58/1991. (XI. 8.) AB határozat

a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti egyesített indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 178. § (2) bekezdésének második mondatában, 178. § (3) bekezdésében, valamint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: tvr.) 20. §-ában írt rendelkezések alkotmányellenesek, ezért azokat megsemmisíti.

A megsemmisített rendelkezéseket a határozat közzétételének napjától nem lehet alkalmazni.

Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának elnöke indítványozta a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 178. § (2) bekezdése második mondatának, (3) bekezdése, továbbá az 1976. évi 24. tvr. 20. §-a alkotmányellenességének megállapítását és e rendelkezése megsemmisítését.

A Ptk. 178. § (2) bekezdésének második fordulata szerint az a fél, aki a kártalanítást sérelmesnek tartja - ha jogszabály másként nem rendelkezik - a bírósághoz fordulhat. A (3) bekezdés pedig kimondja, hogy a bírósági eljárás a kisajátítást kérő birtokba helyezését nem gátolja. Végül a támadott tvr. 20. §-a a kártalanítási összeg kifizetésére 60 napos, a csereingatlan birtokba bocsátására 30 napos, a kártalanítás és a csereingatlan értéke közötti különbözet megfizetésére pedig ugyancsak 60 napos határidőt enged.

II.

Az indítványozó álláspontja szerint a Ptk. támadott rendelkezései ellentétesek az Alkotmány 13. § (2) bekezdésével, mert eszerint tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Az alkotmányos követelményeknek az 1991. évi XX. törvénnyel módosított Ptk. 177. § (1) bekezdése megfelel ugyan, a módosítás által érintetlenül hagyott 178. § azonban - az idézett körben - alkotmányellenes rendelkezéseket tartalmaz.

Ezek a rendelkezések - az indítvány megállapítása szerint - törvénysértőek is, mert - a Ptk. 178. § (2) bekezdésének második fordulatával ellentétben - az 1990. évi XXII. törvénnyel módosított 1976. évi 24. tvr. 19. §-a a félnek korlátozás nélkül jogot enged a kisajátítási határozat bírói felülvizsgálatának kezdeményezésére. A Ptk 178. § (3) bekezdése ugyanakkor a Pp. 332. § (3) bekezdésében írt rendelkezéssel áll ellentétben.

Végül a támadott tvr. 20. §-a ugyancsak sérti az Alkotmány 13. §idézett (2) bekezdését, mert ez az alkotmányos rendelkezés azonnali kártalanítást ír elő.

III.

Az egyesített indítványok megalapozottak.

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Ptk. 178. § (2) bekezdésének második mondata két vonatkozásban is alkotmányellenes rendelkezést tartalmaz.

E törvényhely jogszabály eltérő rendelkezésére utaló felhatalmazása ellentétes az Alkotmány 13. § (2) bekezdésében meghatározott alkotmányos tétellel, mert ez a tulajdon kisajátítását - számos egyéb feltétel mellett - csak törvényben szabályozott módon teszi lehetővé. Márpedig a Ptk. 685. §-ának a) pontja szerint a Ptk. alkalmazásában jogszabály alatt a jogforrási hierarchiában alacsonyabb szinten álló jogszabályokat is érteni kell. Minthogy pedig csak a törvényi szintű szabályozás felelhet meg az Alkotmány 13. § (2) bekezdésének, a rendelkezés formai, alaki okból alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság - a gyakorlatára vonatozó elvi állásfoglalása szerint [2/1991. (X. 29.) TÜ-áf.] - az 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: JAT) hatálybalépéséig a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból elégtelenné vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályoknak kizárólag e formai alkotmánysértés címén történő megsemmisítésétől tartózkodik ugyan, ha azonban a formai alkotmánysértés tartalmi alkotmánysértéssel párosul, a jogszabályt az utólagos normakontroll-eljárás keretében megsemmisíti. Az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata vonatkozik mind a felhatalmazás alapján kiadott, mind pedig a felhatalmazó jogszabályokra.

A támadott rendelkezés tartalmi alkotmányellenessége is megállapítható annak következtében, hogy kifejezetten csak a kártalanítás összegszerűségét sérelmező fél számára nyitja meg a bírósági jogorvoslat lehetőségét. Ezzel - ellentétben a tvr. 19. §-ával is, amelynek hatályos szövegét az 1991. évi XX. törvény 55. §-a állapította meg -értelemszerűen kizárja magának a kisajátítási határozatoknak a bírósági felülvizsgálatát. A korlátozás alkotmányellenes. Az Alkotmány 50. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. E rendelkezés, melynek tartalmát az Alkotmánybíróság 32/1990. (XII. 22.) AB határozatában értelmezte, és amelynek alapján a törvényhozó 1991. évi XXVI. törvény rendelkezéseit megalkotta, általában is lehetővé teszi a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát (tv. 2. §). Ezzel összhangban biztosítja a bírósági út igénybevételét a tvr. 19. §-a magával a kisajátítást elrendelő határozattal kapcsolatban is.

Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy a kisajátítási határozatok bírósági felülvizsgálata alkotmányosan egyáltalán nem korlátozható. Az Alkotmány 70/K. §-a szerint az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők. Az Alkotmány idézett szabálya értelmében tehát kizárólag bíróság jogosult elbírálni azt, hogy a tulajdonosnak a tulajdonhoz való alkotmányos alapjogát a kisajátítás megsértette-e.

2. Alkotmányellenes ugyanakkor a Ptk. 178. § (3) bekezdése is, mert eszerint a bírósági eljárás a kisajátítást kérő birtokba helyezését nem gátolja. A kisajátítást kérőnek a bírósági felülvizsgálatot megelőző -általánosságban lehetővé tett - birtokba helyezése sérti az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való jogot, és ellentétben áll az Alkotmány 70/K §-ában biztosított garanciális elvvel, amelynek alapján az alapjogok megsértésével kapcsolatos állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők. A kisajátítást kérő előzetes birtokba helyezése ugyanis számottevően megnehezíti a kisajátítást szenvedő perbeli pozicióját és ez a kártalanítás feltétlen követelhetőségének mint alkotmányos alapjognak a sérelmével járhat.

Rámutat ugyanakkor az Alkotmánybíróság arra is, hogy a törvényhozó a Ptk. támadott rendelkezésével tartalmilag ellentétes szabályt alkotott az 1991. évi XXVI. törvény 5. §-ában, mert eszerint a közigazgatási határozat csak akkor válik végrehajthatóvá, ha ellene bírósági felülvizsgálatnak nincs helye. Ez alól csak annyiban tehető kivétel, amennyiben a közigazgatási szerv határozatát a közérdekre, vagy az ügyfél nyomós érdekére tekintettel azonnal végrehajthatóvá nyilvánítja. A fél azonban a keresetlevélben ilyenkor kérheti a bíróságtól a végrehajtás felfüggesztését. Ezekkel a tartalmi változást hozó törvényi rendelkezésekkel elmulasztotta a jogalkotó a támadott Ptk-beli rendelkezés formai hatályon kívül helyezését (tv. 3. §), ezért ezt a formailag még hatályos rendelkezést az Alkotmánybíróság az 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: ABtv.) 40. §-a alapján megsemmisítette.

3. A kisajátításról szóló tvr. 20. §-a a kártalanítási összeg kifizetésére, a csereingatlan birtokba adására nézve olyan -indokolatlanul hosszú - határidőket állapít meg, amelyek miatt nem érvényesül kellőképpen az azonnali kártalanítás alkotmányos elve. E rendelkezés alkotmányellenessége - tekintettel a kisajátítás egységes jogintézményére - különösen a Ptk. 178. § (3) bekezdésével, illetőleg a tartalmilag helyébe lépő idézett 1991. XXVI. törvény 3. §-ával összefüggésben állapítható meg. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét deklarálja. A 13. § (2) bekezdése ezzel összhangban és ennek megfelelően rendelkezik az azonnali kártalanításról. Bár az azonnali kártalanítás -a szabályozás alkotmányos szintjén - nem jelenthet alkotmányosan meghatározható pontos teljesítési határidőt vagy határnapot, de - összhangban az egyenlő jogi védelemmel -, feltétlenül megköveteli a kisajátítást kérő birtokba helyezésének és a kisajátított kártalanításának az egyidejűségét. Az idézett szabályozással szemben tehát alkotmányos követelmény a teljesítési határidők egységes meghatározása, mert az azonnaliság az Alkotmánybíróság értelmezésében -ebben az összefüggésben - egyidejűséget jelent. Ha tehát a közigazgatási szerv - ha kivételesen is, de - határozatát azonnal végrehajthatóvá nyilváníthatja, ezt alkotmányosan csak úgy teheti meg, ha ezzel együtt rendelkezik a kártalanítás azonnali, egyidejű teljesítéséről.

4. Az Alkotmánybíróság az indítványoknak a különböző törvényi rendelkezések ütközésével kapcsolatos kifogásait - a fentieken túl -nem vizsgálta. Ezzel összefüggésben utal az Alkotmánybíróság 35/1991. (VI. 20.) AB határozatának azokra a megállapításaira, melyek szerint a törvényi kollízió önmagában - például alapjogi vagy egyéb alkotmányossági sérelem hiányában - alkotmányellenességet általában nem alapozhat meg.

Az Alkotmánybíróság, függetlenül a helyes jogról vallott felfogásától, értékítéletétől, kialakult gyakorlatának megfelelően az indítványnak azt a hivatkozását sem vonhatta az alkotmányossági vizsgálat körébe, amely szerint a Ptk. 178. § (3) bekezdése súlyosan méltánytalan.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az ABtv. 40. §-a alapján az indítványokkal alappal támadott rendelkezéseket megsemmisítette, a 43. § (1) bekezdése alapján kimondta, hogy a megsemmisített rendelkezéseket a határozat közzétételének napjától nem lehet alkalmazni, a határozat közzétételét pedig az ABtv. 41. §-a alapján rendelte el.

Budapest, 1991.11.05

Dr. Sólyom László

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter

alkotmánybíró

Dr. Szabó András

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János

alkotmánybíró