69/B/2006. AB határozat
a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 164. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálata tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 164. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 164. § (1) bekezdésének az Alkotmány 7. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó indítványában a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht. ) 164. §-a alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál. A Vht. támadott rendelkezése értelmében a végrehajtási eljárás során befolyt összegből elsődlegesen a végrehajtási költségeket - az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költségeket - kell kiegyenlíteni. Az indítványozó szerint az említett törvényi szabályozás sérti az arányosság elvét, és ezen keresztül a jogállami jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] alkotmányi rendelkezését, mivel ha az adósnak kevés végrehajtható vagyontárgya van, akkor a végrehajtási eljárás úgy zárulhat, hogy a végrehajtó megkapja a végrehajtási ügyérték alapján megállapított munkadíjat, költségeit és jutalékát, míg a végrehajtást kérő a követeléséből semmihez nem jut hozzá. A Vht. kifogásolt rendelkezése nem írja elő az arányosítást, így a fent jelzett aránytalanság a támadott törvényi rendelkezés végrehajtó általi alkalmazásával következhet be. Az indítványozó szerint az aránytalanság "két síkon" is felmerül a támadott szabályozással összefüggésben: a végrehajtási ügyértékhez igazodó behajtási jutalék sok esetben nem áll arányban a végrehajtó által ténylegesen elvégzett munkával, illetve a végrehajtónak különböző jogcímeken járó összegek nem állnak arányban az eljárás eredményességével, ez alapján a végrehajtást kérőnek jutó összeggel. Az indítványozó szerint a Vht. 5. § (1) bekezdésében foglalt, a végrehajtási eljárás célját meghatározó törvényi rendelkezés is sérül a támadott szabályozás alapján, mivel az eljárás során sok esetben csak a végrehajtó költségei és munkadíja térül meg, a végrehajtást kérő követelése nem.
Az indítványozó - egy gyakorlati példával szemléltetve - kifejtette azt, hogy a jog kiszámíthatósága és előreláthatósága nem érvényesül a Vht. 164. §-ának támadott szabályozásában, ami szerinte ellentétes a jogállami jogbiztonság alkotmányi rendelkezésével.
Az indítványozó szerint sérül az Alkotmány 7. § (1) bekezdése is, amely a nemzetközi jog és a belső jog összhangját írja elő. Ezt az álláspontját arra alapítja, hogy az Európai Közösség Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) az Európai Közösséget létrehozó Római Szerződés (a továbbiakban: Római Szerződés) - "a Nizzai Szerződéssel módosított egységes szerkezetbe foglalt szerződés sorszámozását követve" - 5. cikkének, illetve a szerződéshez csatolt a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló Jegyzőkönyv (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) értelmezése során döntéseiben több ízben rámutatott arra, hogy "közösségi szerv csak olyan intézkedést hozhat, ami arányban áll az intézkedés céljával". Az indítványozó ehhez kapcsolódóan utalt arra is, hogy a Bíróság több határozatában is rámutatott arra, hogy "az arányosság az egész közösségi jogrendet átható olyan követelmény, amelynek bármely eljárás során érvényesülnie kell. " Az indítványozó a Bíróság joggyakorlatában érvényesülő más jogelvek sérelmére is hivatkozott a Vht. kifogásolt szabályozása kapcsán, így a »természetes igazságossága, a "jogbiztonság" a "szerzett jogok és jogos várakozások védelme" jogelveire is, valamint azzal is érvelt, hogy az Alkotmánybíróság elsődleges alapjogi tesztjében is szerepel az arányosság követelménye.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "
"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. "
2. A Vht. indítvány elbírálásakor hatályos vizsgált rendelkezése:
"164. § (1) A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget - az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget - kell kielégíteni. (... )"
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről szóló 4/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtásának biztosítása érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVII. törvény 11. §-a - 2011. június 18-i hatállyal - módosította a Vht. 164. §-át. A módosítás következtében a Vht. 164. §-ának a számozása megváltozott és a Vht. 164. §-a kiegészült egy új (2) bekezdéssel. A Vht. indítvánnyal támadott 164. §-ában foglalt törvényi rendelkezés - változatlan tartalommal - átkerült a Vht. 164. § (1) bekezdésébe. Tekintettel arra, hogy a Vht. fent megjelölt módosítása érdemben nem érintette az indítványozó által felvetett alkotmányossági kérdéseket, ezért az Alkotmánybíróság - irányadó gyakorlatának megfelelően - az indítvány elbírálásának az időpontjában hatályban lévő Vht. 164. § (1) bekezdésére nézve folytatta le a vizsgálatot.
Az Alkotmánybíróság elsőként az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, az ennek részét képező jogbiztonság alkotmányi rendelkezésének a sérelmét állító indítványt vizsgálta. Az Alkotmánybíróság töretlen joggyakorlata az egyes jogintézmények kiszámítható, biztonságos és előre látható működését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság részét képező jogbiztonság szerves részének tekinti. [9/1992. (I. 30. ) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.; 47/2003. (X. 27. ) AB határozat, ABH 2003, 525, 534, 541. ] Az indítványozó egyrészt a Vht. támadott rendelkezésének az "aránytalanságára", másrészt arra alapította az Alkotmány felhívott rendelkezésének a sérelmét, hogy a végrehajtási költség kielégítési elsőbbsége - azokban az esetekben, amikor a végrehajtható vagyon még a végrehajtási költségeket sem fedezi - megakadályozza azt, hogy a végrehajtást kérő az őt jogszerűen megillető végrehajtás alá vont követeléshez hozzájusson. A Vht. 164. § (1) bekezdése a törvény VIII. fejezetén belül, a végrehajtás során befolyt összeg kifizetését szabályozó rendelkezések között helyezkedik el a végrehajtási költség elsőbbsége címszó alatt. Tartalmilag arról rendelkezik, hogy a végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget, a végrehajtási költséget kell kielégíteni. A Vht. 34. § (1) bekezdése szerint - ha a Vht. eltérően nem rendelkezik - a végrehajtás során felmerült költségeket a végrehajtást kérő előlegezi és az adós viseli. A Vht. 34. § (4) bekezdése alapján a felek az általuk előlegezett költség összegét kötelesek a végrehajtó elszámolási számlájára befizetni, illetőleg nyugta ellenében a végrehajtónak átadni. A bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8. ) IM rendelet (a továbbiakban: R. ) 1. § (1) bekezdése alapján a végrehajtót a hatáskörébe tartozó végrehajtás foganatosításáért munkadíj és költségtérítés, az adós teljesítése esetén pedig ezen felül behajtási jutalék illeti meg. Az R. 1. § (2) bekezdése értelmében a munkadíjat és a költségtérítést a végrehajtást kérő előlegezi; ezeket az összegeket továbbá a behajtási jutalékot az adós viseli. Az R. 17. §-a részletezi a végrehajtási eljárás kezdetén a végrehajtónak megfizetendő költségek körét és mértékét, továbbá az említett költségek megfizetésének a módját. A végrehajtó a végrehajtási ügy érdemi vagy ügyviteli befejezésekor, illetve meghatározott cselekmény végrehajtása esetén a cselekmény elvégzését vagy elvégeztetését követően díjjegyzéket készít az általa az eljárás során felszámított munkadíjról, költségtérítésről és behajtási jutalékról, valamint az őt esetleg megillető egyéb összegről [R. 21. § (1) bekezdés]. A díjjegyzék képezi az alapját a végrehajtási eljárás során felmerült végrehajtási költségekkel való elszámolásnak. Az indítványozó egyrészt azt tekintette aránytalannak, hogy a végrehajtási jutalék sok esetben nem áll arányban a végrehajtó által elvégzett munkával, másrészt pedig azt, hogy a végrehajtót különféle jogcímeken megillető összegek nem állnak arányban a végrehajtási eljárás eredményességével, azzal az összeggel, amihez az eljárás végén a végrehajtás eredményeként a végrehajtást kérő ténylegesen hozzájut. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az R. 19. § (1) bekezdése értelmében pénzkövetelés esetén a behajtási jutalék összege a végrehajtható okiratban feltüntetett teljes összegből (R. 7. §) behajtott összeg alapulvételével kerül megállapításra, így e tekintetben az indítványozó által állított aránytalanság nem áll fenn.
Az indítványozó szerint a Vht. 164. § (1) bekezdése azért teremt kiszámíthatatlan, előre nem látható jogi helyzetet, mert sok esetben a végrehajtást kérő az eljárás befejezésekor sem a jogerős bírói határozatban megjelölt követeléséhez, sem pedig a végrehajtási eljárás általa előlegezett költségeihez nem jut hozzá. Az Alkotmánybíróság az R. egyes rendelkezéseinek az alkotmányosságát vizsgáló, az indítványban is felhívott 781/B/1995. AB határozatában (a továbbiakban: Abh. ) kifejtette, hogy sem a bíróságoktól szóló korábban hatályban volt 1972. évi IV. törvény 41. § (1) bekezdéséből, amely a bíróságok feladataként írta elő a bírósági határozatok végrehajtásáról történő gondoskodást, sem az Alkotmány más rendelkezéseiből nem következik annak a szükségessége, hogy az állam garantálja is a végrehajtás eredményességét. A hivatkozott határozat indokolásában az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a jogbiztonság elvét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] nem érinti a végrehajtással szükségképpen felmerülő pénzügyi terhek kockázatának az alakulása. (ABH 1997, 821, 823. )
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Vht. 164. § (1) bekezdésében foglalt törvényi szabályozás világos és egyértelmű normatartalmat hordoz; nem teszi kiszámíthatatlanná vagy előre nem láthatóvá a Vht. végrehajtási eljárás költségeinek a végrehajtás során befolyt összegből való elszámolására vonatkozó szabályozását, ennek részeként a végrehajtási költség elsőbbségét előíró törvényi rendelkezést. Az indítványozó által kifejtett érvek döntően olyan, a végrehajtási eljárás hatékonyságára, a végrehajtást kérő általi költségelőlegezés és költségviselés megtérülési kockázatára, arányosságára, a kifogásolt szabályozás "igazságosságára" vonatkoznak, amit az Alkotmánybíróság - irányadó gyakorlatának megfelelően - nem vizsgált. Az indítványozó érvei nem a végrehajtási eljárás, illetve ennek részeként a végrehajtási eljárás eredményeként behajtott követelés felosztására, a végrehajtási költségek elsőségére vonatkozó szabályozás kiszámíthatatlanságára, bizonytalanságára, hanem az eljárás eredményességének a kiszámíthatatlanságára, előre nem láthatóságára vonatkoztak. Az Alkotmánybíróság szerint a kifogásolt törvényi szabályozás jogi bizonytalanságot nem eredményez. Bizonytalanságot az adósnak a végrehajtás időpontjában fennálló vagyoni helyzete, a végrehajtási eljárás keretében a végrehajtást kérő által érvényesített követelés megtérülése idéz elő. Ez a materiális, az adós anyagi helyzetéből eredő bizonytalanság azonban nem érinti a támadott törvényi rendelkezés által szabályozott jogintézmény kiszámítható és átlátható működését.
Az Abh. idézett indokolásában is kifejtettek szerint, a végrehajtási eljárás eredményességének az állam általi garantálása, úgyszintén a végrehajtást kérő által előlegezett végrehajtási költségek, illetve a végrehajtás alá vont követelés megtérülésének állam (végrehajtó) általi garantálása nem vezethető le a jogállami jogbiztonság követelményéből. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megjegyzi, hogy a jogalkotó feladata és felelőssége a végrehajtási költségek körének és előlegezési szabályainak, valamint a végrehajtási eljárás eredményeként befolyt összeg felosztásának a szabályozása. Ennek során a végrehajtási eljárások hatékonyságának a növelése érdekében a kifogásolt törvényi szabályozástól eltérő rendelkezéseket is kialakíthat, a végrehajtással szükségképpen felmerülő pénzügyi terhek kockázatát az érintettek között a hatályos törvényi rendelkezésektől eltérően is megoszthatja.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Vht. 164. § (1) bekezdésének az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az indítványozónak az Alkotmány 7. § (1) bekezdése sérelmére alapított indítványát is, és arra vonatkozóan az alábbiakat állapította meg.
Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében "[a]z Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések, (... ) e szerződések, mint elsődleges jogforrások (... ) közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében meghatározott nemzetközi jognak [72/2006. (XII. 15. ) AB határozat, ABH 2006, 819, 861. ]. " Ezt az elvi álláspontot foglalta el az Alkotmánybíróság az 1053/E/2005. AB határozatban (ABH 2006, 1824, 1828. ), és a 87/2008. (VI. 18. ) AB határozatban (ABH 2008, 707, 738. ) is. Az indítványozó érvelése szerint a Római Szerződés 5. cikkének, valamint az ahhoz csatolt Jegyzőkönyv értelmezése során a Bíróság a közösségi jog általánosan érvényesülő jogelvének tekinti az arányosság követelményét. E jogelvvel és a Bíróság joggyakorlatában alkalmazott - az indítványban megjelölt - további jogelvekkel találta ellentétben állónak az indítványozó a Vht. 164. § (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a határozza meg. Ennek alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre annak vizsgálatára, hogy valamely jogszabály sérti-e a közösségi jogot, és arra sem, hogy ellentétes-e valamely, a Bíróság joggyakorlatában alkalmazott jogelvvel. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12. ) Tü. határozat (ABK 2009. január 3. ) 29. § b) pontja alapján - hatásköre hiányában - visszautasította.
Budapest, 2011. október 4.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró