A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27196/2014/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 324. §, 340. §, 2007. évi XVII. törvény (Támtv.) 69. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet 20. §, 35. §] Bíró: Mihályi Mónika

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32234/2014/6., *Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27196/2014/8.*, Kúria Kfv.35201/2015/6., Kúria Kfv.35181/2015/7. (EH 2016.01.K1, BH 2016.3.71, BH 2016.3.72), 3188/2017. (VII. 21.) AB határozat

***********

Zalaegerszegi Közigazatási és Munkaügyi Bíróság

4.K.27.196/2014/8. szám

A dr. Bacskai Edina ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) szám alatti lakos felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) szám alatti székhelyű alperes ellen támogatási ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a bíróság nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes határozatszám2. számú határozatát - a határozatszám1. számú elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyei és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.400,- (huszonötezer-négyszáz) forint perköltséget.

A feljegyzett kereseti illetéket az Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A közigazgatási eljárás iratai és a felek nyilatkozatai a bíróság az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 2007. szeptember 17-én állattartó telep korszerűsítéséhez a 27/2007.(IV.17.) FVM rendelet alapján támogatási kérelmet terjesztett elő az elsőfokú hatóságnál. A hatóság a határozatszám3. számú határozatában a támogatási kérelemnek részben helyt adott és a felperesnek 33.649.785,- forint nettó kiadásra jutó maximális támogatási összeget (ÁTK II.) állapított meg. A felperes a támogatási határozatot 2008. december 11-én vette át.

A határozat alapján a felperes elsőként 2008. szeptember 30-án kifizetési kérelmet, majd 2009. május 11-én előleg-kifizetési kérelmet, ezt követően pedig 2010. március 31-én és 2010. december 15-én újabb kifizetési kérelmet terjesztett elő. A hatóság ezeket elbírálva összesen 10.653.317,- forint támogatás kifizetéséről rendelkezett. A kifizetési kérelmek elbírálása során a hatóság az megvalósítási hely 1-re tervezett beruházás 22,3367%-os, az megvalósítási hely 2-re tervezett beruházás 30,9416%-os teljesítését állapította meg.

A felperes az utolsó (negyedik) kifizetési kérelmét 2012. december 28-án terjesztette elő, melyhez a támogatott beruházás (szarvasmarha istálló) használatba vételi engedélyét nem csatolta. Az engedélyezési kérelmet az illetékes jegyzőnél 2013. január 4-én terjesztette elő, az engedély 2013. április 18-án emelkedett jogerőre és azt 2013. május 17-én nyújtotta be a hatóságnál.

* * *

Az elsőfokú hatóság a 2013. augusztus 28-án hozott határozatszám4. számú határozatában a felperes kifizetési kérelmét elutasította. Döntését a 23/2007.(IV.17.) FVM rendelet (Vhr.) 25. § (2) bekezdésére, 3. § 4. pontjára és a 27/2007.(IV.17.) FVM rendelet (R.) 9/A §-ára alapította, a kérelmet azért utasította el, mert az ügyfél 2012. december 17-éig a jogerős használatba vételi engedélyt nem nyújtotta be.

Az elsőfokú hatóság ugyanezen a napon a határozatszám1. számú határozatában a támogatási határozatát visszavonta, megállapította, hogy a felperes az intézkedésben jogosulatlanul vett részt, egyúttal kötelezte a felperest az egyes kifizetési kérelmek alapján átutalt támogatási részösszegek és azoknak a felperesi bankszámlán való jóváírása időpontjától számított kamata visszafizetésére. E döntés lényege szerint a hatóság a felperes utolsó kifizetési kérelmét elutasította, több kifizetési kérelmet a felperes nem nyújthat be és miután az addig elszámolt kiadások szerinti teljesítés mértéke nem éri el a Vhr. 20. § (4) bekezdése szerinti 50%-ot, a Vhr. 35. § (1) bekezdése alapján a támogatási határozat visszavonásának, az intézkedésben való jogosulatlan részvétel megállapításának volt helye. A visszatérítendő összeg után járó kamatról a hatóság az MVH eljárási törvény 69. § (5) bekezdése szerint rendelkezett.

A felperes a 22. alszámú határozattal szemben fellebbezést nem terjesztett elő, a 23. alszámú határozattal szemben fellebbezett - azzal, hogy a támogatási határozatban foglaltakat határidőn belül teljesítette, a beruházást megvalósította és a kifizetési kérelmet is határidőn belül nyújtotta be. A használatbavételi engedély iránti kérelmet a kivitelező hibája miatt a tervezetthez képest késve nyújtotta be, 2012. december 14-én postára adott küldeményben terjesztette elő. Méltánytalannak tartotta, hogy a hatóság közel 5 év elteltével vonja vissza a támogatási határozatát, ezzel ellehetetlenítve a vállalkozását.

Az alperes jogelődje a 2014. február 5-én hozott, határozastszám2. számú határozatával az elsőfokú határozatot csupán a kamat mértéke tekintetében változtatta meg, azt összegszerűen 5.211.430,- forintban határozta meg, ezt meghaladóan helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a felperes fellebbezési hivatkozásai érdemben nem voltak vizsgálhatók, mert a kifizetési kérelmét az elsőfokú szerv a 22. alszámú határozatában bírálta el, ez pedig fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Miután a kifizetési kérelmekkel elszámolt teljesítés mértéke így nem érte el a Vhr. 20. § (4) bekezdése szerinti 50%-ot, a másodfokú szerv szerint az elsőfokú hatóság a Vhr. 35. § (1) bekezdése alapján jogszerűen döntött a támogatási jogosultság megszűnéséről. A kamat mértéke tekintetében számítási hiba miatt változtatta meg az elsőfokú határozatot, fenntartva azonban annak jogalapját, a kamatfizetés kezdő és záró időpontját a 2007. évi XVII. törvény 69. § (5) bekezdése szerint.

* * *