BH+ 2004.6.290 1. A mezőgazdasági szövetkezetek a használatukban lévő földterületek elidegenítésére jogosultak voltak.

2. A Magyar Állam kisajátítás helyett adásvétellel is megszerezhette a védett természeti területek tulajdonjogát [Ptk. 117. § (1) bek., 1976. évi 24. tvr. 3. §, 1995. évi XCIII. tv. 1. §]

Az elsőfokú közigazgatási szerv megismételt eljárásban a felperes, illetőleg a beavatkozó K. Mezőgazdasági Szakszövetkezet, a K. Völgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és a "V." Mezőgazdasági Szakszövetkezet között létrejött adásvételi szerződések alapján az azokban megjelölt ingatlanokra a Magyar Állam tulajdonjogának és a felperes vagyonkezelői jogának egyidejű törlése mellett a tsz. földhasználati jogot a szövetkezetek javára az eredeti szerzési jogcím meghagyásával - hivatkozással az 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Itvr.) 15. § (6) bekezdésére és a Ptk. 117. § (1) bekezdésére - bejegyezte.

A megismételt eljárásra az alperes felügyeleti intézkedésként hozott határozatai alapján került sor, melyekben az alperes az elsőfokú földhivatal határozatait megsemmisítette és a közigazgatási szervet új eljárásra utasította. Az első fokon eljárt Körmendi Körzeti Földhivatal az alperes által megsemmisített határozataiban az adásvételi szerződésekben megjelölt ingatlanok tekintetében a Magyar Államot tulajdonosként, a felperest pedig vagyonkezelőként bejegyezte.

A megismételt eljárásban hozott elsőfokú határozatok elleni fellebbezések folytán az alperes határozataival az Itvr. 17. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat. Megállapította, hogy a szerződésekkel érintett ingatlanok vonatkozásában az eladó szövetkezetek földhasználati joga volt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve, így nem rendelkezhettek az ingatlanok átruházásáról.

A felperes kereseteiben kérte az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a szövetkezeteknek az 1995. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Vszt.) alapján is rendelkezési joga áll fenn a perbeli ingatlanokra.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes kereseteit elutasította. Megállapította, hogy az adásvételi szerződésekkel érintett ingatlanoknak a szövetkezetek nem voltak tulajdonosai, így a Ptk. 117. § (1) bekezdésére figyelemmel tulajdonjogot nem adhattak el a Magyar Államnak; a földhasználati jog nem minősül tulajdonjognak. A Vszt. 1. és 4. §-ira és az 1993. évi II. törvényre hivatkozással kifejtette a bíróság, hogy az állam a védett természeti területeket állami tulajdonba kívánja venni és tartani, és ezt a célt kisajátítással kívánja elérni, amelyet meghatározott esetben a szövetkezettel szemben kell lefolytatni.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mert a szövetkezeteknek volt rendelkezési jogosultságuk az ingatlanok eladására; a szövetkezetek az 1992. évi II. törvény 15. §-ában foglaltaknak eleget tettek, az érintett területeket egyik földalapba sem jelölték ki, tehát közös használatban maradtak. Álláspontja szerint a Vszt. értelmében a földek adásvétellel is értékesíthetők.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem alapos.