BH 2021.1.16 Az engedményezés a követelés átruházása, ezért a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelemből eredő követelés engedményezésére a régi Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. A kötelezett a vele szemben fennálló követelést érintő engedményezési szerződés érvénytelenségére nem hivatkozhat, ha nem jelöl meg olyan speciális körülményt, amelynél fogva számára lényeges, hogy kinek kell teljesítenie. Az engedményezési szerződést létrehozó jognyilatkozatokat a régi Ptk. 205. § (1) bekezdése és a régi Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján kell értelmezni. A kártérítési felelősség fennállásának nem feltétele, hogy a büntetőbíróság az ügyvezetőt bűnösnek mondja ki vagyon elleni bűncselekmény elkövetésében [2013. évi CLXXVII. tv. (Ptké.) 50. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 207. § (1) bek., 328. § (1) bek., 339. § (1) bek., 2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A II. rendű felperes és az alperes alapították 2009. április 1. napján a J. P. Gy. Gy. és Sz. Korlátolt Felelősségű Társaság korábbi I. rendű felperest (a továbbiakban: I. rendű felperes). Az I. rendű felperes önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője alapításától kezdve az alperes, majd 2011. augusztus 24. napjától az alperes és dr. S. T. L. voltak.

[2] Az alperes az I. rendű felperes pénztárából 2009. és 2010. évben "fölözés" címen kivett, de az I. rendű felperes bankszámlájára nem fizetett be 2010. december 31. napjáig összesen 8 871 172 forintot, amelyből 2009. évre 4 000 000 forint esik.

[3] Az I. rendű felperes felszámolását elrendelték 2013. július 19. napján. Az I. rendű felperes 2014. december 3. napján engedményezési szerződést kötött a II. rendű felperessel egyebek mellett a jelen perben érvényesített követelésre. Az I. rendű felperest 2016. január 19. napján törölték a cégnyilvántartásból.

A kereset és az alperes védekezése

[4] Az I. rendű felperes eredeti keresetében kérte az alperes kötelezését 4 000 000 forint kölcsön és kamatai megfizetésére, az I. rendű felperes és az alperes által 2009. december 31. napján megkötött kölcsönszerződés alapján.

[5] A II. rendű felperes perbelépését követően követelését a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 30. § (2) bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. § (1) bekezdésére alapította. Indokolása szerint az alperes ügyvezetői kötelezettségét megszegte, mert az I. rendű felperes pénztárából kivett 4 000 000 forintot nem fizette be az I. rendű felperes bankszámlájára, azzal sajátjaként rendelkezett, így az I. rendű felperesnek ilyen összegű kárt okozott.

[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Indokolása szerint a II. rendű felperes az engedményezési szerződéssel csak a kölcsönkövetelést szerezte meg, a kártérítési követelést nem, így nem jogosult az ezzel kapcsolatos igény érvényesítésére. A kereset eredetileg olyan kölcsönszerződés teljesítésére irányult, amelyről mindkét fél tudta, hogy valótlan. A Gt. 30. §-a nem tekinthető önálló jogcímnek, így vizsgálni kell a kártérítési felelősség feltételeit, valamint a károsult kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségét is. Az alperes elleni követelés érvényesítéséhez az I. rendű felperes taggyűlésének a határozatára lett volna szükség, amelyre azonban nem került sor, valamint a társaság tagjai sem érvényesítettek ilyen igényt a törléstől számított egyéves jogvesztő határidőn belül. A felperes a tárgyalás berekesztéséig sem adta elő keresete ténybeli alapját. A bíróság nem a bizonyítási teherről adott tájékoztatást, hanem a felperesi kereset hiányosságát pótolta, valamint indokolatlanul leszűkítette a lehetséges bizonyítási eszközök körét.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 4 000 000 forintot és kamatait.

[8] Indokolása szerint a felperes tényelőadást tett arra, hogy az alperes 2009. július 31. napja és 2009. december 31. napja között 7 496 682 + 3 197 926 forintot vett ki az I. rendű felperes pénztárából, de csak 6 559 150 forintot fizetett be a bankszámlára, így 4 135 458 forint hiányként jelentkezik. Az alperes a felperesi tényállítást csak általánosságban vitatta, de soha nem adta elő, hogy álláspontja szerint mely napokon, mely összegekben történtek a pénzkivételek. Az I. rendű felperes ügyvezetői ellen indult büntetőeljárásban a másodfokú bíróság ítéletében tényként megállapította az alperes által a pénztárból kivett, de a bankszámlára be nem fizetett pénz összegét. Ha az alperes a büntetőügyben beszerzett könyvszakértői vélemények ellenére vitatja ezeket a tényeket, úgy ezek ellenkezőjét neki kellett volna bizonyítania. Az alperes a perben nem tett a másodfokú büntetőítéletben megállapított tényektől eltérő tényállításokat, és ilyeneket nem is bizonyított, valamint nem bizonyította azt sem, hogy a pénztárból kivett összegeket az I. rendű felperes javára fordította. A jogerős büntetőítéletben megállapított tényekkel, valamint az ott beszerzett könyvszakértői véleményekkel szemben az alperes nem bizonyította, hogy a pénz kivétele nem történt meg, vagy azt a társaság javára fordította, így kártérítési felelőssége fennáll a Gt. 30. § (2) bekezdése és a régi Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján.

[9] Az I. rendű felperes az engedményezési szerződés megkötését megelőzően keresetét megváltoztatta kártérítésre, így a II. rendű felperes ezt a követelést szerezte meg az engedményezési szerződéssel. Az a tény, hogy az ügyvezetők elleni követelés érvényesítése a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, nem szünteti meg az ügyvezető kártérítési felelősségét.

[10] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[11] Indokolása szerint a II. rendű felperes az engedményezési szerződéssel a jelen peres eljárásban érvényesített követelést szerezte meg. Az engedményezéshez nem szükséges a követelés jogcímének a pontos behatárolása, elegendő az engedményezett követelés azonosíthatósága a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:194. § (2) bekezdése alapján. Az engedményezés az adós irányában absztrakt jogügylet, az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége csak az engedményezési szerződés alanyainak a jogviszonyára hat ki (EBH 2003.868.), ezért az alperes nem hivatkozhat az engedményezési szerződés érvénytelenségére. Az I. rendű felperes a pert 2013. április 11. napján indította meg, követelését kölcsön jogcímén terjesztette elő. A felszámolás 2013. július 19-i közzétételét követően az I. rendű felperes vonatkozásában csak a felszámoló tehetett jognyilatkozatot. Az I. rendű felperes 2014. október 3. napján követelését másodlagosan kártérítés jogcímén terjesztette elő, amelyre a felszámolóbiztos jogosult volt, ahhoz nem volt szükséges az I. rendű felperes taggyűlésének a felhatalmazása.

[12] Az elsőfokú bíróság a feleket helyesen tájékoztatta a bizonyítási teherről. A felperes módosított keresete szerinti tényállítása az volt, hogy az alperes az I. rendű felperes pénztárából pénzt vett ki, de azt nem fizette be a bankszámlára. A II. rendű felperes arra hivatkozott, hogy a büntetőeljárásban beszerzett szakértői vélemények alátámasztják a tényállításait, az elsőfokú bíróság pedig e kereseti tényállításokhoz képest hívta fel az alperest nyilatkozattételre, valamint az általa hivatkozott mentesülés körében az alperesi tényállítások előterjesztésére. A büntetőeljárásban meghozott jogerős ítélet egyértelmű megállapítást tartalmaz a pénztárból kivett, de a bankszámlára be nem fizetett pénzösszegre, valamint megállapította azt is, hogy ez a pénzösszeg nem lehetett a patikában dolgozó személyek illegális fizetésének a fedezete. Az alperes ellenkérelmében a büntetőügyben is előterjesztett védekezését ismételte meg, de arra nem tett tényállítást, hogy a kivett pénzeszközöknek mi lett a sorsa, mire használták fel. A perben így bizonyított tény volt a pénztárból kivett, de a bankszámlára be nem fizetett pénzösszeg, amelynek az I. rendű felperes javára történő felhasználását az alperes nem bizonyította. A büntetőeljárásban beszerzett szakvélemények cáfolták az alperesnek azt a tényállítását, hogy a pénztárból kivett összegeket a patika alkalmazottainak illegális bérére fordította, ezért fennáll az alperes kárfelelőssége.