BH 2025.2.45 Az oltás felvétele érdekében a jogalkotó direkt kényszerítést nem alkalmazott, a munkavállalóknak adott munkavégzési területen - bár súlyos jogkövetkezményekkel kellett szembenézniük - volt választási lehetőségük abban a tekintetben, hogy felveszik-e az oltást. A felperes egészségügyi önrendelkezési jogával élve nem oltatta be magát, így csak azokban a munkakörökben volt alkalmazható, amelyek az oltás nélkül is elláthatóak voltak. Ez a körülmény a kárenyhítési kötelezettsége körében nem értékelhető a terhére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 172. § (1) bek. b) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék M.70172/2021/36., Győri Ítélőtábla Mf.30021/2023/5., Kúria Mfv.10121/2023/4., Győri Ítélőtábla Mf.30015/2024/3., Kúria Mfv.10091/2024/4. (*BH 2025.2.45*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2012. október 9-től sterilizáló munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Szeptember 15-én a munkáltató arról tájékoztatta, hogy a Humánpolitikai és Munkaügyi Osztály nyilvántartása szerint a levél keletkezésének napjáig a koronavírus elleni védőoltást nem vette fel, illetve a beoltottság tényét nem igazolta. Felhívta ennek 15 napon belüli pótlására.

[2] A felperes 2021. szeptember 20. és október 10. között keresőképtelen állományban volt. 2021. szeptember 25-én jobb keze második ujját megvágta, ezért Tetanusz oltásban részesült. Ezt követően belázasodott, amiről értesítette az alperes HR Osztályát, illetve az igazgatót, továbbá tájékoztatta arról, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakorvos szerint két hónapon keresztül Covid-19 oltást nem kaphat.

[3] Az alperes főigazgatójának megkeresésére a foglalkozás-egészségügyi szakorvos 2021. október 12-én tájékoztatta az alperest arról, hogy "hozzáértők" szerint a védőoltás a felperesnek beadható, mivel az injekciónak nem volt olyan reakciója, amely miatt az ellenjavalt lenne. A felperes 2021. október 13-án megjelent a HR Osztályon, ahol tájékoztatták, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakorvos véleménye szerint beoltható. Felperes ezt nem fogadta el, a Tetanusz injekcióra hivatkozott.

[4] Az alperes 2021. október 13-án közölt azonnali hatályú felmondással a felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyát 2021. október 1. napjával megszüntette. Azzal indokolta intézkedését, hogy a felperes védőoltás felvételi kötelezettségét elmulasztotta.

[5] A felperes egészségügyi szolgálati jogviszonyának megszüntetését követően 2021. október 14-től álláskeresési járadékban, majd nyugdíj előtti álláskeresési segélyben részesült. A Járási Hivatal közvetítésével, és önállóan is megkísérelt olyan munkáltatónál elhelyezkedni, ahol az oltás felvétele nem volt foglalkoztatási feltétel. 2022. október 1-jével létesített munkaviszonyt, a Covid-19 vírussal szemben védőoltást ezt követően sem vette fel.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[6] A felperes módosított kereseti kérelmében a jogviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel 2 390 920 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítést kért kamataival, továbbá 896 100 forint végkielégítést ugyancsak kamattal terhelten.

[7] Érvelése szerint munkaviszonya megszüntetésére keresőképtelensége ideje alatt került sor, az alperes nem biztosította számára a védőoltás utólagos felvételét. Hivatkozott a koronavírus elleni védőoltás kötelező igénybevételéről szóló 449/2021. (VII. 29.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm.rendelet) 1. § (13) bekezdésében foglaltakra.

[8] Érvelése szerint jogviszonyának megszüntetése azért is jogellenes, mert arra 2021. október 1-jével került sor, ennek ellenére az iratot csak október 13-án adták át részére.

