150/B/1999. AB határozat
az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 6. § (3) bekezdés b) pontja, valamint 7. § (1) bekezdés g) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására, és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 6. § (3) bekezdés b) pontja, valamint 7. § (1) bekezdés g) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a jogszabály-módosításra irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Több indítványozó fordult az Alkotmánybírósághoz az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény által alkalmazott különbségtételt kifogásolva. Álláspontjuk szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakat sérti az a szabályozás, melynek értelmében a nyugdíjas, ha egyéni vállalkozó, mentesül az egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól, míg ha társas vállalkozás keretében végzi tevékenységét, rá is kiterjed az egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége.
Az alkotmányellenesség megállapításán túl az egyik indítványozó visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte a kifogásolt jogszabályi előírásoknak, egy másik indítványozó - szövegjavaslatot is téve - a jogszabály módosítását kezdeményezte.
Az indítványok tartalmi azonosságára tekintettel az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmánynak az indítványozók által felhívott szakasza: "70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
Az indítványok által érintett további jogszabályi rendelkezések: Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eht.)
"6. § (3) A tételes egészségügyi hozzájárulást a kifizetővel fennálló
(...)
b) tagi jogviszony (kivéve az iskolai szövetkezetnek, szövetkezeti csoportnak a nappali tagozatos tanulóval, hallgatóval fennálló jogviszonyát), ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik,
(...)
alapján kell megfizetni."
"7. § (1) Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást
(...)
g) annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyként folytat, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte."
III.
Az indítványok az alábbiak szerint megalapozatlanok.
1. Az Alkotmánybíróság korábban már vizsgálta az egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség szabályait. A 60/B/1998. AB határozattal elbírált ügyben az indítványozó több alkotmányossági problémát is felvetett az érintett szabályozás tekintetében. Egyebek mellett a diszkrimináció tilalmába ütközőnek vélte, hogy a nyugdíjas egyéni ügyvéd mentesül az egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól, míg ügyvédi iroda tagjaként kiterjed rá a fizetési kötelezettség.
"Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 203.] ...
Az indítványozónak a diszkrimináció tilalmának megsértésére alapított véleménye - figyelemmel az Alkotmánybíróság ez irányú gyakorlatára - nem megalapozott. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a közteherviselés rendszerének meghatározása során az Alkotmány 70/A. §-a nem azt jelenti, 'hogy a jogalkotónak minden gazdasági tevékenységet, minden gazdasági tevékenységet kifejtő személyt, és minden gazdasági tevékenység kifejtése számára nyitva álló jogi formát egyenlőként kellene kezelnie'. [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 340., 342.] Nem ütközik a diszkrimináció tilalmába az, hogy ugyanolyan foglalkozású személyek, jelen esetben nyugdíjasként ügyvédi tevékenységet folytatók, hozzájárulás fizetési kötelezettsége aszerint alakul, hogy tevékenységüket milyen gazdasági formában látják el. Amikor az adott személy a tevékenysége folytatásához gazdasági formát (pl. ügyvédi iroda) választ, egyben az adott formához tartozó gazdasági feltételrendszer választása mellett is dönt. Az államnak az Alkotmány 70/A. §-a alapján nem áll fenn olyan kötelezettsége, hogy az adott gazdasági formában résztvevő személyek személyes adottságához igazítsa a közgazdasági feltételrendszert, sőt épp ellenkezőleg: a feltételrendszer valamennyi ugyanolyan formájú gazdasági társaságra vonatkozó egyenlő biztosítása szolgálja az Alkotmány 70/A. §-ának érvényesülését. [Lásd: 59/1991. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1991. 293.]
Az Alkotmánybíróság továbbá rámutat arra is, hogy állandó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 474., 477.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993. 48., 65.] A jogalkotó az Eht.2.-ben eltérő szabályozás alá vonta -azon belül egységesen kezelve - a nyugdíjas ügyvédet attól függően, hogy tevékenységét milyen szervezeti keretek között gyakorolja, egyéni vállalkozónak minősülő egyéni ügyvédként vagy társas vállalkozás keretében ügyvédi iroda tagjaként." (60/B/1998. AB határozat, ABH 2001. 976., 986-988.)
Az Alkotmánybíróság - a fent idézett ügyben - az érdemi vizsgálatot lefolytatva megállapította, hogy nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ában rögzített diszkrimináció tilalmába a sérelmezett jogszabályi rendelkezés.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § c) pontja alapján ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére hivatkozva kéri az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását.
Tekintettel arra, hogy a korábbi alkotmányossági vizsgálat csupán az ügyvédi tevékenységet végzők körére terjedt ki, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem áll fenn a "res iudicata" esete, és az érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye, azonban nem látta indokát, hogy a meghozott döntéstől eltérjen, így az abban foglaltakat a jelen esetben is irányadónak tekintette, mivel megállapította, hogy az Eht. 7. § (1) bekezdés g) pontja nem sérti az Alkotmány 70/A. §-ában deklarált diszkrimináció tilalmát.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Eht. 6. § (3) bekezdés b) pontját vizsgálta. A jogalkotó a 6. § (3) bekezdésében azokat a jogviszonyokat rögzíti, amelyek alapján tételes egészségügyi hozzájárulás fizetendő, így a b) pont értelmében a kifizetővel fennálló tagi jogviszony (kivéve az iskolai szövetkezetnek, szövetkezeti csoportnak a nappali tagozatos tanulóval, hallgatóval fennálló jogviszonyát), ha ennek alapján a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik, alapul szolgál a tételes egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségnek. A tényleges fizetési kötelezettséget azonban a jogalkotó attól függően határozza meg, hogy az adott tevékenységet a nyugdíjas egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozás tagjaként végzi. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozáshoz, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához, [lásd: 54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 340., 342.] Azonban, amikor adott személy a tevékenysége folytatásához gazdasági formát választ, az adott formához tartozó feltételrendszerrel együtt kell választania. Miután az egyéni vállalkozóra illetve a társas vállalkozásra vonatkozó szabályozásban számos eltérés mutatkozik, (melyek legkézenfekvőbb bizonyítéka az Önálló törvényi szabályozás) az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a diszkrimináció vizsgálatához elengedhetetlen feltétel, a csoport-homogenitás nem áll fenn, így alkotmányellenesség megállapítására ez esetben sem került sor.
3. Az egyik indítványozó a sérelmezett jogszabályi rendelkezések módosítását is kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 32/A. § (1) és (2) bekezdéséből, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényből következően nincs hatásköre jogszabályi rendelkezés módosítására. Erre tekintettel, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján, az Alkotmánybíróság a jogszabálymódosításra irányuló indítványt visszautasította.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 2002. november 12.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró