62011CJ0267[1]

A Bíróság (első tanács) 2013. október 3-i ítélete. Európai Bizottság kontra Lett Köztársaság. Fellebbezés - A környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszere - A Lett Köztársaság által kiosztható kibocsátási egységek - A 2008 és 2012 közötti időszak. C-267/11 P. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2013. október 3. ( *1 )

"Fellebbezés - A környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése - Az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszere - A Lett Köztársaság által kiosztható kibocsátási egységek - A 2008 és 2012 közötti időszak"

A C-267/11. P. sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviselik: I. Rubene és E. White, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. május 30-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a Lett Köztársaság (képviseli: I. Kalniņš, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

támogatja:

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó a fellebbezési eljárásban,

a Litván Köztársaság,

a Szlovák Köztársaság,

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága,

beavatkozók az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, M. Berger, A. Borg Barthet (előadó), E. Levits és J-J. Kasel bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. január 16-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2013. január 31-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Jelen fellebbezésével az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke T-369/07. sz., Lettország kontra Bizottság ügyben 2011. március 22-én hozott ítéletének (EBHT 2007., II-1039. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék megsemmisítette a Lett Köztársaság által a 2008 és 2012 közötti időszakot illetően, a 2004. október 27-i 2004/101/EK irányelvvel (HL L 338., 18. o.) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.; a továbbiakban: 2003/87 irányelv) megfelelően közölt, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeire vonatkozó nemzeti kiosztási terv módosításáról szóló, 2007. július 13-i C(2007) 3409 bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat).

Jogi háttér

2. A 2003/87 irányelv átülteti a globális felmelegedés elleni küzdelemmel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket, azaz az Egyesült Nemzetek - az Európai Közösség nevében az 1993. december 15-i 94/69/EK tanácsi határozattal (HL 1994. L 33., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 19. kötet, 167. o.) jóváhagyott - 1992. május 9-én New Yorkban elfogadott éghajlatváltozási keretegyezményét (Magyarországon az 1995. évi LXXXII. törvénnyel hirdették ki), valamint az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye 1997. december 11-én elfogadott és az Európai Közösség nevében a 2002. április 25-i 2002/358/EK tanácsi határozattal (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 42. kötet, 24. o.) jóváhagyott Kiotói Jegyzőkönyvét (Magyarországon a 2007. évi IV. törvénnyel hirdették ki).

3. A 2003/87 irányelv 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A 11. cikk (1) és (2) bekezdésében említett minden egyes időszak vonatkozásában, minden tagállam kidolgozza saját nemzeti tervét, hogy összesen hány egységet kíván az adott időszakra kiosztani, és azokat miként kívánja kiosztani. A tervet tényszerű és átlátható követelményrendszerre kell alapozni, ideértve a III. mellékletben felsoroltakat, illetve a közvélemény [helyesen: nyilvánosság] észrevételeinek megfelelő figyelembevételét. A Bizottság, [az EK-]Szerződés sérelme nélkül legkésőbb 2003. december 31-ig kidolgozza a III. mellékletben felsorolt követelmények végrehajtásához szükséges iránymutatást.

A 11. cikk (1) bekezdésében említett időszakra vonatkozó tervet legkésőbb 2004. március 31-ig kell közzétenni, valamint a Bizottságot és a többi tagállamot arról értesíteni. Az azt követő időszakokra vonatkozó terveket legalább 18 hónappal a tárgyidőszakot megelőzően kell közzétenni, valamint a Bizottságot és a többi tagállamot azokról értesíteni.

[...]

(3) A Bizottság a tagállam nemzeti kiosztási tervéről szóló (1) bekezdés szerinti értesítés megküldésétől számított három hónapon belül elutasíthatja az adott tervet vagy annak egy részét, amennyiben az nem áll összhangban a III. mellékletben felsorolt követelményekkel vagy a 10. cikk tartalmával. A tagállam csak akkor hozhatja meg a 11. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott határozatokat, ha a Bizottság elfogadta a javasolt módosításokat. A Bizottság az elutasító határozatát megindokolja."

