62012CJ0216[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. szeptember 19. Caisse nationale des prestations familiales kontra Fjola Hliddal (C-216/12) és Pierre-Louis Bornand (C-217/12). A Cour de cassation (Luxemburg) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - Az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti megállapodás - Svájcban lakóhellyel rendelkező és Luxemburgban dolgozó svájci állampolgárok - Szülői szabadság idejére járó juttatás nyújtása - A »családi ellátás« fogalma. C-216/12. és C-217/12. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2013. szeptember 19. ( *1 )

"Szociális biztonság - 1408/71/EGK rendelet - Az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti megállapodás - Svájcban lakóhellyel rendelkező és Luxemburgban dolgozó svájci állampolgárok - Szülői szabadság idejére járó juttatás nyújtása - A »családi ellátás« fogalma"

A C-216/12. és C-217/12. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Cour de cassation (Luxemburg) a Bírósághoz 2012. május 8-án érkezett, 2012. április 26-i határozataival terjesztett elő az előtte

a Caisse nationale des prestations familiales

és

Fjola Hliddal (C-216/12),

Pierre-Louis Bornand (C-217/12)

között folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, A. Rosas (előadó), Juhász E., D. Šváby és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Caisse nationale des prestations familiales képviseletében M. Thewes ügyvéd,

- F. Hliddal és P.-L. Bornand képviseletében C. Erpelding ügyvéd,

- az Európai Bizottság képviseletében V. Kreuschitz és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, valamint az 1998. június 29-i 1606/98/EK tanácsi rendelettel (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 308. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 1. cikke u) pontja i. alpontjának és a 4. cikke (1) bekezdése h) pontjának értelmezésére vonatkoznak.

2 A kérelmeket a Caisse nationale des prestations familiales (családi ellátások nemzeti pénztára; a továbbiakban: CNPF), valamint a svájci lakóhellyel rendelkező, Luxemburgban keresőtevékenységet folytató F. Hliddal és P.-L. Bornand között a tárgyban folyamatban lévő két jogvita keretében terjesztették elő, hogy a CNPF megtagadta tőlük a szülői szabadság idejére járó juttatás nyújtását.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 1408/71 rendelet 1. cikke meghatározza az általa szabályozott területen alkalmazandó fogalmakat.

4 Az említett rendelet 1. cikke u) pontjának rendelkezései szerint:

"i. »családi ellátások« valamennyi természetbeni vagy pénzbeli ellátás az I. melléklet [helyesen: II. melléklet] szerinti különleges szülési ellátások és örökbefogadási támogatások kivételével, amely célja a 4. cikk (1) bekezdésének h) pontjában előírt jogszabályok szerinti családi kiadások fedezése;

ii. »családi támogatások« kizárólag a családtagok száma és szükség esetén a családtagok életkora alapján rendszeres időszakonként fizetendő pénzbeli ellátás".

5 Ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében ez utóbbi a családi ellátásokra vonatkozó szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra alkalmazandó.

6 Az 1408/71 rendelet 5. cikke értelmében:

"A tagállamok nyilatkozatban határozzák meg a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében említett jogszabályaikat és rendszereiket, a 4. cikk (2a) bekezdésében említett különleges, nem járulékalapú ellátásokat, az 50. cikkben említett minimumellátásokat és a 77. és 78. cikkben említett ellátásokat, és e nyilatkozatokról a 97. cikknek megfelelően küldenek értesítést, valamint annak megfelelően teszik közzé."

7 Az említett rendelet "Általános szabályok" címet viselő 13. cikke kimondja: "(1) A 14c. és 14f. cikkre is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni. (2) A 14-17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel: [...]"

a) egy tagállam területén alkalmazott személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik még abban az esetben is, ha egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, vagy ha az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye vagy lakóhelye egy másik tagállam területén található;

8 Az említett rendelet 73. cikke értelmében:

"Egy tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó munkavállaló vagy önálló vállalkozó jogosult más tagállam területén lakóhellyel rendelkező családtagjai után az előbbi tagállam jogszabályai szerinti családi ellátásokra, mintha családtagjai ezen állam területén rendelkeznének lakóhellyel, a VI. melléklet rendelkezéseire is figyelemmel."

9 A Luxembourgban 1999. június 21-én aláírt, egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között a személyek szabad mozgásáról létrejött megállapodás (a továbbiakban: EK-Svájc megállapodás) - amelyet az Európai Közösség nevében a tudományos és műszaki együttműködésről szóló megállapodásról szóló, 2002. április 4-i 2002/309/EK, Euratom tanácsi és bizottsági határozat (HL 2002. L 114., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 41. kötet, 89. o.) hagyott jóvá - a 8. cikkében a következőképpen rendelkezik: "A Szerződő Felek a szociális biztonság rendszereinek koordinálását a II. melléklet szerint szabályozzák különösen a következők biztosítása érdekében:

a) egyenlő bánásmód;

b) az alkalmazandó jogszabályok meghatározása;

c) a különböző nemzeti jogi előírások által figyelembe vett összes jogosultsági idő összesítése a juttatásokra való jogosultság megszerzése és fenntartása, valamint a juttatások kiszámítása végett;

d) ellátások folyósítása azon személyeknek, amelyek lakóhelye a Szerződő Felek területén található;

e) a hatóságok és intézmények közötti segítségnyújtás és együttműködés."

10 Az EK-Svájc megállapodás szociális biztonsági rendszerek koordinációjára vonatkozó II. mellékletének 1. cikke értelmében:

"(1) A szerződő felek megállapodnak, hogy egymás között a szociális biztonsági rendszerek koordinációja végett a hivatkozott - a megállapodás aláírásakor hatályos - közösségi jogi aktusokat, az e melléklet A. szakaszában meghatározott módosításokkal alkalmazzák, vagy az ilyen jogi aktusokkal egyenértékű szabályokat alkalmaznak.

(2) A »tagállam(ok)« kifejezést az e melléklet A. szakaszában hivatkozott jogi aktusokban úgy kell értelmezni, hogy abba a vonatkozó közösségi jog aktusok által meghatározott államok mellett Svájc is beletartozik."

11 Az említett melléklet A. szakasza többek között az 1408/71 rendeletre hivatkozik.

12 Meg kell állapítani, hogy az 1408/71 rendeletet felváltotta a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.), amely 2010. május 1-jétől alkalmazandó, amikor az 1408/71 rendelet hatályát vesztette. A EK-Svájc megállapodás II. mellékletét az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás által létrehozott vegyes bizottság 2012. március 31-i 1/2012 határozata (HL L 103., 51. o.) tette naprakésszé, amely felváltotta az említett megállapodáshoz csatolt, a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló II. mellékletet és 2012. április 1-jén lépett hatályba. Az EK-Svájc megállapodás II. melléklete azóta a 883/2004 rendeletre hivatkozik. Mivel azonban az alapügyek tényállásának megvalósulása megelőzi e határozat hatálybalépését, az 1408/71 rendelet alkalmazandó ratione temporis az alapeljárásokban, hiszen egyrészt a 883/2004 rendelet 90. cikkének (1) bekezdése szerint az 1408/71 rendelet hatályban marad, és továbbra is joghatással bír többek között az EK-Svájc megállapodás tekintetében mindaddig, amíg e megállapodást nem módosítják, másrészt pedig az EK-Svájc megállapodás II. melléklete A. szakaszának módosított 3. pontja továbbra is az 1408/71 rendeletre hivatkozik "a múltban felmerült esetben".

A luxemburgi jog

13 A code du travail (munka törvénykönyve) L. 234-43. cikkének (1) bekezdése előírja: "Létrejön a »szülői szabadság« elnevezésű különszabadság, amely olyan gyermek(ek) születése vagy örökbefogadása esetén nyújtható, akik tekintetében családi támogatásokat fizetnek, valamint akik a szülői szabadságot igénylő személy tekintetében teljesítik a családi támogatásokról és a Caisse nationale des prestations familiales létrehozásáról szóló 1985. június 19-i módosított törvény 2. cikkének második és harmadik bekezdésében foglalt feltételeket, amennyiben e gyermekek nem töltötték be az ötödik életévüket. Minden, a továbbiakban »szülőnek« nevezett személy igényelheti a szülői szabadságot, amennyiben

- Luxemburgban lakóhellyel rendelkezik, és ott folyamatos jelleggel tartózkodik, vagy a közösségi rendeletek hatálya alá tartozik;

- a Luxemburgi Nagyhercegség területén található munkahelyen jogszerűen dolgozik a gyermek(ek) születésekor vagy örökbefogadásakor, továbbá a szülői szabadság kezdete előtt közvetlenül folyamatosan legalább tizenkét hónapig megszakítás nélkül, a Luxemburgi Nagyhercegségben jogszerűen letelepedett ugyanazon munkáltatónál, munka- vagy tanulói szerződéssel, a vállalkozásra a törvény vagy kollektív szerződés értelmében alkalmazandó rendes munkaidő legalább felét elérő havi munkaidőben, és ilyen szerződéssel a szülői szabadság teljes ideje alatt rendelkezik;

- a társadalombiztosítási törvénykönyv 1. cikke első bekezdésének 1., 2. és 10. pontja értelmében e jogcímek valamelyike alapján kötelező és folyamatos jelleggel biztosított;

- az L. 234-45. cikk (3) bekezdésében foglalt szülői szabadság tekintetében az érintett gyermeket a születése vagy örökbefogadási célú befogadása óta saját háztartásában neveli, és az L. 234-45. cikk (4) bekezdésében foglalt szülői szabadság tekintetében legalább az L. 234-46. cikk (2) bekezdésében szereplő, a kérelem közlésére vonatkozó időponttól és a szülői szabadság teljes időtartama alatt elsősorban a gyermek nevelésével foglalkozik;

- a teljes idejű szülői szabadság időtartama alatt nem gyakorol semmilyen szakmai tevékenységet, vagy a részidős szülői szabadság időtartama alatt egy vagy több részmunkaidős szakmai tevékenységet végez, és a ténylegesen végzett munka havi teljes időtartama, beleértve az esetleges túlórákat is, nem haladja meg a munkahelyen a törvény vagy kollektív szerződés alapján alkalmazandó havi rendes munkaidő felét."

14 A társadalombiztosítási törvénykönyv 306. cikke értelmében: "(1) A code du travail L. 234-43-L. 234-49. cikke, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 1979. április 16-i módosított törvény 29a-29f. cikke és az önkormányzati tisztviselők jogállásáról szóló 1985. december 24-i módosított törvény 30a-30f. cikke alapján nyújtott szülői szabadság időtartama alatt a munkadíj helyett átalányösszegű pénzbeli juttatás - a továbbiakban »juttatás« - jár, amelynek összege a teljes idejű szabadság esetében havi 1778,31 euró, a részidejű szülői szabadság esetében pedig havi 889,15 euró. A juttatás a jelen fejezetben szabályozott szülői szabadság teljes időtartama alatt havonta folyósítandó. [...] (2) A juttatáshoz való jogosultság megilleti a vállalkozót is azon szülői szabadság időtartama alatt, amely olyan gyermek(ek) születése vagy örökbefogadása esetén nyújtható, aki(k) tekintetében családi támogatásokat fizetnek, továbbá aki(k) a szülői szabadságot igénylő személy tekintetében teljesíti(k) a 270. cikk második és harmadik bekezdésében foglalt feltételeket, amennyiben e gyermekek nem töltötték be az ötödik életévüket, feltéve hogy: [...]"

a) Luxemburgban lakóhellyel rendelkezik, és ott folyamatos jelleggel lakik, vagy a közösségi rendeletek hatálya alá tartozik;

b) a Luxemburgi Nagyhercegség területén jogszerűen le volt telepedve a gyermek(ek) születése vagy örökbefogadása időpontjában;

c) a jelen törvénykönyv 1. cikke első bekezdésének 4., 5. és 10. pontja alapján e jogcímek valamelyike szerinti szülői szabadság kezdetét közvetlenül megelőző legalább tizenkét hónap alatt kötelező és folyamatos jelleggel biztosított;

15 Ugyanezen kódex 308. cikke így szól:

"(1) A szülési szabadságot vagy az örökbefogadási szabadságot közvetlenül követő szabadságra tekintettel nyújtott juttatással egy időben nem nyújtható nevelési támogatás vagy hasonló, nem luxemburgi ellátás, sem pedig ugyanazon gyermek(ek) esetében nyújtott szülői szabadság idejére járó nem luxemburgi ellátás, kivéve a három vagy több gyermek, illetve fogyatékkal élő gyermek esetén járó meghosszabbított nevelési támogatást vagy a hasonló nem luxemburgi ellátást.

(2) Amennyiben valamely szülő igényel és elfogad - függetlenül a halmozódási tilalomtól és akár a juttatás fizetésének megszüntetését követően - az előző bekezdésben foglalthoz hasonló nem luxemburgi ellátást a gyermek kétéves koráig, a már kifizetett juttatás visszafizetendő. A 299. cikkben foglalt nevelési támogatással való halmozódás esetén a szülői szabadság idejére járó juttatás fennmarad, és a még esedékes juttatás havi összegéből le kell vonni a nevelési támogatás már kifizetett összegét. Ha nem végezhető el a levonás, a szóban forgó összeg visszafizetendő.

(3) Azon szülő, aki nevelési támogatásban vagy hasonló nem luxemburgi ellátásban részesült, ugyanazon gyermek esetében a gyermek ötödik életévéig nem jogosult a (később igénybe vett) szülői szabadság idejére járó juttatásra.

(4) A gyermek ötödik életévéig (később) igénybe vett szülői szabadság idejére járó juttatás nem fizethető egy időben az ugyanazon gyermek tekintetében a másik szülő által igényelt nevelési támogatással vagy hasonló nem luxemburgi ellátással, kivéve a három vagy több gyerek, illetve fogyatékkal élő gyermek esetén járó meghosszabbított nevelési támogatást vagy a hasonló nem luxemburgi ellátást. Amennyiben a két ellátást ugyanazon időszakra igénylik, csupán a szülői szabadság idejére járó juttatás fizethető ki. A még esedékes juttatás havi összegéből le kell vonni a nevelési támogatás vagy a szülői szabadság idejére járó juttatással egy időben kifizetett nem luxemburgi ellátás havi összegének megfelelő összeget. Ha nem végezhető el a levonás, a szóban forgó összeg visszafizetendő.

(5) Ugyanazon szülő két gyermeke tekintetében járó két ellátás egybeesése esetén a nevelési támogatásnak a szülői szabadság időtartama alatt esedékes havi összegeit fel kell függeszteni. A nem luxemburgi szabályozás alapján kifizetett hasonló támogatás havi összegét gyermekenként hathavi juttatás összegéig le kell vonni a szülői szabadság idejére járó juttatás havi összegéből. Ha nem végezhető el a levonás, a szóban forgó összeg visszafizetendő."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

16 F. Hliddal és P.-L. Bornand svájci állampolgárok, és családjukkal együtt mindketten Svájcban laknak, miközben repülőgép-parancsnokként egy luxemburgi légi fuvarozási vállalatnál dolgoznak.

17 A CNPF igazgatótanácsa megtagadta tőlük a szülői szabadság idejére járó juttatást, azzal az indokkal, hogy nem felelnek meg a code du travail L. 234-43. cikkében foglalt feltételeknek, amely cikk szerint a szülői szabadságot igénylő személynek luxemburgi lakóhellyel kell rendelkeznie, és állandó jelleggel ott kell tartózkodnia, vagy pedig a közösségi rendeletek hatálya alá kell tartoznia.

18 Miután F. Hliddal és P.-L. Bornand a CNPF igazgatótanácsa által hozott határozatokkal szemben fellebbezést nyújtott be, a conseil arbitral des assurances sociales (társadalombiztosítási választottbíróság) 2010. augusztus 7-i ítéleteiben megváltoztatta az említett határozatokat, és megállapította, hogy a fellebbezés megalapozott, majd visszautalta az ügyet a CNPF elé.

19 A CNPF fellebbezést nyújtott be az említett ítéletekkel szemben a Conseil supérieur de la sécurité sociale-hoz (a szociális biztonság felsőbb tanácsa), amely 2011. március 16-i ítéleteiben helybenhagyta a megtámadott ítéleteket.

20 A CNPF ezen ítéletekkel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz hat jogalapra hivatkozva, amelyeket - a hatodik kivételével - ez utóbbi bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozó ítéleteiben elutasított.

21 A hatodik, az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontja i. alpontjának és a 4. cikke (1) bekezdése h) pontjának megsértésére, alkalmazásának megtagadására, téves alkalmazására vagy téves értelmezésére alapított jogalapot illetően a Cour de cassation megállapítja, hogy a Conseil supérieur de la sécurité sociale, miután elemezte a szülői szabadság idejére járó juttatás céljait és nyújtásának feltételeit, arra a következtetésre jutott, hogy "a szülői szabadság idejére járó juttatás lényegében a családot célozza [...]. Alapvetően (arra irányul), hogy megszüntesse vagy legalább enyhítse a szakmai tevékenységről való ideiglenes lemondásból eredő pénzügyi veszteséget, és fedezze a gyermekek gondozása, felügyelete és nevelése során felmerülő kiadásokat."

22 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a Conseil supérieur de la sécurité sociale hozzátette, hogy "[a]z a körülmény, hogy a szülői szabadság emellett kiegészítő jelleggel ideális esetben pozitív hatással lehet a munkaerőpiacra, mivel adott esetben felszabadít bizonyos számú álláshelyet, amelyet a munkanélküliek tölthetnek be, vagy másrészről, hogy kialakítása révén [...] előmozdíthatja a nevelési feladatok jobb megosztását az apák és anyák között, nem kérdőjelezi meg a szülői szabadság elsődleges célját".

23 A Cour de cassation, miután kétségei merültek fel a tekintetben, hogy az olyan ellátás, mint a luxemburgi szabályozásban foglalt, szülői szabadság idejére járó juttatás az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontja és a 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében vett családi ellátásnak minősül-e, felfügesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi - a C-216/12. és a C-217/12. sz. ügyben azonos módon megfogalmazott - kérdést terjesztette a Bíróság elé:

"A Code de la sécurité sociale 306-308. cikkében foglalt, szülői szabadság idejére járó juttatás a Luxembourgban 1999. június 21-én aláírt [EK-Svájc megállapodás] és záróokmányhoz csatolt II. melléklet A. szakaszának [1. pontja] alapján alkalmazandó [1408/71 rendelet] 1. cikke u) pontjának i. alpontja és 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében vett családi ellátásnak minősül-e?"

24 A Bíróság elnöke 2012. június 13-i végzésében egyesítette a C-216/12. és a C-217/12. sz. ügyeket.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

25 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontját és a 4. cikke (1) bekezdésének h) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan, szülői szabadság idejére járó juttatás, mint amely a luxemburgi szabályozásban szerepel, az 1408/71 rendelet értelmében vett családi ellátásnak minősül.

A Bírósághoz benyújtott észrevételek

26 A CNPF először is úgy véli, hogy a Bíróságnak meg kell állapítania, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés megválaszolására, mivel az EK-Svájc megállapodás nem alkalmazható. A szülői szabadságra vonatkozó szabályozás ugyanis Luxemburgban az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelvet (HL L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o.) a nemzeti jogba átültető, 1999. február 12-i törvényből ered. Márpedig a svájci állampolgárok nem hivatkozhatnak az ezen irányelv átültetése keretében elfogadott nemzeti jogszabályi rendelkezésekre, mivel sem az említett megállapodás, sem pedig a mellékletei nem utalnak az említett irányelvre.

27 Másodlagosan a CNPF szerint az alapeljárás tárgyát képező, szülői szabadság idejére járó juttatás nem tekinthető szociális biztonsági ellátásnak. Hangsúlyozza e tekintetben, hogy a szülői szabadság nyújtása, és így a szülői szabadság idejére járó juttatáshoz való jog a munkáltató részben szabad mérlegelés alapján hozott egyedi döntéséből ered, és nem függ előzőleg jogilag meghatározott helyzettől.

28 Egyébiránt a szülői szabadság idejére járó juttatás nem tartozik az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében felsorolt ellátások egyik csoportjába sem.

29 Az említett juttatás nem minősül családi ellátásnak, hanem az 1408/71 rendelet szempontjából inkább a szülői szabadság alatt fizetett önkéntes munkanélküli juttatáshoz áll közelebb. Az alapeljárás tárgyát képező, szülői szabadság idejére járó juttatás ugyanis nem jövedelemkiegészítés, és nem célja a családi kiadások fedezése. E juttatás azonban a munkaszerződésből eredő vagy legalábbis annak fennállásától függő jövedelmet képez, és helyettesítő jövedelemnek kell tekinteni. Az ilyen juttatás nem is jövedelemkiegészítés, hanem az e juttatásban részesülő személynek a jövedelme. A szülői szabadság végével megszűnik, míg a gyermekhez kapcsolódó kiadások nem változnak.

30 A CNPF álláspontja szerint a következő tényezők is az ellen szólnak, hogy az alapeljárás tárgyát képező, szülői szabadság idejére járó juttatás az említett rendelet értelmében vett családi ellátásnak minősüljön. E juttatás ugyanazon gyermek után mind az anyának, mind pedig az apának fizethető, ha mindkét szülő dolgozik, és bruttó összege meghaladja a nem képzett személynek járó minimálbért. Ezenkívül a luxemburgi szabályozás szerinti, szülői szabadsághoz való jog a szülőket csak egyénileg, munkavállalói minőségükben illeti meg, és más családtagjaik nem részesülhetnek abban. Végül a Luxemburgi Nagyhercegség nem tett az 1408/71 rendelet 5. cikkében foglalt nyilatkozatot.

31 F. Hliddal és P.-L. Bornand úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdésre igenlő választ kell adni.

32 Kiemelik először is, hogy a szülői szabadság idejére járó juttatás szociális biztonsági ellátásnak minősül. Azt ugyanis a személyes szükségletek bármely egyedi értékelése nélkül, meghatározott jogi helyzet alapján, vagyis akkor nyújtják, ha az igénylő igazolja, hogy szülői szabadságban részesül. Bár a szülői szabadság nyújtására vonatkozó feltételek értékelése a munkáltató feladata, a juttatás nyújtása feltételeinek vizsgálata az azt fizető társadalombiztosítási szerv kizárólagos hatásköre.

33 A szülői szabadság idejére járó juttatás családi ellátás is, mivel valamennyi, munkaszerződéssel rendelkező szülőnek nyújtják gyermek(ek) születése vagy örökbefogadása esetén, akiket a kedvezményezett szülőknek a szülői szabadság teljes időtartama alatt a háztartásukban kell gondozniuk és nevelniük. Közvetlen célja és fő hatása a családi kiadások fedezése. A juttatás célja ugyanis annak lehetővé tétele, hogy az egyik szülő a gyermekneveléssel foglalkozhasson, és úgy alakították ki, hogy javadalmazza a gyermeknevelést, hozzájáruljon a gyermek ellátásának és nevelésének költségeihez, és adott esetben csökkentse a szakmai tevékenység feladásával járó pénzügyi hátrányokat. Végül a CNPF kifizető szervként való választása az említett juttatás családi jellegét hangsúlyozza.

34 Az Európai Bizottság elsőként megállapítja, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem azt a kérdést tette fel a Bíróságnak, hogy a svájci állampolgárok hivatkozhatnak-e az alapeljárás tárgyát képező luxemburgi szabályozásra, így erről a Bíróságnak nem kell határoznia.

35 A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdést illetően a Bizottság azt a véleményt képviseli, hogy a luxemburgi szabályozásban foglalt, szülői szabadság idejére járó juttatás szociális biztonsági ellátásnak és nem az uniós jog értelmében vett díjazásnak minősül. A munkavállalók szabad mozgásának területén ugyanis a díjazás fogalma főszabály szerint fennálló munkaviszonyt feltételez. Márpedig abban az esetben, ha a munkavállaló szülői szabadságon van, a munkaviszony fel van függesztve. Ezenkívül a szülői szabadság idejére járó juttatás finanszírozását a jelen ügyben az üzemanyagokra kivetett szociális hozzájárulásból származó jövedelem biztosítja. A további rész az állami költségvetést terheli. Következésképpen e juttatást nem a munkáltató fizeti.

36 A Bizottság ezenkívül úgy véli, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontja, valamint 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében vett családi ellátásról van szó. E tekintetben a Bizottság többek között arra hivatkozik, hogy a társadalombiztosítási törvénykönyv 308. cikke értelmében a szülési szabadság idejére járó juttatással egy időben nem nyújtható nevelési támogatás vagy ugyanazon gyermek esetében nyújtott szülői szabadság idejére járó külföldi juttatás. Az ilyen, juttatások halmozódását tiltó rendelkezésekből a családi támogatások jellemzői tűnnek ki. Ezenkívül az említett juttatás összege az érintett munkavállaló által korábban kapott munkadíjtól független átalányösszeg.

A Bíróság válasza

37 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a CNPF vitatja az EK-Svájc megállapodásnak az alapeljárásra való alkalmazhatóságát, és azt, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés megválaszolására.

38 Ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság helyesen hangsúlyozza, az EK-Svájc megállapodás az 1408/71 rendeletre való kifejezett hivatkozással kiterjeszti e rendelet személyi hatályát a svájci állampolgárokra. Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság az ugyanezen rendelet értelmezésére vonatkozó kérdésével arra keresi a választ, hogy az olyan, szülői szabadság idejére járó juttatás, mint amely az alapeljárás tárgya, a rendelet tárgyi hatálya alá tartozik-e, így arra vonatkozik az említett megállapodásban foglalt, ugyanezen rendeletre való hivatkozás, és azt igényelheti svájci állampolgár. Ezenkívül az említett irányelvben a 96/34 irányelvre való hivatkozás hiánya - amely irányelv nemzeti jogba való átültetését a CNPF szerint a szülői szabadság és a családi okok miatt igénybe vehető szabadság létrehozásáról szóló 1999. február 12-i törvény biztosítja - e tekintetben nem befolyásolja az alapeljárást.

39 E körülmények között a Bíróság rendelkezik hatáskörrel a feltett kérdés megválaszolására.

40 Először is meg kell vizsgálni, hogy a szülői szabadság idejére járó juttatás az EUMSZ 157. cikk értelmében vett "díjazásnak" vagy az 1408/71 rendelet értelmében vett "szociális biztonsági ellátásnak" tekinthető-e.

41 Az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdése szerint "»díjazás« a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap". Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az említett fogalom alatt kell érteni valamennyi, a munkáltató által a munkavállalónak a munkaviszonyára tekintettel akár közvetetten, a munkaszerződés vagy jogszabályi rendelkezés alapján vagy önkéntesen fizetett vagy a jövőben fizetendő juttatást (lásd a C-262/88. sz. Barber-ügyben 1990. május 17-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-1889. o] 12. pontját; a C-66/96. sz., Høj Pedersen és társai ügyben 1998. november 19-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-7327. o.] 32. pontját; a C-236/98. sz. JämO-ügyben 2000. március 30-án hozott [EBHT 2000., I-2189. o.] 39. pontját, valamint a C-147/02. sz. Alabaster-ügyben 2004. március 30-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-3101. o.] 42. pontját).

42 Márpedig, egyrészt a Bíróság megállapította, hogy az a munkavállaló, aki él a nemzeti jogszabályok által biztosított és az állam által fizetett nevelési támogatással járó nevelési szabadsághoz való jogával, olyan különleges helyzetben találja magát, amely nem hasonló a dolgozó férfi vagy nő helyzetéhez, mivel e szabadság jellemzője a munkaszerződés, és ezért a munkáltató és a munkavállaló kötelezettségeinek felfüggesztése (lásd a C-333/97. sz. Lewen-ügyben 1999. október 21-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7243. o.] 37. pontját és a C-537/07. sz., Gómez-Limón Sánchez-Camacho ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6525. o.] 57. pontját).

43 Másrészt az iratokból nem derül ki, hogy az alapeljárás tárgyát képező juttatást - akár közvetve is - maga a munkáltató fizeti.

44 A fenti megfontolásokból következik, hogy az alapeljárás tárgyát képező, szülői szabadság idejére járó juttatás nem minősül az EUMSZ 157. cikk értelmében vett díjazásnak.

45 Másodsorban meg kell vizsgálni, hogy az ítélkezési gyakorlatban kialakított és annak eldöntését lehetővé tevő kritériumok, hogy valamely ellátás az 1408/71 rendelet értelmében vett "szociális biztonsági ellátásnak" minősül-e, teljesülnek-e a társadalombiztosítási törvénykönyv 306. cikkében foglalt, szülői szabadság idejére járó juttatás esetében.

46 Először is ki kell emelni, hogy az a tény, hogy a luxemburgi kormány az 1408/71 rendelet 5. cikke alapján nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a társadalombiztosítási törvénykönyv 306. cikkében foglalt, szülői szabadság idejére járó juttatás az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti rendszernek minősül, önmagában nem bizonyítja, hogy e juttatás nem tartozik az említett rendelet hatálya alá (lásd többek között a 35/77. sz. Beerens-ügyben 1977. november 29-én hozott ítélet [EBHT 1977., 2249. o.] 9. pontját és a C-85/99. sz. Offermanns-ügyben 1999. március 15-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-2261. o.] 26. pontját).

47 Ezenkívül valamely ellátás belső jog szerinti minősítése nem meghatározó annak értékelésekor, hogy ezen ellátás az 1408/71 rendelet tárgyi hatálya alá tartozik-e (lásd a C-78/91. sz. Hughes-ügyben 1992. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-4839. o.] 14. pontját, a C-245/94. és C-312/94. sz., Hoever és Zachow egyesített ügyekben 1996. október 10-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-4895. o.] 17. pontját, valamint a fent hivatkozott Offermanns-ügyben hozott ítélet 37. pontját).

48 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha a jogosult személyes szükségletének bárminemű egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül, jogilag meghatározott helyzetben nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi (lásd különösen a fent hivatkozott Hughes-ügyben hozott ítélet, 15. pontját; a C-286/03. sz. Hosse-ügyben 2006. február 21-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-1771. o.] 37. pontját; a C-396/05., C-419/05. és C-450/05. sz., Habelt és társai egyesített ügyekben 2007. december 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-11895. o.] 63. pontját, valamint a C-228/07. sz. Petersen-ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-6989. o.] 19. pontját).

49 Bár a CNPF azzal érvel, hogy a szülői szabadság idejére járó juttatáshoz való jogot keletkeztető jogi helyzet végeredményben a munkáltató azon döntésétől függ, hogy nyújt-e szülői szabadságot, e juttatást magát jogilag meghatározott helyzetben, valamint a személyes szükségletek egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják.

50 E tekintetben, és ahogy azt F. Hliddal és P.-L. Bornand hangsúlyozza, meg kell különböztetni a szülői szabadság nyújtásának és e juttatás nyújtásának feltételeit, mivel a jogilag meghatározott helyzet fennállását bizonyították. Csak a juttatás nyújtásának feltételeit kell figyelembe venni az ellátás minősítése szempontjából.

51 Mivel az olyan, szülői szabadság idejére járó juttatás, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, megfelel a jelen ítélet 48. pontjában említett két feltétel közül az elsőnek, ezenkívül meg kell vizsgálni, hogy az említett ellátás - tekintettel az azt alkotó tényezőkre, többek között a céljaira és a nyújtásának feltételeire - az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontja és a 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében vett családi ellátásnak minősül-e, vagy inkább a munkanélküli ellátások közé tartozó helyettesítő jövedelemről van-e szó.

52 Az olyan ellátás, mint az alapeljárás tárgyát képező, szülői szabadság idejére járó juttatás, nem minősül munkanélküli ellátásnak. A Bíróság ugyanis kimondta, hogy a szociális biztonsági ellátások egyes csoportjai között az egyes ellátások által fedezett kockázat alapján kell különbséget tenni. Mindezek alapján a munkanélküli-ellátás az azon munkavállaló által a munkahely elvesztése következtében elszenvedett jövedelem elvesztésével kapcsolatos kockázatot fedezi, aki továbbra is munkaképes marad. Az e kockázat bekövetkeztét - vagyis a munkaviszony elvesztését - követően biztosított ellátás, amely az említett helyzet megszűnését - vagyis az érdekelt által folytatott kereső tevékenység megkezdését - követően már nem jár, munkanélküli-ellátásnak tekintendő (lásd a C-406/04. sz. De Cuyper-ügyben 2006. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6947. o.] 27. pontját).

53 Márpedig nem ez a helyzet az olyan, szülői szabadság idejére járó juttatásban részesülő személy esetében, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi. Az ilyen személy nem vesztette el a munkahelyét, hanem mindössze a munkaviszonya felfüggesztéséről döntött.

54 Emlékeztetni kell ezután arra, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontja értelmében "»családi ellátások« valamennyi természetbeni vagy pénzbeli ellátás [...], amely célja a [...] családi kiadások fedezése". E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a családi ellátások célja a családi kiadásokat viselő munkavállalók szociális segítése azzal, hogy a közösség részt vállal e kiadásokból (lásd a 104/84. sz. Kromhout-ügyben 1985. július 4-én hozott ítélet [EBHT 1985., 2205. o.] 14. pontját és a fent hivatkozott Offermanns-ügyben hozott ítélet 38. pontját).

55 Az említett rendelkezésben szereplő, "családi kiadások fedezése" fordulatot úgy kell értelmezni, hogy célja többek között a családi költségekhez való, a gyermekek eltartásából eredő kiadásokat mérséklő állami hozzájárulás (a fent hivatkozott Offermanns-ügyben hozott ítélet 41. pontja és a C-333/00. sz. Maaheimo-ügyben 2002. november 7-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-10087. o.] 25. pontja).

56 A Bíróság azt is megállapította, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontja értelmében vett családi kiadások fedezésére irányul az a nevelési támogatás, amelynek célja annak lehetővé tétele, hogy az egyik szülő a gyermekneveléssel foglalkozhasson, pontosabban hogy javadalmazza e gyermeknevelést, ellensúlyozza a felügyelet és a nevelés egyéb költségeit, valamint adott esetben mérsékelje a teljes idejű tevékenységből származó jövedelemről való lemondásból eredő pénzbeli hátrányt (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Hoever és Zachow egyesített ügyekben hozott ítélet 23. és 25. pontját).

57 A fent hivatkozott Hoever és Zachow egyesített ügyekben hozott ítélet 27. pontjából következik, hogy az ilyen ellátást az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontja és a 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében vett családi ellátásnak kell tekinteni (lásd a C-275/96. sz. Kuusijärvi-ügyben 1998. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-3419. o.] 60. pontját).

58 Ami különösen a szülői szabadság keretében a karrierjüket megszakító munkavállalóknak a szakmai út megszakításáért bizonyos feltételek között nyújtott támogatásokat illeti, a Bíróság már megállapította, hogy az ilyen típusú - az alapeljárás tárgyát képező, szülői szabadság idejére járó juttatáshoz hasonló - ellátást családi ellátásnak kell tekinteni (lásd a C-469/02. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet 16. pontját).

59 A fentiek összességéből következik, hogy az alapeljárás tárgyát képező, szülői szabadság idejére járó juttatás egyrészt nem tekinthető az EUMSZ 157. cikk értelmében vett díjazásnak, másrészt pedig olyan szociális biztonsági ellátásnak minősül, amelynek jellemzői az 1408/71 rendelet értelmében vett családi ellátás jellemzőinek felelnek meg.

60 Az előterjesztett kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontját és a 4. cikke (1) bekezdésének h) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan, szülői szabadság idejére járó juttatás, mint amely a luxemburgi szabályozásban szerepel, az e rendelet értelmében vett családi ellátásnak minősül.

A költségekről

61 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint az 1998. június 29-i 1606/98/EK tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 1. cikke u) pontjának i. alpontját és a 4. cikke (1) bekezdésének h) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan, szülői szabadság idejére járó juttatás, mint amely a luxemburgi szabályozásban szerepel, az e rendelet értelmében vett családi ellátásnak minősül.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.