BH 1991.5.207 A felszámolási eljárás - jogszabályoknak megfelelő - lefolytatásáénak irányadó szempontjai [Pp. 219. § (1) bek. d) pont, 235. § (1) bek., 247. § (2) bek., 1986. évi 11. tvr. 3. § (3) bek., 7. § (1)-(2) bek., 14. §. 15. § (1) bek., 24. § (2) bek., 26. § (1) bek., 28. § (2) bek., 29. § (1)-(2) bek., 40/A. §].

Az elsőfokú bíróság sérelmezett végzésével határozott a G. Vállalat (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) elleni felszámolási eljárás befejezéséről, a felszámoló által 1281. sorszámon előterjesztett zárómérleg jóváhagyásáról, és döntött - többek között - a hitelezők követelésének kielégítéséről. Megállapította, hogy "a hitelezői követelések kielégítési aránya jelenleg 33,1 %-os. Ennek arányában elégítendők ki a nem vitatott hitelezői igények e végzés jogerőssé válását követő 30 napon belül".

Az egyik hitelező a fellebbezésében az elsőfokú bíróság "végzésének hatályon kívül helyezését, új. a jogszabályoknak megfelelő felszámolási eljárás lefolytatását kérte" arra hivatkozva, hogy "a szabályszerű eljárás esetén a hitelezők részére felosztható vagyon nagyobb és a kielégítési százalék a 33,1 %-nál jelentősen magasabb lenne".

A felszámoló az észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

A hitelező a fellebbezésében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárási szabálysértések következtében érdekei sérelmet szenvedtek. A felszámolási eljárásról szóló - az 1988. évi 26. tvr.-tel, valamint az 1990. évi XXII. tv.-nyel módosított - 1986. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Ftvr.) 33. §-ának (1) bekezdése a polgári perrendtartás szabályaitól csak a jogorvoslati határidő elmulasztásának következményeiben tér el. A Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel a Pp. vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően vizsgálta az elsőfokú bíróság eljárásának jogszerűségét, és az ügyben - a fellebbezés szerkesztésének sorrendjével azonosan - a következő álláspontot foglalta el:

1. A hitelező a fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság 1989. október 31. napján hozott végzését a részére csak 1990. április 6. napján kézbesítették. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 219. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint csak a kézbesítéssel tekintette közöltnek határozatát, és ettől számította a fellebbezési határidőt, ezért a kézbesítési késedelem miatt a hitelezőt jogsérelem nem érte.

2. A felszámolási zárómérleg helyett megküldött "rövidített táblázat" indokát az elsőfokú bíróság a végzésében (22. oldal) kifejtette. Ebből megállapítható, hogy az az Ftvr. 28. §-ának (2) bekezdésében előírt adatokat tartalmazza. A vagyonelosztási javaslat hiányának az eljárás jellegére tekintettel azért nincs jelentősége, mert a zárótárgyalás mellőzhetősége miatt az Ftvr. 29. §-ának (2) bekezdése szerinti további bizonyítás elrendelésének lehetőségét nem kellett biztosítani. A kézbesítés hiányossága ezért új eljárás nélkül kiküszöbölhető.

3. Kétségtelen, hogy az elsőfokú végzés a hitelezőt az 1989. április 11. napján felvett jegyzőkönyvben rögzítettek ellenére "3. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség SNCFT TUNESIA" elnevezéssel jelöli. Eszerint "a bíróság közli a felszámolóval, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Jogtanácsosi Munkaközösség képviseletében dr. B. M. jogtanácsos csatolta meghatalmazását a tuniszi Állam Vasutak ügyében". Bár az elsőfokú bíróság a végzése meghozatalakor figyelmen kívül hagyta, hogy a hitelező jelenlegi jogi képviselője a képviseleti jogát már igazolta, ezt a tévedését azonban a részére történt szabályszerű kézbesítéssel orvosolta.

4. A hitelező megítélése szerint az ügyben történt kormányzati beavatkozás sértette az Alkotmány bírói függetlenségről rendelkező 50. §-a (2) bekezdésének és a bíróságokról szóló 1972. évi IV. tv 14. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseit.

