BH 2009.1.5 I. A környezetkárosítás bűntettét valósítja meg, aki erdejében - az erdészeti hatóság engedélye nélkül - tarvágást végez, s ennek következtében az erdő oly mértékben károsodik, hogy korábbi állapota csak emberi beavatkozással - újratelepítéssel - állítható helyre [Btk. 280. § (1) bek. b) pont; 1995. évi LIII. tv. 4. §; 1996. évi LIV. tv. 60. § (1) bek.].

II. Nem értékelhető a törvényes vád hiányaként és a vádon túlterjeszkedésként sem, ha a vádhoz képest az elkövető kilétét és valamely bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedő elkövetési magatartás lényegét illető változtatás nélkül, tehát a tettazonosság keretei között a bíróság a vádiratban le nem írt tényt - pl. egy másik bűncselekmény törvényi tényállásának részét alkotó eredményt - is megállapít, és a cselekményt ennek figyelembevételével értékeli [Be. 2. § (2), (3), (4) bek.].

III. A felülvizsgálati eljárásban a törvény szerint kötelező védelemről a terhelt joghatályosan az alkotmányos önrendelkezési jogára hivatkozással sem mondhat le [Be. 5. § (4) bek., 420. § (2) bek.].

Az A.-i Városi Bíróság a 2003. február 18-án kihirdetett ítéletével - a lopás bűntette miatt emelt vádtól eltérően - társtettesként elkövetett környezetkárosítás bűntette miatt Cs. A. Cs. I. r. terheltet 10 hónap - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 60 000 forint pénzmellékbüntetésre, B. Zs. II. r. terheltet pedig

1 év 2 hónap börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Tényállásként az alábbiakat állapította meg:

Az I. r. terhelt a 2000. július 5-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta k.-i külterületi, erdőművelési ágú, 5516 m2 területű, 2,48 aranykorona értékű ingatlant. Az eladó az ingatlanra az Állami Erdészeti Szolgálat illetékes igazgatóságától 46 m3 növedékfokozó gyérítésre kapott kitermelési engedélyt. Erre az adásvételkor engedményező nyilatkozatot tett.

Az engedélyezett gyérítési munkát az I. r. terhelt 2000. augusztus 21-re elvégeztette, majd az erdőingatlant a 2000. augusztus 25-én kelt adásvételi szerződéssel eladta a II. r. terheltnek.

Ezután az I. r. és II. r. terheltek 2000. szeptember 1. és 5. napja között az erdőrészletről a gyérítésen túl engedély nélkül kitermeltettek 130 m3 fenyő- és akácfát, amelyet az I. r. terhelt részére szállítottak el.

A felülvizsgálati ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a tényállás részének tekintette az ítéletszerkesztési hiba folytán az elsőfokú ítélet indokolásában tett következő ténymegállapításokat is:

A kérdéses földterületnek mintegy feléről tarvágással irtották ki az összesen mintegy 130 m3-t kitevő akác- és fenyőfát, ami a terület mintegy 95%-os letarolását jelentette.

A terheltek azzal, hogy 130 m3 famennyiséget engedély nélkül vágattak ki, az élővilágot károsították, úgy, hogy az már csak újratelepítéssel hozható helyre.

Az ítélet jogi indokai szerint az I. és II. r. terheltek egymás tevékenységéről tudva termelték ki a már a II. r. terhelt tulajdonában lévő ingatlanról a faállományt, amelyhez az erdők védelméről szóló 1996. évi LIV. tv. (továbbiakban: Ev. tv.) 60. §-ának (1) bekezdésében megkívánt engedéllyel nem rendelkeztek. Ezzel az élővilágot, ezáltal pedig - az 1995. évi LIII. tv. (továbbikban: Kv. tv.) 4. §-ának értelmező rendelkezésénél fogva - a környezetet is károsították.

Az engedély nélküli fakivágással, (tarvágással) nem a vád szerinti lopás bűncselekményét, hanem a környezetkárosítás bűntettét valósították meg.

A védelmi fellebbezések folytán eljárt megyei bíróság a 2004. március 16-án meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a társtettesi elkövetést mellőzte, az I. r. terhelt elkövetői minőségét felbujtásban állapította meg.

A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a terheltek 2000. augusztus 25-én megállapodtak az ingatlan visszavásárlásában, és abban is, hogy az I. r. terhelt rönkfát vásárol a II. r. terhelttől.

Ezzel a kiegészítéssel a másodfokú bíróság maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróságnak a bűnösség környezetkárosításban kimondására vonatkozó álláspontját. Rámutatott: a kiegészített tényállás mellett az is egyértelmű, hogy az I. r. terhelt aktívan működött közre a fakivágás intézésében. Tudta azt is, hogy a tarvágásra engedélyt nem kapott. A szándéka az volt, hogy erről a területről a részére termeljék ki a fát, s azt a II. r. terhelt hajtsa végre. Mindez felbujtói magatartás, míg a II. r. terhelt a cselekmény tettese.

A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjára hivatkozva a felmentése érdekében terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, egyben - az Alkotmánybírósághoz korábban benyújtott beadványá­ra figyelemmel - a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését és azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság utólagos normakontroll végett ugyancsak alkotmánybírósági eljárást kezdeményezzen.

Álláspontját részletesen indokolva elsősorban azt fejtette ki, hogy bűnösségének kimondása törvényes vád hiányában történt, mivel a vád tárgyává tett lopás bűntette és az ítéletben megállapított környezetkárosítás bűntette vonatkozásában tettazonosságot a két bűncselekmény eltérő jogtárgya és elkövetési magatartása miatt megállapítani nem lehet. A vádirat pedig a lopáson túlmenően a környezetkárosítás bűncselekményének törvényi tényállási elemeit nem tartalmazza. Ezért az eljáró bíróságoknak őt a lopás bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában kellett volna felmentenie, a környezetkárosítás bűntette pedig nem volt a terhére megállapítható. Ezt már a vád törvényességét feltételezve is a szándékosság illetőleg társadalomra veszélyesség hiánya kizárta. Egy gazdasági célú erdő rendeltetésének megfelelő kitermeltetése ugyanis bűncselekménynek nem tekinthető, ilyen erdő a Btk. 280. §-a szerinti bűncselekmény tárgya nem lehet. Az ítéletben felhozott rendelkezések azért sem alkalmazhatók, mert a tulajdonnal rendelkezés alkotmánysértő korlátozását jelentenék.

Egyébként a tulajdonos által 100 m3 mennyiség alatt történt engedély nélküli fa-kitermeltetés csak közigazgatási bírságot vonhat maga után, de büntetőjogi felelősséget nem alapozhat meg. Hivatkozott végül az indokolási kötelezettség érdemi felülvizsgálatot kizáró megsértésére, valamint arra, hogy a felbujtás is téves, mert a II. r. terhelttel egy egyszerű polgári jogi ügyletet kötött.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és, a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta.

Egyebek mellett kifejtette, a vádelvet nem sértették meg, amikor a terheltek bűnösségét környezetkárosítás bűntetté­ben állapították meg. Kétségtelen, az eljárt bíróságok a cselekmény eredményét a vádtól eltérően állapították meg. Az ítéleti tényállás szerint ugyanis nem idegen dolog elvételére került sor, hanem a környezet károsodása következett be. Az elkövetők kilétében, és az elkövetési magatartásban azonban nem történt változás, ezért a cselekmény nem vált merőben más cselekménnyé, s ily módon az a tettazonosság keretein belül maradt.