BH 2016.9.231 I. Csak a hamis vád bűntettének alapesete valósul meg, ha a terhelt az ellene indított eljárásban más, létező személynek adja ki magát, de ténylegesen csak a terhelttel szemben kerül sor olyan eljárási cselekményre vagy intézkedésre, ami jellegénél fogva csak a terhelttel, vagy a terheltre tekintettel (pl. házkutatás, lefoglalás stb.) folytatható [Btk. 268. § (1) bek. a) pont, (2) bek.; 1978. évi IV. tv. 233. § (1) bek. a) pont és (2) bek.].

II. Az "intellektuális" közokirat-hamisítással halmazatban a hamis vád alapesete akkor is megvalósul, ha a terhelt által megadott személyi adatok nem mindenben egyeznek meg annak a valós személynek az adataival, akinek kiadta magát [Btk. 268. § (1) bek.].

III. A hamis váddal és az ún. intellektuális közokirat-hamisítással halmazatban materiális közokirat-hamisítás megállapításának is helye van, ha a terhelt az ellene foganatosított büntetőeljárási cselekmény során más létező személy nevére szóló, de hamisított okirattal (pl. útlevéllel) igazolja magát [Btk. 342. § (1) bek. b) pont II. fordulat].

Pertörténet:

Szegedi Járásbíróság B.2002/2012/8., Szegedi Törvényszék Bf.151/2013/9., Kúria Bfv.1517/2015/6. (*BH 2016.9.231*)

***********

[1] A terheltet az elsőfokú bíróság hamis vád bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 233. § (1) bek. a) pont és (2) bek.], valamint folytatólagosan elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont] mondta ki bűnösnek, és ezért halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a másodfokú bíróság a börtönbüntetés tartamát 2 évre enyhítette, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

[4] a rendőr-főkapitányság számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény miatt folytatott nyomozást. Ennek során 2012. március 1. napján került sor a terhelt elfogására, aki ekkor a P. R. létező szlovák állampolgár adatait tartalmazó hamisított szlovák útlevéllel igazolta magát.

[5] Ennek következtében a nyomozati iratokban - 2012. március 1. és 2012. április 3. napja között - több alkalommal P. R. adatai kerültek rögzítésre. E néven közölték a terhelttel szemben a megalapozott gyanút is.

[6] A terhelt a hamis közokiratok egy részét P. R. néven alá is írta.

[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melynek jogszabályi alapjaként a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg.

[8] Ugyanakkor az indítvány további jogi indokolása szerint az eljárt bíróságok a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) és b) alpontját sértették meg; emellett a Be. 375. § (1) bekezdésének és a Be. 376. § (1) bekezdésének az alkalmazására is okot látott.

[9] Az indítvány érdemi indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében tévedett, amikor határozatának meghozatalakor az elkövetéskor hatályos jogszabályt - az 1978. évi IV. törvényt - alkalmazta. Álláspontja szerint ugyanis a jogerős ítélet meghozatalakor hatályos 2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 268. § (2) bekezdése egyértelművé teszi: a hamis vád bűntette csak akkor valósul meg, ha a hamis vád alapján az érintett személlyel szemben indul büntetőeljárás.

[10] Ezzel szemben a korábbi Btk. 233. § (2) bekezdése csupán a büntetőeljárás - bárkivel szemben való - megindulását írta elő feltételként.

[11] Jelen esetben - az indítvány szerint - P. R. ellen ténylegesen nem indult büntetőeljárás, mert a terhelt által használt adatok nem egyeztek meg mindenben a valódi P. R. személyes adataival.

[12] Utalt a terhelt a még korábbi Btk. hatálya alatt született 2/2004. BJE határozatra is, mely szerint akkor valósul meg a hamis vád és az "intellektuális" közokirat-hamisítás bűntette, ha az elkövető az ellene indult büntetőeljárás során más létező személynek adja ki magát. P. R. azonban - a terhelt által használt adatokkal - nem létező személy.

[13] Az indítvány szerint tehát nem P. R.-rel, hanem csak egy azonos nevű, hamis okiratot használó személy - ténylegesen: Sz. Sz., azaz maga a terhelt - ellen indult és folyt a büntetőeljárás, valamennyi eljárási cselekmény vele szemben folyt le. Ezért - álláspontja szerint - vele szemben a Btk. 2. §-a alapján az elkövetéskor hatályos, korábbi Btk.-t kellett volna alkalmazni, és annak alapján marasztaló ítélet nem születhetett volna vele szemben; így tehát a jogerős ítéletben téves anyagi jogszabály került alkalmazásra, és törvénysértő büntetés került kiszabásra.

[14] A hamis vád bűntette miatti bűnösségének megállapítását a bíróság arra alapította, hogy más nevére szóló személyi igazolvánnyal igazolta magát, aki nem volt beazonosítható.

[15] Figyelmen kívül hagyta, hogy a 2/2004. BJE határozat szerint ennek feltétele, hogy az elkövetőnek más nevére szóló, valódi közokiratot kellett volna használnia. Az általa használt útlevél azonban - az eljárás során megállapítottak szerint - tartalmilag hamis.

[16] Végül a terhelt megjegyezte, hogy - álláspontja szerint - az általa elkövetett bűncselekmény helyes minősítése: hatóság félrevezetésének vétsége.

[17] A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát nem tartotta alaposnak, és a megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.

[18] Az ügyészi álláspont szerint a jogerős ítéleti tényállásban megállapítottakkal áll szemben az indítvány azon állítása, miszerint a terhelt nem létező személynek adta ki magát, továbbá az, hogy P. R. adatai nem egyeznek meg az általa használt adatokkal.

[19] A Be. 375. § (1) bekezdésének és a 376. § (1) bekezdésének megsértése azonban nem felülvizsgálati ok.

[20] A Be. 373. § (1) bekezdés III. pont a) és b) alpontjára való hivatkozás pedig - az ügyész álláspontja szerint - alaptalan, mert a bíróságok indokolási kötelezettségüknek eleget tettek, és az ítéletek indokolása sem ellentétes a rendelkező részükkel.

[21] Miután az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos büntető törvénykönyv szerint a hamis vád bűntettének törvényi tényállása - a lényegét tekintve - mindkét törvényben azonos, a terhelt cselekménye mindkét törvény alapján egyformán bűncselekmény és egyenlően büntetendő, ezért a minősítés az ügyészi álláspont szerint törvényes, mind az alkalmazott jogszabályoknak, mind a 2/2004. BJE határozat rendelkezéseinek megfelel.

[22] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[23] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[24] A Kúria elöljáróban arra utal: a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[25] Ezért elsőként azt kellett vizsgálni, hogy az indítványban foglaltak kimerítik-e bármelyik, törvényben foglalt felülvizsgálati ok feltételeit. Az indítvány e körben a tényállással ellentétes adatokat tartalmaz.

[26] A külön kiemelt jogszabálysértések közül a Be. 375. § (1) bekezdése (relatív eljárási szabálysértés) és a Be. 376. § (1) bekezdése (megalapozatlanság) nem felülvizsgálati ok.