BH 2020.12.370 Ha a felperest az alperesek olyan versenyjogot sértő kartellmegállapodása folytán éri kár, amely az árak egyeztetésére is kiterjedően a piac felosztására irányult, az alperesek a közös károkozás szabályai szerint felelnek, felelősségük egyetemleges. Ebből azonban nem következik, hogy a kár bekövetkezésének időpontja (az elévülés kezdete) is egységesen egy időpont lehet [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 339., 344. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az arra jogosult N. Rt. a 2002 augusztusában kiírt előminősítéses közbeszerzési eljárás eredményeként 2002. december 23-án önálló szerződéseket kötött külön az I. rendű alperessel, a II. rendű és a per korábbi III. rendű alperesével, valamint a IV. és V. rendű alperesekkel mint vállalkozókkal különböző útszakaszok kivitelezési munkáira. A perbeli útépítések finanszírozására vonatkozó szabályokat a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: költségvetési törvény) 13. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről szóló 2003. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Aptv.) 3. § (1) pontja állapította meg.

[2] Az útépítések finanszírozása céljából az N Rt. által kötött hitelszerződésből eredő valamennyi kötelezettséget a felperes 2005. december 22-én aláírt tartozásátvállalási és engedményezési szerződéssel a költségvetési törvény 125. § (1) bekezdése alapján átvállalta. A beruházásokat végső soron a felperes finanszírozta költségvetési forrásból.

[3] A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa (a továbbiakban: GVH) a 2004. július 23-án kelt Vj-27/2003/16. számú határozatában megállapította, hogy az alperesek (és a per korábbi III. rendű alperese) versenykorlátozó módon felosztották egymás között a 2002-ben meghirdetett autópálya-építési munkák elvégzését, amellyel a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. §-ába ütköző tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak a projektek alapját képező közbeszerzési eljárások során. A jogsértés miatt az alperesekkel szemben különböző összegű bírságot szabott ki. A GVH határozatával szemben az alperesek által előterjesztett keresetet a Fővárosi Bíróság - a Fővárosi Ítélőtábla 2007. augusztus 29. napján kelt ítéletével helybenhagyott - ítéletével elutasította. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét hatályában fenntartotta.

[4] Az N. Rt. 2007. szeptember 20-án felszólította az alpereseket kártérítés megfizetésére, majd 2007 novemberében különböző jogcímeken, köztük a Tpvt. 11. § (2) bekezdés a), d) és e) pontjaiba ütköző magatartással okozott kár megtérítése iránt külön-külön pert kezdeményezett jelen per alperesei és a korábbi III. rendű alperes ellen. Az eljárt bíróságok az N. Rt. kereseteit jogerősen elutasították arra tekintettel, hogy a károsodás nem nála következett be. A Kúria a jogerős ítéleteket hatályában fenntartotta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes a 2012. október 16-án benyújtott, utóbb felemelt, végleges kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az I., II., IV. és V. rendű alpereseket a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban rPtk.) 339. §-a és 344. § (1) bekezdése alapján szerződésen kívül okozott kártérítés jogcímén 13 845 785 022 forint és késedelmi kamatai megfizetésére. Követelése összegszerűsége vonatkozásában jogfenntartó nyilatkozatot tett.

[6] Az alperesek a kereset elutasítását elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkozással kérték.

[7] Az elsőfokú bíróság a III. rendű alperessel szemben a pert a 2017. június 9. napján jogerőre emelkedett végzésével megszüntette.

Az elsőfokú ítélet és a másodfokú részítélet

[8] Az elsőfokú bíróság a másodszorra megismételt eljárásban hozott ítéletével a keresetet elutasította.

[12] A keresetet annak elévülésére tekintettel utasította el, ezért a kereset jogalapjának és összegszerűségének vizsgálatát mellőzte.

[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla részítéletet hozott, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének a II., IV. és az V. rendű alperesekkel szemben előterjesztett keresetet elutasító részét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletének az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

[14] Az ítélőtábla a II., IV. és V. rendű alperesek tekintetében - részben eltérő indokokkal - egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletben foglaltakkal, miszerint vonatkozásukban a felperes keresete elévült.

[15] A perben nem volt vitás, hogy a felperes deliktuális felelősségi alapon érvényesítette a kártérítés iránti igényét. Az rPtk. 360. § (1) bekezdése értelmében a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. Az rPtk. 326. § (1) bekezdése szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. Az első- és a másodfokú eljárás tárgyát kizárólag annak elbírálása képezte, hogy a felperes az igényét az elévülési időn belül érvényesítette-e, amit a Tpvt. speciális szabályai hiányában az rPtk. általános rendelkezései szerint kellett megítélni.

[16] A kártérítési követelés elévülése a károsodás bekövetkeztekor - a vagyoncsökkenés bekövetkezésekor, illetőleg a költség felmerülésekor - kezdődik, ami nem feltétlenül esik egybe a károkozás időpontjával. A felperesi kárigény alapján a jogellenes károkozó magatartás a kartellmegállapodás volt, az állított kár pedig az, hogy az alperesek az egyes projektekre vonatkozó szerződésekben magasabb vállalkozói díjat érvényesítettek, mintha az valódi versenyben alakult volna ki, és a felperes finanszírozásából az részükre kifizetésre is került. Az ítélőtábla - egyetértve e körben az elsőfokú ítéletben írtakkal - nem fogadta el a II., IV. és V. rendű alperesek álláspontját, miszerint a felperes kára a szerződések megkötésével keletkezett. Kifejtette, nem a szerződések megkötése volt jogellenes, hanem az alperesek azt megelőző magatartása. A szerződések csak az átalánydíjak mint pénzbeli ellenszolgáltatások nyújtásának és követelésének a feltételeit határozták meg, a kár az ahhoz való hozzájutás finanszírozásával következhetett be, így az szükségképpen összefüggést kell hogy mutasson a kifizetésekkel.

[17] A BK-PK 1. számú állásfoglalást az ítélőtábla az adott ügyben nem találta alkalmazhatónak, mert a perbeli esetben egyetlen versenykorlátozó megállapodás történt, amellyel okozati összefüggésben a kartell felárban jelentkező kár az átalánydíjakba került beépítésre. Az elsőfokú eljárásban F/8. sorszám alatt csatolt táblázat projektenként tartalmazza az ütemezés tényleges megvalósítását, egyértelműen feltünteti a kifizetési időpontokat, a perbeli oszthatatlan szolgáltatásokra tekintettel részkárról nem lehet szó.

[18] Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott közös károkozásra és az alperesek egyetemleges felelősségére, mivel a GVH a határozatában nem állapított meg egységes, folyamatos, továbbá ismétlődő kartellező magatartást az alperesek részéről. A GVH határozatból kitűnően az alperesek akarategysége kizárólag a piac felosztására, a verseny kizárására terjedt ki (253., 255., 256. és 257. pontok). A felperes a fellebbezésében maga is elismerte, hogy a jelen perbeli igényével kapcsolatban csak egy kartellmegállapodás volt, ebben több alperes részvétele nem teszi a felelősségüket a teljes kárért egyetemlegessé.