BH+ 2013.12.490 A jogellenesség hiánya nem csupán a hatóság, bíróság előtt már folyamatban lévő ügyben - az adott eljárás szükséges keretei között - tett tényállítások kapcsán, hanem a hatósági eljárást megindító beadványban, feljelentésben részletezett tényközlés tekintetében is megállapítható [Btk. 10. § (2) bek.].

A terhelttel szemben a feljelentő által rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást a kerületi bíróság a 2012. március 23-án kelt végzésével a Be. 6. § (3) bek. a) pontjára, a Be. 501. § (2) bekezdésére és a Be. 267. § (1) bek. a) pontjára hivatkozással - bűncselekmény hiányában - megszüntette.

A feljelentő fellebbezése folytán eljáró törvényszék a 2012. június 14-én jogerős végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben a magánvádló terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozott, hogy a büntetőeljárás megszüntetésére a büntető anyagi jogszabályok megsértésével került sor.

A felülvizsgálati indítványban a magánvádló vitatta az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság azon megállapítását, amely szerint a terhelt írásbeli tanúvallomása nem tartalmaz olyan tényállításokat, illetve kifejezéseket, amelyek alkalmasak lehetnének a magánvádló (feljelentő) becsületének csorbítására, és azt a megállapítást is, miszerint a terhelt ezt a vallomást, illetve nyilatkozatot kizárólag hatóság, bíróság előtti eljárásban tette.

A magánvádló arra is hivatkozott, hogy később jutott tudomására, miszerint a 2010. augusztus 2-án keltezett feljelentést is a terhelt készítette, s bár ő ezt is vád tárgyává tette, a bíróságok ezzel a körülménnyel nem is foglalkoztak.

A magánvádló a felülvizsgálati indítványában kifejtette, hogy a feljelentett által készített feljelentést más személyek is aláírták, következésképpen a feljelentésben írt becsületsértő kifejezéseket a hatósági eljáráson kívül mások számára is hozzáférhetővé, megismerhetővé tette. Erre figyelemmel nem alapos a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy az általa vád tárgyává tett cselekmények folyamatban lévő eljárásban történtek. Erre figyelemmel nem fogadható el a másodfokú bíróság azon jogi okfejtése sem, hogy a cselekmény nem jogellenes.

Mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott.

A nyilvános ülésen a magánvádló felülvizsgálati indítványát fenntartotta, míg a terhelt védője a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos.

A rágalmazás megvalósulásának feltétele az is, hogy az elkövető által tett becsület csorbítására alkalmas tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen [Btk. 10. § (2) bek.].

Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a magánvádló által sérelmezett kijelentéseket a terhelt egy - többek között az ő feljelentése alapján indult - büntetőperben, írásbeli vallomásban tette meg.

Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben, az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas lenne.

A felülvizsgálati indítványban sérelmezett kijelentések a folyamatban lévő büntetőperrel összefüggésben hangzottak el, illetve kerültek felolvasásra.

A büntetőügy tárgya zaklatás volt, amelynek tényállási eleme a mások életébe történő indokolatlan beavatkozás, mások háborgatása, amely magatartások motivációja az elkövető személyiségének, tulajdonságainak, mentalitásának, jellemének ismertetésével magyarázhatóak a bíróság előtt.

A felülvizsgálati indítványban sérelmezett kijelentések használata tehát szükséges volt a vád tárgyává tett cselekmények megértéséhez, büntetőjogi értékeléséhez.

Kizárja a rágalmazás jogellenességét a tanúzási kötelezettség teljesítése. Ennek megfelelően törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a rágalmazás címén tett feljelentés miatt indított büntetőeljárást - személyes meghallgatás mellőzésével - már a tárgyalás előkészítése keretében megszüntette.

A tanú vallomástételi kötelezettségét - tételesen felsorolt abszolút és relatív tanúzási akadályok kivételével - törvény írja elő, ezért az ilyen magatartás jogellenesség hiányában bűncselekményt nem valósít meg, következésképpen emiatt, és az ilyen személyekkel szemben büntetőeljárás sem indítható.

A hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szóban vagy írásban tett vallomás azért jogszerű, mert egyrészt elősegíti az anyagi igazságnak megfelelő tényállás tisztázását és a döntés meghozatalát, másrészt a feljelentőnek, a későbbi sértett-tanúnak - az elkövetett bűncselekményt illetően - törvényben előírt közreműködési kötelezettsége is van.

Ilyen körülmények között viszont a feljelentett tanú terhére sem a rágalmazás, sem becsületsértés vétsége még akkor sem állapítható meg, ha az általa használt kifejezések egyébként becsület csorbítására alkalmasak lettek volna.

A jogellenesség hiánya nem csupán a hatóság, a bíróság előtt már folyamatban lévő ügyben - az adott eljárás érdemével összefüggésben, a joggyakorlás indokolt és szükséges keretei között tett tényállítások kapcsán, hanem a hatósági eljárást megindító beadványban-feljelentésben - részletezett tényközlés tekintetében is megállapítható. Ellenkező esetben ugyanis a jog által biztosított igényérvényesítés lehetősége eleve kizárt volna.

Mindezek nyomán alakult ki az a több évtizedes, töretlen ítélkezési gyakorlat, hogy a - becsület csorbítására objektíve egyébként alkalmas - tényközlés jogellenességét kizárja, ha az peres, vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben állóan történt. Ilyennek tekintendő többek között a feljelentési, bejelentési, tanúzási kötelezettség teljesítése.

A kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria, miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bek. értelmében hivatalból köteles, a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta.

A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3. § (4) bek., illetve a 416. § (4) bek. b) pontján, továbbá a 418. § (3) bek. és a 421. §-ának (2) és (3) bek. alapszik. (Kúria Bfv. III. 183/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2013. év szeptember hó 17. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t

A rágalmazás vétsége miatt dr. N. N. ellen folyamatban volt büntetőügyben a magánvádló által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 12.B.279/2012/3. számú, illetőleg a Székesfehérvári Törvényszék Bf.168/2012/2. számú végzését hatályában fenntartja.