32013R0606[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 606/2013/EU rendelete ( 2013. június 12. ) a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 606/2013/EU RENDELETE

(2013. június 12.)

a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikke (2) bekezdésének a), e) és f) pontjára,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1) Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és fejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása, és amelyben - különösen a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elve révén - könnyebbé válik az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikkének (1) bekezdése leszögezi, hogy a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködésnek a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén kell alapulnia.

(3) A belső határok nélküli közös igazságszolgáltatási térségben az egyik tagállamban elrendelt védelmi intézkedések egy másik tagállamban való gyors és egyszerű elismerésének és adott esetben végrehajtásának biztosítására irányuló rendelkezések nélkülözhetetlenek annak biztosításához, hogy az egyik tagállamban egy adott természetes személynek nyújtott védelmet abban a tagállamban is fenntartsák, ahová az adott személy utazik vagy költözik. Biztosítani kell, hogy az uniós polgárok tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogának az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (2) bekezdése és az EUMSZ 21. cikke szerinti jogszerű gyakorlása ne vezessen védelmük elvesztéséhez.

(4) Az igazságszolgáltatás működése iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalom és a védelmi intézkedések Unión belüli érvényesíthetőségének gyorsabbá és kevésbé költségessé tételének célja indokolja azt az elvet, hogy az egyik tagállamban hozott határozatokat automatikusan, bármilyen külön eljárás előírása nélkül minden más tagállamban elismerjék. Ennek eredményeként az egyik tagállamban (a továbbiakban: az eredeti eljárás helye szerinti tagállam) elrendelt védelmi intézkedéseket úgy kell tekinteni, mintha abban a tagállamban (a továbbiakban: a megkeresett tagállam) rendelték volna el, ahol az elismerésüket kérelmezik.

(5) A védelmi intézkedések szabad mozgására irányuló cél elérése érdekében szükséges és célszerű, hogy a védelmi intézkedések elismerésére és adott esetben végrehajtására vonatkozó szabályokat kötelező és közvetlenül alkalmazandó uniós jogi eszköz szabályozza.

(6) Ezt a rendeletet olyan védelemi intézkedésekre kell alkalmazni, amelyeket egy adott személy védelmére rendelnek el olyan esetekben, amikor alapos okkal feltételezhető, hogy az adott személy életét, testi vagy lelki épségét, személyes szabadságát, biztonságát vagy nemi integritását veszély fenyegeti, például a nemi alapú erőszak vagy a szoros kapcsolatban állók közötti erőszak bármely formájának, így a fizikai erőszak, a zaklatás, a szexuális bántalmazás, a követés, a megfélemlítés és a közvetett kényszerítés egyéb formáinak megakadályozása érdekében. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a rendelet valamennyi áldozatra alkalmazandó, függetlenül attól, hogy nemi alapú erőszak áldozata-e.

(7) A bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) biztosítja, hogy a bűncselekmények áldozatai megfelelő tájékoztatásban és támogatásban részesüljenek.

(8) Ez a rendelet kiegészíti a 2012/29/EU irányelvet. Az a tény, hogy valamely személy tekintetében polgári ügyben védelmi intézkedést rendeltek el, nem zárja ki szükségszerűen azt, hogy az adott személy az említett irányelv alapján áldozatnak minősüljön.

(9) Ez a rendelet - hatályát tekintve - az EUMSZ 81. cikke értelmében vett polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés körébe tartozik. Ez a rendelet kizárólag a polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedésekre alkalmazandó. A büntetőügyekben elfogadott védelmi intézkedések az európai védelmi határozatról szóló, 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) hatálya alá tartoznak.

(10) A polgári ügyek fogalmát önállóan, az uniós jog alapelveivel összhangban kell értelmezni. A védelmi intézkedés polgári jellegének megítélésekor nincs jelentősége annak, hogy a védelmi intézkedést polgári, közigazgatási vagy büntető hatóság rendelte-e el.

(11) Ez a rendelet nem akadályozhatja a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletben (5) (a Brüsszel IIa. rendelet) foglaltak érvényesülését. A Brüsszel IIa. rendelet értelmében hozott határozatokat továbbra is az említett rendelet alapján kell elismerni és végrehajtani.

(12) Ez a rendelet figyelembe veszi a tagállamok eltérő jogi hagyományait, és nem avatkozik be a védelmi intézkedések elrendelésének nemzeti rendszerébe. Ez a rendelet nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy nemzeti rendszerüket módosítsák annak érdekében, hogy polgári ügyekben védelmi intézkedéseket rendelhessenek el, illetve, hogy e rendelet alkalmazása céljából polgári ügyekben védelmi intézkedéseket vezessenek be.

(13) Annak figyelembevétele érdekében, hogy a polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedéseket a különböző tagállamokban eltérő típusú hatóságok rendelik el, és eltérve az igazságügyi együttműködés egyéb területeitől, ezt a rendeletet mind az igazságügyi hatóságok, mind a közigazgatási hatóságok határozataira alkalmazni kell, feltéve, hogy ez utóbbi hatóságok garanciát nyújtanak különösen pártatlanságuk, valamint a felek bírósági felülvizsgálathoz való joga tekintetében. A rendőri hatóságok semmilyen esetben nem minősülhetnek az e rendelet értelmében vett kiállító hatóságnak.

(14) A kölcsönös elismerés elve alapján az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban polgári ügyben elrendelt védelmi intézkedést a megkeresett tagállamban e rendelet értelmében polgári ügyben elrendelt védelmi intézkedésként kell elismerni.

(15) A kölcsönös elismerés elvének megfelelően az elismerés a védelmi intézkedés időtartamára érvényes. Figyelemmel azonban arra, hogy az egyes tagállamok joga alapján igénybe vehető védelmi intézkedések - különösen időtartamuk tekintetében - sokfélék, valamint arra, hogy ez a rendelet jellemzően sürgős esetekben lenne alkalmazandó, az elismerés e rendelet szerinti joghatását kivételes esetben az e rendeletben meghatározott tanúsítvány kiállításától számított 12 hónapos időtartamra kell korlátozni, függetlenül attól, hogy maga a védelmi intézkedés (akár ideiglenes, akár határozott idejű, akár határozatlan idejű) hosszabb időtartamra szól.

(16) Amennyiben a védelmi intézkedés időtartama meghaladja a 12 hónapot, az elismerés joghatásának e rendelet szerinti korlátozása nem érintheti a védett személy ahhoz való jogát, hogy más, rendelkezésre álló, elismerést biztosító uniós jogi aktus alapján a védelmi intézkedésre hivatkozzon, vagy hogy a megkeresett tagállamban nemzeti védelmi intézkedésért folyamodjon.

(17) Az elismerés joghatásának korlátozása e rendelet tárgyának sajátos jellege miatt kivételes jellegű, és nem szolgálhat precedensként más polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó eszközök tekintetében.

(18) Ez a rendelet kizárólag a védelmi intézkedésekben előírt kötelezettség elismerésére vonatkozhat. Ez a rendelet nem szabályozhatja a védelmi intézkedések átültetésével vagy végrehajtásával kapcsolatos eljárásokat, és nem szabályozhatja az abban az esetben kiszabható szankciókat sem, ha a megkeresett tagállamban megsértik a védelmi intézkedés által elrendelt kötelezettséget. Ez utóbbiak az érintett tagállam jogának hatálya alá tartoznak. Az uniós jog általános elveivel és különösen a kölcsönös elismerés elvével összhangban azonban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a megkeresett tagállamban érvényt lehessen szerezni az e rendelet értelmében elismert védelmi intézkedéseknek.

(19) Az e rendelet hatálya alá tartozó védelmi intézkedéseknek védelmet kell biztosítaniuk a védett személy számára a lakóhelyén vagy a munkahelyén, vagy olyan egyéb helyen, amelyet rendszeresen látogat, mint például a közeli hozzátartozóinak lakóhelye, vagy a gyermeke által látogatott iskola vagy oktatási intézmény. Függetlenül attól, hogy az adott helyet, vagy a védelmi intézkedés hatálya alá tartozó terület kiterjedését a védelmi intézkedésben egy vagy több olyan konkrét cím, vagy bizonyos körülírt terület megadásával (vagy e két kritériumot ötvözve) határozzák-e meg, amelyet a veszélyeztető személy nem közelíthet meg, illetve ahova nem léphet be, a védelmi intézkedés által előírt kötelezettség elismerése a pontos cím helyett inkább arra vonatkozik, hogy az adott hely a védett személy esetében milyen célt szolgál.

