221/B/1997. AB határozat
a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 7. § (1) bekezdésében foglaltak alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 7. § (1) bekezdésében foglaltak alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a beadvány tartalma szerint a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény 7. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó álláspontja szerint az adó mértékének a törvényben foglaltak szerinti, értékhatárok alapján történő meghatározása sérelmes az adófizetők számára, egyben alkotmányellenes is, mivel a rendelkezés következtében "olyan többletsúly után kötelezi az állampolgárok százezreit jogtalan adófizetésre, amely súly a valóságban nem létezik".
Az indítványozó szerint a fenti jogszabályok sértik az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, valamint a 64. § és a 70/K. § által biztosított alapjogokat.
II.
A Magyar Köztársaság Alkotmánya 57. § (5) bekezdése értelmében "a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja".
Az Alkotmány 64. §-a szerint "a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé".
Az Alkotmány 707K. §-a szerint "az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők".
A gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: a Tv.) 7. §-a az adó mértékét az alábbiak szerint határozza meg:
"7. § (1) Az évi adótétel - a (2)-(3) bekezdésben foglaltak kivételével - a 6. §-ban meghatározott adóalap minden megkezdett 100 kilogrammja után legalább 600 Ft, de legfeljebb 1000 Ft.
(2) A motorkerékpár, a lakópótkocsi, a lakóautó és a sátras utánfutó adója legalább 2000 Ft/év, de legfeljebb 5000 Ft/év.
(3) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel forgalomban tartott gépjármű után - fajtájára tekintet nélkül - minden megkezdett hónapra havi 2000 Ft adót kell fizetni."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó beadványának tartalmából, valamint az általa megjelölt alkotmán vi hivatkozásokból az állapítható meg, hogy az indítványozó a Tv.-ben foglaltakkal szemben mindenekelőtt "jogorvoslatért" fordult az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság a 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában már megállapította, hogy "az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdései a jogok és kötelezettségek érvényesítésére és elbírálására, továbbá az ezzel összefüggő jogorvoslatra, tehát a jogalkalmazási folyamatra, nem pedig az alanyi jogokat és jogi kötelezettségeket keletkeztető jogalkotási folyamatra vonatkoznak. A jogalkotási jogsérelemmel kapcsolatos jogvédelem egyedüli eszköze az alkotmánybírósági út." (ABH 1992, 135., 147.)
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja értelmében az Alkotmánybíróság hatáskörébe mindenekelőtt jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik.
A törvény 20. §-a azt is kimondja, hogy az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak kell megjelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem az Alkotmánynak azt a konkrét rendelkezését is, amellyel véleménye szerint a kifogásolt szabály ellentétes.
Az indítványozó a kérelmét pontosító beadványában az Alkotmány 57. § (5) bekezdése, valamint a 64. §-a és 70/K. §-a rendelkezéseit jelölte meg; az indítvány szerint a Tv. 7. § (1) bekezdése ezeket a szabályokat sérti.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó által megsemmisíteni kért törvény 7. § (1) bekezdése és az általa hivatkozott konkrét alkotmányi rendelkezések, vagyis az Alkotmány 57. § (5) bekezdése, valamint a 64. § és a 70/K. § között értékelhető összefüggés nincs.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi, (pl. 698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523-524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584., 586.)
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2000. október 17.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró