EH 2014.02.B3 Rágalmazás nem állapítható meg jogellenesség hiánya miatt a becsület csorbítására egyébként alkalmas tényállítás kapcsán, ha a tényközlés peres, vagy más, jogilag szabályozott hatósági eljárásban, az arra előírt eljárás rendjében, az eljárás tényét képező ügy érdemével összefüggően - mint feljelentési, bejelentési jogosultság vagy tanúzási kötelezettség teljesítése által - valósul meg [1978. évi IV. tv. 10. § (2) bek., 179. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
A terhelttel szemben a feljelentő által rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást az elsőfokú bíróság a 2012. március 23-án kelt végzésével a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára, a Be. 501. § (2) bekezdésére és a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással - bűncselekmény hiányában - megszüntette.
A feljelentő fellebbezése folytán eljáró törvényszék a 2012. június 14-én jogerős végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy a magánvádló 2012. február 22-én azért tett feljelentést a terhelt ellen, mert nevezett a büntetőügyben írásban tett és a 2012. február 10-i tárgyaláson felolvasott tanúvallomásában azt állította róla, hogy
- végletekig antiszociális, kötekedő, összeférhetetlen,
- intoleráns, agresszív, kötekedő,
- más sértettek, illetve tanúk is lennének, de nem merték vállalni a tanúskodást, mert félnek tőle.
A feljelentő a feljelentésből pedig a következő kifejezéseket találta sérelmesnek magára nézve:
- közösségellenes, maximálisan antiszociális, végletekig intoleráns, minden empatikus képességet nélkülöz,
- elpusztult állati tetemeket dobál át,
- magatartása jogellenes.
A magánvádló szerint - figyelemmel arra, hogy a tanúvallomás a tárgyaláson mások előtt felolvasásra került - a bűncselekmény elkövetése nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva történt.
Az alapügyben eljárt bíróságok megállapították, hogy a magánindítvány joghatályos, azonban a feljelentésben foglaltak alapján sem rágalmazás, sem becsületsértés nem állapítható meg.
A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben a magánvádló terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozott, hogy a büntetőeljárás megszüntetésére a büntető anyagi jogszabályok megsértésével került sor.
A felülvizsgálati indítványban a magánvádló vitatta az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság azon megállapítását, amely szerint a terhelt írásbeli tanúvallomása nem tartalmaz olyan tényállításokat, illetve kifejezéseket, amelyek alkalmasak lehetnének a magánvádló (feljelentő) becsületének csorbítására, és azt a megállapítást is, miszerint a terhelt ezt a vallomást, illetve nyilatkozatot kizárólag hatóság, bíróság előtti eljárásban tette.
A magánvádló arra is hivatkozott, hogy később jutott tudomására, miszerint a 2010. augusztus 2-án keltezett feljelentést is a terhelt készítette, s bár ő ezt is vád tárgyává tette, a bíróságok ezzel a körülménnyel nem is foglalkoztak.
A magánvádló a felülvizsgálati indítványában kifejtette, hogy a feljelentett által készített feljelentést más személyek is aláírták, következésképpen a feljelentésben írt becsületsértő kifejezéseket a hatósági eljáráson kívül mások számára is hozzáférhetővé, megismerhetővé tette. Erre figyelemmel nem alapos a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy az általa vád tárgyává tett cselekmények folyamatban lévő eljárásban történtek. Erre figyelemmel nem fogadható el a másodfokú bíróság azon jogi okfejtése sem, hogy a cselekmény nem jogellenes.
A magánvádló álláspontja szerint a terhelt öt olyan magatartást is tanúsított vele szemben, amelyek feltétlen jogi értékelést igényelnek. Ezek:
- a feljelentő magatartása jogellenes,
- végletekig antiszociális, empatikus képességeket nélkülöz,
- agresszív, kötekedő, összeférhetetlen, közösségellenes, intoleráns,
- szomszédaihoz elpusztult állattetemeket dobál át,
- mások nem merték vállalni a tanúskodást, mert félnek.
A felülvizsgálati indítvány szerint a büntető anyagi jogszabályok értelmében minden egyes kifejezést önállóan értelmezni kell.
A magánvádló felülvizsgálati indítványában ezt pontokba szedve részletesen megtette, mind szociológiai, mind nyelvtani szempontból egyaránt.
Ennek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a terhelt állításait és kifejezéseit logikai sorrendbe állítva és büntetőjogilag elemezve megállapítható, hogy azok külön-külön, önállóan is megvalósítják a rágalmazás tényállási elemeit.
Mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú bírósági határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott.
A nyilvános ülésen a magánvádló felülvizsgálati indítványát fenntartotta, míg a terhelt védője a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos.
A rágalmazás megvalósulásának feltétele az is, hogy az elkövető által tett becsület csorbítására alkalmas tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen [Btk. 10. § (2) bek.].
Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a magánvádló által sérelmezett kijelentéseket a terhelt egy - többek között az ő feljelentése alapján indult - büntetőperben, írásbeli vallomásban tette meg.
Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben, az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas lenne.
A felülvizsgálati indítványban sérelmezett kijelentések a folyamatban lévő büntetőperrel összefüggésben hangzottak el, illetve kerültek felolvasásra.
A büntetőügy tárgya zaklatás volt, amelynek tényállási eleme a mások életébe történő indokolatlan beavatkozás, mások háborgatása, amely magatartások motivációja az elkövető személyiségének, tulajdonságainak, mentalitásának, jellemének ismertetésével magyarázhatóak a bíróság előtt.
A felülvizsgálati indítványban sérelmezett kijelentések használata tehát szükséges volt a vád tárgyává tett cselekmények megértéséhez, büntetőjogi értékeléséhez.
Kizárja a rágalmazás jogellenességét a tanúzási kötelezettség teljesítése. Ennek megfelelően törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a rágalmazás címén tett feljelentés miatt indított büntetőeljárást - személyes meghallgatás mellőzésével - már a tárgyalás előkészítése keretében megszüntette.
A tanú vallomástételi kötelezettségét - tételesen felsorolt abszolút és relatív tanúzási akadályok kivételével - törvény írja elő, ezért az ilyen magatartás jogellenesség hiányában bűncselekményt nem valósít meg, következésképpen emiatt, és az ilyen személyekkel szemben büntetőeljárás sem indítható.
A hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szóban vagy írásban tett vallomás azért jogszerű, mert egyrészt elősegíti az anyagi igazságnak megfelelő tényállás tisztázását és a döntés meghozatalát, másrészt a feljelentőnek, a későbbi sértett-tanúnak - az elkövetett bűncselekményt illetően - törvényben előírt közreműködési kötelezettsége is van.
Ilyen körülmények között viszont a feljelentett tanú terhére sem a rágalmazás, sem becsületsértés vétsége még akkor sem állapítható meg, ha az általa használt kifejezések egyébként becsület csorbítására alkalmasak lettek volna.
A jogellenesség hiánya nem csupán a hatóság, a bíróság előtt már folyamatban lévő ügyben - az adott eljárás érdemével összefüggésben, a joggyakorlás indokolt és szükséges keretei között tett tényállítások kapcsán, hanem a hatósági eljárást megindító beadványban-feljelentésben - részletezett tényközlés tekintetében is megállapítható. Ellenkező esetben ugyanis a jog által biztosított igényérvényesítés lehetősége eleve kizárt volna [EBH 2011.2394.].
Mindezek nyomán alakult ki az a több évtizedes, töretlen ítélkezési gyakorlat, hogy a - becsület csorbítására objektíve egyébként alkalmas - tényközlés jogellenességét kizárja, ha az peres, vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben állóan történt. Ilyennek tekintendő többek között a feljelentési, bejelentési, tanúzási kötelezettség teljesítése.
A kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria, miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése értelmében hivatalból köteles, a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Budapesten, a 2013. év szeptember hó 17. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A rágalmazás vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a magánvádló által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 12.B.279/2012/3. számú, illetőleg a Székesfehérvári Törvényszék Bf.168/2012/2. számú végzését hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás során felmerült 8.420 (nyolcezer-négyszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.
A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
A terhelttel szemben a feljelentő által rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság a 2012. március 23-án kelt 12.B.279/2012/3. számú végzésével a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára, a Be. 501. § (2) bekezdésére és a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással - bűncselekmény hiányában - megszüntette.
A feljelentő fellebbezése folytán eljáró Székesfehérvári Törvényszék a 2012. június 14-én jogerős Bf.168/2012/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta.
Az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy a magánvádló 2012. február 22-én azért tett feljelentést a terhelt ellen, mert nevezett a 9.B.289/2011. számú büntetőügyben írásban tett és a 2012. február 10-i tárgyaláson felolvasott tanúvallomásában azt állította róla, hogy
- végletekig antiszociális, kötekedő, összeférhetetlen,
- intoleráns, agresszív, kötekedő,
- más sértettek, illetve tanúk is lennének, de nem merték vállalni a tanúskodást, mert félnek tőle.
A feljelentő a feljelentésből pedig a következő kifejezéseket találta sérelmesnek magára nézve:
- közösségellenes, maximálisan antiszociális, végletekig intoleráns, minden empatikus képességet nélkülöz,
- elpusztult állati tetemeket dobál át,
- magatartása jogellenes.
A magánvádló szerint - figyelemmel arra, hogy a tanúvallomás a tárgyaláson mások előtt felolvasásra került - a bűncselekmény elkövetése nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva történt.
Az alapügyben eljárt bíróságok megállapították, hogy a magánindítvány joghatályos, azonban a feljelentésben foglaltak alapján sem rágalmazás, sem becsületsértés nem állapítható meg.
A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben a magánvádló terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozott, hogy a büntetőeljárás megszüntetésére a büntető anyagi jogszabályok megsértésével került sor.
A felülvizsgálati indítványban a magánvádló vitatta az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság azon megállapítását, amely szerint a terhelt írásbeli tanúvallomása nem tartalmaz olyan tényállításokat, illetve kifejezéseket, amelyek alkalmasak lehetnének a magánvádló (feljelentő) becsületének csorbítására, és azt a megállapítást is, miszerint a terhelt ezt a vallomást, illetve nyilatkozatot kizárólag hatóság, bíróság előtti eljárásban tette.
A magánvádló arra is hivatkozott, hogy később jutott tudomására, miszerint a 2010. augusztus 2-án keltezett feljelentést is a terhelt készítette, s bár ő ezt is vád tárgyává tette, a bíróságok ezzel a körülménnyel nem is foglalkoztak.
A magánvádló a felülvizsgálati indítványában kifejtette, hogy a feljelentett által készített feljelentést más személyek is aláírták, következésképpen a feljelentésben írt becsületsértő kifejezéseket a hatósági eljáráson kívül mások számára is hozzáférhetővé, megismerhetővé tette. Erre figyelemmel nem alapos a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy az általa vád tárgyává tett cselekmények folyamatban lévő eljárásban történtek. Erre figyelemmel nem fogadható el a másodfokú bíróság azon jogi okfejtése sem, hogy a cselekmény nem jogellenes.
A magánvádló álláspontja szerint a terhelt öt olyan magatartást is tanúsított vele szemben, amelyek feltétlen jogi értékelést igényelnek. Ezek:
- a feljelentő magatartása jogellenes,
- végletekig antiszociális, empatikus képességeket nélkülöz,
- agresszív, kötekedő, összeférhetetlen, közösségellenes, intoleráns,
- szomszédaihoz elpusztult állattetemeket dobál át,
- mások nem merték vállalni a tanúskodást, mert félnek.
A felülvizsgálati indítvány szerint a büntető anyagi jogszabályok értelmében minden egyes kifejezést önállóan értelmezni kell.
A magánvádló felülvizsgálati indítványában ezt pontokba szedve részletesen megtette, mind szociológiai, mind nyelvtani szempontból egyaránt.
Ennek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a terhelt állításait és kifejezéseit logikai sorrendbe állítva és büntetőjogilag elemezve megállapítható, hogy azok külön-külön, önállóan is megvalósítják a rágalmazás tényállási elemeit.
Mindezek alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott első- és másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
A Kúria az ügyben nyilvános ülést tartott.
A nyilvános ülésen a magánvádló felülvizsgálati indítványát fenntartotta, míg a terhelt védője a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint nem alapos.
A rágalmazás megvalósulásának feltétele az is, hogy az elkövető által tett becsület csorbítására alkalmas tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen [Btk. 10. § (2) bek.].
Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a magánvádló által sérelmezett kijelentéseket a terhelt egy - többek között az ő feljelentése alapján indult - büntetőperben, írásbeli vallomásban tette meg.
Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben, az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas lenne.
A felülvizsgálati indítványban sérelmezett kijelentések a folyamatban lévő büntetőperrel összefüggésben hangzottak el, illetve kerültek felolvasásra.
A büntetőügy tárgya zaklatás volt, amelynek tényállási eleme a mások életébe történő indokolatlan beavatkozás, mások háborgatása, amely magatartások motivációja az elkövető személyiségének, tulajdonságainak, mentalitásának, jellemének ismertetésével magyarázhatóak a bíróság előtt.
A felülvizsgálati indítványban sérelmezett kijelentések használata tehát szükséges volt a vád tárgyává tett cselekmények megértéséhez, büntetőjogi értékeléséhez.
Kizárja a rágalmazás jogellenességét a tanúzási kötelezettség teljesítése. Ennek megfelelően törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a rágalmazás címén tett feljelentés miatt indított büntetőeljárást - személyes meghallgatás mellőzésével - már a tárgyalás előkészítése keretében megszüntette.
A tanú vallomástételi kötelezettségét - tételesen felsorolt abszolút és relatív tanúzási akadályok kivételével - törvény írja elő, ezért az ilyen magatartás jogellenesség hiányában bűncselekményt nem valósít meg, következésképpen emiatt, és az ilyen személyekkel szemben büntetőeljárás sem indítható.
A hatóság előtt folyamatban lévő ügyben szóban vagy írásban tett vallomás azért jogszerű, mert egyrészt elősegíti az anyagi igazságnak megfelelő tényállás tisztázását és a döntés meghozatalát, másrészt a feljelentőnek, a későbbi sértett-tanúnak - az elkövetett bűncselekményt illetően - törvényben előírt közreműködési kötelezettsége is van.
Ilyen körülmények között viszont a feljelentett tanú terhére sem a rágalmazás, sem becsületsértés vétsége még akkor sem állapítható meg, ha az általa használt kifejezések egyébként becsület csorbítására alkalmasak lettek volna.
A jogellenesség hiánya nem csupán a hatóság, a bíróság előtt már folyamatban lévő ügyben - az adott eljárás érdemével összefüggésben, a joggyakorlás indokolt és szükséges keretei között tett tényállítások kapcsán, hanem a hatósági eljárást megindító beadványban-feljelentésben - részletezett tényközlés tekintetében is megállapítható. Ellenkező esetben ugyanis a jog által biztosított igényérvényesítés lehetősége eleve kizárt volna (EBH 2011.2394.).
Mindezek nyomán alakult ki az a több évtizedes, töretlen ítélkezési gyakorlat, hogy a - becsület csorbítására objektíve egyébként alkalmas - tényközlés jogellenességét kizárja, ha az peres, vagy más jogilag szabályozott (hatósági) eljárásban, jogosultság, illetve kötelezettség gyakorlása során, az adott eljárás tárgyát képező ügy érdemével összefüggésben állóan történt. Ilyennek tekintendő többek között a feljelentési, bejelentési, tanúzási kötelezettség teljesítése.
A kifejtett indokokra figyelemmel a Kúria, miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése értelmében hivatalból köteles, a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta.
A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3. § (4) bekezdésén, illetve a 416. § (4) bekezdésének b) pontján, továbbá a 418. § (3) bekezdésén és a 421. §-ának (2) és (3) bekezdésén alapszik.
Budapest, 2013. szeptember 17.
Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Judit s.k. bíró