62012CJ0187[1]

A Bíróság (első tanács) 2013. november 14-i ítélete. SFIR - Società Fondiaria Industriale Romagnola SpA kontra AGEA - Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura és Ministero delle Politiche agricole, alimentari e forestali (C-187/12), Italia Zuccheri SpA és Co.Pro.B. - Cooperativa Produttori Bieticoli Soc. coop. agricola kontra AGEA - Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura és Ministero delle Politiche agricole, alimentari e forestali (C-188/12) és Eridania Sadam SpA kontra AGEA - Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura és Ministero delle Politiche agricole, alimentari e forestali (C-189/12). Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek: Consiglio di Stato - Olaszország. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 320/2006/EK rendelet - 968/2006/EK rendelet - Mezőgazdaság - A cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer - A szerkezetátalakítási támogatás nyújtásának feltételei - A »termelőberendezések« és a »teljes leszerelés« fogalma. C-187/12-C-189/12. sz. egyesített ügyek

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2013. november 14. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 320/2006/EK rendelet - 968/2006/EK rendelet - Mezőgazdaság - A cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer - A szerkezetátalakítási támogatás nyújtásának feltételei - A »termelőberendezések« és a »teljes leszerelés« fogalma"

A C-187/12-C-189/12. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 276. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Consiglio di Stato (Olaszország) a Bírósághoz 2012. április 23-án érkezett, 2012. március 23-i határozataival terjesztett elő az előtte

a SFIR - Società Fondiaria Industriale Romagnola SpA

és

az AGEA - Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura,

a Ministero delle Politiche agricole, alimentari e forestali (C-187/12)

között,

az Italia Zuccheri SpA,

a Co.Pro.B. - Cooperativa Produttori Bieticoli Soc. coop. agricola

és

az AGEA - Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura,

a Ministero delle Politiche agricole, alimentari e forestali

között,

a Finbieticola Bondeno srl,

a Finbieticola Casei Gerola srl,

a Terrae SpA (C-188/12)

részvételével,

valamint

az Eridania Sadam SpA

és

az AGEA - Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura,

a Ministero delle Politiche agricole, alimentari e forestali

között,

a Federazione Lavoratori Agro-Industria (CGIL),

a Federazione Agricola Alimentare Ambientale Industriale (CISL),

az Unione Italiana Lavoratori Agroalimentari (UIL) (C-189/12)

részvételével folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács tagjaként eljáró bíró, A. Borg Barthet, G. Arestis, és M. Berger (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. március 13-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a SFIR - Società Fondiaria Industriale Romagnola SpA képviseletében V. Cerulli Irelli avvocato,

- az Italia Zuccheri SpA és a Co.Pro.B. - Cooperativa Produttori Bieticoli Soc. coop. agricola képviseletében A. Mozzati, G. Fontana, M. De Vita, S. M. Specchio és P. Galli avvocati,

- az Eridania Sadam SpA képviseletében G. M. Roberti, I. Vigliotti, A. Mozzati, I. Perego és M. Serpone avvocati,

- a Federazione Lavoratori Agro-Industria (CGIL), a Federazione Agricola Alimentare Ambiente Industriale (CISL) és az Unione Italiana Lavoratori Agroalimentari (UIL) képviseletében F. Cardarelli és F. Lattanzi avvocati,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Bucalo avvocato dello Stato,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és C. Candat, meghatalmazotti minőségben,

- a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Szíjjártó K. és Szilágyi A., meghatalmazotti minőségben,

- a szlovén kormány képviseletében T. Mihelič Žitko és V. Klemenc, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Unió Tanácsa képviseletében E. Sitbon, S. Barbagallo és P. Mahnič Bruni, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében D. Triantafyllou és P. Rossi, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer megállapításáról és a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. február 20-i 320/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 58., 42. o., a továbbiakban: alaprendelet) 3. és 4. cikkének, valamint a 320/2006 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 27-i 968/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 176., 32. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 4. cikkének értelmezésére és érvényességére vonatkoznak.

2. E kérelmeket a SFIR - Società Fondiaria Industriale Romagnola SpA (a továbbiakban: SFIR), az Italia Zuccheri SpA és a Co.Pro.B. - Cooperativa Produttori Bieticoli Soc. coop. agricola (a továbbiakban: Italia Zuccheri/Co.Pro.B.), és az Eridania Sadam SpA (a továbbiakban: Eridania Sadam), valamint az Agenzia per le Erogazioni in Agricoltura (AGEA), illetve a Ministero delle Politiche agricole, alimentari e forestali (Mezőgazdaság-, Élelmiszer- és Erdészetpolitikai Minisztérium; a továbbiakban: Ministero) közötti jogviták keretében terjesztették elő, amelyek tárgya szerkezetátalakítási támogatásoknak az alaprendelet 3. cikke alapján történő nyújtása.

Jogi háttér

Az alaprendelet

3. Az alaprendelet (5) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"A legalacsonyabb termelékenységgel rendelkező cukorgyártó vállalkozások számára - megfelelő szerkezetátalakítási támogatás formájában - kvótán belüli termelésük feladására irányuló fontos gazdasági ösztönzőt kell bevezetni. E célból olyan szerkezetátalakítási támogatást kell létrehozni, amely ösztönzi a termelés [helyesen: a kvótán belüli termelés] megszüntetését és az érintett kvótákról való lemondást, ugyanakkor pedig lehetővé teszi a termelés megszüntetéséhez kapcsolódó szociális és környezeti kötelezettségvállalások kellő figyelembevételét. E támogatásnak négy gazdasági évig kell rendelkezésre állnia, azzal a célkitűzéssel, hogy a termelést arra a szintre csökkentse, amely a Közösségen belüli kiegyensúlyozott piaci helyzet megteremtéséhez szükséges".

4. E rendelet "Szerkezetátalakítási támogatás" címet viselő 3. cikke így rendelkezik:

"(1) Bármely, cukrot, izoglükózt vagy inulinszirupot gyártó vállalkozás, amelyre 2006. július 1-jéig egy adott kvótát osztottak ki, a lemondott kvóta tonnájánként szerkezetátalakítási támogatásra jogosult, feltéve, hogy a 2006/2007-es, 2007/2008-as, 2008/2009-es vagy 2009/2010-es gazdasági év valamelyikében a vállalkozás:

a) lemond az általa egy vagy több gyárnak kiosztott kvótájáról és teljesen leszereli az érintett gyárak termelőberendezéseit, vagy

b) lemond az általa egy vagy több gyárnak [helyesen: gyárának] kiosztott kvótájáról [helyesen: kvótáról], részben leszereli az érintett gyárak termelőberendezéseket és a termelőhelyet [helyesen: az érintett gyárak termelőberendezéseit], és az érintett gyárak fennmaradó termelőberendezéseit nem használja a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására,

[...]

(3) A termelőberendezések teljes leszerelése a következőket követeli meg:

a) a cukor, izoglükóz és inulinszirupérintett [helyesen: inulinszirup érintett] termelőberendezések általi gyártásának végleges és teljes megszüntetését,

b) a gyár vagy gyárak bezárását, valamint az ott található termelőberendezés leszerelését, [...]

(4) A termelőberendezések részleges leszerelése a következőket követeli meg:

a) a cukor, izoglükóz és inulinszirupérintett [helyesen: inulinszirup érintett] termelőberendezések általi gyártásának végleges és teljes megszüntetését,

b) az új gyártáshoz nem használt és az a) pontban említett termékek gyártására szánt és használt termelőberendezések leszerelése [helyesen: leszerelését] [...]

[...]

(5) A szerkezetátalakítási támogatásnak a lemondott kvóta egy tonnája utáni összege a következőképpen alakul:

a) az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben:

- 730,00 EUR a 2006/2007-es gazdasági évre,

[...]

b) az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben:

- 547,50 EUR a 2006/2007-es gazdasági évre,

[...]"

5. Az említett rendelet "Szerkezetátalakítási támogatás igénylése" címet viselő 4. cikke (2) bekezdésében így rendelkezik:

"A szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmeknek a következőket kell tartalmazniuk:

a) szerkezetátalakítási terv;

[...]

c) a vonatkozó kvótáról az érintett piaci évben történő lemondásra vonatkozó kötelezettségvállalás;

d) a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett esetben a termelőberendezésnek az érintett tagállam által meghatározott [helyesen: meghatározandó] időszakon belül való teljes leszerelésére vonatkozó kötelezettségvállalás;

e) a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett esetben kötelezettségvállalás arra vonatkozóan, hogy a termelőberendezéseket az érintett tagállam által meghatározandó időszakon belül részlegesen leszerelik, és a termelőhelyet és a fennmaradó termelőberendezéseket nem használják a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására;

[...]"

A végrehajtási rendelet

6. A végrehajtási rendelet (4) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"A kvótákról való lemondás vonatkozásában a[z alaprendelet] 3. cikke rendelkezik az érintett gyárak termelőberendezéseinek teljes vagy részleges leszerelésére vonatkozó lehetőségről, amelynek alapján különböző összegű szerkezetátalakítási támogatás nyújtható. Míg a fenti két lehetőség esetében alkalmazandó feltételeknek figyelembe kell venniük azt, hogy a magasabb költségek miatt magasabb összegű támogatást kell nyújtani a teljes leszerelés esetében, helyénvaló lehetőséget biztosítani a gyártósorhoz nem tartozó gyárrészek megtartására, ha azokat a szerkezetátalakítási tervben szereplő egyéb célra fel lehet használni, és főleg akkor, ha az ilyen jellegű felhasználás munkahelyeket teremt. Másrészt le kell szerelni a cukortermeléshez közvetlenül nem kapcsolódó létesítményeket, amennyiben ésszerű időn belül nincs lehetőség azok más célra történő hasznosítására, és fennmaradásuk káros hatást gyakorolna a környezetre".

7. E rendeletnek az "A termelőberendezések leszerelése" címet viselő 4. cikke az alábbiakat írja elő:

"(1) A[z alaprendelet] 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti teljes leszerelés esetében a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó követelmények a következőket érintik:

a) minden berendezés, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez szükséges, például: a cukorrépa, a cukornád, a gabona vagy a cikória tárolására, elemzésére, mosására és aprítására szolgáló berendezések; minden olyan berendezés, amelyet a cukorrépából vagy cukornádból cukor, a gabonából keményítő, a keményítőből glükóz vagy a cikóriából inulin kivonására és feldolgozására vagy koncentrálására használnak;

b) berendezéseknek az a) pontban említetteken kívüli olyan része, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez közvetlenül kapcsolódik, és a lemondott kvóta szerinti termelés megvalósításához szükséges, még akkor is, ha más termelési célra még hasznosítható volna, például: fűtő-, víztisztító- vagy energiatermelő-berendezések; a cukorrépapép vagy a melasz kezeléséhez szükséges berendezések; a belső szállításhoz szükséges berendezések;

c) minden egyéb berendezés, például a használaton kívüli és környezetvédelmi okokból leszerelendő és eltávolítandó csomagoló berendezések.

(2) A[z alaprendelet] 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett részleges leszerelés esetében a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó követelmény az e cikk (1) bekezdésében említett olyan berendezéseket érinti, amelyeket nem kívánnak a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően más termelési célra vagy a gyár területén egyéb célra használni".

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

C-187/12. sz. ügy

8. A SFIR cukoripari vállalkozás. 2006 folyamán csatlakozott a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló, az alaprendelet által létrehozott ideiglenes rendszerhez (a továbbiakban: szerkezetátalakításra szolgáló rendszer), és az e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt szerkezetátalakítási terv (a továbbiakban: szerkezetátalakítási terv) csatolásával teljes támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Ministeróhoz. Ez a terv termelőberendezések leszerelésére, valamint egyes silók megtartására vonatkozott. A Ministero kezdetben elfogadhatónak nyilvánította a támogatás iránti kérelmet, és nem emelt kifogást a szerkezetátalakítási tervvel szemben, amelynek egy példányát továbbította az Európai Bizottság részére.

9. 2011. március 15-i 2095. sz. feljegyzésében (a továbbiakban: 2011-es feljegyzés) a Ministero mégis arról értesítette a SFIR-t, hogy a 2010-ben lefolytatott vizsgálatokat követően a Bizottság, miután megállapította, hogy egyes használaton kívüli létesítmények közelében silók találhatók, észrevételeket fogalmazott meg, melyek szerint e silók megtartása nem felel meg az alaprendelet és a végrehajtási rendelet által a teljes szerkezetátalakítási támogatás nyújtásához előírt feltételeknek. A Bizottság álláspontja szerint ugyanis a szóban forgó silókat a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében "a cukortermeléshez közvetlenül kapcsolódó berendezéseknek" kellett volna tekinteni.

10. Ezt követően tehát az AGEA felhívta a SFIR-t, hogy 2012. március 31-ig a silók eltávolításával végezze el a berendezések teljes leszerelését. Az AGEA továbbá arról értesítette a SFIR-t, hogy az utóbbi által a szerkezetátalakításra szolgáló rendszer keretében vállalt kötelezettségekre nyújtott biztosítékokat nem szabadíthatja fel. A SFIR e határozatot, más kapcsolódó aktussal együtt megtámadta a Tribunale administrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) előtt.

11. 2011. december 1-jei 9481. sz. ítéletében a fenti bíróság kizárólag a kereset azon részének adott helyt, amely a biztosíték egy, a részleges leszerelés után járó szerkezetátalakítási támogatásnak megfelelő részének a felszabadítására irányult. A keresetet ezt meghaladó részében elutasította. Elutasította továbbá azokat a kereseti jogalapokat, amelyek annak alátámasztására irányultak, hogy a termelőberendezések "teljes - a »részleges leszerelés« után járó támogatásnál 25%-kal magasabb összegű támogatást megalapozó - leszerelése" nem terjed ki a szóban forgó silók lebontására. A Tribunale administrativo regionale per il Lazio úgy ítélte meg, hogy mivel a termelőberendezések közé tartoznak azok a berendezések is, amelyeket a termelést közvetlenül követő raktározási és csomagolási munkafolyamatok során használnak, ez utóbbi berendezések megtartása csak akkor megengedett, ha azokat más termékek előállításának céljára vagy a gyártelep területén egyéb célra kívánják használni.

12. A SFIR fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Consiglio di Stato előtt, amely úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"Úgy kell-e érteni a cukor, izoglükóz és inulinszirup gyártására szolgáló termelőberendezéseknek a[z alaprendelet] - amelynek végrehajtására vonatkozóan a részletszabályokat a [végrehajtási] rendelet állapítja meg - 3. cikkében szabályozott teljes leszerelését, hogy kizárólag a termeléshez elengedhetetlen berendezések leszerelése szükséges, mint ahogy azt a[z alaprendelet] hivatkozott 3. cikke kifejezetten megállapítja, amely rendelettel összhangban érvénytelenség terhe mellett kell értelmezni a [végrehajtási] rendeletet? Tehát a[z alaprendelet] 3. cikke, illetve a [végrehajtási] rendelet 4. cikke alapján a leszerelendő berendezések közé kizárólag a cukor, izoglükóz és inulinszirup gyártására szolgáló berendezések tartoznak, valamint a [végrehajtási] rendelet hivatkozott 4. cikkének c) pontja szerinti berendezések, köztük azok a csomagoló berendezések, amelyek használaton kívül kerültek, illetve amelyeket környezeti okokból szükséges leszerelni vagy eltávolítani; következésképpen a cukor, izoglükóz és inulinszirup termeléséhez nem kapcsolódó azon berendezések, amelyek nem kerültek használaton kívülre, hanem más tevékenységekhez - ahogy a szóban forgó ügyben a csomagoláshoz - felhasználásra kerülnek, és környezeti okokból sem esnek az eltávolítási kötelezettség hatálya alá, megtarthatóak, mert nem tartoznak a hivatkozott közösségi rendeletek szerinti leszerelési kötelezettség hatálya alá?

A C-188/12. sz. ügy

13. Az Italia Zuccheri/Co.Pro.B. ugyancsak cukoripari vállalkozás, amely 2006 folyamán csatlakozott a szerkezetátalakításra szolgáló rendszerhez, és teljes támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Ministeróhoz. A szerkezetátalakítási terv, amelyet a Ministero elfogadhatónak nyilvánított, többek között előirányozta néhány hosszú távú raktározásra szolgáló siló, valamint a csomagoláshoz és értékesítéshez kapcsolódó berendezések megtartását.

14. A 2011-es feljegyzés útján az Italia Zuccheri/Co.Pro.B.-t a SFIR-hez hasonlóan értesítették a Bizottságnak a raktározásra szolgáló silók megtartására vonatkozó észrevételeiről. Ezt követően az AGEA felhívta az Italia Zuccheri/Co.Pro.B.-t, hogy 2012. március 31-ig végezze el a silók eltávolítását, továbbá értesítette arról, hogy az általa nyújtott biztosítékokat nem szabadíthatja fel.

15. Az Italia Zuccheri/Co.Pro.B. e határozatot számos más kapcsolódó aktussal együtt megtámadta a Tribunale administrativo regionale per il Lazio előtt, amely bíróság 2011. december 1-jén hozott ítéletében kizárólag a kereset azon részének adott helyt, amely a biztosíték egy, a részleges leszerelés után járó szerkezetátalakítási támogatásnak megfelelő részének a felszabadítására irányult. A bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasította.

16. Az Italia Zuccheri/Co.Pro.B. fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Consiglio di Stato előtt, amely úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Úgy kell-e értelmezni a[z alaprendelet] 3. és 4. cikkét, valamint a [végrehajtási] rendelet 4. cikkét, hogy a »termelőberendezések« fogalma nem terjed ki azokra a berendezésekre, amelyeket a cukorgyárak a cukor értékesítéséhez kapcsolódó raktározásra, csomagolásra vagy kiszerelésre használnak, és hogy ennélfogva ha silókról van szó, esetről esetre kell vizsgálni, hogy ezek a berendezések a »gyártósorhoz« vagy a termeléstől eltérő más tevékenységhez kapcsolódnak-e?

2) Úgy kell-e értelmezni különösen a [végrehajtási] rendelet 4. cikkét, hogy a[z alaprendelet] és a [végrehajtási] rendelet céljával és szövegével, különösen ez utóbbi (4) preambulumbekezdésével összhangban azok a berendezések mint például a silók -, amelyeket a cukorgyárak kizárólag a cukor értékesítéséhez kapcsolódó raktározásra, kiszerelésre vagy csomagolásra használnak, tekintettel arra, hogy e tevékenység független a termelési folyamattól, az említett cikk c) pontja, nem pedig az a), illetve b) pontja szerinti berendezések közé tartoznak?

3) Másodlagosan, a[z alaprendelet] 3. és 4. cikkére, valamint az elsődleges európai jog magasabb szintű szabályaira és általános elveire tekintettel a [végrehajtási] rendelet 4. cikke érvénytelen-e, ha azt úgy kell értelmezni, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti berendezések közé kell sorolni azokat a berendezéseket, amelyeket a cukorgyárak a cukor értékesítéséhez kapcsolódó raktározásra, csomagolásra vagy kiszerelésre használnak, mivel a[z alaprendelet] által kitűzött cél nyilvánvalóan a cukorgyár termelési kapacitásának megszüntetése, nem pedig annak kizárása, hogy a vállalkozás a termék értékesítése terén - a más gyárakhoz vagy vállalkozásokhoz tartozó termelési kvótából származó cukor felhasználásával - tovább működjön?

4) Végezetül másodlagosan, az elsődleges európai jog magasabb szintű szabályai és általános elvei alapján érvényes-e a[z alaprendelet] 3. és 4. cikke, valamint a [végrehajtási] rendelet 4. cikke, amennyiben azokat úgy kell értelmezni, hogy a »termelőberendezések« vagy a »termeléshez közvetlenül kapcsolódó berendezések« fogalma magában foglalja azokat a berendezéseket, amelyeket a cukorgyárak a cukor értékesítéséhez kapcsolódó raktározásra, csomagolásra vagy kiszerelésre használnak?"

A C-189/12. sz. ügy

17. Az Eridania Sadam ugyancsak cukoripari vállalkozás. 2006 folyamán csatlakozott a szerkezetátalakításra szolgáló rendszerhez, és teljes támogatás iránti kérelmet nyújtott be a Ministeróhoz. A szerkezetátalakítási terv, amelyet a Ministero elfogadhatónak nyilvánított, néhány hosszú távú raktározásra szolgáló siló, valamint csomagoló berendezések megtartására vonatkozott.

18. A 2011-es feljegyzés útján az Eridania Sadamot, a SFIR-hez, valamint az Italia Zuccheri/Co.Pro.B.-hez hasonlóan értesítették a Bizottságnak a raktározásra szolgáló silók megtartására vonatkozó észrevételeiről. Ezt követően az AGEA felhívta az Eridania Sadamot, hogy 2012. március 31-éig végezze el a silók eltávolítását, továbbá értesítette, hogy az általa nyújtott biztosítékokat nem szabadíthatja fel.

19. Az Eridania Sadam e határozatot számos más kapcsolódó aktussal együtt megtámadta a Tribunale administrativo regionale per il Lazio előtt, amely bíróság 2011. december 1-jén hozott ítéletében kizárólag a kereset azon részének adott helyt, amely a biztosíték egy, a részleges leszerelés után járó szerkezetátalakítási támogatásnak megfelelő részének a felszabadítására irányult. A bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasította.

20. Az Eridania Sadam fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Consiglio di Stato előtt, amely úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Úgy kell-e értelmezni a[z alaprendelet] 3. és 4. cikkét, valamint a [végrehajtási] rendelet 4. cikkét, hogy a »termelőberendezések« fogalma nem terjed ki azokra a berendezésekre, amelyeket a cukorgyárak a cukor értékesítéséhez kapcsolódó csomagolási tevékenységre használnak, és hogy ennélfogva, ha silókról van szó, esetről esetre kell vizsgálni, hogy ezek a berendezések a »gyártósorhoz« vagy a termeléstől eltérő más tevékenységhez - mint amilyen a csomagolás - kapcsolódnak-e?

2) Másodlagosan, a[z alaprendelet] 3. és 4. cikkére, valamint az elsődleges európai jog magasabb szintű szabályaira és általános elveire tekintettel a [végrehajtási] rendelet 4. cikke érvénytelen-e, ha azt úgy kell értelmezni, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti berendezések közé kell sorolni azokat a berendezéseket, amelyeket a cukorgyárak a cukor értékesítéséhez kapcsolódó csomagolási tevékenységre használnak, mivel a[z alaprendelet] által kitűzött cél nyilvánvalóan a cukorgyár termelési kapacitásának megszüntetése, nem pedig annak kizárása, hogy a vállalkozás a termék értékesítése terén - a más gyárakhoz vagy vállalkozásokhoz tartozó termelési kvótából származó cukor felhasználásával - tovább működjön?

3) Végezetül másodlagosan, az elsődleges európai jog magasabb szintű szabályai és általános elvei alapján érvényes-e a[z alaprendelet] 3. és 4. cikke, valamint a [végrehajtási] rendelet 4. cikke, amennyiben azokat úgy kell értelmezni, hogy a »termelőberendezések« vagy a »termeléshez közvetlenül kapcsolódó berendezések« fogalma magában foglalja azokat a berendezéseket, amelyeket a cukorgyárak a cukor értékesítéséhez kapcsolódó csomagolási tevékenységre használnak?"

21. A Bíróság elnökének 2012. május 11-i végzése az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C-187/12-C-189/12. sz. ügyek egyesítését.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A C-187/12. sz. ügyben szereplő egyetlen kérdésről, a C-188/12. sz. ügyben szereplő első és második kérdésről, valamint a C-189/12. sz. ügyben szereplő első kérdésről

22. E kérdéseivel, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az alaprendelet 3. és 4. cikkét, valamint a végrehajtási rendelet 4. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy a "termelőberendezések" fogalma magában foglalja az olyan berendezéseket, mint a silók, amelyeket a cukor értékesítéséhez kapcsolódó raktározási, csomagolási és kiszerelési tevékenységre használnak, és adott esetben esettről esetre kell-e vizsgálni, hogy ezek a berendezések a gyártósorhoz vagy a termeléstől eltérő más tevékenységhez kapcsolódnak-e.

23. E tekintetben meg kell állapítani mindenekelőtt, hogy sem az alaprendelet, sem a végrehajtási rendelet nem tartalmazza e fogalom meghatározását.

24. Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy ilyen meghatározás hiányában az említett, az alaprendelet 3. cikkében szereplő, és a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében mind a "cukor termeléséhez szükséges berendezéseket", mind "a cukor termeléséhez közvetlenül kapcsolódó berendezéseket" magában foglaló fogalom terjedelmét a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a mindennapi nyelv szerinti általános jelentése, valamint azon általános összefüggések figyelembevételével kell meghatározni, amelyekben azt használják (lásd ebben az értelemben a C-431/04. sz. Massachusetts Institute of Technology ügyben 2006. május 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-4089. o.] 17. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-395/11. sz. BLV Wohn- und Gewerbebau ügyben 2012. december 13-án hozott ítélet 25. pontját). Végül, valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben a C-19/08. sz. Petrosian-ügyben 2009. január 29-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-495. o.] 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

25. Az alapügyekben meg kell állapítani először is, hogy több érintett fél észrevételt terjesztett elő azon értelmezés alátámasztásául, amely szerint a silók általánosságban nem tartoznak a termelőberendezések körébe, abból az okból, hogy a késztermék raktározására, nem pedig a szoros értelemben vett termelésre szolgálnak, tehát ezen érintett felek a "termelés" fogalmának igen szűk, vegyi vagy fizikai folyamatként leírható meghatározását alkalmazzák, amely ezen ügyekben a cukor nyersanyagból való kivonásának felel meg.

26. A "termelés" fogalma ugyanakkor valamely termék gyártásának egyéb, a vegyi vagy fizikai feldolgozó folyamat előtt vagy után megvalósuló szakaszára is kiterjedhet. A nyersanyagból való kivonását követően nem azonnal csomagolásra kerülő cukor raktározása tekinthető a termelési folyamat részének, csakúgy, mint - példának okáért - a cukorrépának a cukortartalmának kivonását célzó kezelést megelőző tárolása, amelyet a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja kifejezetten úgy tekint, mint ami a termeléshez szükséges. Ebből a nézőpontból a raktározás tekinthető úgy e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, hogy "közvetlenül a cukortermeléshez kapcsolódik".

27. Másodszor, az alapügy tárgyát képező szabályozás általános összefüggéseivel, valamint célkitűzéseivel kapcsolatban, emlékeztetni kell arra, hogy a szerkezetátalakításra szolgáló rendszer célja az alaprendelet (5) preambulumbekezdése értelmében az volt, hogy "a termelést arra a szintre csökkentse, amely a Közösségen belüli kiegyensúlyozott piaci helyzet megteremtéséhez szükséges". Ebből a szemszögből minden olyan berendezés, amelynek alkalmazása befolyásolhatja az előállítható cukor mennyiségét, általános szabályként tekinthető a leszerelési kötelezettséggel érintett.

28. E tekintetben egyrészt egy silónak a cukorgyár területén való létesítése meghatározó a termelési folyamat szempontjából, mivel e folyamatot a tárolókapacitás hozzáférhetőségének és közelségének függvényében tervezik meg. Másrészt egy siló, legalábbis ha tárolókapacitása önmagában vagy a termelő többi silójával együttesen meghaladja az e termelő által egy átlagos cukortermelési gazdasági év során előállított cukor mennyiségét, lehetővé teszi e termelő számára az egész nyersanyagmennyiség feldolgozását még abban az esetben is, ha a feldolgozott mennyiség meghaladja az adott gazdasági évre előirányzott értékesítés volumenét. Továbbá az ekként létrehozott raktárkészletnek köszönhetően e termelő az elkövetkező gazdasági évek folyamán nagyobb mennyiségű, saját maga által előállított cukrot hozhat forgalomba a belső piacon.

29. Tehát e silók közvetlenül befolyásolhatják az előállítható cukor mennyiségét és a termelési folyamatot, amelyek a tároló berendezés közelségének függvényében alakulnak. E silók lehetővé teszik különösen egy adott cukortermelési gazdasági évben előállított termék értékesítésének teljes vagy részleges elhalasztását, tehát "a Közösségen belüli [...] piaci helyzet" alaprendelet (5) preambulumbekezdése értelmében vett befolyásolását.

30. Harmadszor, az alaprendelet 3. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontja értelmében a teljes támogatás nyújtásának feltétele, a cukor érintett termelőberendezések általi gyártásának végleges és teljes megszüntetésén és e berendezések teljes leszerelésén túl, a "gyár bezárása". A szóban forgó szabályozás tehát nyilvánvalóan abból az előfeltevésből indul ki, hogy a teljes szerkezetátalakítási támogatás nyújtásához főszabály szerint az érintett ipari létesítményt teljes egészében használaton kívül kell helyezni. Az a lehetőség tehát, miszerint bizonyos, termelőberendezésektől eltérő berendezéseket nem kell leszerelni, vagy hogy azokat akár továbbra is használni lehet a jövőben, mégpedig a teljes támogatáshoz való jog megőrzése mellett, e szabály alóli kivételnek tekintendő, amelyet megszorítóan kell értelmezni.

31. Mindezen tényezők fényében nyilvánvaló, hogy a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló silót termelőberendezésnek kell tekinteni attól függetlenül, hogy azt más céllal is használják-e - amint az az alapjogvitákban részben megvalósulni látszik.

32. Ezzel szemben lehetséges, hogy egy olyan siló, amely tekintetében bizonyítást nyert, hogy bizonyos, különösen műszaki vagy kereskedelmi okoknál fogva nem használható a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor tárolására, és kizárólag kvótán belül előállított, más termelők által raktározott vagy ezektől vásárolt cukor tárolására szolgál, ne tartozzon a leszerelési kötelezettség hatálya alá.

33. Mivel a csomagolási tevékenység, ideértve a kiszerelést is, a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdése c) pontjának szövege alapján nem kapcsolódik a szűk értelemben vett cukortermeléshez, ugyanez vonatkozhat rá, amennyiben a termelő bizonyítja, hogy silója kizárólag kvótán belül, máshol előállított cukor csomagolására vagy kiszerelésére szolgál.

34. Tehát a nemzeti bíróság feladata, hogy esetről esetre értékelje, hogy valamely siló, műszaki jellemzőire vagy tényleges használatára tekintettel, termelőberendezésnek tekintendő-e, vagy sem.

35. A fentiek összességének fényében a C-187/12. sz. ügyben szereplő egyetlen kérdésre, a C-188/12. sz. ügyben szereplő első és második kérdésre, és a C-189/12. sz. ügyben szereplő első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az alaprendelet 3. és 4. cikkét, valamint a végrehajtási rendelet 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikkek alkalmazásában a "termelőberendezések" fogalma magában foglalja a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló silókat, attól függetlenül, hogy azokat más célra is használják-e. Nem tartoznak e fogalom körébe sem azok a silók, amelyek kizárólag kvótán belül előállított, más termelők által raktározott vagy ezektől vásárolt cukor tárolására szolgálnak, sem azok, amelyeket a cukor értékesítéséhez kapcsolódó csomagolásra és kiszerelésre használnak. A nemzeti bíróság feladata, hogy ezt, az érintett silók műszaki jellemzőire vagy tényleges használatára tekintettel, esetről esetre értékelje.

A C-188/12. sz.ügyben szereplő harmadik és negyedik kérdésről, valamint a C-189/12. sz.ügyben szereplő második és harmadik kérdésről

36. E kérdéseivel, amelyeket célszerű együtt vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az alaprendelet 3. és 4. cikke, valamint a végrehajtási rendelet 4. cikke, akként értelmezve, hogy a "termelőberendezések" fogalma alá tartoznak azok a berendezések, amelyeket a cukoripari vállalkozások a cukor értékesítéséhez kapcsolódó raktározásra, csomagolásra vagy kiszerelésre használnak, az elsődleges uniós jog magasabb szintű szabályaira és általános elveire tekintettel érvényes-e.

37. E tekintetben emlékeztetni kell mindenekelőtt arra, hogy a csomagoló berendezések mint olyanok nem tekinthetők az alapeljárás tárgyát képező szabályozás értelmében vett termelőberendezéseknek, amint az egyértelműen kitűnik a végrehajtási rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontjából. Következésképpen e berendezésekkel kapcsolatban - amelyek magukban foglalják többek között a kérdést előterjesztő bíróság által konkrétan említett "kiszerelésre" használt berendezéseket is - az alaprendelet 3. és 4. cikke, valamint a végrehajtási rendelet 4. cikke érvényességének a kérdése nem merül fel.

38. Ami ezt követően az olyan tárolóberendezéseket illeti, amelyek körébe tartozhatnak a csomagoló tevékenység céljára egyaránt használható tárolóberendezések, a C-187/12. sz. ügyben szereplő egyetlen kérdésre a jelen ítélet 35. pontjában adott válaszból következik, hogy az ilyen berendezések az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett termelőberendezések körébe tartoznak, amennyiben azok többek között a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgálnak.

39. Ezen utóbbi berendezésekkel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem pontosítja, melyek az elsődleges uniós jog azon magasabb szintű szabályai és elvei, amelyekkel ellentétes lehet e berendezések leszerelésének az alaprendelet 3. és 4. cikkében, valamint a végrehajtási rendelet 4. cikkében előírt kötelezettsége. Mindazonáltal, amint az kitűnik különösen az érintett felek írásbeli és szóbeli észrevételeiből, e rendelkezések érvényességét az arányosság elvének, valamint az egyenlő bánásmód elvének fényében kell értékelni.

40. Először is, az arányosság elvével kapcsolatban meg kell állapítani egyrészt, hogy az a termelő, aki lemond az egy vagy több gyárának kiosztott kvótáról, leszereli termelőberendezéseinek nagy részét egy - termelőberendezésnek tekintendő - siló kivételével, és e silót továbbra is használja a más termelőhelyein általa előállított cukor raktározására, általában nem jogosult szerkezetátalakítási támogatásra az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt azon tilalom folytán, amely szerint a le nem szerelt termelőberendezések nem használhatók a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására.

41. Másrészt ugyanezen termelő teljes leszerelés esetén teljes szerkezetátalakítási támogatásra lenne jogosult, miközben a siló leszereléséhez kapcsolódó pénzügyi többletköltségek a leszerelés összköltségének csekély részét teszik ki - amint az az érintett feleknek a Bíróság kérdésére adott válaszaiból kitűnik.

42. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő céllal (lásd különösen a C-150/10. sz. Beneo-Orafti ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6843. o.] 75. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43. Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezen elv megvalósulási feltételeinek bírósági felülvizsgálata esetén, tekintettel az európai uniós jogalkotó széles mérlegelési jogkörére a közös agrárpolitika területén, az e tárgyban hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére. Így nem az a kérdés, hogy a jogalkotó által alkalmazott intézkedés volt-e az egyetlen vagy a lehető legjobb, hanem az, hogy az nyilvánvalóan alkalmatlan volt-e (a fent hivatkozott Beneo-Orafti ügyben hozott ítélet 76. és 77. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44. Ami ilyen körülmények között az alapügyek tárgyát képező szabályozás arányosságát illeti, meg kell állapítani, hogy a szerkezetátalakításra szolgáló rendszer, amely az alaprendelet (5) preambulumbekezdése értelmében arra irányul, hogy "[a] legalacsonyabb termelékenységgel rendelkező cukorgyártó vállalkozások számára - megfelelő szerkezetátalakítási támogatás formájában - kvótán belüli termelésük feladására irányuló fontos gazdasági ösztönzőt vezessen be", a termelők önkéntes részvételén alapul.

45. E szabályozás lehetővé teszi a termelő számára, hogy szabadon eldöntse, kíván-e támogatásban részesülni, kiválassza, hogy mely gyár tekintetében mond le a vonatkozó kvótáról, illetve, hogy adott esetben a termelőberendezések teljes vagy csak részleges leszerelése mellett döntsön. Az a haszon, amelyre a termelő a szerkezetátalakítási támogatás révén szert tehet, így nagy részben a saját választásán is múlik.

46. Ebből a nézőpontból az alapügyek tárgyát képező szabályozás nem aránytalan.

47. Másodszor, az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartásával kapcsolatban esetlegesen kételyeket kelthet az, hogy a szerkezetátalakítási támogatásnak a lemondott kvóta tonnájánként nyújtott összege ugyanakkora, függetlenül attól, hogy a szóban forgó termelőnek van-e silója, amelyet le kell szerelnie, vagy nem rendelkezik ilyen silóval, és nem kell az ennek leszereléséhez kapcsolódó költségeket viselnie.

48. E tekintetben célszerű emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közös agrárpolitika keretén belül bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmát megfogalmazó EUMSZ 40. cikk (2) bekezdésének második albekezdése nem más, mint az egyenlőség általános elvének a különös kifejeződése, amely megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék különbözőképpen, és a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, kivéve ha a megkülönböztetés objektív módon igazolható (a C-33/08. sz. Agrana Zucker ügyben 2009. június 11-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-5035. o.] 46. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49. Márpedig a jelen ítélet 40-46. pontjában foglalt megállapítások, amelyek arra engednek következtetni, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás nem aránytalan, az egyenlő bánásmód elve tiszteletben tartásának vizsgálatára is vonatkoztathatók.

50. Egyrészt ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó támogatás a termelőt arra kívánja ösztönözni, hogy önkéntesen mondjon le valamely cukorgyárnak kiosztott termelési kvótáról. E célkitűzés fényében az olyan cukortermelő helyzete, aki úgy dönt, hogy lemond egy silóval ellátott gyárnak kiosztott kvótáról, illetve egy olyan termelő helyzete, akinek egy silóval el nem látott gyárat kell leszerelnie, teljességgel hasonló, mivel e termelők azonos tonnaszámra vonatkozó kvótáról mondanak le.

51. Másrészt, amint arra a jelen ítélet 41. pontja emlékeztet, egy siló leszereléséhez kapcsolódó közvetlen költségek a termelőberendezések leszerelése összköltségének mindössze csekély részét teszik ki. Ilyen körülmények között nem tűnik úgy, hogy az uniós jogalkotó, aki - amint az a jelen ítélet 43. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik - széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közös agrárpolitika területén, azzal, hogy nem úgy rendelkezett, hogy a támogatás lemondott kvóta tonnájánként nyújtott átalányösszege annak függvényében változzon, hogy a termelő által leszerelésre kijelölt gyár rendelkezik-e silóval, vagy sem, a követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan eszközt fogadott volna el, amely cél a cukortermelésnek a kiegyensúlyozott belső piaci helyzet megteremtéséhez szükséges csökkentése.

52. Ezt a megállapítást nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a leszerelés tényleges költsége, amint azt több érintett fél megjegyezte a tárgyaláson, az alapügy tárgyát képező silók esetében valójában számottevő lehet, mivel a termelők, amennyiben e silókat le kell szerelniük, a leszerelésükhöz kapcsolódó költségnél lényegesen magasabb költségen tudják újraépíttetni azokat. A silók ilyen újraépíttetése és cukortermelés céljára történő használata ugyanis nem lenne összeegyeztethető az alaprendelet 3. cikke (3) bekezdésének a) pontjában és (4) bekezdésének a) pontjában a cukor érintett termelőberendezések általi gyártásának végleges és teljes megszüntetésére vonatkozóan előírt kötelezettséggel.

53. A fentiek összességének fényében a C-188/12. sz. ügyben szereplő harmadik és negyedik kérdésre, valamint a C-189/12. sz. ügyben szereplő második és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy azok vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely az alaprendelet 3. és 4. cikkének, valamint a végrehajtási rendelet 4. cikkének az érvényességét érintené.

A költségekről

54. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer megállapításáról és a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. február 20-i 320/2006/EK tanácsi rendelet 3. és 4. cikkét, valamint a 320/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 27-i 968/2006/EK bizottsági rendelet 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e cikkek alkalmazásában a "termelőberendezések" fogalma magában foglalja a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló silókat, függetlenül attól, hogy azokat más célra is használják-e. Nem tartoznak e fogalom körébe sem azok a silók, amelyek kizárólag kvótán belül előállított, más termelők által raktározott vagy ezektől vásárolt cukor tárolására szolgálnak, sem azok, amelyeket a cukor értékesítéséhez kapcsolódó csomagolásra vagy kiszerelésre használnak. A nemzeti bíróság feladata, hogy ezt, az érintett silók műszaki jellemzőire vagy tényleges használatára tekintettel, esetről esetre értékelje.

2) A C-188/12. sz. ügyben szereplő harmadik és negyedik kérdés, valamint a C-189/12. sz. ügyben szereplő második és harmadik kérdés vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely a 320/2006 rendelet 3. és 4. cikkének, valamint a 968/2006 rendelet 4. cikkének az érvényességét érintené.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.