960/H/1992. AB határozat

Budapest Főváros Kőbányai Képviselő-testületének a közterület használati engedélyeinek korlátozásáról szóló 1/1991. számú önkormányzati rendelete, a közterület használat díjszabásáról szóló 10/1991. számú önkormányzati rendelete törvényellenességének vizsgálatáról

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeletek felülvizsgálatára és megsemmisítésére irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Budapest Főváros Kőbányai Képviselő-testületének

1. a Budapest X. kerület Fehér út és Kerepesi út mentén lévő terület közterület-használati engedélyeinek korlátozásáról szóló 1/1991. számú önkormányzati rendelete, továbbá

2. a közterület-használat díjszabásáról szóló 10/1991. számú önkormányzati rendelete nem törvénysértő; ezért a megsemmisítésükre irányuló kezdeményezést elutasítja.

INDOKOLÁS

1. A főváros X. kerületi képviselő-testülete rendeletet alkotott a Fehér út és a Kerepesi út mentén fekvő területek közterület-használati engedélyeinek korlátozásáról (továbbiakban: Ör 1.) s azt 1991. január 31. napján kihirdette. A köztársasági megbízott szerint az Ör 1. meghozatalára a képviselő-testületnek nem volt jogszabályi felhatalmazása. Az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény és a végrehajtására kiadott 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet alapján kibocsátott - a közterület-használat engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló - 22/1970. (XI. 18.) ÉVM-KPM együttes rendelet (a továbbiakban: ÉVM-KPM együttes rendelet) ugyanis mint magasabb szintű jogszabály már rendezi a közterület rendeltetésétől eltérő használata engedélyezésének feltételeit. Az ÉVM-KPM együttes rendelet 3. §-a "egyértelműen az építésügyi hatóság hatáskörébe utalja" a közterülethasználat engedélyezésével kapcsolatos ügyeket, s azokat az elsőfokú építésügyi hatóságtól, a jegyzőtől jogszabálysértés nélkül elvonni nem lehet. Az ezzel ellentétes alsóbbszintű szabályozás tehát nyilvánvalóan jogszabálysértő. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (továbbiakban: Ötv.) 16. §-a alapján az önkormányzat nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére vagy felhatalmazás alapján jogszabály végrehajtására alkothat rendeletet. Alátámasztja érvelését a köztársasági megbízott az ÉVM-KPM együttes rendelet 2. § (2) bekezdésével is, amely a)-m) pontokban részletesen meghatározza, hogy mely esetekben kell közterület-használati engedélyt beszerezni, s csak az n) pont engedi meg az önkormányzatnak azt a jogot, hogy a felsoroltakon kívül egyéb konkrét célra engedély beszerzésének kötelezettségét írja elő. Az Ör 1. viszont nem ilyen egyéb célú kötelezettséget állapít meg, s nem is új közterület-használati engedély beszerzéséről rendelkezik, hanem hatáskörét túllépő Szabályozást ad.

Az Alkotmánybíróság a köztársasági megbízott érvelését megalapozatlannak tartja.

Az Alkotmánybíróság már a 44/1992. (VII. 28.) AB és az 56/1992. (XI. 6.) AB határozatában kifejtette, hogy a közterület-használati engedélyezéssel kapcsolatos eljárás az építésügyi igazgatás körébe tartozik, s hogy a fővárosi kerületi képviselőtestületek feladat- és hatáskörükben járnak el, amikor a helyi közterületek használatának engedélyezésével összefüggően a hatáskörükbe tartozó anyagi és eljárási kérdéseket rendeleteikben szabályozzák. A rendeletalkotásra pedig törvényi felhatalmazást az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény 54. §-ának - az 1991. évi XX. törvény által beiktatott új - (3) bekezdése adja meg, amely kimondja, hogy "A települési önkormányzat képviselő-testülete az építésügyi igazgatás körébe tartozó helyi társadalmi viszonyok rendezésére rendeletet alkothat." A helyi közterületek használatának rendezése viszont azok közé a jogviszonyok közé tartozik, amelyekben a fővárosi kerületek gyakorolják a települési önkormányzatok feladat- és hatáskörét, miután az Ötv. 8. § (1) bekezdése és 63. § (1) bekezdése e fő szabály alól kivételt nem tesz.

Az Ör 1. nem hivatkozik ugyan a jogszabályi felhatalmazásra, s ezt rendeletszerkesztési fogyatékosságnak lehet tekinteni, de a hivatkozás elmaradása önmagában nem keletkeztet törvényellenességet.

A köztársasági megbízott helyesen állapítja meg, hogy az ÉVM-KPM együttes rendelet magasabb szintű jogszabály, mint a helyi önkormányzat rendelete. Az Ör 1. azonban nem ütközik az ÉVM-KPM együttes rendelet 2-3. §-ában meghatározott hatásköri szabályokkal. Az Ör 1. kiadásával ugyanis a képviselő-testület nem egyedi építésügyi hatósági jogkört vont magához, hanem normatív szabályt adott a közterület-használat kijelölt önkormányzati területeken való korlátozására. A képviselő-testület így törvényi felhatalmazás alapján rendezte a helyi társadalmi viszonyok körébe tartozó közterülethasználat egyes kérdéseit; ezzel nem sértette meg az építésügyi hatóság hatáskörének elvonását tiltó szabályt; sőt éppen e normatív rendelkezésnek kell az elsőfokú építésügyi hatósági határozatokban érvényt szerezni, ha esetleg a rendeletet megszegik.

2. A kőbányai képviselő-testület 1991. augusztus 30. napján hirdette ki a közterület-használat díjszabásáról szóló 10/1991. számú rendeletét (továbbiakban: Ör 10.). Az Ör 10. a kerület közigazgatási területét közterülethasználat szempontjából két kategóriába sorolja, a kategóriákra egymástól eltérő engedélyezési és díjfizetési szabályokat állapít meg. A köztársasági megbízott az Ör 10. törvénysértő voltát abban látja, hogy ellentétes a már idézett 22/1970. (XI. 18.) ÉVM-KPM együttes rendelet 6. § (1) bekezdésével, amely előírja, hogy - többek között - "az építésügyi szabályzat figyelembevételével kell kiadni az engedélyeket..." Ilyen előírást pedig az Ör 10. nem tartalmaz.

Az önkormányzati rendelet valóban nem utal arra, hogy az eseti közterülethasználati engedélyek kiadása alkalmával a hatályos országos és a hatályos fővárosi építésügyi szabályok rendelkezéseit figyelembe kell venni. A felhívás elmaradása azonban nem jelenti azt, hogy az építési szabályok előírásaitól az engedélyező építésügyi hatóság (elsőfokon: a jegyző) eltekinthet. Az ÉVM-KPM együttes rendelet az Ör 10-nél magasabb szintű jogszabály, amelynek az építésügyi szabályzatok kötelező alkalmazására vonatkozó rendelkezését akkor is be kell tartani, ha az az Ör 10-ben nincsen megismételve. (Arra vonatkozóan az Alkotmánybíróság viszont nem kapott adatot, hogy az Ör 10. konkrét rendelkezése a hatályos építésügyi szabályzatok valamelyik előírásával ütközne.)

3. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy Kőbánya önkormányzati képviselő-testülete mind az Ör 1-t, mind az Ör 10-t törvényi felhatalmazás alapján, helyi társadalmi viszonyok rendelkezésére adta ki, tartalmával magasabb szintű jogszabályokkal nem került ellentétbe, ezért a rendeletek megsemmisítése iránt benyújtott köztársasági megbízotti kezdeményezést elutasította.

Budapest, 1993. február 16.

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró