508/B/1999. AB határozat
Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a nem lakás céljára szolgáló építmény- és telekadó bevezetéséről szóló 5/1992. (IV. L) rendelete 6. § (1) bekezdés első mondata, a 6. § (3) bekezdése, továbbá a 7. §-a alkotmányellenessége vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a nem lakás céljára szolgáló építmény- és telekadó bevezetéséről szóló 5/1992. (IV. L) rendelete 6. § (1) bekezdés első mondata, a 6. § (3) bekezdése, továbbá a 7. §-a alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a nem lakás céljára szolgáló építmény- és telekadó bevezetéséről szóló 5/1992. (IV. 1.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 6. § (1) bekezdés első mondata és (3) bekezdése, valamint a 7. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Azt kifogásolta, hogy az újpesti önkormányzat az Ör. megalkotásakor nem volt tekintettel az építmények jövedelemtermelő képességére, s ezáltal a sérelmezett rendelet "az arányos közteherviselés helyett egyenlősdit teremtetett". Az indítványozó szerint törvénysértő, hogy "az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete után - differenciálás nélkül - megállapított adótétel az épület korrigált forgalmi értéke után számítható 3%-os adómaximum túllépését adja".
Az indítványozó újabb beadványában az Alkotmány 70/I. §-a megsértésére is hivatkozott. Úgy vélte, hogy az Ör. támadott szabályai alkotmányellenesek, "mert nem igazodnak az adóalanyok jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz".
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint a helyi képviselő-testület - az önkormányzati alapjogok körében - megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. Az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott 70/I. §-a a következőket határozza meg: "A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni". A 44/A. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy "a helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése előírja: "A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 1. § (1) bekezdése kinyilvánítja: "E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselő-testülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel az illetékességi területén helyi adókat (a továbbiakban: adót) vezethet be."
Az 5. §-ban foglaltaknak megfelelően "az önkormányzat rendeletével:
a) vagyoni típusú adók
b) kommunális jellegű adók, továbbá
c) helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult".
A Htv. a vagyoni típusú adók körében rendelkezik az építményadóról. Az építményadó vonatkozásában az adókötelezettséget a Htv. 11. § (1)-(3) bekezdése a következők szerint határozza meg:
"(1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény).
(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában a helyben szokásos mértéket meg nem haladó - földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapítja meg.
(3) Az adókötelezettség az építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül".
A Htv. az építményadó alapjáról szóló 15. §-ban előírja:
"Az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően:
a) az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy
b) az építmény korrigált forgalmi értéke".
A 16. §-ban foglaltak szerint: "Az adó évi mértékének felső határa:
a) a 15. § a) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: 900 Ft/m2,
b) a 15. § b) pontja szerinti adóalap-számítás esetén: a korrigált forgalmi érték 3%-a."
Az Ör. 2. §-a - a Htv. idézett 11. §-ának megfelelően - így rendelkezik: " (1) Adóköteles az Önkormányzat illetékességi területén lévő valamennyi nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban: építmény).
(2) Az adókötelezettség az építmény valamennyi helyiségére kiterjed, annak rendeltetésétől, illetőleg hasznosításától függetlenül".
A 6. § (1) bekezdésének kifogásolt első mondata szerint az adó alapja az építmény négyzetméterben számított hasznos alapterülete. E § (3) bekezdése meghatározza: "Többszintes építmény esetén a szintenként kiszámított és összegzett hasznos alapterület az adó alapja".
Az Ör. 7. §-a kimondja: "Az adó mértéke az összegzett hasznos alapterület minden egész négyzetmétere után 750 Ft/m2/év".
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
1. Az újpesti önkormányzat az Ör. megalkotásával bevezette a nem lakás céljára szolgáló építmények és telkek adóját.
Az Alkotmánybíróság a Htv. idézett rendelkezései és az Ör. támadott előírásai összevetésével azt állapította meg, hogy a vizsgált szabályozások nem sértik a Htv.-ben foglaltakat. Az Ör. 6. § (1) bekezdés első mondata és a 6. § (3) bekezdése ugyanis a Htv. 15. § a) pontján alapul, a 7. §-ban megállapított adómérték pedig megfelel a 16. § a) pontjának.
Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozó hivatkozásában említett számítás, miszerint az építmény mz-ben számított hasznos alapterülete figyelembevételével kialakított adótétel meghaladja az épület korrigált forgalmi értékének 3%-át - tehát a Htv. 15. § b) pontja és 16. § b) pontja alapján kiszabható adómaximumot - nem eredményezheti a sérelmezett előírások alkotmányellenességének megállapítását.
A Htv.-nek az építményadó alapjára vonatkozó említett 15. §-a választási lehetőséget nyújt az önkormányzatnak, hogy - döntésétől függően - mely módon határozza meg az építményadó alapját. Az újpesti önkormányzat az Ör. 6. § (1) bekezdésének vizsgált első mondatában úgy döntött, hogy az építményadó-alap, az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete. Ennek megfelelően az adó mértékét az önkormányzat - a Htv. 16. § a) pontja alapján - az alapterület m2-ére vonatkoztatott Ft összegben (maximum 900 Ft/m2-ben) állapíthatja meg.
Nincs tehát olyan törvényi kötelezettsége az önkormányzatnak, hogy a hasznos alapterület nagyságának alapulvételével megszabott adómérték kialakítása során a Htv. 16. § b) pontjában foglaltakra is tekintettel legyen.
2. Az indítványozó az Alkotmány 70/I. §-ának megsértésére is hivatkozott. Ez a rendelkezés állampolgári kötelezettségként fogalmazza meg az arányos közteherviselést. Az 1558/B/1991. AB határozat szerint "alkotmányellenessé abban az esetben válhat az adó mértéke, ha az diszkriminatíve nyer megfogalmazást, vagy pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott érték már minőségi kategóriává, aránytalanná és indokolatlanná válik". (ABH 1992, 506., 507.) A vizsgált Ör. vonatkozásában az Alkotmánybíróság ilyen alkotmányellenességet nem állapított meg. A 66/B/1992. AB határozat pedig rámutatott arra, hogy az Alkotmány említett §-a a "közterhekhez való hozzájárulási kötelezettség megállapítása tekintetében egyedül azt az általános követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgárok jövedelmi és vagyoni viszonyainak. Azaz a közterhekhez való hozzájárulási kötelezettségnek közvetlen összefüggésben kell állnia, arányosnak kell lennie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyaival, helyzetével. Ebből az általános követelményből a jogalkotónak nem származik kötelezettsége arra, hogy minden egyes adó megállapítása során az adó mértékét, az adó tárgyaként megállapított jövedelem vagy vagyon nagyságától, illetőleg értékétől függően, differenciáltan, azaz arányosan kell szabályoznia". (ABH 1992, 735., 737.)
Az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt követelményből tehát nem következik olyan, az önkormányzatot mint jogalkotót terhelő kötelezettség, hogy az építményadó mértéke szabályozásánál az építmény értékének minden lehetséges, a Htv.-ben meghatározottakon túlmutató összetevőjét, így a jövedelemtermelő képességet is figyelembe kell vennie.
A 670/B/1997. AB határozat elvi jelentőségű megállapításai szerint "a helyi önkormányzat az adómegállapítási joga körében - törvény keretei között - széles körű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adópolitika kialakításában" (ABH 1999, 600., 604.).
Az Alkotmánybíróság e határozata indokolásában nem minősítette a Htv.-vel ellentétesnek az Ör. támadott előírásait. A vázoltak alapján pedig az Alkotmánybíróság a közteherviselés alkotmányos elvének sérelmét sem állapította meg, ezért az indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
Budapest, 2000. december 12.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró