EH 2012.05.P2 A szerződés fedezetelvonó jellege miatt nem érvénytelenségi, hanem relatív hatálytalansági kereset terjeszthető elő. Ha a fél csak az érvénytelenség iránti keresetét tartja fenn, azt el kell utasítani [Pp. 275. § (4) bek., Ptk. 200. § és 203. §].
Az I. r. alperes és a felperes jogelődje között tőkeszámla és értékpapír ügyfélszámla vezetésére vonatkozó szerződés jött létre. A megbízás teljesítése körében a felek között vita alakult ki a portfólió tényleges értékéről. Ennek keretében az I. r. alperes választottbírósághoz fordult, amely 54 921 000 forint és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a választottbírósági ítélet érvénytelenítését kezdeményezte. Ennek megtörténte után a Fővárosi Bíróság jogerős végzésével kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek mint végrehajtást kérőnek 67 757 922 forintot, amely összeg megegyezett az I. r. alperesnek korábban kifizetett összeggel és kamataival.
Az I. r. alperes a Fővárosi Bíróságnak a választottbírósági ítéletet érvénytelenítő jogerős ítéletének kihirdetését követően a lányával a II. r. alperessel korábban kötött öröklési szerződést tartási szerződésre módosította. A II. r. alperes ennek következtében egy öröklakás és egy garázsingatlan tulajdonjogát szerezte meg. Az öröklakást adásvételi szerződéssel átruházta a III. r. alperesre. A per során a III. r. alperes az I. r. alperes hozzájárulásával az ingatlant a jóhiszemű IV. r. alperes részére értékesítette.
A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. r. alperesek között létrejött tartási szerződés, valamint a II. és III. r. alperesek között megkötött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, és kérte az alperesek kötelezését annak tűrésére, hogy a felperesnek az I. r. alperessel szemben fennálló követelése az ingatlanból kielégítésre kerüljön. A felperes álláspontja szerint az alperesek közötti ügyletek azért jöttek létre, hogy a felperes követelésének kielégítési alapját elvonják. A felperes a keresetét a per során módosította, kizárólag az I. és II. r. alperesek közötti tartási szerződés, valamint a II. és III. r. alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását, valamint a garázsingatlan tekintetében az eredeti állapot helyreállítását kérte. Az öröklakás jóhiszemű jogszerzőre való átruházására tekintettel pedig az I. - III. r. alpereseknek a IV. r. alperes által vételárként megfizetett 49 500 000 forint összeggel megegyező kártérítés egyetemleges megfizetésére való kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy álláspontja szerint a szerződések a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint jóerkölcsbe ütközőek, ezért semmisek, mert a céljuk az volt, hogy a követelés kielégítésének alapjául szolgáló ingatlanokat az I. r. alperes vagyonából kivonják.
Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. és II. r. alperesek között létrejött tartási szerződés, valamint a II. és III. r. alperesek közötti adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis. Elrendelte a garázsingatlan I. r. alperes tulajdonába való visszajegyzését az eredeti állapot helyreállítása jogcímén, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A II. és III. r. alperesek közötti szerződés fedezetelvonó jellegét az elsőfokú bíróság szerint alátámasztotta az a körülmény is, hogy a III. r. alperes az I. r. alperessel évekig üzleti kapcsolatban állt. A III. r. alperes emellett az ingatlant a használat szándéka nélkül vásárolta meg. Az elsőfokú bíróság szerint mindhárom alperes vonatkozásában megállapítható, hogy a szerződéseket azzal a céllal kötötték meg, hogy az ingatlan kikerüljön az I. r. illetve a II. r. alperes tulajdonából és ezáltal meghiúsítsák az ingatlanra vezethető végrehajtást.
Az elsőfokú bíróság az I. - III. r alperesek elleni kártérítés iránti keresetet elutasította, mert azt idő előttinek minősítette.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperesek is fellebbezést nyújtottak be. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az I. II. r. alperesek közötti tartási szerződés, valamint a II. III. r. alperesek közötti adásvételi szerződés érvénytelenség megállapítására, továbbá a garázsingatlan vonatkozásában az eredeti állapot helyreállítására irányuló kereseti kérelmet elutasította. A másodfokú bíróság e körben tehát részítéletet hozott, míg a kártérítési felelősség vonatkozásában közbenső ítéletében megállapította az I. - II. - III. r. alperesek egyetemleges kártérítési felelősségét az öröklakás ingatlannak a kielégítési alapból történő kivonása miatt keletkezett felperesi károkért. A kár összege tekintetében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint jogszabálysértő volt, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében a fedezetelvonás miatt a szerződések érvénytelenségét állapította meg. A felperes valójában mindvégig fedezetelvonásra alapította a követelését a Ptk. 203. §-a alapján, ez a követelés megalapozott volt. Az I. és II. r. alperesek hozzátartozói kapcsolatára figyelemmel a Ptk. 203. § (2) bekezdése vélelmet állít fel a II. r. alperes rosszhiszeműsége mellett, ez a vélelem a peradatok szerint nem dőlt meg. A perben felderített adatok a III. r. alperes rosszhiszeműségének megállapítását is megalapozták.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a kártérítési igény előterjesztése idő előtti. A másodfokú bíróság szerint a felperes vagyonában éppen amiatt következett be értékcsökkenés, mert a visszvégrehajtás lefoglalható és értékesíthető vagyon hiányában meghiúsult. Miután a fedezetül szolgáló ingatlan már nem áll rendelkezésre, a kifejtettekre tekintettel az alperesek kártérítésre kötelezettek. A kárfelelősségük egyetemlegesen megállapítható. Ugyanakkor a kár mértékére vonatkozó bizonyítási eljárás lefolytatásának hiánya miatt nem állnak rendelkezésre azok az adatok, amelyek a kártérítési kereset elbírálásához szükségesek.