(20) A fentiekre figyelemmel és feltéve, hogy a védelmi intézkedés jellege és lényegi elemei továbbra is fennállnak, a megkeresett tagállam illetékes hatósága számára lehetőséget kell adni a védelmi intézkedés ténybeli elemeinek kiigazítására, ha ez a kiigazítás a védelmi intézkedés elismerésének a megkeresett tagállamban való alkalmazásához szükséges. Ilyen ténybeli elem a cím, az előfordulási hely vagy az a távolság is, amelynél közelebb a veszélyeztető személy nem tartózkodhat a védett személytől, annak címétől vagy előfordulási helyétől. A kiigazítás nem érintheti azonban a védelmi intézkedés típusát és polgári jellegét.

(21) A védelmi intézkedés kiigazításának megkönnyítése érdekében a tanúsítványban fel kell tüntetni, hogy a védelmi intézkedésben megjelölt cím a lakóhelyet, a munkahelyet vagy olyan helyet jelöl-e, amelyet a védett személy rendszeresen látogat. Emellett a tanúsítványban indokolt esetben fel kell tüntetni azt a körülírt területet is (az adott cím hozzávetőlegesen meghatározott sugarú körzetét), amelyre a védelmi intézkedéssel a veszélyeztető személlyel szemben előírt kötelezettség vonatkozik.

(22) A védelmi intézkedések Unión belüli szabad mozgásának megkönnyítése érdekében e rendeletnek egységes tanúsítványmintát kell bevezetnie, és rendelkeznie kell egy e célra alkalmazandó többnyelvű formanyomtatvány létrehozásáról. A védett személy kérelmére a kiállító hatóságnak ki kell állítania a tanúsítványt.

(23) A tanúsítvány többnyelvű formanyomtatványában amennyire lehet, korlátozni kell a szabadon kitölthető mezők számát, hogy a fordítás vagy átirat a legtöbb esetben a formanyomtatványnak az érintett nyelven történő felhasználásával biztosítható legyen, anélkül, hogy az költségeket róna a védett személyre. A többnyelvű formanyomtatvány szövegén túli szükséges fordítási költségeket, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga szerint kell kiróni.

(24) Amennyiben a tanúsítvány szabad szöveget tartalmaz, a megkeresett tagállam illetékes hatóságának kell meghatároznia, hogy szükség van-e fordításra vagy átiratra. Ez nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a védett személy vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatósága - saját kezdeményezésre - gondoskodjon a szöveg fordításáról vagy átiratáról.

(25) A veszélyeztető személy védelemhez való jogának tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, amennyiben a védelmi intézkedés elrendelésére a veszélyeztető személy távollétében került sor, vagy olyan eljárással, amely nem írja elő a veszélyeztető személy előzetes értesítését (ex-parte eljárás), akkor - a tanúsítvány csak akkor állítható ki, ha az említett személynek módjában állt gondoskodni a védelmi intézkedéssel szembeni védekezésről. Annak érdekében azonban, hogy az intézkedés ne legyen megkerülhető, illetve tekintettel a védelmi intézkedést igénylő esetek tipikusan sürgős jellegére, az említett védekezésről való gondoskodásra rendelkezésre álló időnek nem kell lejárnia ahhoz, hogy a tanúsítványt ki lehessen állítani. A tanúsítványt ki kell állítani, amint a védelmi intézkedés az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban végrehajthatóvá válik.

(26) Az egyszerűség és a gyorsaság céljára tekintettel ez a rendelet egyszerű és gyors módszerek alkalmazását írja elő a veszélyeztető személynek az eljárási lépésekről való értesítésére. Ezek a konkrét értesítési módszerek e rendelet tárgyának különleges jellegéből adódóan csak e rendelet céljaira alkalmazandók, és nem szolgálnak precedensként a polgári és kereskedelmi ügyeket érintő más jogi eszközök számára, továbbá nem érintik a tagállamoknak a polgári ügyekben született bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítésével kapcsolatos, az adott tagállam és valamely harmadik ország közötti két- vagy többoldalú egyezményből fakadó kötelezettségeit.

(27) A veszélyeztető személynek a tanúsítványról való tájékoztatásakor, továbbá a védelmi intézkedés ténybeli elemeinek a megkeresett tagállamban történő kiigazításakor kellő figyelmet kell fordítani a védett személy ahhoz fűződő érdekére, hogy a hollétére vonatkozó információkat vagy egyéb elérhetőségi adatait ne közöljék. Ezeket az adatokat csak abban az esetben lehet a veszélyeztető személy tudomására hozni, ha az a védelmi intézkedés betartásához vagy végrehajtásához szükséges.

(28) A tanúsítvány kiállításával szemben jogorvoslatnak nem lehet helye.

(29) Helyesbíteni kell a tanúsítványt, ha az valamely nyilvánvaló hiba vagy pontatlanság (például elírás, átírási vagy másolási hiba) következtében nem felel meg pontosan a védelmi intézkedésnek, vagy vissza kell vonni, ha azt egyértelműen tévesen állították ki, például valamely, e rendelet hatálya alá nem tartozó intézkedés céljára alkalmazták, vagy a kiállításra vonatkozó feltételek sérelmével állították ki.

(30) Az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatóságának kérelemre segítenie kell a védett személyt a megkeresett tagállam azon hatóságaira vonatkozó információk megszerzésében, amelyek előtt a védelmi intézkedésre hivatkozni kíván, vagy amelyeknél a végrehajtást kezdeményezi.

(31) Az igazságszolgáltatás harmonikus működése megköveteli annak elkerülését, hogy két tagállamban egymással összeegyeztethetetlen határozatokat hozzanak. Ennek érdekében e rendeletnek rendelkeznie kell a védelmi intézkedés elismerésének vagy végrehajtásának megtagadását megalapozó indokról, amennyiben összeegyeztethetetlenség áll fenn valamely, a megkeresett tagállamban meghozott vagy elismert határozattal.

(32) Kivételes körülmények fennállása esetén közérdekre vonatkozó megfontolások indokolhatják a megkeresett tagállam bíróságainak azon lehetőségét, hogy megtagadják valamely védelmi intézkedés elismerését vagy végrehajtását, amennyiben annak alkalmazása nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne az adott tagállam közrendjével. A bíróságok nem alkalmazhatják azonban a közrenddel kapcsolatos kivételt valamely védelmi intézkedés elismerésének vagy végrehajtásának megtagadása céljából, ha az ellentétes lenne az Európai Unió Alapjogi Chartájában - és különösen az annak 21. cikkében - foglalt jogokkal.

(33) A védelmi intézkedésnek az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban való felfüggesztése vagy visszavonása, vagy a tanúsítvány visszavonása esetén a megkeresett tagállam illetékes hatóságának a tanúsítvány benyújtása esetén fel kell függesztenie vagy vissza kell vonnia a védelmi intézkedés elismerésének joghatásait, valamint adott esetben a védelmi intézkedés végrehajtását.

(34) A védett személynek a többi tagállamban hatékony hozzáféréssel kell rendelkeznie az igazságszolgáltatáshoz. A hatékony hozzáférésnek az e rendelet hatálya alá tartozó eljárásokban való biztosítása érdekében költségmentességet kell biztosítani a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/8/EK irányelvvel (6) összhangban.

(35) E rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében a tagállamok számára elő kell írni, hogy a 2001/470/EK tanácsi határozattal (7) létrehozott, polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében közöljenek bizonyos információkat a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedésekkel kapcsolatos jogszabályaikkal és eljárásaikkal kapcsolatban. A tagállamok által közölt információkat az európai igazságügyi portálon keresztül hozzáférhetővé kell tenni.

(36) E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az e rendeletben előírt formanyomtatványok meghatározása, valamint későbbi módosítása céljából. E hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell gyakorolni.

(37) Az e rendeletben előírt formanyomtatványok létrehozásáról és azok későbbi módosításáról szóló végrehajtási aktusok elfogadása céljából a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni.

(38) Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket. Törekszik továbbá a védelemhez való jog és a Charta 47. és 48. cikkében lefektetett, tisztességes eljáráshoz való jog biztosítására is. Ezt a rendeletet az említett jogoknak és elveknek megfelelően kell alkalmazni.

(39) Mivel e rendelet célját, nevezetesen a valamely tagállamban polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések elismerését szolgáló egyszerű és gyors mechanizmus szabályainak megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(40) Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban e tagállamok bejelentették, hogy részt kívánnak venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(41) Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt e rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(42) Az európai adatvédelmi biztos a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 41. cikkének (2) bekezdése alapján 2011. október 17-én véleményt nyilvánított (10),

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet megállapítja a tagállamokban polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések elismerését szolgáló egyszerű és gyors mechanizmusra vonatkozó szabályokat.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt a rendeletet a 3. cikk (4) pontja szerinti kiállító hatóság által polgári ügyekben elrendelt védelmi intézkedésekre kell alkalmazni.

(2) Ezt a rendeletet határokon átnyúló esetekben kell alkalmazni. E rendelet alkalmazásában határokon átnyúló esetnek minősül, ha az egyik tagállamban elrendelt védelmi intézkedés elismerését egy másik tagállamban kérelmezik.

(3) Ez a rendelet nem alkalmazandó a 2201/2003/EK rendelet hatálya alá tartozó védelmi intézkedésekre.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1. "védelmi intézkedés": elnevezésétől függetlenül minden olyan határozat, amelyet a veszélyeztető személlyel szemben az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatósága saját nemzeti jogának megfelelően rendelt el valamely más személy védelme érdekében - amennyiben ez utóbbi személy testi vagy lelki épségét veszély fenyegeti -, és amely az alábbi kötelezettségek közül egyet vagy többet ír elő:

a) az olyan helyre való belépés tilalma vagy szabályozása, ahol a védett személy lakik, dolgozik vagy amelyet rendszeresen látogat, vagy ahol rendszeresen tartózkodik;

b) a védett személlyel való, bármilyen formában - így telefonon, elektronikus vagy hagyományos levélben, telefaxon vagy egyéb eszközök révén - történő érintkezés tilalma vagy szabályozása;

c) a védett személy egy előre meghatározott távolságon belüli megközelítésének tilalma vagy szabályozása;

2. "védett személy": az a természetes személy, akire védelmi intézkedés által biztosított védelem irányul;

3. "veszélyeztető személy": az a természetes személy, akinek az 1. pontban említett egy vagy több kötelezettséget előírták;

4. "kiállító hatóság": bármely, a tagállam által az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékesként kijelölt igazságügyi hatóság vagy más hatóság, ez utóbbi esetén feltéve, hogy pártatlanság tekintetében garanciákat nyújt a felek számára, és hogy a védelmi intézkedéssel kapcsolatos határozatai a működési helye szerinti tagállam joga alapján igazságügyi hatóság által felülvizsgálhatók, valamint hasonló jogerővel és joghatással bírnak, mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok;

5. "az eredeti eljárás helye szerinti tagállam": az a tagállam, ahol a védelmi intézkedést elrendelték;

6. "megkeresett tagállam": az a tagállam, ahol a védelmi intézkedés elismerését és adott esetben végrehajtását kérelmezik.

II. FEJEZET

A VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK ELISMERÉSE ÉS VÉGREHAJTÁSA

4. cikk

Elismerés és végrehajtás

(1) A valamely tagállamban elrendelt védelmi intézkedést a többi tagállamban külön eljárás nélkül el kell ismerni, és az végrehajthatóvá nyilvánítás nélkül végrehajtható.

(2) Annak a védett személynek, aki az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban elrendelt védelmi intézkedésre a megkeresett tagállamban kíván hivatkozni, a megkeresett tagállam illetékes hatóságának rendelkezésére kell bocsátania:

a) a védelmi intézkedés másolatát, amely megfelel a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek;

b) az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban az 5. cikknek megfelelően kiállított tanúsítványt; valamint

c) szükség esetén a tanúsítványnak a 16. cikknek megfelelő átiratát és/vagy fordítását.

(3) A tanúsítvány csak a védelmi intézkedés végrehajthatóságának határain belül bír joghatással.

(4) Függetlenül attól, hogy a védelmi intézkedés hosszabb időtartamra szól-e, az (1) bekezdésben említett elismerés hatálya a tanúsítvány kiállításának időpontjától számított tizenkét hónapos időtartamra korlátozódik.

(5) A védelmi intézkedés végrehajtására vonatkozó eljárásra a megkeresett tagállam joga az irányadó.

5. cikk

Tanúsítvány

(1) Az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatóságának a védett személy kérelmére a 19. cikkel összhangban meghatározott és a 7. cikkben előírt információkat tartalmazó, többnyelvű formanyomtatvány felhasználásával tanúsítványt kell kiállítania.

(2) A tanúsítvány kiállításával szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(3) A védett személy kérelmére az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatósága a 19. cikkel összhangban meghatározott többnyelvű formanyomtatvány felhasználásával a védett személy rendelkezésére bocsátja a tanúsítvány átiratát és/vagy fordítását.

6. cikk

A tanúsítvány kiállítására vonatkozó követelmények

(1) A tanúsítvány csak akkor állítható ki, ha a veszélyeztető személyt az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogának megfelelően tájékoztatták a védelmi intézkedés elrendeléséről.

(2) Amennyiben a védelmi intézkedés elrendelésére a veszélyeztető személy távollétében került sor, a tanúsítvány csak akkor állítható ki, ha a veszélyeztető személynek az eljárást megindító iratot, illetve az azzal egyenértékű iratot kézbesítették, vagy adott esetben az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogával összhangban - megfelelő időben és lehetőséget biztosítva számára ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson - más módon tájékoztatták az eljárás megindításáról.

(3) Amennyiben a védelmi intézkedést olyan eljárás keretében rendelték el, amely nem írja elő a veszélyeztető személy előzetes értesítését (ex-parte eljárás), a tanúsítvány csak akkor állítható ki, ha a veszélyeztető személynek az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga alapján jogában állt megtámadni a védelmi intézkedést.

7. cikk

A tanúsítvány tartalma

A tanúsítvány a következő információkat tartalmazza:

a) a kiállító hatóság neve és címe/elérhetőségi adatai;

b) ügyiratszám;

c) a tanúsítvány kiállításának időpontja;

d) a védett személyre vonatkozó adatok: név, születési idő és hely, amennyiben ismert, és az értesítés céljára használandó cím, amely előtt szembetűnő figyelemfelhívás szerepel arra, hogy ez a cím a veszélyeztető személy tudomására hozható;

e) a veszélyeztető személyre vonatkozó adatok: név, születési idő és hely, amennyiben ismert, és az értesítés céljára használandó cím;

f) a védelmi intézkedés végrehajtásához szükséges valamennyi információ, ideértve adott esetben az intézkedés típusát és az intézkedés által a veszélyeztető személyre rótt kötelezettséget, továbbá azon hely és/vagy körülírt terület funkciójának meghatározása, amelyet a veszélyeztető személynek tilos megközelítenie, illetve amelybe tilos belépnie;

g) a védelmi intézkedés időtartama;

h) az elismerés joghatásának a 4. cikk (4) bekezdése szerinti időtartama;

i) nyilatkozat a 6. cikkben meghatározott követelmények teljesüléséről;

j) tájékoztatás a 9. és a 13. cikk alapján biztosított jogokról;

k) a hivatkozás megkönnyítése érdekében e rendelet teljes címe.

8. cikk

A veszélyeztető személy értesítése a tanúsítványról

(1) Az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatósága értesíti a veszélyeztető személyt a tanúsítványról és arról, hogy a tanúsítvány kiállítása a 4. cikk alapján valamennyi tagállamban elismerést és adott esetben végrehajthatóságot eredményez.

(2) Amennyiben a veszélyeztető személy lakóhelye az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban van, az értesítést e tagállam jogának megfelelően kell megtenni. Amennyiben a veszélyeztető személy lakóhelye az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vagy harmadik országban van, az értesítést tértivevényes ajánlott levél útján vagy azzal egyenértékű módon kell megtenni.

Azokra az esetekre, amikor a veszélyeztető személy lakcíme ismeretlen, vagy az adott személy megtagadja az értesítés átvételét, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga az irányadó.

(3) A veszélyeztető személy hollétére vonatkozó információk vagy egyéb elérhetőségi adatai csak abban az esetben hozhatók a veszélyeztető személy tudomására, ha a tudomásra hozataluk a védelmi intézkedésnek való megfeleléshez vagy annak végrehajtásához szükségesek.

9. cikk

A tanúsítvány helyesbítése vagy visszavonása

(1) Az 5. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, a védett személynek vagy a veszélyeztető személynek az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatóságához benyújtott kérelmére vagy e hatóság saját kezdeményezésére a tanúsítványt:

a) helyesbíteni kell, ha elírás miatt eltérés van a védelmi intézkedés és a tanúsítvány között; vagy

b) vissza kell vonni, ha azt egyértelműen tévesen bocsátották ki, tekintettel a 6. cikkben meghatározott követelményekre és e rendelet hatályára.

(2) A tanúsítvány helyesbítésére vagy visszavonására irányuló eljárásra, ideértve a jogorvoslatot is, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga az irányadó.

10. cikk

Segítségnyújtás a védett személy számára

A védett személy kérelmére az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatósága segíti a védett személyt a megkeresett tagállam azon hatóságaira vonatkozó - a 17. és 18. cikkel összhangban nyilvánosságra hozott- információk megszerzésében, amelyek előtt a védelmi intézkedésre hivatkozni kíván, vagy amelyeknél a végrehajtást kezdeményezi.

11. cikk

A védelmi intézkedés kiigazítása

(1) A megkeresett tagállam illetékes hatósága - szükséges esetben és mértékben - a védelmi intézkedésnek a megkeresett tagállamban való alkalmazhatósága érdekében kiigazítja a védelmi intézkedés ténybeli elemeit.

(2) A védelmi intézkedés kiigazítására vonatkozó eljárásra a megkeresett tagállam joga az irányadó.

(3) A védelmi intézkedés kiigazításáról a veszélyeztető személyt értesíteni kell.

(4) Amennyiben a veszélyeztető személy lakóhelye a megkeresett tagállamban van, az értesítést e tagállam jogával összhangban kell megtenni. Amennyiben a veszélyeztető személy lakóhelye a megkeresett tagállamtól eltérő tagállamban vagy harmadik országban van, az értesítést tértivevényes ajánlott levél útján vagy azzal egyenértékű módon kell megtenni.

Azokra az esetekre, amikor a veszélyeztető személy lakcíme ismeretlen, vagy az adott személy megtagadja az értesítés átvételét, a megkeresett tagállam joga az irányadó.

(5) A védelmi intézkedés kiigazítása ellen a védett személy és a veszélyeztető személy is jogorvoslattal élhet. A jogorvoslati eljárásra a megkeresett tagállam joga az irányadó. A jogorvoslati kérelemnek azonban nincs felfüggesztő hatálya.

12. cikk

Az érdemi felülvizsgálat tilalma

Az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban elrendelt védelmi intézkedés semmilyen körülmények között nem lehet érdemi felülvizsgálat tárgya a megkeresett tagállamban.

13. cikk

Az elismerés vagy végrehajtás megtagadása

(1) A veszélyeztető személy kérelmére a védelmi intézkedés elismerését, illetve adott esetben végrehajtását meg kell tagadni, amennyiben az elismerés:

a) nyilvánvalóan ellentétes a megkeresett tagállam közrendjével; vagy

b) összeegyeztethetetlen egy, a megkeresett tagállamban hozott vagy elismert bírósági határozattal.

(2) Az elismerés vagy végrehajtás megtagadása iránti kérelmet a megkeresett tagállam azon bíróságához kell benyújtani, amelyről az adott tagállam a 18. cikk (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontjával összhangban értesítette a Bizottságot.

(3) A védelmi intézkedés elismerése nem tagadható meg azzal az indokkal, hogy a megkeresett tagállam joga azonos tényállás mellett nem teszi lehetővé ilyen intézkedés meghozatalát.

14. cikk

Az elismerés vagy végrehajtás felfüggesztése vagy visszavonása

(1) A védelmi intézkedésnek az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban való felfüggesztése vagy visszavonása, a végrehajthatóságának felfüggesztése vagy korlátozása, vagy a tanúsítványnak a 9. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelő visszavonása esetén, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam kiállító hatósága a védett személy vagy a veszélyeztető személy kérelmére a 19. cikkel összhangban meghatározott többnyelvű formanyomtatvány felhasználásával tanúsítványt állít ki, amelyben feltünteti a felfüggesztés, a korlátozás vagy a visszavonás tényét.

(2) Az (1) bekezdéssel összhangban kiállított tanúsítványnak a védett személy vagy a veszélyeztető személy általi benyújtásakor a megkeresett tagállam illetékes hatósága felfüggeszti vagy visszavonja az elismerés joghatásait és adott esetben a védelmi intézkedés végrehajtását.

III. FEJEZET

ÁLTALÁNOS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

15. cikk

Hitelesítés és más hasonló alaki követelmények

Az e rendelettel összefüggésben valamely tagállamban kiállított okiratok tekintetében hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény nem követelhető.

16. cikk

Átirat vagy fordítás

(1) Az e rendelet alapján szükséges átiratokat vagy fordításokat a megkeresett tagállam hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, vagy ezen tagállam által elfogadhatóként megjelölt, az Unió intézményeinek bármely más hivatalos nyelvén kell elkészíteni.

(2) Az 5. cikk (3) bekezdésére is figyelemmel, az e rendelet alapján készült fordításokat a tagállamok valamelyikében erre képesítéssel rendelkező személynek kell készítenie.

17. cikk

Nyilvánosságra hozott információk

A 2001/470/EK határozattal létrehozott, polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében a tagállamok a nyilvánosságra hozatal céljából közlik a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedésekre vonatkozó nemzeti szabályaik és eljárásaik leírását, ideértve az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékes hatóságok típusára vonatkozó tájékoztatást is.

A tagállamok ezeket az információkat naprakészen tartják.

18. cikk

Az információk tagállamok általi közlése

(1) A tagállamok 2014. július 11-ig közlik az alábbi információkat a Bizottsággal:

a) az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben illetékes hatóságok típusa, adott esetben meghatározva a következőket:

i. azon hatóságok, amelyek illetékesek védelmi intézkedések elrendelésére és az 5. cikknek megfelelően tanúsítványok kiállítására;

ii. azon hatóságok, amelyek előtt egy másik tagállamban elrendelt védelmi intézkedésre hivatkozni lehet és/vagy amelyek illetékesek az ilyen intézkedés végrehajtására;

iii. azon hatóságok, amelyek illetékesek a védelmi intézkedés 11. cikk (1) bekezdésének megfelelő kiigazítására;

iv. azon bíróságok, amelyekhez az elismerés és adott esetben a végrehajtás megtagadása iránti kérelmet a 13. cikknek megfelelően be kell nyújtani;

b) azon nyelv vagy nyelvek, amelyeket a 16. cikk (1) bekezdésében említett fordítások esetében elfogadnak.

(2) A Bizottság megfelelő módon - nevezetesen a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat weboldalán keresztül - nyilvánosságra hozza az (1) bekezdésben említett információkat.

19. cikk

A formanyomtatványok meghatározása és későbbi módosításai

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák, illetve a későbbiekben módosítják az 5. és a 14. cikkben említett formanyomtatványokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 20. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

20. cikk

A bizottság eljárása

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

21. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság 2020. január 11-ig jelentést nyújt be e rendelet alkalmazásáról az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak. A jelentéshez szükség esetén módosítási javaslatokat kell csatolni.

22. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2015. január 11-től kell alkalmazni.

Ezt a rendeletet a 2015. január 11-én vagy azt követően elrendelt védelmi intézkedésekre kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy az eljárásokat mikor indították.

Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.

Kelt Strasbourgban, 2013. június 12-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

L. CREIGHTON

(1) HL C 113., 2012.4.18., 56. o.

(2) Az Európai Parlament 2013. május 22-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. június 6-i határozata.

(3) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(4) HL L 338., 2011.12.21., 2. o.

(5) HL L 338., 2003.12.23., 1. o.

(6) HL L 26., 2003.1.31., 41. o.

(7) HL L 174., 2001.6.27., 25. o.

(8) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.

(9) HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

(10) HL C 35., 2012.2.9., 10. o.