BH 2009.5.148 A közös tulajdon megszüntetése nem lehetséges olyan módon, amely a haszonélvezettel rendelkező tulajdonostárs haszonélvezeti jogának a megszűnését eredményezi a haszonélvező hozzájárulása nélkül [Ptk. 148. §, 157. §, 616. §].

A 2002. február 4-én elhunyt örökhagyónak a felperes az unokája, az I. rendű alperes a házastársa, a II. rendű alperes pedig az I. rendű alperes és az örökhagyó utolsó házasságából született közös gyermeke.

A per tárgyává tett 51 m2 alapterületű társasházi öröklakás az örökhagyó és az I. rendű alperes közös tulajdonában állt. Az örökhagyó halálát követően tulajdoni illetőségét 2/8-2/8 arányban a felperes és a II. rendű alperes örökölte az I. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. A lakásban az alperesek az örökhagyóval együtt éltek. A lakást az örökhagyó halálát követően kizárólagosan az alperesek használják.

A felperes azon indokból, hogy az ingatlannak semmi hasznát nem látja, keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte, elsődlegesen az alperesek által történő megváltással, másodlagosan árverési értékesítéssel.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Teljesítőképességük hiányára, valamint az I. rendű alperest megillető haszonélvezeti jog sérelmére hivatkoztak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt illetéket és az előlegezett költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként megállapította, hogy a beköltözhető ingatlan forgalmi értéke 6 960 000 forint, az özvegyi haszonélvezeti jog értéke 1 392 000 forint. Az I. rendű alperes havi nettó jövedelme 68 000 forint; a II. rendű alperes jövedelme a minimálbér volt, de munkaviszonya megszűnt. Az alpereseknek nincs megtakarítása, amely fedezetet nyújtana a felperes tulajdoni illetősége megváltására, nem hitelképesek.

A bíróság kifejtette, hogy a felperes tulajdoni hányadának megváltásával az I. rendű alperes haszonélvezeti jogának a megváltására is sor kerülne "a felperes tulajdonjogának értékébe történő beszámítással". Ezáltal a Ptk. 616. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés és az özvegyi jog lényege, - amely azt biztosítja, hogy az özvegy lakhatása a korábbi körülményeknek megfelelően fennmaradjon - sérülne. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megváltásra ezért nem kötelezhető az I. rendű alperes és ugyanezen okból alaptalan az árverési értékesítésre irányuló másodlagos kereset is.

Hivatkozott az elsőfokú bíróság a PK 10. számú állásfoglalás III. pontjára is. Álláspontja szerint a felperes a közös tulajdon megszüntetés iránti jogát visszaélésszerűen gyakorolta, azzal az I. rendű alperes méltányos érdekeit súlyosan sérti.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont részben megszüntette: a felperes 2/8 tulajdoni illetőségét 1 218 000 forint ellenében az I. rendű alperes tulajdonába adta, közös tulajdon megszüntetése jogcímén. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy hat hónapon belül fizessen meg a felperesnek 1 218 000 forint megváltási árat. Megkereste a földhivatalt a tulajdonosváltozásnak - a megváltási ár kifizetésének igazolását követő - átvezetése végett.

A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal: az I. rendű alperes közalkalmazotti jogviszonyban, asszisztensi beosztásban dolgozik, havi munkabére 78 609 forint; a II. rendű alperest - akiknek továbbra sincs munkaviszonya, jövedelemmel nem rendelkezik - a bíróság időközben 735 405 forint és 2005. január 1-jétől járó kamatát magában foglaló kártérítés fizetésére kötelezte tízhavi egyenlő részletfizetéssel.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 148. § (2) bekezdésével kapcsolatos jogi álláspontjával szemben kifejtette, hogy az I. rendű alperes érdekei nem sérülnek a közös tulajdon megszüntetésével, sőt jogai bővülnek az elsődleges kereseti kérelem teljesítésével, mert nagyobb arányú tulajdont szerez. Megítélése szerint az I. rendű alperes - akinek munkahelye, rendszeres jövedelme van - a peres eljárás 2005 tavaszán történt megindítása óta a teljesítésre is felkészülhetett. Szó sincs az I. rendű alperest érintően olyan visszaélésszerű joggyakorlásról vagy jogos érdekeit súlyosan sértő magatartásról, amely miatt a keresetet vele szemben el kellene utasítani. Ugyanakkor azzal egyetértett, hogy a fizetésképtelen II. rendű alperes megváltásra nem kötelezhető.

Az I. rendű alperes által fizetendő megváltási árat 1 218 000 forintban állapította meg. Az ingatlan 6 960 000 forintos forgalmi értékéből indult ki, és a felperes tulajdoni hányadának értékét (1 740 000 forint) az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 72. §-a szerint az egész ingatlan értéke 1/20 része hatszorosának megfelelő haszonélvezeti jog értékével (522 000 forint) csökkentette.

A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 147-148. §-át, a Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalását és a Ptk. 616. § (3) bekezdését sérti.