Az elsőfokú bíróság az 1988. november 2-án megtartott személyes meghallgatásról készült 16. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítette, hogy "a Minisztertanács 3264/1988-as határozata... feljogosítja a bíróságot arra. hogy eltérjen az eddig alkalmazott gyakorlattól, s a felszámolóként a Szanáló Szervezetet jelölje ki. Figyelemmel a G. Vállalat egyszerűsített, irányított és gyorsított felszámolási eljárására".

Az eljárás adatai szerint a gazdálkodó szervezet ellen a D. V. Leányvállalata, és a L. H. cég 1988. szeptember 30-án kezdeményezett felszámolási eljárást tartós fizetésképtelenség miatt. A felszámolási eljárás megindításának közzététele a Magyar Közlöny 1988. évi 54. számában történt meg.

Az 1988. évi 26. tvr. 14. §-ában szabályozott egyszerűsített felszámolási eljárásra vonatkozó rendelkezések a tvr. 15. §-ának (1) bekezdése szerint 1989. január 1. napjától léptek hatályba.

Tényként állapítható meg, hogy a felszámolás során, az 1988-as évben az elsőfokú bíróság valóban súlyos eljárási szabálysértést követett el, amikor "egyszerűsített, irányított és gyorsított" módon folytatta az eljárást. A hatályos jogszabályok alkalmazása a bíróságok alapvető joga és kötelessége. Az igazságszolgáltatás feladatát ellátó bíróság ezért válik el funkcionálisan is az állam törvényhozói és végrehajtói szervezetétől.

A bírói munka kereteit a jogszabályértelmezés határai szabják meg. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Ftvr. 15. §-ának (1) bekezdését, mert az a Minisztertanács jogalkotói felhatalmazásáról nem rendelkezett. A felszámolási eljárás ezért egyszerűsített módon - abban az időben - nem folytatódhatott volna. Figyelemmel azonban az Ftvr. 1989. január 1. napján hatályba lépett és jelenleg is hatályos 40/A. §-ának rendelkezéseire a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését indokolatlannak látta, mivel az újabb eljárásban a hatályon kívül helyezett jogszabályok alkalmazására már nem lehet visszatérni.

5. A felszámolási eljárás megindítását megelőző egyeztetés létrehozásának elmulasztása az Ftvr 1988. évben hatályos 5. §-ának (1) bekezdése értelmében azzal a következménnyel járt, hogy sem a gazdálkodó szervezet, sem a hitelezők nem fordulhattak a bírósághoz az eljárás lefolytatása érdekében. A jogszabály azonban kivételt is megállapít, mégpedig az új felszámolási eljárás esetét. Tekintettel arra, hogy a gazdálkodó szervezet ellen 1986-ban már indult felszámolási eljárás (12. Fpk. 90/1988/12. számú végzés), ezért a hitelező érvelése megalapozatlan.

Az Ftvr. egyezségi tárgyalásról rendelkező 18-19. §-ai -a gazdálkodó szervezet fizetőképességének mielőbbi helyreállítását kívánják elősegíteni., A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy ezt a célt a jelen eljárás nem érhette el. A fizetésképtelenség oka már a létesítéskor és azt követően folyamatosan fennállott, ezért az egyezségi tárgyalás kitűzésének elmaradása ugyan eljárási szabálysértést valósít meg, de az elsőfokú bíróság mulasztása következtében a hitelezőt érdeksérelem nem érte.

6. Az Ftvr. 26. §-ának az 1988. évi 26. tvr. 9. §-ával módosított (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy a hitelezők maguk közül képviselőt (képviselőket) válasszanak. A felszámolás közzétételét követő 30 napon belül 647 hitelezői igénybejelentés érkezett az elsőfokú bírósághoz, közöttük a fellebbező félé is 1988. december 12-én. Mivel a jogszabály diszpozitív módon rendezi ezt a kérdést, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, nem sértett jogszabályt akkor, amikor a hitelezőket nem hívta fel képviselőjük megválasztására, mert a hivatalbóli eljárásának nem volt helye.