709/D/1996. AB határozat
a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 67. § a) pontja, továbbá 69. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény 67. § a) pontja, továbbá 69. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozót a Szekszárdi Vámhivatal 3270/1995. számú határozatával jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, továbbá elrendelte az eljárásban lefoglalt jövedéki termékek elkobzását és megsemmisítését. A Szekszárdi Városi Bíróság 5.K. 30.772/1995/10. számú ítéletével, majd a Tolna Megyei Bíróság Kf. 20.090/1996/3. számú ítéletével az indítványozó által közigazgatási határozatok felülvizsgálata tárgyában előterjesztett keresetet elutasította.
Az indítványozó a másodfokú ítélet kézbesítését követően a törvényes határidőn belül alkotmányjogi panaszt nyújtott be és annak megállapítását kérte, hogy a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jszt.) 67. § a) pontjának, továbbá 69. §-ának rendelkezése alkotmányellenes.
Előadta, hogy a Jszt. célja a jövedéki termékek tekintetében az engedély nélküli feketekereskedelem visszaszorítása, ellenőrzött és szabályozott piac kialakítása, amely az adóbevételek növekedését is eredményezi. A jövedéki bírság a törvényjavaslat 66-72. §-aihoz fűzött indokolás szerint az adózás, ellenőrzés alól elvont termék forgalmi adóinak, az állami adóhatóság által alkalmazott bírságnak és a késedelmi pótléknak megfelelő nagyságrendű összeget képvisel, a jogalkotó tehát a bírság mértékének megállapításakor az adó szempontjait helyezte előtérbe, a bírság alapjai a fogyasztási adóhoz kötődnek. A Jszt. 66. §-ának (3) és (4) bekezdése egyazon cselekmény elkövetése miatt a vámhivatal eljárása mellett kizárja az állami adóhatóság eljárását és viszont.
Az indítványozó panaszában kifejtette, hogy jövedéki engedély hiányában ugyan, de minden egyéb tekintetben szabályszerűen végezte tevékenységét, így az adóbevételt nem csökkentette, adóbírság és késedelmi kamat kiszabására nem szolgáltatott jogalapot. A kiszabott jövedéki bírság nagyságrendje az utóbbiakat mégis magában foglalja, ugyanaz a szankció az adózott illetőleg az adózatlan termék értékesítése esetén. Az indítványozó álláspontja szerint ez a szabályozási mód ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében rögzített jogegyenlőség megvalósulásának, az esélyegyenlőség kiküszöbölésének követelményével.
II.
1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás 1994. október 5-én indult meg, ebben az időpontban a Jszt. volt hatályban, amelynek a panasszal érintett rendelkezései a következők voltak:
"66. § (1) A vámhivatal
a) a jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki termékek után; jövedéki bírságot vet ki. (...)"
"(3) A vámhivatal nem vethet ki jövedéki bírságot, nem hozhat vagy nem kezdeményezhet jogkövetkezménnyel járó intézkedést a cselekményre, amelynek elkövetője jegyzőkönyvvel, határozattal igazolja, hogy ugyanazon cselekmény miatt az állami adóhatóság már eljárt vagy eljárást indított.
(4) Az állami adóhatóság nem állapíthat meg adóhiányt, bírságot, késedelmi pótlékot, illetve nem kezdeményezhet jogkövetkezménnyel járó intézkedést a cselekményre, amelynek elkövetője jegyzőkönyvvel, határozattal igazolja, hogy ugyanazon cselekmény miatt a vámhivatal már eljárt vagy eljárást indított."
"67. § Jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek (a továbbiakban: elvont termék) minősül:
a) amelyet jövedéki engedély nélkül gyártottak, hoztak forgalomba, importáltak; (...)"
"69. § (1) A (4) bekezdés a) pontjában és az (5) bekezdésben meghatározott jövedéki bírság alapját az adott elvont termék kiskereskedelmi egységárának és mennyiségének szorzata képezi.
(2) A jövedéki bírság alapját a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott bírság esetében is az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell megállapítani azzal az eltéréssel, hogy szorzóként a gázolaj kiskereskedelmi egységárát kell alkalmazni.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezésének alkalmazásában kiskereskedelmi árként az adott elvont terméknek vagy a használati értéke alapján a vele azonosítható terméknek - a jövedéki ellenőrzés időpontjában - leggyakrabban érvényesülő (szokásos) árát kell számításba venni.
(4) A jövedéki bírság mértéke - az (5) és (6) bekezdésben foglalt eltéréssel -
a) a 67. § a)-e) pontjában szereplő elvont termékek után az (1) bekezdés szerint meghatározott bírságalapnak
1. dohánygyártmányoknál a 140%-a,
2. szesznél és szeszes italoknál a 160%-a,
3. sörnél a 110%-a,
4. kávénál a 60%-a,
5. kőolajtermékeknél a 120%-a,
de legalább 20 ezer forint;
b) a 67. § f) pontjában foglalt esetekben a háztartási tüzelőolaj után a (2) bekezdés szerint meghatározott bírságalapnak a 150%-a, de legalább 50 ezer forint;
c) cukorcefre után 100 forint literenként;
d) a 67. § h) pontjában foglalt esetekben a szárított és fermentált dohány után 600 forint kilogrammonként.
(5) Az adózatlan készletekben keletkezett készlethiány, az üzemanyagtöltő állomás motorbenzin, gázolaj készletében megállapított készlettöbblet után a jövedéki bírság mértéke az (1) bekezdés szerint meghatározott bírságalapnak
1. dohánygyártmánynál a 110%-a,
2. szesznél és szeszes italnál a 120%-a,
3. sörnél a 80%-a,
4. kőolajtermékeknél a 90%-a.
(6) A 66. § (1) bekezdésének d) pontjában foglalt esetekben
a) természetes személy terhére legalább 5 ezer forint és legfeljebb 50 ezer forint;
b) jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet terhére legalább 20 ezer forint és legfeljebb 100 ezer forint
jövedéki bírság szabható ki.
(7) Ha az elvont terméket lefoglalni nem lehet, de az elvonás ténye bizonyított, a jövedéki bírság alapját a rendelkezésre álló adatok alapján becsléssel kell megállapítani. A becslési eljárás során az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni."
2. A Jszt. itt említett rendelkezéseit az 1995. július 12-én hatályba lépett 1995. évi LXVIII. törvény, majd részben az 1996. november 24-én hatályba lépett 1996. évi LXXXIV. törvény módosította, végül a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jtv.) 84. §-ának (7) bekezdése 1998. január 1-jétől hatályon kívül helyezte.
A Jtv. 78. § (2) bekezdése külön rendelkezést tartalmaz a jövedéki bírság mértékének megállapításáról arra az esetre, ha a jövedéki engedélyes kereskedelmi tevékenységet folytató kereskedő kétséget kizáróan adózott termékeket forgalmaz, de nem rendelkezik jövedéki engedéllyel. Ilyen esetben a kivetendő jövedéki bírság alapja a kereskedő termékköre szerinti jövedéki engedélyhez e törvényben előírt jövedéki biztosíték összegének és azon napok számának szorzata, amely alatt a kereskedő a jövedéki bírság kivetéséig engedély nélkül folytatta tevékenységét. A jövedéki bírság mértéke a bírságalapnak és a jövedéki bírság kivetése időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszerese 365-öd részének a szorzata, de legalább 500 ezer forint. A Jtv. 84. § (7) bekezdésének a) pont 1. alpontja értelmében a folyamatban lévő ügyekben a Jszt. és a Jtv. fenti rendelkezései közül az ügyfélre nézve kedvezőbbeket kell alkalmazni.
III.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Az Abtv. 48. § (3) bekezdés szerint az eljárásra az Abtv. 40-43. §-ában foglaltak az irányadók. Az Alkotmánybíróság gyakorlata változatlan abban a kérdésben, hogy "alkotmányjogi panasz esetén - meghatározott feltételek mellett - a konkrét esetben alkalmazott rendelkezés alkotmányellenessége akkor is vizsgálható, ha az már nincs hatályban." (224/D/1992. AB hat., ABH 1992, 594, 595)
Az Alkotmánybíróság ezért érdemben vizsgálta, hogy az indítványozó ellen folytatott jövedéki eljárásban, majd a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt általa indított peres eljárásban alkalmazott jogszabály sérti-e a megkülönböztetés tilalmát, illetőleg az esélyegyenlőség Alkotmányban rögzített elvét.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése kimondja: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az alkotmányjogi panasz az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését jelölte meg a Jszt. szankciójával ellentétben állóként. Abban látta megvalósulni az alkotmányellenességet, hogy a Jszt. ugyanolyan jövedéki bírság kiszabását rendeli egyfelől az adózott terméket, másfelől pedig az adózás alól elvont terméket árusító személyekkel szemben. Erre a körülményre tekintettel, továbbá az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések összefüggésére figyelemmel az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a Jszt. fent idézett szabályozása megvalósítja-e a tilalmazott diszkriminációt, ezáltal az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét.
A vállalkozással végezhető tevékenységeknek egyik szelvénye az a tevékenységi kör, amely jövedéki engedéllyel gyakorolható, mert az állam az adóbevételekhez fűződő érdekét fokozottabb követelményeket támasztva - külön engedélyhez kötve - kívánja védelemben részesíteni.
A jövedéki tevékenység folytatásának engedélyezése törvény (korábban a Jszt., azt követően pedig a Jtv.) rendelkezései által szabályozott államigazgatási jogviszony keretében történik. A hatósági engedélyhez kötött tevékenység gyakorlására való jogosultság a hatóság engedélye alapján keletkezik, a jövedéki engedély a törvény által megszabott feltételekkel adható, illetőleg vonható vissza. A Jszt. a felróhatóság mértékétől független felelősséget határozott meg arra az esetre, amikor jövedéki terméket jövedéki engedély nélkül forgalmaztak, függetlenül attól, hogy az említett forgalmazás adózott vagy adózatlan termékkel történt.
A pénzügyminiszter az alkotmányjogi panaszra tett észrevételeiben arra hívta fel a figyelmet, hogy jövedéki termék engedély nélküli forgalmazása miatt a szankció megállapításakor nem ésszerű egyedül a jövedéki termék adózott voltára alapozni a megkülönböztetést, mert így a törvény előírásait betartó piaci szereplők kerülhetnek hátrányosabb helyzetbe. Azok a jövedéki alanyok például, akik a jövedéki biztosítékot - a Jszt. rendelkezéseinek megfelelően - tevékenységük megkezdése előtt letették, hátrányt szenvednének mindazokkal szemben, akik az enyhébb büntetés kockázatával ennek költségét megtakarítják.
Az adóbevétel védelmét a Jszt. rendelkezésein kívül más jogszabályok is biztosítják, így különösen az adójogszabályok. Az Alkotmánybíróság vizsgálta az adóbevétel csökkenését okozó magatartás büntetőjogi vetületét is. Az ilyen magatartásra nézve ugyanis az adóbevétel védelmének végső eszközeként a büntetőjog tartalmaz szabályozást. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárás időtartama alatt a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 311. §-ában meghatározott "visszaélés jövedékkel" bűntette valósult meg abban az esetben, amikor az elkövető által jövedéki termékkel, ám jövedéki engedély nélkül folytatott kereskedelmi tevékenység az adóbevétel jelentős mértékű csökkenését okozta. (Ezt a törvényi tényállást az 1996. évi LII. törvény 38. §-a az alkotmányjogi panasz benyújtását követően hatályon kívül helyezte. A Btk. módosítása folytán az adóbevétel csökkentését megvalósító ilyen jellegű magatartás ellen a büntetőjogi védelmet - a törvényi feltételek megvalósulta esetén - az adó-, társadalombiztosítási csalás bűncselekményének a Btk. 310. §-ában rögzített tényállása biztosítja.)
A jövedéki engedély nélkül, ám adózott terméket árusítók csoportja ekként a jövedéki törvény szankcióinak meghatározása szempontjából nem tekinthető olyan csoportnak, amelynek terhére a törvényhozó a tárgyilagos mérlegelés alapján elfogadható ésszerű indokok hiányában, vagyis önkényes megkülönböztetéssel határozott meg a felróhatóság mértékétől független felelősséget.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti." A támadott rendelkezések alkotmányossági szempontból nem állnak összefüggésben ezzel az alapvető jogokra vonatkozó rendelkezéssel.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének értelmezésekor az Alkotmánybíróság korábban már rámutatott arra, hogy "a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály, vagy állami intézkedés, hanem jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez." (725/B/1991. AB hat., ABH 1992, 663, 664).
Ha egyes jogsértő magatartások eltérően minősülnek aszerint, hogy egyúttal más jogi norma megszegését is kimerítik-e, úgy az esélyegyenlőség elvéből nem vezethető le a jogalkotó olyan alkotmányos kötelezettsége, amelynek alapján azonos jogszabály rendelkezésein belül eltérő mértékű szankciót kell meghatároznia. Másfelől azonban az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésének követelményéből nem származik az eltérő mértékű szankció tilalma sem. Az eltérő sérelmet megvalósító ugyanolyan magatartások tekintetében az a felróhatóság mértékétől független felelősséget és azonos szankciót meghatározó rendelkezés akkor válhat alkotmányellenessé, ha a szabályozás alapjogi sérelemhez vezet.
Minthogy a támadott törvényi rendelkezések az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott tilalmat nem sértik, a 70/A. § (3) bekezdésében rögzített esélyegyenlőség elve pedig nem hozható összefüggésbe az említett rendelkezésekkel, az Alkotmánybíróság a panaszban ismertetett jogvita időszakára nézve azok alkotmányellenes voltát nem állapította meg, az alkotmányjogi panaszt elutasította.
Budapest, 1998. február 23.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró