hogy az ingatlanra az örökös javára elidegenítési és terhelési tilalom, az örökös édesanyja javára pedig haszonélvezeti jog kerüljön az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre.
A felperes 2006 májusában a szociális intézménybe költözött. Az alperesek 2006. október 1. napjától november 30. napjáig - két hónapig - a felperes engedélyével a lakásában tárolták a használati tárgyaikat és szerszámaikat, amelyeket a két hónap elteltével a lakásból elvittek. A gondnok a lakást bezárta, a kulcsokat a felperesnek visszaküldte.
A felperes keresetében elsődlegesen az öröklési szerződés érvénytelenségnek megállapítását kérte, mert álláspontja szerint az alakilag érvénytelen, másrészt a keresetlevelében még az eredeti állapot helyreállítását kérte, figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság 1/2010 (VI. 28.) és 2/2010 (VI. 28.) számú PK véleményeiben foglaltakra. Az elszámolás során - az elévülés szabályát alkalmazva - az alperesek igényérvényesítésétől számított öt évre visszamenőleg ismerte el az általuk teljesített szolgáltatásokat illetően a visszafizetési kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a peres felek által 1992. május 15-én kötött öröklési szerződés érvénytelen. Kötelezte a felperest, hogy 30 napon belül fizessen meg az alpereseknek egyetemlegesen 4.361.128 forintot és ennek késedelmi kamatait. Megkereste a földhivatalt az I. rendű alperes javára bejegyzett holtig tartó haszonélvezeti jog és a II. rendű alperes javára bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalomnak a 4.361.128 forint és járulékai megfizetésének igazolását követő törlése iránt.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatva a felperest terhelő marasztalás összegét 4.347.140 forintra, ebből a 2005. július 1-től esedékes kamattal terhelt tőke összegét 338.095 forintra, a 2007. július 1-től esedékes kamattal terhelt tőke összegét pedig 325.575 forintra leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, és az érdemi döntéssel - az elszámolás kisebb módosítása mellett - egyetértett.
Az eljárás során a felek nem tették vitássá az öröklési szerződés érvénytelen voltát. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményét helyesen vonta le, a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglaltak alapján. Nem látta akadályát az eredeti állapot helyreállításának, ezért a fellebbezési érvelést alaptalannak találva kiemelte, hogy a szerződés hatályossá nyilvánításáról csak abban az esetben lehet szó, amennyiben a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani. Nem osztotta a felperesnek azt az álláspontját sem, miszerint az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény és az 1/2005. PJE alapján a szerződést az ítélethozatalig hatályossá kellett volna nyilvánítani, ugyanis a felperes havi életjáradékot kap, csak előnye származik az öröklési szerződésből, az alperesek fizetik helyette a közös költséget, valamint a rezsit. Szolgáltatásaik ellenében az alperesek ellenszolgáltatáshoz ezidáig nem, kizárólag a felperes halálakor juthatnak hozzá. Alaptalannak találta a felperes fellebbezését az elévülés vonatkozásában is. Ebben a körben viszont úgy fogalmazott, hogy az alperesek részére a teljesítés visszakövetelésének jogalapját és esedékességét a szerződés érvénytelenségét megállapító jogerős ítélet teremtette meg. Mindamellett az elsőfokú bírósággal egyezően - úgy rendelkezett, hogy a felek között a szerződéskötés időpontjától kezdődően, 1992. május 15-től kell elszámolni. Kimondta, hogy az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. pontjának második mondatában foglaltak értelmében a másik fél szolgáltatását egyoldalúan használó felperest kamatfizetési kötelezettség terheli a Ptk. 195. § (3) bekezdése szerint.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak részbeni hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, továbbra sem vitatva a szerződés érvénytelenségét és azt, hogy elszámolással tartozik az alperesek felé. Álláspontja szerint azonban a másodfokú bíróság az irányadó jogszabályokból téves jogi következtetést vont le, jogszabálysértő módon figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróságnak az 1/2010. (VI. 28.) és 2/2010. (VI. 28.) PK véleményekben foglalt iránymutatását, továbbá az 1/2005. PJE jogegységi határozat tartalmát. Érvelése szerint a szerződés megkötésének ideje és a jogkövetkezmények alkalmazása közötti hosszabb idő eltelte miatt a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke közötti egyensúly jelentősen felbomlott, ezért nem célszerű az érvénytelenség jogkövetkezményeként az eredeti állapot helyreállítása. A bíróságnak a Ptk. 237. § (2) bekezdésének alkalmazásával - ex nunc - jövőre nézve kellett volna elszámolnia, a szerződés ítélethozatalig történő hatályossá nyilvánítása mellett.