4. A 2003/87 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése szerint:

"A 2008. január l-jével kezdődő ötéves időszakra, valamint az azt követő ötéves időszakokra vonatkozóan minden tagállam eldönti, hogy az adott időszakra hány egységet fog kiosztani összesen, valamint megkezdi az egységek egyes létesítmények üzemeltetői számára történő kiosztásra irányuló eljárást. Ezt a döntést a tagállam saját, a 9. cikknek megfelelően elkészített, és a 10. cikkel összhangban álló nemzeti kiosztási terve alapján, a közvélemény [helyesen: nyilvánosság] észrevételeinek megfelelő súlyú figyelembevételével kell meghozni legalább 12 hónappal a tárgyidőszak kezdete előtt."

A jogvita előzményei

5. 2006. augusztus 16-i levelében a Lett Köztársaság a 2003/87 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően értesítette a Bizottságot a 2008 és 2012 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervéről (a továbbiakban: NKT). Ez utóbbi értelmében a Lett Köztársaság a 2003/87 irányelv I. mellékletének hatálya alá tartozó nemzeti iparának átlagosan évi 7763883 millió szén-dioxid-tonnaegyenértéket (MteCO2) szándékozott kiosztani.

6. A Bizottság 2006. november 29-én meghozta az első elutasító határozatot.

7. 2006. december 29-i levelében a Lett Köztársaság a Bizottságnak egy felülvizsgált NKT-t küldött meg, amely összesen átlagosan évi 6253146 millió MteCO2 kiosztását írta elő.

8. 2007. március 30-i angol nyelven írt levelében a Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgált NKT-ban szereplő információk hiányosak, és kérte a Lett Köztársaságot, hogy adjon választ egyes kérdésekre, és nyújtson számára kiegészítő információkat.

9. A Lett Köztársaság 2007. április 25-i levelében válaszolt e tájékoztatáskérésre.

10. A Bizottság 2007. július 13-án meghozta a vitatott határozatot.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

11. A Lett Köztársaság az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. szeptember 26-án benyújtott keresetlevelével keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

12. Keresetének alátámasztására a Lett Köztársaság négy jogalapra hivatkozott, amelyeket a következőkre alapított: először az EK-Szerződés által az energiapolitika területén rögzített hatáskörök megsértésére, másodszor a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére, harmadszor az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezményének Kiotói Jegyzőkönyvéből eredő kötelezettségek megszegésére és negyedszer a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő be nem tartására.

13. A Törvényszék megtámadott ítéletével megsemmisítette a vitatott határozatot az említett irányelv 9. cikke (3) bekezdésének megsértése miatt, és úgy ítélte meg, hogy nem szükséges határozni a Lett Köztársaság által hivatkozott egyéb jogalapok elfogadhatóságáról és megalapozottságáról.

14. A Törvényszék ugyanis elsőként a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő be nem tartására alapított negyedik jogalap megalapozottságának vizsgálatát tartotta célszerűnek.

15. E vonatkozásban a Törvényszék a megtámadott ítélet 45-49. pontjában először a Bizottság az említett irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti vizsgálati jogkörével foglalkozott. A Bíróság az ítélkezési gyakorlat alapján rámutatott, hogy e vizsgálati jogkört az említett NKT-ról szóló, tagállam általi értesítéstől számított három hónapos határidőn belül kell gyakorolni (a Törvényszék T-387/04. sz., EnBW Energie Baden-Württemberg kontra Bizottság ügyben 2007. április 30-án hozott végzésének [EBHT 2007., II-1195. o.] 104. pontja, továbbá a Törvényszék T-374/04. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2007. november 7-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-4431. o.] 116. pontja).

16. A Törvényszék azt állapította meg, hogy a Bizottság elutasító határozatának hiányában közölt NKT véglegessé válik, és jogszerűségi vélelem fűződik hozzá, amely lehetővé teszi ennek a tagállam általi végrehajtását. Hozzátette továbbá, hogy az ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy az NKT-n végzett módosítások Bizottság általi elfogadásának általa hozott, alakszerű határozat tárgyát kell képeznie. Épp ellenkezőleg, ez az értelmezés egyfelől ellentétes lenne azzal az elvvel, miszerint a Bizottság nem rendelkezik az NKT engedélyezésének általános jogkörével, másrészt nem felel meg a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése harmadik mondata szerkezetének, amely nem engedélyező, hanem elutasító határozatról rendelkezik.

17. A Törvényszék ezt követően az értesítésnek a megtámadott ítélet 50-57. pontjában kifejtett, a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti fogalmát vizsgálta. A Törvényszék elsőként megállapította, hogy a vitatott határozat nem a felülvizsgált NKT-ról szóló, értesítést követő három hónapos határidőn belül, azaz 2006. december 29-én, hanem csak 2007. július 13-án született meg. Ebből kifolyólag a Törvényszék álláspontja szerint azt kell megvizsgálni, hogy az NKT-ról szóló értesítésnek a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti fogalma egyaránt vonatkozik-e az NKT-ról szóló eredeti értesítésre és különösen a Bizottság elutasító határozata következtében felülvizsgált NKT-ról szóló értesítésre.

18. A Törvényszék a megtámadott ítélet 54. és 55. pontjában megjegyezte:

"54 [...] teleológiai szempontból a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján indított eljárás célja - a Bizottság előzetes vizsgálatára vonatkozó lehetőségen kívül -, hogy jogbiztonságot nyújtson a tagállamoknak, és különösen lehetővé tegye számukra, hogy gyorsan, rövid határidőn belül megtudják, hogy NKT-juk alapján hogyan osszák ki a kibocsátási egységeket, és miként kezeljék a kibocsátáskereskedelmi rendszert az érintett kiosztási időszak során". Ezen időszak korlátozott, három vagy öt évig tartó (a 2003/87 irányelv 11. cikke) hosszára tekintettel ugyanis jogos érdeke fűződik a Bizottságnak és a tagállamoknak ahhoz, hogy az NKT tartalmával kapcsolatos valamennyi vitát gyorsan rendezzék, és hogy ez az NKT az érvényességi időszaka során ne legyen kitéve annak a kockázatnak, hogy a Bizottság kifogást emel ellene ([a fent] hivatkozott EnBW Energie Baden-Württemberg kontra Bizottság ügyben hozott végzés 117. pontja).

55. E megfontolásokat valamennyi NKT-ra alkalmazni kell, attól a kérdéstől függetlenül, hogy az eredetileg közölt változatról vagy egy felülvizsgált és később közölt változatról van-e szó. Ráadásul a Bizottsággal szembeni azon követelmény, hogy egy felülvizsgált NKT-ról szóló értesítést követően gyors és hatékony ellenőrzést végezzen, még inkább jelentőséggel bír akkor, ha ezen ellenőrzést már megelőzte az eredeti NKT vizsgálatának első szakasza, amely - adott esetben - elutasító határozat elfogadásához, ezt követően pedig a szóban forgó NKT módosításához vezetett. Márpedig, ha a Bizottság azt állítja, hogy anélkül jogosult valamely NKT javasolt módosításainak vagy valamely felülvizsgált NKT-nak a vizsgálatára, hogy be kellene tartania a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidőt, akkor ez az állítás alkalmas arra, hogy meghiúsítsa a gyors és hatékony ellenőrzés célkitűzésének megvalósulását, és sérti azt a jogbiztonságot, amelyre az értesítést végző tagállam azért jogosult, hogy a szóban forgó irányelv 11. cikke értelmében a kereskedelmi időszak kezdetét megelőzően ki tudja osztani a kibocsátási egységeket a területén található létesítmények számára."

19. A Törvényszék ezt követően a megtámadott ítélet 57. pontjában megállapította, hogy "az értesítésnek a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti fogalma magában foglalja az NKT-ról szóló eredeti értesítést és az NKT különböző változatairól szóló további értesítéseket is, ily módon ezen értesítések mindegyike új három hónapos határidő számításának kezdetét jelenti".

