161/B/2000. AB határozat

a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § f) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § f) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint az alkotmányjogi panaszt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben sérelmezte a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 22. §-ának f) pontját, melynek értelmében a 70. életév betöltésével a közjegyzői szolgálat megszűnik. Az indítványozó álláspontja szerint ez a szabályozás sérti az Alkotmányban rögzített emberi méltósághoz való jogot, valamint a 70/A. §-ba ütköző módon különbséget tesz más szabad foglalkozásúak és a közjegyzők között az utóbbiak hátrányára.

Tájékoztatást követően az indítványozó alkotmányjogi panaszt is előterjesztett.

II.

Az indítvány által érintett jogszabályi rendelkezések:

a) Az Alkotmány:

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

b) A Ktv.

"22. § A közjegyzői szolgálat megszűnik:

a) az igazságügy-miniszterhez benyújtott írásbeli lemondással,

b) el magyar állampolgárság vagy a választójog elvesztésével,

c) a jogi képesítéshez kötött foglalkozástól a bíróság jogerős ítéletével történő eltiltással,

d) ha a közjegyzőt hivatásának gyakorlására alkalmatlanná vagy érdemtelenné nyilvánították (110. §),

e) a közjegyzői fegyelmi bíróság hivatalvesztést kimondó jogerős határozatával [72. § (1) bekezdés f) pont],

f) a 70. életév betöltésével,

g) ha a közjegyzővel szemben a 17. § (3) bekezdésének b) pontjában megjelölt kizáró ok áll fenn,

h) ha a közjegyző a 21. §-ban meghatározott esküt nem tette le,

i) a közjegyző halálával,

j) ha a közjegyző a kinevezésekor fennálló összeférhetetlenséget az eskütétel időpontjáig nem szüntette meg, vagy ha az összeférhetetlenség a kinevezést követően keletkezett."

c) Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.):

"48. § (1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani."

III.

Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság korábban már foglalkozott a közjegyzőknek a demokratikus jogállamban betöltött sajátos szerepével. A 108/B/1992. AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a modern jogállamokban a közjegyzőket a törvény közhitelességgel ruházza fel. "A közjegyző - egyebek között az általa szerkesztett és hitelesített közokiratok által - a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is." (ABH 1994. 523., 525.) A 944/B/1994. AB határozatban az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy: "ahhoz, hogy a közjegyző e megelőző, segítő feladatának eleget tudjon tenni az igazságszolgáltatásban elfoglalt különleges helyzete miatt különböző - az intézményt védő, valamint személyével szemben követelményként megfogalmazott - garanciális jellegű szabályok szükségesek. (...) a közjegyzői tevékenység állami tevékenység, amelyet gazdaságilag önálló (adójogilag egyéni vállalkozóként nyilvántartott) közjegyzők látnak el. A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet. A közjegyző állami, hatósági státuszát bizonyítja továbbá, hogy egyes tevékenységi körében hozott határozatainak jogosultságot megállapító jellege lehet (értékpapírok vonatkozásában gyakorolt jogkörei, öröklési jogi határozatai stb.)" (ABH 1995. 734., 736.)

Fentiekből jól láthatóan a közjegyzői foglalkozás sajátossága az igazságszolgáltatás és a jogalkalmazás rendszeréből folyik, s minthogy a közjegyzői foglalkozás gyakorlásának szabályai közjogi tartalmúak, így normatívák által erősen behatárolt.

1.1. Az indítványozó felvetése szerint a kifogásolt jogszabályi rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített diszkriminációtilalom elvét azáltal, hogy más szabad foglalkozásúaktól eltérően szabályozza a közjegyzők helyzetét.

Az Alkotmánybíróság a 108/B/1992. AB határozatban állást foglalt az ügyvédek és a közjegyzők közötti megkülönböztetés tekintetében is. Kimondta, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó különbségtételt. A jogászság szakmai végzettség szempontjából ugyan homogén csoportnak tekinthető, azonban számos eltérő jogállású, feladat- és hatáskörű jogi hivatás gyakorlását teszi lehetővé. E hivatások feltételrendszerének kialakításakor indokoltan merül fel az igény az eltérő jogi szabályozás kidolgozására. A diszkrimináció tilalma ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy nem lehet különbséget tenni a jogalanyok között, hanem az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölése érdekében a jogalkotónak kötelessége a releváns sajátosságok figyelembevétele a szabályozás megalkotásakor. "Az azonos végzettségű szakmai csoportba tartozók között nem állapítható meg diszkrimináció azon az alapon, hogy a törvényhozó közöttük eltérő jogállású foglalkozási csoportokat állít fel (...)" (108/B/1992. AB határozat, ABH 1994. 523., 525.)

1.2. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság a korábbiakban már szintén vizsgálta az életkor, mint "egyéb helyzet" szerinti különbségtétel alkotmányos összefüggéseit. Több határozatában is kifejezésre juttatta, hogy a törvényhozónak jogában áll meghatározott foglalkozások gyakorlását, illetőleg tisztségek, beosztások betöltését életkori feltételekhez kötni, vagyis alsó és felső korhatárt előírni. Azt is megállapította, hogy meghatározott munkakörök, beosztások, funkciók betöltésével kapcsolatos életkori korlátozások nem jelentenek meg nem engedett diszkriminációt, amennyiben azok az adott kategóriába tartozó minden személyre egyformán vonatkoznak és nem önkényesek. Mint a fentiekből kitűnik, a közjegyzőkre előírt életkori határok a közjegyzői feladatkör sajátosságaival, a közhitelességgel függnek össze, és így nem tekinthetők önkényesnek. A jogalkotó tehát nem önkényesen és indokolatlanul tett különbséget a foglalkozások és hivatások tekintetében, így nem valósult meg az Alkotmányban tiltani rendelt diszkrimináció.

Nem alkotmányellenes tehát az olyan törvényi előírás, amely bizonyos tisztségek betöltéséhez - nem önkényesen - feltételeket szab, s megkövetel egy minimális életkort, illetőleg egy adott életkor betöltéséhez a tisztségből való felmentés törvényi következményét fűzi. (1590/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 615-616.; 857/B/1994. AB határozat, ABH 1995. 716., 717-718.; 1280/B/1992. AB határozat, ABH 1995. 640., 642-643.)

1.3. Végezetül utal arra az Alkotmánybíróság, hogy - amint azt több határozatában is rögzítette - nem vizsgálhatja a támadott jogszabályok célszerűségének, igazságosságának kérdését, mivel arra nem terjed ki a hatásköre. [Pl.: 772/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 519., 522.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993. 196., 203.]

2. Tekintettel arra, hogy az indítvány alapjául szolgáló probléma tekintetében az Alkotmánybíróság - az érdemi vizsgálatot lefolytatva - nem állapított meg alkotmánysértést, így az ugyanazon alkotmányossági kérdéseket felvető alkotmányjogi panaszt is elutasította.

Budapest, 2001. február 13.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró