BH 2018.6.160 A kifosztás bűntette megvalósulhat akkor is, ha a dolgot nem a sértett (passzív alany) testi őrizetéből, vagy közvetlen testi közelségéből veszik el. Döntő jelentősége annak van, hogy a bűncselekmény elkövetése a sértett (passzív alany) bűncselekmény elhárítására korlátozottan képes állapotának a felhasználásával történt-e [Btk. 366. § (1) bek. c) pont, (2) bek. b) pont].

[1] A kerületi bíróság a 2016. május 10-én meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki kifosztás bűntettében mint bűnsegédet [Btk. 366. § (1) bek. c) pont, (2) bek. b) pont].

[2] Ezért, továbbá - a próbára bocsátás megszüntetése folytán - az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés e) pontja szerint minősülő lopás vétsége miatt őt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

[3] A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a terhelt a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, az ítélet ellen a terhelt és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. A másodfokú bíróság nyilvános ülésén a terhelt védője a fellebbezés irányát megváltoztatva azt enyhítést célzóan tartotta fenn.

[5] A törvényszék a 2017. február 8-án tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[6] A felülvizsgálati indítvánnyal érintett irányadó tényállás szerint a terhelt az eljárás során ismeretlenül maradt két társával 2014. április 8. napján 14:30 és 15:15 közötti időben megjelent a 79 éves, lakásából 2012. év óta ki nem mozduló, napjainak nagyobb részét az ágyban fekve töltő, napi rendszerességű gondozásra szoruló, önálló életvitelre képtelen R. J.-né sértett lakásánál, majd az időskorú sértettel a választások eredményét szóba hozva beszélgetést kezdeményeztek, illetve magukat a vízművek alkalmazottjának kiadva bebocsátást kértek. Ezt követően a sértett beengedte őket a lakásba, ahol az egyik ismeretlen elkövető a sértett szobájából pontosan meg nem állapítható értékű ékszereket (2 db köves arany fülbevalót, arany karkötőt, arany pecsétgyűrűt, köves aranygyűrűt, és egy ólomkristály tálat), valamint 260 000 forintot tulajdonított el. Ezen idő alatt - társuk cselekményének zavartalan végrehajtását biztosítva - a terhelt és a másik ismeretlenül maradt személy a sértettet a konyhában szóval tartotta. A sértett unokája időközben hazatért, így megszakította a terhelt és társai cselekményét, akik az addig összegyűjtött értékekkel együtt sietősen távoztak.

[7] R. J.-né sértett unokája az elkövetők után futott, majd a helyszínről menekülve távozni szándékozó személyek közül a terheltet a 2. emeleten feltartóztatta, és egy sarokba beszorította, majd a rendőrség kiérkezéséig őt a helyszínen visszatartotta. A terhelt két társának a helyszínről sikerült elmenekülnie.

[8] A bűncselekménnyel okozott, pontosan meg nem határozható összegű, 260 000 forintot meghaladó, de legfeljebb 500 000 forint kár nem térült meg.

[9] A jogerős határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított okból.

[10] A felülvizsgálati indítvány indokai szerint a terhelt terhére megállapított bűnsegédként elkövetett kifosztás bűntette a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került értékelésre, az csupán lopás vétségének megállapítására alkalmas, ehhez igazodóan pedig az alkalmazott joghátrány törvénysértően eltúlzott. A törvénysértő minősítés alátámasztásaként a védő hivatkozott a BH 2016.166. számú eseti döntésben foglaltakra, miszerint "Nem a kifosztás bűntettét, hanem a lopás - elkövetési értéktől (is) függő - szabálysértési, vétségi vagy bűntetti alakzatát valósítja meg az elkövető, ha a vagyoni értékkel bíró dolgot vagy dolgokat nem az alvó állapota miatt védekezésre képtelen sértett közvetlen testi közelségéből veszi el."

[11] Ezért a támadott határozatok megváltoztatását, a terhelt kifosztásként értékelt cselekményének a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett lopás vétségére történő átminősítését, és erre tekintettel a kiszabott büntetés jelentős enyhítését indítványozta.

[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

[13] A kifejtettek szerint a történeti tényállás, illetve a jogi indokok alapján a kifosztás bűntettének a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontja szerinti elkövetési magatartással megvalósított fordulata aggálymentesen megállapítható.

[14] A cselekmény sértettje évek óta nem hagyta el a lakást, az idő nagy részét ágyban tölti, mozgásképtelensége a tárgyaláson történő megjelenését, illetve a nyomozó hatóság előtti megjelenését is kizárta, míg mentális állapotának zavartságát egyértelműen igazolja a három idegen személynek együgyű valótlanságon alapuló indokkal történő kritikátlan beengedése. Az tény, hogy a megadott és a vízellátással kapcsolatos valótlan látogatási indok ellenére a lakás szobájába történő bemenetel fel sem tűnt a sértettnek, mint ahogy a terhelti bűnös szándékot a mentálisan ép hozzátartozó nyomban felismerte.

[15] A terhelti tudattartamra - a sértettnek a bűncselekmény felismerésére, illetve elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes voltának felismerésére - egyértelmű következtetés vonható le abból a terhelti magatartásból is, hogy az ép tudatú és a bűnös szándékot nyomban felismerő hozzátartozó megjelenésekor haladéktalanul távozni kívántak a helyszínről, tudva a lelepleződés következményeit. A védelmi érvekkel szemben nem feltétele az elkövetésnek a testi őrizetből, avagy közvetlen közelből történő elvétel, pusztán az adott sértetti állapot felismerése és felhasználása.

[16] A terhelt terhére megállapított cselekmény jogi minősítése mindezekre tekintettel összhangban áll a büntető anyagi jog szabályaival, és törvényes a terhelttel szemben alkalmazott büntetés is. Ily módon a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt felülvizsgálati ok nem állapítható meg.

[17] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a védő felülvizsgálati indítványának ne adjon helyt, és a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn.

[18] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.

[19] A Kúria a határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. § (4)-(5) bek.] bírálta felül.

[20] Ennek során a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.

[21] A terhelt védője felülvizsgálati okként a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott.