BH 2009.2.63 Készfizető kezesség beváltása iránti kérelem tárgyában hozott adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata [1996. évi CXII. tv. 78. §; 1959. évi IV. tv. 276. §].

A felperes bank a 2001. január 17-én kelt és 2001. október 3-án módosított kölcsönszerződés alapján M. F. (továbbiakban: adós) mezőgazdasági vállalkozó részére 50 000 000 Ft összegű, 80%-os mértékű állami készfizett kezességvállalással biztosított gazdahitelt folyósított. A felperes és az adós 2001. január 17-én az adós tulajdonában lévő 31 500 000 forgalmi értékű 0248/5. hrsz. alatti ingatlanra jelzálogszerződést kötöttek, majd e fedezetet - a 2003. június 3-án kelt jelzálogszerződéssel - kicserélték a 21 000 000 Ft forgalmi értékű 0248/3. hrsz. alatti ingatlanra. E megállapodások értelmében az adósnak az ingatlanokra vagyonbiztosítási szerződéseket kellett kötnie, és a felperes - kielégítési joga megnyíltától számított 449 napon belül - jogosult volt az ingatlanokat bírósági végrehajtás mellőzésével is értékesíteni. A 2001. január 17-ei óvadéki szerződés alapján az adósnak fizetési kötelezettsége fedezeteként a felperesnél vezetett betétszámlán a kölcsönszerződés szerint folyósított összegek 20%-ának és féléves kamatának megfelelő összeget, 13 750 000 Ft-ot folyamatosan óvadékként kellett lekötnie.

Az adós az 1. és a 2. tőketörlesztési kötelezettségének késedelmesen, majd a 2004. január 17-én esedékes 3. fizetési kötelezettségének egyáltalán nem tett eleget, ezért a felperes - 2004. szeptember 13-án - a kölcsönszerződést felmondta. A B. Városi Bíróság engedélyezte a felperesnek, hogy a bírósági végrehajtó előtt az adós ellen más ügyben folyamatban lévő végrehajtási eljárásba a 0248/3. hrsz. alatti ingatlanon fennálló jelzálogjoga alapján bekapcsolódjon.

A felperes - 2005. augusztus 4-én - kezdeményezte az állami kezességvállalás beváltását 21 903 078 Ft összegben.

Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatában az elsőfokú határozatot - az indokolás részbeni megváltoztatása mellett - helybenhagyta.

Az alperes érdemi döntését a 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 12. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 117. §-ában, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdéseiben, a Ptk. 272-276. §-aiban, az 57/2001. (IX. 21.) FVM rendelet 2., 3., és 5. §-aiban foglaltakra alapította. Az alperes határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a hitelezési és a folyósítási eljárás során nem járt el kellő gondossággal, és olyan mulasztásokat követett el, amelyek miatt megszűnt a kezes helytállási kötelezettsége. A felperes ugyanis a hitelt a folyósítás feltételét képező vagyonbiztosítási szerződések hiányában helyezte ki, az adósnak az óvadékot a gazdahitelből kellett letennie, így a hitel nem a támogatott, kezes által ismert hitelezési célnak megfelelően került felhasználásra, és az adós beruházása is késedelmet szenvedett. A felperes az adós nem megfelelő fizetési fegyelme ismeretében, egyoldalúan és indokolatlan módon, a kezes tudomása nélkül és a kezesnek hátrányt okozva csökkentette le a hitel fedezetét az ingatlanok kicserélése folytán.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte akként, hogy az adóhatóság az állami készfizető kezesség beváltása iránti kérelmének adjon helyt.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte, jogi álláspontja a következő volt:

A jogvita eldöntésére irányadó rendelkezéseket a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdése, mögöttes szabályként a Ptk. 273. § (2) illetve 276. § (2) bekezdése tartalmazza, és figyelemmel kell lenni a Korm. r.-ben és a 30/2000. (III. 10.) Korm. rendeletben (továbbiakban: R.) foglaltakra is. Az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes a hitelezési eljárás során nem járt el kellő gondossággal. Mulasztásokat követett el, és az is, hogy ezekkel okozati összefüggésbe hozható a követelés behajthatatlanná válása, vagyis az, hogy a hitelező megfosztotta a kezest a követelés kielégítésének alapjától.

A felperesi magatartás értékelésénél a jelzálog-szerződés megkötésekor ismert érték az irányadó. Az ingatlan fedezetcserével kapcsolatos felperesi eljárás nem felelt meg a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdésében foglaltaknak, e körben a felperes a szokásos és kötelező szakmai gondosságot mellőzve járt el, és "eljárásával megvalósította az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést". A felperes vétkes magatartása azonban önmagában nem elegendő a kérelem elutasításához, az ezzel kapcsolatos alperesi érvelés csak akkor lenne helytálló, ha az eredetileg biztosítékul szolgáló ingatlan helyébe nem lépett volna egy másik ingatlan. Mivel az alperes a fedezetcsere kapcsán a követelés behajthatatlanságára bizonyítási eljárást nem folytatott le, ezt az új eljárásban kell megtennie, és ennek eredményétől függően kell döntenie a felperesi igényről.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Az alperes érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a fedezetcsere folytán bevont ingatlannal kapcsolatos adatokat és körülményeket, illetve az ezzel kapcsolatos jogilag jelentős tényeket (az újabb ingatlan nem lépett a régi helyébe, a felperes követelést biztosító jogról mondott le, a rangsor elve nem hagyható figyelmen kívül, az utóbb keletkezett jelzálogszerződés a kezes kielégítését eleve nem biztosítja) valamint azt is, hogy a Ptk. 276. § (2) bekezdése két vagylagos tényállást rögzít.

A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében kérte az elsőfokú ítélet indokolásának megváltoztatását. A felperes azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság tévesen hagyta figyelmen kívül a bírósági végrehajtó által megállapított

8 000 0000 Ft-os 0248/3. hrsz. alatti ingatlanra vonatkozó becsértéket, és ezért a fedezetcserét tévesen minősítette a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdésébe ütköző magatartásnak.