EH 2008.1864 A közös tulajdon megszüntetése nem lehetséges olyan módon, amely haszonélvezettel rendelkező tulajdonostárs haszonélvezeti jogának a megszűnését eredményezi a haszonélvező hozzájárulása nélkül [Ptk. 148. §, 157. §, 616. §].
Pertörténet:
Nyíregyházi Járásbíróság P.21287/2005/12., Nyíregyházi Törvényszék Pf.21706/2007/7., Kúria Pfv.20686/2008/8. (BH 2009.5.148, *EH 2008.1864*)
***********
A 2002. február 4-én elhunyt örökhagyónak a felperes az unokája, az I. rendű alperes a házastársa, a II. rendű alperes pedig az I. rendű alperes és az örökhagyó utolsó házasságából született közös gyermeke.
A per tárgyává tett 51 m2 alapterületű társasházi öröklakás az örökhagyó és az I. rendű alperes közös tulajdonában állt. Az örökhagyó halálát követően tulajdoni illetőségét 2/8-2/8 arányban a felperes és a II. rendű alperes örökölte az I. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. A lakásban az alperesek az örökhagyóval együtt éltek. A lakást az örökhagyó halálát követően kizárólagosan az alperesek használják.
A felperes azon indokból, hogy az ingatlannak semmi hasznát nem látja, keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte, elsődlegesen az alperesek által történő megváltással, másodlagosan árverési értékesítéssel.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Teljesítőképességük hiányára, valamint az I. rendű alperest megillető haszonélvezeti jog sérelmére hivatkoztak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében tényként megállapította, hogy a beköltözhető ingatlan forgalmi értéke 6 960 000 forint, az özvegyi haszonélvezeti jog értéke 1 392 000 forint. Az I. rendű alperes havi nettó jövedelme 68 000 forint; a II. rendű alperes jövedelme a minimálbér volt, de munkaviszonya megszűnt. Az alpereseknek nincs megtakarítása, amely fedezetet nyújtana a felperes tulajdoni illetősége megváltására, nem hitelképesek.
A bíróság kifejtette, hogy a felperes tulajdoni hányadának megváltásával az I. rendű alperes haszonélvezeti jogának a megváltására is sor kerülne "a felperes tulajdonjogának értékébe történő beszámítással". Ezáltal a Ptk. 616. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés és az özvegyi jog lényege, - amely azt biztosítja, hogy az özvegy lakhatása a korábbi körülményeknek megfelelően fennmaradjon - sérülne. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megváltásra ezért nem kötelezhető az I. rendű alperes és ugyanezen okból alaptalan az árverési értékesítésre irányuló másodlagos kereset is.
Hivatkozott az elsőfokú bíróság a PK 10. számú állásfoglalás III. pontjára is. Álláspontja szerint a felperes a közös tulajdon megszüntetés iránti jogát visszaélésszerűen gyakorolta, azzal az I. rendű alperes méltányos érdekeit súlyosan sérti.
A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont részben megszüntette: a felperes 2/8 tulajdoni illetőségét 1 218 000 forint ellenében az I. rendű alperes tulajdonába adta, közös tulajdon megszüntetése jogcímén. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy hat hónapon belül fizessen meg a felperesnek 1 218 000 forint megváltási árat. Megkereste a földhivatalt a tulajdonosváltozásnak - a megváltási ár kifizetésének igazolását követő - átvezetése végett.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal: az I. rendű alperes közalkalmazotti jogviszonyban, asszisztensi beosztásban dolgozik, havi munkabére 78 609 forint; a II. rendű alperest - akiknek továbbra sincs munkaviszonya, jövedelemmel nem rendelkezik - a bíróság időközben 735 405 forint és 2005. január 1-jétől járó kamatát magában foglaló kártérítés fizetésére kötelezte tízhavi egyenlő részletfizetéssel.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a Ptk. 148. § (2) bekezdésével kapcsolatos jogi álláspontjával szemben kifejtette, hogy az I. rendű alperes érdekei nem sérülnek a közös tulajdon megszüntetésével, sőt jogai bővülnek az elsődleges kereseti kérelem teljesítésével, mert nagyobb arányú tulajdont szerez. Megítélése szerint az I. rendű alperes - akinek munkahelye, rendszeres jövedelme van - a peres eljárás 2005 tavaszán történt megindítása óta a teljesítésre is felkészülhetett. Szó sincs az I. rendű alperest érintően olyan visszaélésszerű joggyakorlásról vagy jogos érdekeit súlyosan sértő magatartásról, amely miatt a keresetet vele szemben el kellene utasítani. Ugyanakkor azzal egyetértett, hogy a fizetésképtelen II. rendű alperes megváltásra nem kötelezhető.
Az I. rendű alperes által fizetendő megváltási árat 1 218 000 forintban állapította meg. Az ingatlan 6 960 000 forintos forgalmi értékéből indult ki, és a felperes tulajdoni hányadának értékét (1 740 000 forint) az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 72. §-a szerint az egész ingatlan értéke 1/20 része hatszorosának megfelelő haszonélvezeti jog értékével (522 000 forint) csökkentette.
A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 147-148. §-át, a Legfelsőbb Bíróság PK 10. számú állásfoglalását és a Ptk. 616. § (3) bekezdését sérti.
A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a közös tulajdon olyan módon történő megszüntetése, amellyel az özvegyi haszonélvezeti jogát megszüntették, jogszabályba ütközik. A Ptk. 616. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint ugyanis a házastárs által lakott lakásra az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakon fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni. A közös tulajdonnak a jogerős ítélet szerinti megszüntetése azt eredményezi, hogy az ingyenes haszonélvezet az ellenérték fejében szerzett tulajdonjog megszerzése miatt megszűnik. Az ítélkezési gyakorlat szerint azonban a haszonélvezet megszüntetése a jogosult akarata ellenére nem kényszeríthető ki. Az ilyen tartalmú döntés sérti az I. rendű alperes jogos érdekét. Az I. rendű alperes jövedelme nem teszi lehetővé hitel felvételét, teljesítőképességét azonban a másodfokú bíróság érdemben nem is vizsgálta, ezért az elsőfokú bíróság döntött helyesen, a PK 10. számú állásfoglalásban írtaknak megfelelően.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelmet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között kell elbírálni. Az adott esetben tehát arról kellett dönteni, hogy a közös tulajdon megszüntetésének a jogerős ítéletben írt módja alkalmazható-e, illetve a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott okból jogszabálysértő-e, s ezért az I. rendű alperes okkal kérheti-e a kereset elutasítását.
A másodfokú bíróság a jogerős ítéletben a jogvita elbírálására irányuló jogszabályokat helyesen hívta fel, azonban az azokból levont jogi következtetése és az azon alapuló érdemi döntése téves.
A Ptk. 147. §-ának rendelkezéséből következően - ha a tulajdonostársak a közös tulajdon megszüntetésében megállapodni nem tudnak - bármelyikük a bíróságtól kérheti annak megszüntetését, amelynek módozatai között a Ptk. 148. §-a sorrendet állít fel azzal, hogy a bíróság sem alkalmazhatja a megszüntetés azon módozatát, amelyik ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.
Az adott esetben a felperes öröklés jogcímén megszerzett tulajdoni hányadát - amelynek a közös tulajdon megszüntetése körében a megváltását kérte - az I. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti joga terheli. Az ingatlan egyben az örökhagyó és a túlélő házastársa által lakott lakásnak felel meg.
A jogerős ítélet helyesen utalt arra, hogy az özvegyi jog lényegét jelentő haszonélvezeti jog alapján [Ptk. 157. § (1) bekezdés] a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A Ptk. 616. § (3) bekezdése szerint pedig a házastárs által lakott lakásra […] a haszonélvezet megváltását nem lehet kérni.
Egységes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a haszonélvezeti jog csak a haszonélvező hozzájárulása (lemondó nyilatkozata) folytán szűnik meg és a lemondást a haszonélvezetre jogosult akarata ellenére bírósági ítélettel kikényszeríteni nem lehet.
Abból a körülményből, hogy az I. rendű alperes a perben a felperes tulajdoni hányada őt megillető haszonélvezeti jogára hivatkozott és az ingatlan használatára a továbbiakban is igényt tartott - kiköltözési kötelezettséget ugyanis az alperesek nem vállaltak - az következik, hogy a haszonélvezeti jognak a megszüntetéséhez nem járult hozzá, arról lemondani nem kívánt. A közös tulajdon megszüntetése ezért a jogerős ítéletben írtak szerint nem lehetséges, mert az a haszonélvezeti jog megszűnését eredményezné, s ennélfogva az I. rendű alperes jogszabály által védett jogos érdekét lényegesen sértené. (Hasonló álláspontot foglalt el a bíróság az alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott - és a PJD 475. szám alatt is közzétett - eseti döntésében.)
Azt a felperes maga sem állította az I. rendű alperesről, hogy teljesítőképes. A perben feltárt jövedelmi viszonyaira figyelemmel az I. rendű alperes hitelképessége is kétséges. Az adott körülmények között a közös tulajdon megszüntetése a tulajdonostársak méltányos érdekét súlyosan sértené, ezért a Legfelsőbb Bíróság 1/2008. (V. 19.) PK véleményének - a jogerős határozat meghozatalakor még hatályban volt PK 10. számú állásfoglalás III. pontjával egyező tartalmú - VII. pontja szerint az I. rendű alperes okkal tarthat igényt a kereset elutasítására.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a fenti indokolásbeli kiegészítéssel helybenhagyta.