20. E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 58. pontjában megállapította, hogy az adott ügyben a felülvizsgált NKT-ról szóló 2006. december 29-én történt értesítéstől a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti új három hónapos határidő kezdődött, és a megtámadott ítélet 59. pontjában az alábbiakat mondta ki:

"[A] 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti három hónapos határidő lejárta, azaz 2007. március 29-e tekintetében a Bizottságnak a Lett Köztársasághoz 2007. március 30-án címzett tájékoztatás iránti kérelme késedelmes volt. Nem szükséges tehát egyrészt annak az értékelése, hogy az ilyen jellegű kérelem, feltételezve hogy e határidőn belül került megfogalmazásra, alkalmas lehetett-e a határidő megszakítására vagy felfüggesztésére, másfelől pedig, hogy ez a megszakító vagy felfüggesztő hatás létrejöhetett-e azon tény ellenére, hogy e la angol nyelven ügyben hozott evelet és nem lett nyelven írták."

21. A Törvényszék megtámadott ítélet 61. pontjában megállapította, hogy "a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján folytatott vizsgálati eljárás sajátosságaira figyelemmel, ezen eljárás végén, amennyiben a Bizottság három hónapos határidőn belül nem fogad el határozatot, az NKT véglegessé válik, és vonatkozik rá a jogszerűség vélelme", majd ezen ítélet 62. pontjában végül kimondta, hogy "a [vitatott] határozatot a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének megsértése miatt anélkül kell megsemmisíteni, hogy határozni kellene a Lett Köztársaság által hivatkozott egyéb jogalapok elfogadhatóságáról és érdeméről".

A felek kérelmei a fellebbezési eljárásban

22. A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és kötelezze a Lett Köztársaságot a költségek viselésére.

23. A Lett Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést.

24. A Bíróság elnöke 2011. szeptember 29-i végzésével megengedte a Cseh Köztársaság beavatkozását a Lett Köztársaság kérelmének támogatása végett.

A fellebbezésről

25. A Bizottság fellebbezése alátámasztása céljából arra az egyetlen jogalapra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének általa alkalmazott értelmezésével kapcsolatban.

A felek érvei

26. A Bizottság véleménye szerint a Törvényszék érvelése a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének a fent hivatkozott EnBW Energie Baden Württemberg kontra Bizottság ügyben hozott végzésben alkalmazott helytelen értelmezésén alapul. A Bizottság úgy véli, hogy e végzésben a Törvényszék elemzésében összetévesztette a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első és második mondatát, és így a második mondat végül elveszítette lényegét.

27. A Bizottság álláspontja szerint a Törvényszék helytelenül állapította meg, hogy az említett második mondatban szereplő módosításokról szóló értesítés a közölt NKT-ra irányuló eredeti vizsgálati eljárásának csak egy részére vonatkozott, amely eljárást nem feltétlenül kell alakszerű határozattal lezárni, többek között akkor, ha a tagállam ezen eljárás során valamennyi kért módosítást végrehajtja. Így a Törvényszék is megállapította, hogy amennyiben a tagállam lemond az NKT módosításáról, a Bizottság három hónapos határidőn belül elutasító határozatot hozhat.

28. A Bizottság szerint téves a Törvényszék azon megközelítése, amely szerint a közölt módosításokat úgy kell megvizsgálni, mintha új NKT közléséről lenne szó, és következésképpen újból alkalmazni kellene a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti három hónapos határidőt. Úgy véli ugyanis, hogy e megközelítés ellentétes ezen irányelv 9. cikke (3) bekezdésének bevezető részével, amely kimondja, hogy a határidő az NKT-ról szóló, e cikk (1) bekezdése szerinti értesítés megküldésével, azaz a tagállam általi első közléssel kezdődik, és e rész nem vonatkozik a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti módosítások vizsgálatára.

29. Egyébiránt a Bizottság leszögezi, hogy - a Törvényszék megállapításával ellentétben - a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének a Törvényszék szerinti értelmezése nem felel meg az említett (3) bekezdés teleologikus értelmezésének. Éppen ellenkezőleg, a Törvényszék azzal, hogy megkerüli az ezen irányelv 9. cikke (3) bekezdésének második mondata szerinti eljárást, és azzal, hogy amikor a Bizottság az NKT-t vagy annak egy részét elutasítja, e rendelkezés első mondata szerinti eljárás megnyitását követeli meg, megsérti a jogos bizalom védelmét és akadályozhatja az NKT végrehajtását.

30. Végül a Bizottság úgy vélekedik, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének szövegét, valamint különösen e (3) bekezdés második mondatát úgy kell értelmezni, hogy az eljárás ezen szakasza nem a terv egészére mint olyanra vonatkozik, hanem kizárólag az NKT módosításaira. Úgy véli, hogy a Törvényszék megközelítésének követése esetén az NKT egészét újra kellene értékelni, amely alapján fennáll a teljesen eltérő eredmény veszélye. Ráadásul ezt az eljárást a végtelenségig lehetne folytatni, ha az ilyen ismételt értékelések mindig a Bizottság elutasításával járnak.

31. A Bizottság arra hivatkozik, hogy a jogalkotó azért ruházta a Bizottságra NKT-módosítások elfogadásának feladatát (ahelyett, hogy csak az ellentmondást engedte volna meg számára), mert a 2003/87 irányelv biztos és kiszámítható keretek megalkotására törekszik, amelyek lehetővé teszik az üzemeltetők számára a maximálisan biztonságos feltételek melletti kibocsátáscsökkentést. Ez az NKT törvényes jogokat keletkeztet és jogos elvárásokat teremt, amelynek megfelelően egy ilyen terv bármilyen módosításának nem a cselekvéstől való tartózkodáson, hanem az Európai Unió pozitív és átlátható szabályozási aktusán kell alapulnia.

32. A Lett Köztársaság először is hangsúlyozza, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdése célkitűzésének megfelelően az NKT koordinációs eljárásának jellegénél fogva hatékonyan biztosítania kell e terv gyors elfogadását, ami szükséges az ezen irányelv 1. cikkében rögzített célkitűzés, azaz "az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének" megvalósításához.

33. A Lett Köztársaság vitatja a Bizottság által javasolt értelmezést, és úgy véli, hogy az ilyen értelmezés ellentétes a 2003/87 irányelv által követett célkitűzésekkel. A Lett Köztársaság véleménye szerint a Bizottság által javasolt értelmezés azt jelenti, hogy az NKT módosításainak elfogadása kizárólag a Bizottság diszkrecionális jogkörétől függ, amely egyébként időben nem korlátozható. Ha a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése alapján mindig alakszerű határozatra lenne szükség az NKT módosításainak elfogadásához, az NKT egészének elfogadási eljárása bonyolultabb és formalizáltabb lenne. Ráadásul ebben az esetben a tagállamok nem számíthatnának arra, hogy a Bizottság a kifogásait egy meghatározott időben teszi meg. Következésképpen a jogbiztonság és a kiszámíthatóság elve nem érvényesülne.

34. A Lett Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság értelmezésének követése és az említett 9. cikk (3) bekezdése második mondatának elkülönült kezelése olyan helyzetet teremt, amelyben a módosítások jóváhagyásának eljárásában nagyobb hatáskör jut a Bizottságnak, mint amellyel az eredetileg benyújtott NKT elfogadásának, illetve elutasításának eljárásában rendelkezett. A Bizottság által javasolt értelmezés olyan helyzethez vezetne, amelyben az NKT módosításainak jóváhagyása - ellentétben annak eredeti jóváhagyásával - nem függne időbeli feltételtől, míg ezen eljárásnak ugyanakkor ezzel szemben anyagi feltétele lenne. Az ilyen értelmezést nem lehet olyannak tekinteni, mint amely megfelel a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének vagy általában a kibocsátáskereskedelmi rendszerek célkitűzéseinek.

35. E tagállam úgy véli, hogy az uniós jogalkotó a Bizottságra nagyon fontos diszkrecionális jogkört ruházott azzal, hogy az eredetileg benyújtott NKT-kkal kapcsolatban nemcsak kifogásokat fogalmazhat meg, de azt is vizsgálhatja, hogy figyelembe vették-e a kifogásait. Egyébként, amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy a megtett módosítások nem elfogadhatók, a jogalkotó megadta neki az elutasító határozat meghozatalának jogát. E tagállam szerint okkal feltételezhető, hogy - akárcsak az eredeti NKT vizsgálatának eljárásában - ez a jog időben és anyagilag is korlátozott.

36. E vonatkozásban a Lett Köztársaság emlékeztet arra, hogy az arányosság elve az uniós jog alapelveként többek között azt követeli meg, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött, jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket. A jelen esetben úgy véli, hogy jóllehet a Bizottságnak a módosítások értékelésére vonatkozó joga nem vitatott, az nem tekinthető abszolút mértékűnek és korlátozás nélkülinek. A 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének a Bizottság fellebbezésének 6-9. pontjában javasolt értelmezése a tagállam számára aránytalan eredményre vezetne, valamint megsértené a jogos elvárásokat és a jogbiztonságot.

37. A Lett Köztársaság álláspontja szerint az említett 9. cikk (3) bekezdése második mondatának rendszertani értelmezése ugyanezen rendelkezés első mondata tekintetében, amely lehetőséget nyújt a Bizottságnak a pozitív és egyben hallgatólagos - vagyis alakszerű határozat nélküli - elfogadásra, arra az eredményre kell, hogy vezessen, hogy a módosítások jóváhagyását ugyanolyan teljes körű elfogadási eljárásnak kell alávetni, mint amilyen az eredetileg benyújtott NKT esetében alkalmazandó. Ez az eredmény következne áttételesen ezen irányelv 9. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatából is, amely nem arra az esetre ír elő indokolási kötelezettséget, amelyben a Bizottság jóváhagyja, hanem amikor elutasítja az említett módosításokat. A Bizottságnak lehetősége van arra is, hogy szándékát három hónapos határidőn belül hallgatással fejezze ki.

38. A Lett Köztársaság álláspontja szerint a rendszertani és a teleologikus értelmezésből következik, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő három hónapos időszak nemcsak a közölt NKT-ra, de az e tervhez tett módosításokra is alkalmazandó.

39. E tagállam úgy érvel, hogy szükség van az NKT-ról való értesítésre vonatkozó gyors és hatékony eljárásra, tekintve hogy a 2003/87 irányelv 11. cikke értelmében a további intézkedések csak az NKT vagy a módosítások jóváhagyását követően fogadhatók el. Így, a contrario, ha a Bizottságnak - ahogy állítja - korlátlan idő állna rendelkezésére a módosítások vizsgálatához, lehetetlen lenne elérni ezt a hatékony, gyors és "a gazdasági fejlődést nem csökkentő" eredményt. A határidő (és a hatálybalépés) kiszámíthatatlansága sem az üzemeltetők, sem a tagállamok, sem az Európai Unió belső piacának egyéb szereplői számára nem biztosítja a jogbiztonságot és a jogos bizalom védelmét.

40. A Lett Köztársaság hozzáteszi, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése által az eredeti terv vizsgálatára előírt határidőt kötelező jellegűnek kell tekinteni. Jóllehet ezen irányelv a három hónapos határidőt nem alkalmazza kifejezetten a módosítások vizsgálatára, e határidő értelmetlenné válna, ha a Bizottságot kezdettől kötné egy bizonyos határidő, az ilyen megkötés azonban a módosítások vizsgálatára nem lenne alkalmazandó. A koordinációs eljárás így vesztene átláthatóságából, előreláthatóságából és hatékonyságából. Következésképpen, még ha a három hónapos határidő minden esetben nem is alkalmazható közvetlenül a módosításokra, egy hosszabb határidő nem tekinthető "ésszerű határidőnek".

41. A Cseh Köztársaság beavatkozásában a Lett Köztársaság által előadott érvek mögött sorakozik fel, amelyek a Törvényszék által a megtámadott ítéletben kifejtett értelmezés megalapozottságát támasztják alá.

42. E tagállam úgy érvel, hogy a 2003/87 irányelv 9-11. cikkének rendelkezéseiből az következik, hogy a kibocsátási egységek kereskedelmét időben több előkészületi szakasz előzi meg, amelyek számára ezen irányelv meghatározott ütemtervet ír elő. A Cseh Köztársaság álláspontja szerint az említett irányelvben szereplő ütemterv elemzéséből következik, hogy az uniós jogalkotó az egyes tagállamok által közölt NKT-k "elfogadása" céljából hat hónapos kötelező határidőt határozott meg.

43. Ugyanis, amennyiben a Bizottság e hat hónapon belül három hónapos határidővel rendelkezik az eredetileg közölt NKT esetleges elutasítására, nyilvánvaló e tagállam szerint, hogy a tagállam által az ilyen bizottsági elutasítást követően javasolt módosítások jóváhagyásának céljára ezen időtartamból már csak három hónap marad.

44. Így a Cseh Köztársaság szerint ez az oka annak, hogy - amennyiben a Bizottság fellebbezésében "ésszerű határidőre" hivatkozik - semmi kétség nem fér ahhoz, hogy az ilyen határidő, tekintettel a korábban hivatkozott kötelező ütemtervre, nem haladhatja meg a három hónapot, sőt, annál rövidebbnek kell lennie, tekintve hogy az elutasító határozatot követően a tagállamnak szintén szüksége van egy bizonyos időre ahhoz, hogy előkészítse a szükséges módosításokat, mivel köti őt a jóhiszemű együttműködés elve.

A Bíróság álláspontja

45. A jelen fellebbezés által felvetett kérdés a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. Ez a bekezdés három szabályt tartalmaz. A 9. cikk (3) bekezdésének első mondata értelmében a Bizottság a tagállam NKT-járól szóló értesítés megküldésétől számított három hónapon belül elutasíthatja az adott tervet vagy annak egy részét, amennyiben az nem áll összhangban az irányelv III. mellékletében felsorolt követelményekkel vagy a 10. cikke rendelkezéseivel. E rendelkezés második mondata értelmében a tagállam csak akkor hozhatja meg az ugyanezen irányelv 11. cikkének (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott határozatokat, ha a Bizottság elfogadta a javasolt módosításokat.

46. Először is hangsúlyozni kell, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke szerinti eljárás értelmében a tagállam által a Bizottsággal közölt NKT-hoz jogszerűségi vélelem fűződik annyiban, amennyiben az e cikk (3) bekezdése szerinti három hónapos határidő lejártával véglegesnek tekintendő, ha a Bizottság nem tesz észrevételt, és így az érintett tagállam elfogadhatja azt.

47. Másodszor emlékeztetni kell arra, ahogy azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 46. pontjában helyesen megjegyezte, hogy a Bizottságnak a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése szerinti NKT-k feletti vizsgálati és elutasítási jogköre mind érdemi, mind időbeli szempontból erősen körül van határolva. E vizsgálat egyrészt az NKT-nak a 2003/87 irányelv III. melléklete követelményeinek és 10. cikke rendelkezéseinek való megfelelése Bizottság általi vizsgálatára korlátozódik, másrészt pedig azt az NKT tagállam általi bejelentésétől számított három hónapos határidőn belül kell lefolytatni.

48. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdése semmilyen korlátozást nem tartalmaz az NKT lehetséges módosításaival kapcsolatban kivéve, hogy el kell azokat fogadni. Az NKT módosításai így a Bizottság kéréséből, sőt, az adott tagállam saját kezdeményezéséből is eredhetnek.

49. E vonatkozásban a Bizottság szembehelyezkedik a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének értelmezésével, ahogy az a megtámadott ítéletből következik, és főként azzal a tétellel, amely szerint, amikor a Bizottság három hónapos határidőn belül nem kifogásolja az NKT-t, amelynek első változatát elutasította, és amelyet az ő kérésére módosítottak, a módosított NKT-t véglegesnek kell tekinteni és az azt közlő tagállam elfogadhatja.

50. A Bizottság különösen azzal érvel, hogy az említett 9. cikk (3) bekezdésének második mondata nemcsak azon NKT-ra alkalmazandó, amelyet annak a Bizottság általi elfogadását követően az adott tagállam magától módosít, hanem az első változatban elutasított és később módosított NKT minden későbbi közlésére is, így annak elfogadásához szükséges, hogy azt a Bizottság előbb pozitív határozatával megfelelőnek nyilvánítsa.

51. Ezen értelmezésnek nem lehet helyt adni.

52. A Bizottság ugyanis először is három hónapos határidőn belül utasíthatja el a közölt NKT-t. E határidő szükségessége a 2003/87 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében és 11. cikkének (2) bekezdésében rögzített ütemtervből következik. Ezen ütemterv szerint a tervekről a Bizottságot legalább tizennyolc hónappal a szóban forgó időszakot megelőzően kell értesíteni, és legkésőbb ezen időszak kezdete előtt 12 hónappal a kibocsátható mennyiségi egységek kiosztásával végre kell hajtani. Amennyiben egy módosított NKT-t azután közölnek, hogy a Bizottság annak eredeti változatát elutasította, e három hónapos határidő betartása annál is inkább indokolt, mivel a terv végrehajtását megelőzően rendelkezésre álló idő egyértelműen rövidebb, mint az NKT első közlése esetén.

53. E tekintetben a Bizottság nem érvelhet úgy, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének a megtámadott ítéletből következő értelmezése bizonyos körülmények között ahhoz vezethet, hogy valamely tagállam halogató magatartással meg tudja hosszabbítani az NKT vizsgálati eljárását, mivel szükségszerűen a tagállamok érdekében áll, hogy az NKT elfogadására a jelen ítélet előző pontjában hivatkozott rendelkezések szerinti határidőn belül kerüljön sor.

54. Egyébiránt a 2003/87 irányelv 9. cikkének (3) bekezdéséből és ezen irányelv előkészítő munkálataiból egyaránt kitűnik, hogy a Bizottságra ruházott jogkör nem az üvegházhatású gázok kiosztandó kibocsátási egységei maximális mennyiségének rögzítésére irányuló jogkört magában foglaló helyettesítő vagy uniformizáló jogkör, hanem kizárólag az NKT-k 2003/87 irányelv III. mellékletében szereplő követelményeknek való megfelelésére irányuló vizsgálati jogkör (a C-504/09. P. sz., Bizottság kontra Lengyelország ügyben 2012. március 29-én hozott ítélet 80. pontja, valamint a C-505/09. P. sz., Bizottság kontra Észtország ügyben 2012. március 29-én hozott ítélet 82. pontja). A Bizottság jogköre tehát kizárólag arra terjed ki, hogy vizsgálja ezen megfelelőséget, illetve elutasítsa az NKT-t, amennyiben az nem felel meg az ezen rendelkezésekben szabott feltételeknek.

55. E vonatkozásban, ha az uniós jogalkotó úgy ítélte meg, hogy a három hónapos határidő elegendő ahhoz, hogy a Bizottság gyakorolni tudja a vizsgálati jogkörét és el tudja utasítani a közölt NKT-t, amennyiben az nem felel meg az említett feltételeknek, e határidőt annál is inkább elegendőnek kell tekinteni ezen NKT módosított változatának vizsgálata során, mivel a Bizottságnak egyszer már volt lehetősége vizsgálni az NKT által érintett nemzeti iparra vonatkozó adatokat.

56. Az ilyen értelmezés - a Bizottság állításával ellentétben - nem fosztja meg hatékony érvényesülésétől az említett 9. cikk (3) bekezdésének második mondatát. E rendelkezés alkalmazható ugyanis, ha a Bizottság nem utasította el a tagállam által közölt NKT-t, amelyet így a tagállam végrehajthat, és ha az érintett tagállam a Bizottság jóváhagyását követően esetleges módosításokat vehet számításba.

57. Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének harmadik mondata értelmében a Bizottságnak indokolnia kell az NKT-t elutasító határozatát. Az ilyen rendelkezés tehát a Bizottság aktív cselekvését feltételezi, amelyet - figyelembe véve a 2003/87 irányelv (5) preambulumbekezdéséből következő, hatékonyságra és teljesítményre vonatkozó célkitűzéseket - be kell határolni időben, függetlenül attól, hogy az NKT megfelelőségi vizsgálatának eljárása mely szakaszban van.

58. A Törvényszék ennélfogva nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a 2003/87 irányelv 9. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti három hónapos határidőnek a Bizottság azon lehetőségére is vonatkoznia kell, hogy az NKT első változatát elutasító első határozatot követően módosított NKT-változatot is elutasíthatja.

59. Következésképpen a Bizottság egyetlen jogalapját el kell utasítani. Ennélfogva a fellebbezést szintén el kell utasítani.

A költségekről

60. A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

61. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Lett Köztársaság nem kérte, hogy a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, a Lett Köztársaság és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.

62. Az említett szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a jelen eljárásba beavatkozó Cseh Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) Az Európai Bizottság, a Lett Köztársaság és a Cseh Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lett.