[9] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Érvelése szerint a Korm.rendelet valamennyi egészségügyi dolgozóra a 2021. szeptember 15-i határidőt állapította meg az oltás felvételének végső idejéül, ezt követően nem a Korm.rendelet, hanem a munkáltató írta elő az érintett egészségügyi dolgozók részére azt.

[10] Az alperes szerint kizárólag a Korm.rendelet 1. § (5) bekezdésében foglalt orvosi szakvélemény alapján mentesülhetett a foglalkoztatott, a keresőképtelen állomány nem adott alapot arra, hogy munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés megszűnését követő 30 nap után vegye fel a védőoltást. Az alperes hivatkozott a 3537/2021. (XII. 22.) AB határozat [64] bekezdésére.

[11] Az alperes a kereseti kérelmet összegszerűségében annyiban vitatta, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, mivel a védőoltást jogviszonyának megszüntetése után sem vette fel, ezért utasították el jelentkezését több munkáltatónál.

Az első- és a másodfokú bíróság ítélete

[12] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 2 390 920 forint elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés és annak kamata, valamint 896 100 forint végkielégítés és kamata megfizetésére.

[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott a 449/2021. (VII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § (3), (4), (5), (8), (9), (10) és (13) bekezdésében foglaltakra, valamint az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény 1. § (9) bekezdésére, illetve a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 82. §-ában rögzítettekre.

[14] A bíróságnak a perben abban a kérdésben kellett határoznia, hogy a Rendelet 1. § (13) bekezdés rendelkezése alapján a felperes oltási kötelezettsége meghosszabbodott-e a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alóli mentesülés megszűnését követő 30 napig.

[15] A felperes 2021. szeptember 20. és október 10. között keresőképtelen állományban volt, azaz mentesült rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A mentesülésnek a Rendelet 1. § (3) bekezdése szerint 2021. szeptember 15. napjában meghatározott határidőn belül kellett bekövetkeznie, vagy a munkáltató felhívásától számított 15 napon belüli mentesülés alapozhatta meg az oltási kötelezettség kitolódását.

[16] A bíróság megállapította, hogy a Rendelet 1. § (13) bekezdése alapján - figyelemmel arra, hogy a felperes a munkáltatói felhívástól számított 15 napon belül, 2021. szeptember 20-án keresőképtelen állományba került, amely időtartam alatt rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége szünetelt - csak ennek megszűnését követő 30 napon belül volt köteles a koronavírus elleni védőoltást felvenni. Mivel a felmondás indokának a felmondás közlésekor kell fennállnia a jogvita elbírálása szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a felperes később beoltatta-e magát.

[17] A rendkívüli felmondás nem lehet visszaható hatályú, a következetes ítélkezési gyakorlat szerint azonban ez az intézkedést nem teszi jogellenessé, csupán azzal jár, hogy a munkaviszony megszűnése időpontjának a rendkívüli felmondás közlését kell tekinteni.

[18] A felperes a jogviszonya megszűnését követően haladéktalanul bejelentkezett az Állami Foglalkoztatási Hatósághoz, álláskeresési járadékot, majd nyugdíj előtti segélyt igényelt, továbbá álláskeresőként regisztráltatta magát. Igazolta, hogy több álláshelyre is pályázott, azonban álláskeresése nem vezetett eredményre. A bíróság nem osztotta alperes álláspontját, mely szerint a felperes terhére értékelendő, hogy nem oltatta be magát, így szakmájában nem tudott elhelyezkedni. Felperesnek jogában állt eldönteni, hogy a védőoltást beadatja-e a jogviszonya megszüntetésén felül, ehhez egyéb hátrányos jogkövetkezmény nem fűződhet. A munkaviszony jogellenes megszüntetésekor a munkáltató mint károkozó terhére esik annak bizonyítása, hogy a kár vagy annak egy része azért nem illeti meg a munkavállalót, mert kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget (Mfv.II.10.183/2015.). Az elhelyezkedési lehetőségekre vonatkozó konkrét tényállítások és azok bizonyítása hiányában a kárenyhítési kötelezettség nem volt megállapítható.