Sérelmezte az elévülésre való hivatkozásának figyelmen kívül hagyását: azt, hogy a másodfokú bíróság a szerződéskötés napjától kezdődően számolt el a felek között. Tévesnek találta azt a megállapítást is, hogy kizárólag kötelmi igények állnak egymással szemben. Álláspontja szerint az említett PK véleményekben foglaltaktól eltérő módon, tévesen mondta ki a másodfokú bíróság, hogy az alperesek által teljesített szolgáltatás visszakövetelésének jogalapját és esedékességét a szerződés érvénytelenségét megállapító jogerős ítélet teremti meg. Miután az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek levonására csak kérelemre kerülhet sor, ezért állította, hogy csak az alperesek igényérvényesítésének időpontjától öt évre visszamenőleg van helye az elszámolásnak. Az alperesek kamatkövetelését csupán az elévülés korlátai között tartotta alaposnak arra figyelemmel, hogy az elévült kötelmi igény (pénzkövetelés) után nem jár kamat (BH 1992.409.).
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdése és a Pp. 275. § (3) bekezdésének együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogi jogszabálysértés vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási jogszabálysértés megvalósulása.
A Kúriának e felülvizsgálati eljárásban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adott esetben a másodfokú bíróság helyesen alkalmazta-e a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként a Ptk. 237. § (1) bekezdésében szabályozott eredeti állapot helyreállítását, továbbá helytállóan hagyta-e figyelmen kívül az elévülés szabályát a felperes által visszatérítendő szolgáltatások és járulékai vonatkozásában.
A Ptk. 237. § (1) bekezdése szerint érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. A (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. A szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítására olyan szerződések esetében van lehetőség, ahol a szerződés alapján nyújtott szolgáltatások visszatéríthetőek (reverzibilis szolgáltatás). Ilyenek a dolog tulajdonjogának az átruházására irányuló szerződések.
A Ptk. 655. § (1) bekezdése szerint öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az öröklési szerződés jellemzője, hogy tartalmát tekintve tartási vagy életjáradéki szerződés, formáját illetően viszont végintézkedés.
Az öröklési szerződés sajátossága, hogy az örökhagyó a halála esetére vállal szolgáltatást. A tartási (életjáradéki) szerződéssel szemben az öröklési szerződés alapján az eltartó a szerződés megkötésével egyidejűleg nem szerzi meg az ellenszolgáltatás - rendszerint ingatlan - tulajdonjogát, hanem csupán várományosa annak. Ebből következően, ha a várható hagyatéki vagyonban dolog is fellelhető - mint ahogyan a perbeli esetben ingatlan -, akkor az ilyen típusú öröklési szerződés dolog tulajdonjogának az átruházására irányuló szerződésnek tekinthető azzal a sajátossággal, hogy a dolog tulajdonjogának a megszerzésére az öröklés megnyíltakor kerül sor.
A perbeli esetben az alperesek a szerződés alapján életjáradék megfizetésére, azaz pénzszolgáltatás nyújtására voltak kötelesek. A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság jogi álláspontjával abban, hogy öröklési szerződés érvénytelensége esetén is helye van az eredeti állapot helyreállításának, ha az egyik fél nem tartás, hanem életjáradék megfizetésére köteles. Ilyen esetben tehát a Ptk. 237. § (1) bekezdésében foglaltak alkalmazásának a feltételei fennállnak.
Ebből következően a Kúria nem fogadta el a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelést, amely szerint az 1/2010. (VI. 28.) PK vélemény és az 1/2005. PJE alapján a szerződés hatályossá nyilvánítása mellett kellett volna elszámolni a szerződő felek között. A Ptk. 237. § (2) bekezdés szerinti határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítás jogintézménye olyan esetekben jelent alkalmas eszközt a bíróság számára a felek érvénytelen jogviszonyának a rendezésére, amikor az eredeti állapot nem állítható helyre és a szerződés érvényessé sem tehető.
Mindezeket szem előtt tartva a másodfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményei közül helyesen választotta a Ptk. 237. § (1) bekezdését, a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását. Ennek során olyan helyzetet kell teremteni, mint amilyen akkor lett volna, ha a felek az érvénytelen szerződést meg sem kötik.
A perbeli esetben az eredeti állapot helyreállítása az alperesek javára a pénzben teljesített szolgáltatások visszaszolgáltatását, a felperes irányába az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett elidegenítési, terhelési tilalom és haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartásból való törlését jelenti.
Az eredeti állapot akkor áll helyre, ha a kapott szolgáltatások visszatérítésére kölcsönösen sor kerül, azaz a felperes maga is köteles minden olyan szolgáltatást visszatéríteni, amelyet a szerződés alapján kapott, függetlenül a szolgáltatás elfogadásának időpontjától. A kapott szolgáltatás visszatérítési kötelezettségének az egyidejűsége és kölcsönössége fogalmilag zárja ki az elévülés intézményét, mely kötelezettségre az elévülés szabályai nem alkalmazhatók. E szabályok ugyanis a visszatérítési kötelezettségnek időben nem állítanak korlátot. Mindez nem vonatkozik magának az érvénytelen szerződésből eredő kötelmi jellegű igény érvényesítésére, amelyre valóban csak az elévülési határidőn belül van lehetőség.
Az egyidejűség kívánalma az oka annak, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményének alkalmazására irányuló kereseti kérelem esetében a bíróság - kifejezett joglemondás hiányában - viszontkereset előterjesztése nélkül is köteles dönteni az alperes(ek)-nek visszajáró szolgáltatásról. Ennek nem akadálya, hogy a felperes nem ajánlotta fel az általa kapott szolgáltatások visszatérítését. Az eredeti állapot helyreállítása anyagi jogi szempontból ugyanis csak egységesen történhet. A felperes kereseti kérelme csak úgy teljesíthető, ha a bíróság az egyidejű visszaszolgáltatási kötelezettségről is dönt és a visszatérítés felajánlásának hiányában is kötelezi a felperest az általa megkapott szolgáltatás visszaadására, ha arra egyébként képes.
Mindamellett a szerződés semmissége folytán a kapott szolgáltatás visszatérítésének a kötelezettsége az elfogadáskor már fennáll, ezért annak esedékessége is az elfogadáskor nyílik meg.
Ez az adott ügyben azt jelenti, hogy minden alapot nélkülöz a felperes érvelése, miszerint az alperesek követelése az igényérvényesítésük - viszontkereset, ellenkérelem előterjesztése - időpontjában vált esedékessé, illetve az igényüket csak az elévülési időn belül érvényesíthetik. Ebből következően a követelés esedékességére vonatkozóan a Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróság jogi álláspontjával sem, mely szerint az érvénytelenséget kimondó jogerős ítélet meghozatalának időpontját kell irányadónak tekinteni. A szerződés érvénytelenségét megállapító jogerős ítélet ugyanis jogalapot teremt a már teljesített szolgáltatások visszakövetelésére, de maga az elszámolás a szerződés megkötésére visszamenőleg esedékes.
Ugyanilyen okból nem érvényesülhet az elévülés a kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontjának meghatározása során sem. A kamat nem része az érvénytelen szerződés alapján visszatérítendő pénzszolgáltatásnak, hanem az eredeti állapot helyreállítása körén kívül eső olyan járulékos igény, amely a visszatérítendő pénz adott időtartamon keresztül történt használatán alapul. A kamat tehát nem más, mint a visszajáró pénzszolgáltatás használati díja. A kamat - mint a teljesített pénz használatának ellenértéke - megfizetésének dogmatikai alapja tehát nem a késedelem, hanem a jogalap nélküli birtoklás. Az érvénytelen szerződés alapján történt teljesítés következtében a fél jogalap nélkül birtokolja és használja a másik fél szolgáltatását. Az eredeti állapot helyreállítása körében - a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben - mindkét oldalon álló fél jogalap nélküli birtokosnak minősül a másik fél szolgáltatása tekintetében.
Következésképpen érdemben helytálló a másodfokú bíróság ítélete, amennyiben helybenhagyta az elsőfokú bíróságnak a felperest a Ptk. 195. § (3) bekezdés értelmében a kamat megfizetésére - a felülvizsgálati eljárásban nem vitatott "középarányos időponttól" - kötelező rendelkezését is.
A fentiekre tekintettel a Kúria a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az eredménytelen felülvizsgálati kérelemmel élő felperes 2.290.988 forint felülvizsgálati eljárási érték figyelembevételével köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján az államnak.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2012. szeptember 27.
Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke s.k., Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes előadó bíró s.k., Dr. Kiss Gábor bíró s.k.
(Kúria Pfv. I. 22.323/2012.)