A jogerős rész- és közbenső ítélettel szemben az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a rész- és közbenső ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását kérték. Előadták, hogy álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 215. §-t, a felperes ugyanis a keresetváltoztatás során nem tartotta fenn a hatálytalansági keresetét, kizárólag a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelenségi keresetet terjesztett elő, amelyet a másodfokú bíróság nem talált megalapozottnak. Ennek ellenére a szerződések hatálytalanságára alapítottan a felperesi követelés jogalapját megállapította.
Végül az alperesek előadták, hogy a Fővárosi Bíróság ítéletével a felperest ismételten marasztalta az I. r. alperes javára a választottbírósági ítéletben szereplő 54 921 000 forint és kamatai megfizetésére azzal, hogy a felperes jogosult ebbe a visszvégrehajtási eljárásban szereplő követelését beszámítani.
Kétségtelen, hogy a felperes elsődlegesen a kereseti kérelmét a Ptk. 203. §-ára alapította, tehát a szerződések vele szemben való hatálytalanságára hivatkozott. A 37. sorszámú jegyzőkönyv szerint másodlagos keresetként adta elő a szerződések jóerkölcsbe ütköző volta miatti kérelmét. Ezt követően írásban kifejtette a 38. sorszámú beadványában a pontosított kereseti kérelmét és egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy kizárólag az érvénytelenségre alapított kérelmet tartja fenn, utalva arra, hogy a kártérítési kereset teljesítését is az érvénytelenség jogkövetkezményeként kéri alkalmazni figyelemmel arra, hogy az eredeti állapot az öröklakás-ingatlan esetében jóhiszemű jogszerzőnek való továbbértékesítés miatt már nem állítható helyre. A 2009. november 20. napján megtartott tárgyaláson bírói kérdésre a felperes megismételte, hogy egyetlen keresete van, ez pedig az érvénytelenségi kereset.
Az alperesek tehát alappal hivatkoztak a Kúria 1/2011. (VI. 15.) Polgári Kollégiumi véleményében foglaltakra. Ennek 10. pontja azt tartalmazza, hogy abban az esetben, ha a felperes az érvénytelenségi keresetének ténybeli alapjául a fedezetelvonást jelöli meg, úgy a felperes által érvényesített jog és a kereset ténybeli alapja ellentmondást mutat, amelyet a bíróságnak tisztáznia kell. Abban az esetben, ha a felperes az érvénytelenségi keresetet változatlanul fenntartja, úgy azt a bíróságnak érdemben el kell utasítania. A relatív hatálytalanság megállapítása iránti kereseti kérelem tárgyában az eljáró bíróság a tárgyalást értelemszerűen akkor folytathatja, ha a felperes hatálytalanság megállapítása iránti keresetet is előterjesztette.
A jelen ügyben azonban a felperes a relatív hatálytalanság megállapítása iránti kereseti kérelmét nem tartotta fenn, így akkor amikor a jogerős ítéletet hozó bíróság - egyébként jogszerűen - az érvénytelenség iránti keresetét elutasította valójában a teljes kereseti kérelem elutasításáról döntött. Jogszerűen hivatkoznak tehát az alperesek arra, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 215. §-át és túlterjeszkedett a kereseti kérelmen.
Az idézett PK véleményből kitűnően az érvénytelenségi vagy a hatálytalansági kereset előterjesztése két különböző jogintézmény alkalmazásának és az azoknak megfelelő jogkövetkezmények levonásának kérelmezését jelenti. A két jogintézmény ténybeli alapja eltérő. Ilyen helyzetben a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy kérelmet más jogcímen teljesítse.
A már említett PK vélemény arról is rendelkezik, hogy abban az esetben, ha a fedezet alapjául szolgáló vagyontárgy már nincs az alperesek birtokában, az alpereseket a vagyontárgy értékének erejéig helytállási kötelezettség terheli. A felperes tehát az öröklakásingatlan átruházása ellenére a fedezetelvonásra alapított kereseti kérelem esetében is kérhette volna a vagyontárgy értékének erejéig a követelése pénzbeli kielégítését az alperesektől. Ebben a körben azonban kizárólag a II. és III. r. alperesek marasztalása jöhetett volna szóba, hiszen az I. r. alperest jogerős ítélet kötelezte az általa felvett összeg visszafizetésére.
A kifejtettek alapján a jogerős rész- és közbenső ítélet jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.