32010R1225[1]

A Tanács 1225/2010/EU rendelete ( 2010. december 13. ) az uniós hajók egyes mélytengeri halfajok állományaira vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2011. és 2012. évre történő meghatározásáról

A TANÁCS 1225/2010/EU RENDELETE

(2010. december 13.)

az uniós hajók egyes mélytengeri halfajok állományaira vonatkozó halászati lehetőségeinek a 2011. és 2012. évre történő meghatározásáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

(1)

A Szerződés 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet ( 1 ) előírja, hogy a vizekhez és erőforrásokhoz való hozzájutást és a halászati tevékenységek fenntartható végzését szabályozó intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények és különösen a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által összeállított jelentések figyelembevételével kell meghozni.

(3)

A Tanács feladata, hogy halászati tevékenységenként vagy tevékenységcsoportonként intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan, beleértve - adott esetben - bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az minden tagállamnak viszonylag stabil halászati tevékenységet biztosítson valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, és kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának a 2371/2002/EK rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell megállapítani, biztosítva eközben a halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot, továbbá figyelemmel az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményekre, különös tekintettel a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság és az érintett regionális tanácsadó testületek véleményére.

(5)

A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel - ilyenek például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló állományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás ( 2 ) és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatások -, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen óvatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy nem megfelelő. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenestre nem lehet hivatkozni a védelmi és gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(6)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) ( 3 ) és a HTMGB ( 4 ) által kibocsátott legutóbbi szakvélemények kiemelik, hogy a mélytengeri állományok többségének halászata nem fenntartható, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket mindaddig csökkenteni kell, amíg az állományok állapotának alakulása nem mutat pozitív tendenciát. Szakvéleményében az ICES az atlanti tükörhal célzott halászatának betiltását javasolta.

(7)

A mélytengeri cápák vonatkozásában a kereskedelmi szempontból legértékesebb fajok állományai kimerítettnek tekinthetők, ezért célzott halászatuk nem engedélyezhető. Amíg a szelektivitás fokozására irányuló projektek révén vagy más technikai úton nem kerül megállapításra az elkerülhetetlen járulékos fogások mennyisége, nem engedélyezhető a járulékos fogások kirakodása.

(8)

A mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendelet ( 5 ) I. mellékletében meghatározott mélytengeri fajokra vonatkozó halászati lehetőségek megállapítására kétévente kerül sor. Ez alól azonban kivételt képeznek az aranylazac állományai és a kék menyhal célzott halászata, amelyek tekintetében a halászati lehetőségek a Norvégiával évenként folytatott tárgyalások eredményétől függenek. A szóban forgó állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket ezért egy - a halászati lehetőségek meghatározására vonatkozó - másik éves rendeletben kell megállapítani.

(9)

A teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről szóló, 1996. május 6-i 847/96/EK tanácsi rendelettel ( 6 ) összhangban meg kell határozni az e cikkben említett különböző intézkedések hatálya alá tartozó állományokat.

(10)

Az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében fontos, hogy a halászat 2011. január 1-jén megkezdődhessen,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet a 2011. és 2012. évre meghatározza az uniós vizeken, illetve egyes, fogási korlátozások hatálya alá tartozó, Unión kívüli vizeken tartózkodó uniós hajókra bizonyos mélytengeri halfajok állományai tekintetében alkalmazandó éves halászati lehetőségeket.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a)

"uniós hajók" : tagállami lobogó alatt közlekedő és az Unióban lajstromba vett halászhajók;

b)

"uniós vizek" : a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében említett területekkel szomszédos vizeket;

c)

"teljes kifogható mennyiség" ("TAC") : az egyes állományokból évente kifogható és kirakodható mennyiség;

d)

"kvóta" : a teljes kifogható mennyiségnek az Unió, valamely tagállam vagy egy harmadik ország részére kiosztott hányada;

e)

"nemzetközi vizek" : az egyes államok felségterületén vagy joghatóságán kívüli vizek.

(2) E rendelet alkalmazásában a következő övezetre vonatkozó meghatározásokat kell alkalmazni:

a)

"ICES-övezetek" (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) : az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 7 ) meghatározása szerinti övezetek;

b)

"CECAF-övezetek" (CECAF, Kelet-közép-atlanti-óceán, azaz a FAO 34. fő halászati övezete) : az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 8 ) fogalommeghatározása szerinti övezetek.

3. cikk

A teljes kifogható mennyiségek és elosztásuk

Az uniós hajók által az uniós vizeken, illetve egyes, Unión kívüli vizeken kifogott mélytengeri fajokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket, azoknak a tagállamok közötti elosztását, valamint - adott esetben - az azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket a melléklet állapítja meg.

4. cikk

Az elosztásra vonatkozó különös rendelkezések

A mellékletben meghatározott halászati lehetőségek tagállamok közötti elosztása nem érinti:

a) a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján végrehajtott cseréket;

b) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelet ( 9 ) 37. cikke, illetve a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendelet ( 10 ) 10. cikkének (4) bekezdése szerinti levonásokat és újraelosztásokat;

c) a 847/96/EK rendelet 3. cikke alapján megengedett további kirakodásokat;

d) a 847/96/EK rendelet 4. cikkének megfelelően visszatartott mennyiségeket;

e) az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonásokat.

5. cikk

Kapcsolat a 847/96/EK rendelettel

A 847/96/EK rendelet alkalmazásában az e rendelet mellékletében foglalt valamennyi kvóta analitikai kvótának tekintendő.

6. cikk

A fogások és járulékos fogások kirakodásának feltételei

Az olyan állományból fogott halak, amelyre a halászati lehetőségeket e rendelet határozza meg, csak abban az esetben tarthatók a hajón vagy rakodhatók ki, ha azokat egy olyan tagállam valamely hajója halászta, amely nem merítette ki a számára megállapított kvótát.

7. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2011. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

MELLÉKLET

Eltérő rendelkezés hiányában a halászati övezetekre vonatkozó utalást ICES-övezetekre való utalásként kell értelmezni.

1. RÉSZ

A fajok és fajcsoportok meghatározása

1. Az e melléklet 2. részében foglalt jegyzékben a halállományokra a fajok latin nevének betűrendjében történik utalás. A mélytengeri cápák azonban a lista elején szerepelnek. A következő táblázat e rendelet alkalmazásában a fajok latin neve és közönséges neve közötti megfeleléseket tartalmazza:

2. E rendelet alkalmazásában a "mélytengeri cápák" az alábbi felsorolásban található fajokat jelölik:

2. RÉSZ

A teljes kifogható mennyiségek hatálya alá tartozó területeken az uniós hajókra alkalmazandó éves halászati lehetőségek fajok és területek szerinti bontásban (élőtömegtonnában kifejezve)

( 1 ) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

( 2 ) Megállapodás az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló állományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról (HL L 189., 1998.7.3., 16. o.).

( 3 ) Az ICES tanácsadó bizottságának a széles körben elterjedt és vándorló állományokról szóló jelentése, 9. kötet, 2010. június.

( 4 ) JRC, Tudományos és technológiai tárgyú jelentések, a 2011-re vonatkozó tudományos szakvélemény felülvizsgálata, 2. rész, 2010. július.

( 5 ) HL L 351., 2002.12.28., 6. o.

( 6 ) HL L 115., 1996.5.9., 3. o.

( 7 ) HL L 87., 2009.3.31., 70. o.

( 8 ) HL L 87., 2009.3.31., 1. o.

( 9 ) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.

( 10 ) HL L 286., 2008.10.29., 33. o.