62010CJ0491[1]

A Bíróság (első tanács) 2010. december 22-i ítélete. Joseba Andoni Aguirre Zarraga kontra Simone Pelz. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Oberlandesgericht Celle - Németország. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 2201/2003/EK rendelet - Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban - Szülői felelősség - Felügyeleti jog - Gyermek jogellenes elvitele - 42. cikk - Joghatósággal rendelkező (spanyol) bíróság által hozott, gyermek visszavitelét elrendelő, igazolt határozat végrehajtása - A megkeresett (német) bíróság arra vonatkozó hatásköre, hogy az említett határozat végrehajtását a gyermek jogainak súlyos megsértése esetén megtagadja. C-491/10 PPU. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2010. december 22.(*)

"Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - 2201/2003/EK rendelet - Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban - Szülői felelősség - Felügyeleti jog - Gyermek jogellenes elvitele - 42. cikk - Joghatósággal rendelkező (spanyol) bíróság által hozott, gyermek visszavitelét elrendelő, igazolt határozat végrehajtása - A megkeresett (német) bíróság arra vonatkozó hatásköre, hogy az említett határozat végrehajtását a gyermek jogainak súlyos megsértése esetén megtagadja"

A C-491/10. PPU. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberlandesgericht Celle (Németország) a Bírósághoz 2010. október 15-én érkezett, 2010. szeptember 30-i határozatával terjesztett elő az előtte

Joseba Andoni Aguirre Zarraga

és

Simone Pelz

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök (előadó), J.-J. Kasel, M. Ilešič, E. Levits és M. Safjan bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel a Bíróság elnökének a Bíróság eljárási szabályzata 104b. cikke 1. §-ának harmadik bekezdésén alapuló, a jelen előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálása szükségességének a vizsgálatára vonatkozó, 2010. október 19-i kérésére;

tekintettel az első tanácsnak a 2010. október 28-i határozatára, amelynek értelmében az említett előzetes döntéshozatalra utalást az említett eljárásban kell elbírálni,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. december 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- J. A. Aguirre Zarraga képviseletében a Bundesamt für Justiz részéről A. Schulz, meghatalmazotti minőségben,

- S. Pelz képviseletében K. Niethammer-Jürgens Rechtsanwältin,

- a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében T. Papadopoulou, meghatalmazotti minőségben,

- a spanyol kormány képviseletében J. M. Rodríguez Cárcamo, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében B. Beaupère-Manokha, meghatalmazotti minőségben,

- a lett kormány képviseletében M. Borkoveca és D. Palcevska, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A.-M. Rouchaud-Joët és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; a továbbiakban: rendelet) értelmezésére vonatkozik.

2 A kérelmet az J. A. Aguirre Zarraga és S. Pelz közötti, a jelenleg az édesanyjával Németországban tartózkodó lányuk, Andrea Spanyolországba való visszavitele tárgyában indított jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

A 2201/2003 rendelet

3 A 2201/2003 rendelet (17) preambulumbekezdése értelmében:

"A gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében a gyermek visszavitelét haladéktalanul el kell érni, és ebből a célból [a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló] 1980. október 25-én kelt Hágai Egyezményt [a továbbiakban: az 1980. évi Hágai Egyezmény] kell továbbra is alkalmazni, az e rendelet rendelkezéseivel, különösen a 11. cikkel kiegészített formában. Lehetővé kell tenni azon tagállam bíróságai számára, ahová a gyermeket jogellenesen elvitték, vagy ahol jogellenesen visszatartották, hogy egyedi, kellően indokolt esetekben elutasítsa a gyermek visszavitelével [helyesen: visszavitelét]. A jogellenes elvitel vagy visszatartás előtt azonban hasonló határozat felváltható a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága [helyesen: Az ilyen határozat azonban felváltható a gyermeknek a jogellenes elvitel, illetve visszatartás előtti szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága] által hozott későbbi határozattal. Amennyiben ez a határozat a gyermek visszavitelét rendeli el, a visszavitelt az említett határozat azon tagállamban történő elismeréséhez és végrehajtásához szükséges külön eljárások nélkül kell elvégezni, ahová a gyermeket elvitték, illetve ahol visszatartották."

4 Az említett 2201/2003 rendelet (19) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"A gyermek meghallgatása fontos szerepet játszik e rendelet alkalmazásában, jóllehet e jogi eszköz nem kívánja módosítani az alkalmazandó nemzeti eljárásokat."

5 A rendelet (21) preambulumbekezdése kimondja:

"A tagállamokban meghozott határozatok elismerését és végrehajtását a kölcsönös bizalom elvére kell alapozni, és az elismerés megtagadásának jogalapját a szükséges minimális szinten kell tartani."

6 Az említett rendelet (24) preambulumbekezdése értelmében:

"A határozat végrehajtásának elősegítésére kibocsátott igazolás ellen nincs helye jogorvoslatnak. Az igazolás csak akkor helyesbíthető, ha lényeges tévedésről van szó, vagyis ha nem tükrözi megfelelően a határozatot."

7 Az említett rendelet (33) preambulumbekezdésének szövege a következő:

"Ez a rendelet elismeri az alapvető jogokat és betartja az Európai Unió [Nizzában, 2000. december 7-én kihirdetett] alapjogi chartájának [HL C 364., 1. o.; a továbbiakban: Alapjogi Charta] elveit. Különösen arra törekszik, hogy biztosítsa a gyermek alapvető jogainak tiszteletben tartását, ahogyan azt az [...] Alapjogi Charta 24. cikke előírja."

8 A 2201/2003 rendeletnek "A gyermek visszavitele" című 11. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A (2)-(8) bekezdést kell alkalmazni, amennyiben a felügyeleti jogokat gyakorló személy, intézmény vagy más szerv egy tagállam illetékes hatóságaihoz folyamodik azért, hogy azok [...] az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján hozzon [helyesen: hozzanak] határozatot annak érdekében, hogy kérelmezze annak a gyermeknek a visszavitelét [helyesen: annak a gyermeknek a visszavitele céljából], akit közvetlenül a jogellenes elvitel, illetve visszatartás előtti szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamba jogellenesen elvittek, illetve ott visszatartottak.

(2) Az 1980. évi Hágai Egyezmény 12. és 13. cikkének alkalmazásakor biztosítani kell, hogy a gyermek lehetőséget kapjon az eljárások során történő meghallgatásra, kivéve ha ez a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt nem tűnik célszerűnek.

[...]

(8) Az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke szerinti visszavitelt elutasító határozat ellenére [helyesen: Az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke szerinti visszavitelt megtagadó határozat sérelme nélkül], [az] e rendelet szerint joghatósággal rendelkező bíróság által kibocsátott későbbi, a gyermek visszavitelét elrendelő határozatok az alábbi III. fejezet 4. szakaszával összhangban hajthatók végre a gyermek visszavitelének biztosítása érdekében."

9 A határozatok elismerése tekintetében e rendelet 21. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás nélkül elismerik.

[...]

(3) Az e fejezet 4. szakaszának sérelme nélkül, az e fejezet 2. szakaszában előírt eljárás keretében bármely érdekelt fél kezdeményezhet egy, a határozat elismeréséről vagy el nem ismeréséről szóló határozatot..

[...]"

10 Az említett rendelet 23. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A szülői felelősségére [helyesen: szülői felelősségre] vonatkozó határozat nem ismerhető el, amennyiben:

a) az ilyen elismerés - a gyermek érdekeit figyelembe véve - nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével, ahol az elismerést kérik;

b) ha - a sürgős eseteket kivéve - a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, megsértve ezzel annak a tagállamnak az eljárási alapelveit, ahol az elismerést kérik;

[...]"

11 Ugyanennek a rendeletnek "A gyermek visszavitele" című 42. cikke a következőket írja elő:

"(1) A gyermeknek a valamely tagállamban meghozott végrehajtható határozat alapján elrendelt, a 40. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett visszavitelét egy másik tagállamban a végrehajthatóvá nyilvánításának szükségessége és az elismerése megtagadásának lehetősége nélkül ismerik el és hajtják végre, amennyiben a határozatot az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban a (2) bekezdéssel összhangban igazolták.

Abban az esetben is, ha a nemzeti jog nem írja elő a gyermek visszavitelét elrendelő határozat [helyesen: a 11. cikk (8) bekezdésében említett, a gyermek visszavitelét elrendelő határozat] végrehajthatóságát, az eredetileg eljáró bíróság a határozatot a jogorvoslat ellenére [helyesen: az esetleges jogorvoslati kérelem lehetőségének sérelme nélkül] végrehajthatónak nyilváníthatja.

(2) Az eredetileg eljáró tagállam bírósága, amely meghozta a 40. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett határozatot, csak akkor bocsátja ki az (1) bekezdésben említett igazolást, ha:

a) a gyermek lehetőséget kapott a meghallgatásra, kivéve ha a meghallgatást nem tartották célszerűnek a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt;

b) a felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra; és

c) a bíróság a határozat meghozatalakor figyelembe vette az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke alapján kibocsátott végzés indokait és annak bizonyítékait.

Abban az esetben, ha a bíróság vagy más hatóság intézkedéseket tesz a gyermeknek a szokásos tartózkodási helye szerinti államba történő visszavitelét követő védelme biztosítására, az igazolás tartalmazza ezeknek az intézkedéseknek a részleteit.

Az eredetileg eljáró tagállam bírósága hivatalból bocsátja ki az említett igazolást a IV. mellékletben (a gyermek(ek) visszavitelére vonatkozó igazolás) szereplő formanyomtatvány felhasználásával.

Az igazolást a határozat nyelvén kell kiállítani."

12 A 2201/2003 rendeletnek "Az igazolás helyesbítése" című 43. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Az igazolás helyesbítésére az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogát kell alkalmazni.

(2) A 41. cikk (1) bekezdése vagy a 42. cikk (1) bekezdése szerinti igazolás kibocsátásával szemben jogorvoslatnak nincs helye."

13 A rendeletnek az "Egyes többoldalú egyezményekhez való viszony" című 60. cikke úgy rendelkezik, hogy a tagállamok közötti kapcsolatokban e rendelet elsőbbséget élvez különösen az 1980. évi Hágai Egyezménnyel szemben.

Az 1206/2001/EK rendelet

14 A polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás felvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 174., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 121. o.) a 10. cikkének (4) bekezdésében a modern távközlési technológiák alkalmazására vonatkozóan a következőképpen rendelkezik:

"A megkereső bíróság kérheti a megkeresett bíróságtól, hogy a bizonyításfelvétel során használjon távközlés-technikai eszközöket [helyesen: modern távközlési technológiákat], különösen a videokonferenciát és a telefonkonferenciát.

A megkeresett bíróság az ilyen igényeket teljesíti, kivéve ha ez nem egyeztethető össze a megkeresett bíróság tagállamának jogával, illetve ha az jelentős gyakorlati akadályba ütközik.

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

15 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság rendelkezésére bocsátott iratanyagból az következik, hogy az alapeljárás előzményei és az alapügy feleit érintő különböző eljárások a következőképpen foglalhatók össze.

Az alapeljárás előzményei

16 J. A. Aguirre Zarraga spanyol állampolgár és S. Pelz német állampolgár 1998. szeptember 25-én kötöttek házasságot Erandióban (Spanyolország). A házasságból 2000. január 31-én született meg leányuk, Andrea. A család szokásos tartózkodási helye Sondikában volt (Spanyolország).

17 Mivel az S. Pelz és J. A. Aguirre Zarraga közötti kapcsolat a 2007-es év vége felé megromlott, különváltak, és ezt követően a spanyol bíróságoknál mindketten kérelmezték a házasság felbontását.

A spanyol bíróságok előtti eljárás

18 Mind S. Pelz, mind J. A. Aguirre Zarraga kérelmezte a közös gyermek feletti kizárólagos felügyelet jogát. A Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao (a bilbaói 5. sz. helyi és vizsgálóbíró) a 2008. május 12-i határozatában a felügyeleti jogot ideiglenesen J. A. Aguirre Zarragára ruházta, és Simone Pelz láthatási jogot kapott. E határozat eredményeképpen Andrea az apa háztartásába került.

19 Az említett határozat különösen az Equipo Psicosocial Judicial (igazságügyi pszichoszociális szolgálat) által az eljáró bíróság kérésére kiállított szakvéleményben foglalt ajánlásokon alapult. E szakvélemény szerint a felügyeletet az apára kell ruházni, mivel ő jobban tudja biztosítani a gyermek családi, iskolai és szociális környezetének fenntartását. Mivel S. Pelz többször is úgy nyilatkozott, hogy új partnerével és lányával Németországba kíván költözni, az említett bíróság úgy vélte, hogy a felügyeletnek az anyára ruházása ellentétes lenne az említett szakvélemény következtetéseivel és a bonum filiivel.

20 S. Pelz 2008 júniusában elköltözött, és Németországban telepedett le, ahol azóta él új partnerével. 2008 augusztusában Andrea az anyjánál töltött nyári szünidő végét követően anyjával Németországban maradt. Ettől az időponttól kezdődően nem tért vissza apjához Spanyolországba.

21 A Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao - megállapítva, hogy Andrea az említett bíróság 2008. május 12-i határozatának megsértésével 2008. augusztus 15. óta az anyjával él Németországban - a J. A. Aguirre Zarraga kérelmére hozott, ideiglenes intézkedést elrendelő új, 2008. október 15-i határozatában többek közt megtiltotta Andreának, hogy anyja, annak bármely családtagja, vagy S. Pelz-cel rokonságban álló bármely személy kíséretében elhagyja Spanyolország területét. E határozat továbbá a végleges ítélet kihirdetéséig felfüggesztette az anyának korábban megadott láthatási jogot.

22 2009 júliusában az Andrea feletti felügyeleti jogra vonatkozó eljárás ugyanezen bíróság előtt folytatódott. E bíróság úgy vélte, hogy új szakvélemény beszerzése, valamint Andrea személyes meghallgatása szükséges, és mindkét Bilbaóban tervezett eseményre határnapot tűzött. A határnapokon azonban sem Andrea, sem az anyja nem jelentek meg. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a spanyol bíróság nem adott helyt S. Pelz arra irányuló kérelmének, hogy ő és a lánya engedélyt kapjanak arra, hogy a szakértői véleményezés és Andrea meghallgatása után szabadon elhagyhassák Spanyolország területét. Az említett bíróság S. Pelz arra irányuló, kifejezett kérésének sem adott helyt, hogy Andrea meghallgatására videokonferencia útján kerüljön sor.

23 A Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao a 2009. december 16-i ítéletében az Andrea feletti kizárólagos felügyeleti jogot az apára ruházta. S. Pelz ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtott be az Audiencia Provincial de Bizkayához (bizkayai tartományi bíróság), és többek közt Andrea meghallgatását kérelmezte.

24 Az utóbbi bíróság a 2010. április 21-i ítéletében e kérelmet elutasította azzal az indokkal, hogy a spanyol eljárási szabályok értelmében a fellebbviteli eljárásban bizonyításfelvétel csak a törvényben kifejezetten meghatározott esetekben lehetséges. A tárgyaláson való megjelenésnek az első fokú eljárásban a tárgyalásra szabályszerűen idézett fél által történő önkéntes elmulasztása azonban nem tartozik ezen esetek közé. Az eljárás az ezt meghaladó részben továbbra is folyamatban van az említett bíróság előtt.

A német bíróságok előtti eljárások

25 Németországban két eljárás lefolytatására került sor.

26 Az első a J. A. Aguirre Zarraga által az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján előterjesztett kérelmet érintette, amely lánya Spanyolországba való visszavitelének az elérésére irányult. A kérelmet először helybenhagyta az Amtsgericht Celle (cellei helyi bíróság) a 2009. január 30-i határozatában.

27 S. Pelz e határozat ellen fellebbezéssel élt. Az Oberlandesgericht Celle (cellei regionális legfelsőbb bíróság) a fellebbezésnek helyt adott, és az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikkének második bekezdése alapján elutasította J. A. Aguirre Zarraga kérelmét.

28 Az Oberlandesgericht Celle többek között megállapította, hogy Andrea meghallgatása, amelyet e bíróság végrehajtott, azt mutatta, hogy Andrea kitartóan ellenezte az apa által követelt visszavitelt, és kifejezetten megtagadta a Spanyolországba történő visszatérést. Az e bíróság által kijelölt szakértő e meghallgatást követően arra a megállapításra jutott, hogy Andrea korára és érettségének fokára tekintettel véleményét figyelembe kell venni.

29 A német bíróságok előtti második eljárás a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao által a 2201/2003 rendelet 42. cikke alapján 2010. február 5-én kiállított igazolás alapján indult, amelyet e bíróság az általa 2009. december 16-án kihirdetett, házasság felbontását kimondó ítélet alapján állított ki, mely ítéletben e bíróság az Andrea feletti felügyelet jogáról is határozott.

30 A Bundesamt für Justiz (szövetségi igazságügyi hivatal) 2010. március 26-i levelében a Németországi Szövetségi Köztársaság illetékes bíróságának, azaz, az Amtsgericht Cellének megküldte az említett ítéletet és igazolást. Az említett hivatal felhívta e bíróság figyelmét arra, hogy a nemzetközi családjog területére tartozó egyes jogintézmények végrehajtásáról szóló törvény (Gesetz zur Aus- und Durchführung bestimmter Rechtsinstrumente auf dem Gebiet des internationalen Familienrechts) 44. cikkének (3) bekezdése értelmében a spanyol bíróságnak a gyermek visszavitelét elrendelő határozata végrehajtandó.

31 S. Pelz az említett, igazolt határozat kényszer útján történő végrehajtását ellenezte, és a határozat elismerésének megtagadását kérte.

32 Az Amtsgericht Celle a 2010. április 28-i határozatában megállapította, hogy a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao ítélete nem ismerhető el és nem hajtható végre, mivel az utóbbi bíróság nem hallgatta meg Andreát a határozathozatal előtt.

33 J. A. Aguirre Zarraga 2010. június 18-án jogorvoslati kérelmet nyújtott be e határozat ellen az Oberlandesgericht Celléhez, és kérte annak hatályon kívül helyezését, valamint azt, hogy a bíróság utasítsa el S. Pelz kérelmeit, és hivatalból rendelje el a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao 2009. december 16-i ítéletének a végrehajtását abban a részében, amelyben az elrendeli Andreának az apához való visszavitelét.

34 Bár az Oberlandesgericht Celle elismeri, hogy a 2201/2003 rendelet 42. cikkének megfelelően kiállított igazolás végrehajtásának helye szerinti tagállam bírósága főszabály szerint az említett rendelet 21. cikke értelmében nem rendelkezik saját felülvizsgálati jogkörrel, úgy véli, hogy ez nem áll fenn különösen súlyos alapjogi jogsértések esetén.

35 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja egyrészt, hogy a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao nem hallgatta meg Andrea aktuális véleményét, és azt így nem vehette figyelembe a 2009. december 16-i, többek közt e gyermek feletti felügyelet jogáról szóló ítéletének meghozatalakor. Másrészt a spanyol bíróság által a gyermek meghallgatása érdekében tett fáradozások a gyermek véleménye figyelembevételének az Alapjogi Charta 24. cikkének (1) bekezdése által tulajdonított jelentőségre tekintettel elégtelenek voltak.

36 Ezenfelül az Oberlandesgericht Cellében kérdések merültek fel azt illetően, hogy abban az esetben, ha ilyen alapjogi jogsértés ellenére a végrehajtás szerinti tagállam bírósága semmilyen felülvizsgálati jogkörrel nem rendelkezik, e tagállamot kötheti-e egy tartalmi szempontból nyilvánvalóan hibás - a 2201/2003 rendelet 42. cikke szerinti - igazolás. A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint ugyanis a Juzgado de Primera Instancia e Instrucción n° 5 de Bilbao által 2010. február 5-én kiállított igazolás egy nyilvánvalóan helytelen kijelentést tartalmaz, mivel azt állítja, hogy az említett spanyol bíróság Andreát meghallgatta, noha erre nem került sor.

37 E körülmények között az Oberlandesgericht Celle úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [2201/2003] rendelet 42. cikkét az Alapjogi Chartával összhangban értelmezve kivételesen rendelkezik-e a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága saját felülvizsgálati jogkörrel az eredeti eljárás helye szerinti tagállam végrehajtandó határozatában tetten érhető súlyos alapjogi jogsértések esetén?

2) Az iratok alapján az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága által nyilvánvalóan helytelenül kibocsátott - a [2201/2003] rendelet 42. cikke szerinti - igazolás ellenére köteles-e a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága a végrehajtására?"

A sürgősségi eljárásról

38 A Bíróság elnöke a 2010. október 19-i feljegyzésben a Bíróság eljárási szabályzata 104b. pontja 1. §-ának harmadik bekezdése alapján felkérte az első tanácsot, hogy vizsgálja meg a jelen előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálásának szükségességét.

39 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az ítélkezési gyakorlatból következően a Bíróság a gyermekek elvitelét érintő helyzetekben különösen akkor állapítja meg a sürgős eljárás szükségességét, ha a gyermeknek az azon szülőtől való elválása, akire a felügyeletet előzetesen - akár csak ideiglenes is - ruházták, amint az az alapügyben is történt, azzal a kockázattal jár, hogy a gyermek és e szülő kapcsolata megromlik, vagy az elválás károsítja e kapcsolatot, és pszichológiai kárt okoz (lásd ebben az értelemben a C-195/08. PPU. sz. Rinau-ügyben 2008. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-5271. o.] 44. pontját; a C-403/09. PPU. sz. Detiček-ügyben 2009. december 23-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 30. pontját; a C-211/10. PPU. sz. Povse-ügyben 2010. július 1-jén hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 35. pontját, valamint a C-400/10. PPU. sz. McB.-ügyben 2010. október 5-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 28. pontját).

40 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy Andrea az apjától több mint két éve távol van, és a távolság, valamint az alapügy felei közötti feszült viszony miatt komoly és konkrét veszély áll fenn arra vonatkozóan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás során Andrea és az apja között semmilyen kapcsolat nem lesz. E körülmények között a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a rendes eljárás keretében történő elbírálása komoly, sőt, visszafordíthatatlan kárt okozhat a J. A. Aguirre Zarraga és a lánya közötti kapcsolat tekintetében, és tovább nehezítheti Andreának a családi és szociális környezetbe való beilleszkedését a Spanyolországba való esetleges visszatérés esetén.

41 E körülmények között az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően az első tanács 2010. október 28-án úgy határozott, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet sürgősségi eljárásban kell elbírálni.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

42 A kérdést előterjesztő bíróság a kérdéseivel, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, lényegében arra vár választ, hogy az olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyet jellemzik, a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bírósága a gyermek visszavitelét elrendelő határozatnak, amely az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága által a 2201/2003 rendelet 42. cikke alapján kiállított igazolás tárgyát képezte, kivételesen megtagadhatja-e a végrehajtását amiatt, hogy az utóbbi bíróság az említett igazolásban tanúsította, hogy teljesítette azon kötelezettségét, hogy meghallgassa a gyermeket, mielőtt a házassági bontóper keretében, az említett gyermek feletti felügyelet jogának odaítélése tárgyában határozatot hozna, noha e meghallgatásra - az említett, az Alapjogi Charta 24. cikkével összhangban értelmezett 42. cikk megsértésével - nem került sor.

43 E kérdések megválaszolásához először is meg kell állapítani, hogy az olyan kontextusban, mint amely az alapügyet jellemzi, a 2201/2003 rendelet 2. cikkének 11. pontja értelmében gyermek jogellenes visszatartása áll fenn.

44 Amint azonban a főtanácsnok az állásfoglalásának 120. és 121. pontjában megállapította, e rendelet kiindulópontja az, hogy a gyermek más tagállamban hozott bírósági határozatot sértő jogellenes elvitele vagy visszatartása súlyosan sérti a gyermek érdekeit, ezért intézkedéseket ír elő annak érdekében, hogy a gyermeket a legrövidebb időn belül vissza lehessen vinni szokásos tartózkodási helyére. E tekintetben az említett rendelet létrehozott egy olyan rendszert, amelyben a gyermek szokásos tartózkodási helye és jogellenes tartózkodási helye szerinti bíróság közötti véleménykülönbség esetén az előbbi rendelkezik kizárólagos joghatósággal a gyermek visszavitelének kérdésében.

45 A gyorsaság követelménye, amely ilyen rendszer alapjául szolgál, ilyen körülmények között megköveteli, hogy a gyermek visszavitele iránti kérelmet elbíráló nemzeti bíróságok gyorsan hozzanak határozatot. A 2201/2003 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése egyébként e célból írja elő az említett bíróságok számára, hogy a nemzeti jogukban rendelkezésre álló leggyorsabb eljárásokat vegyék igénybe, és amennyiben rendkívüli körülmények nem gátolják azt, a kérelem benyújtását követően legkésőbb hat héten belül hozzanak határozatot.

46 Hozzá kell fűzni, hogy e cél elérése érdekében a 2201/2003 rendelettel létrehozott rendszer az e rendelet rendelkezései értelmében az érdemi döntés meghozatalára joghatósággal rendelkező bíróság részére biztosított központi szerepen alapul, és a rendelet (21) preambulumbekezdésétől eltérően, amelynek értelmében a tagállamokban meghozott határozatok elismerését és végrehajtását a kölcsönös bizalom elvére kell alapozni, és az elismerés megtagadásának jogalapját a szükséges minimális szinten kell tartani, az említett rendelet (17) preambulumbekezdése szerint a gyermek visszavitelének jogellenes megtagadása esetén a gyermek visszavitelét elrendelő határozat végrehajtását az említett határozat azon tagállamban történő elismeréséhez és végrehajtásához szükséges külön eljárások nélkül kell elvégezni, ahol a gyermek tartózkodik.

47 A 2201/2003 rendelet tehát abból a célból, hogy különösen a gyermek visszavitelét elrendelő, az alapügyet jellemzőhöz hasonló, a 2201/2003 rendelet 11. cikkének (8) bekezdésében említett körülmények között hozott határozatok gyors végrehajtását biztosítsa, a 40-45. cikkében olyan különleges rendszert ír elő, amely lehetővé teszi, hogy e határozatok végrehajthatóak legyenek abban a tagállamban, ahol joghatást kell kiváltaniuk.

48 A 2201/2003 rendelet 42. cikkének (1) bekezdéséből és 43. cikkének (2) bekezdéséből a rendelet (17) és (24) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve az következik, hogy az említett rendelet értelmében illetékes bíróság által hozott, gyermek visszavitelét elrendelő határozatot abban az esetben, ha jogerős és az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban az említett 42. cikk (1) bekezdésében említett igazolás kiállítását eredményezte, a másik tagállamban elismerik, és az automatikusan végrehajtható, anélkül hogy a határozat elismerése megtagadható lenne (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Rinau-ügyben hozott ítélet 84. pontját, és a fent hivatkozott Povse-ügyben hozott ítélet 70. pontját).

49 Következésképpen a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága csak az ily módon igazolt határozat végrehajthatóságát állapíthatja meg.

50 Ezenfelül az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága által kiállított igazolás csak az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogának szabályai szerint helyesbíthető, és az igazolás hitelességével kapcsolatos kételyekre csak az eredeti eljárás szerinti tagállam jogának szabályai szerint lehet hivatkozni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Povse-ügyben hozott ítélet 73. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Egyébként az érintett határozatok végrehajtása gyorsaságának a biztosítása és annak elkerülése érdekében, hogy a 2201/2003 rendelet rendelkezéseinek hatékonyságát az eljárás visszaélésszerű alkalmazása meghiúsítsa, az e rendelet 42. cikke alapján kiállított igazolással szembeni - a rendelet 43. cikke (1) bekezdésének értelmében vett helyesbítéstől különböző - valamennyi jogorvoslat kizárt, még az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban is (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Rinau-ügyben hozott ítélet 85. pontját).

51 Ezenfelül az állandó ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállami bíróságok és a végrehajtás helye szerinti tagállami bíróságok joghatóságának a 2201/2003 rendelet által létrehozott egyértelmű, és a gyermek gyors visszavitelét célzó szétválasztása keretében a magát a visszavitelt elrendelő határozat jogszerűségét érintő kérdéseket - különösen azt a kérdést, hogy teljesülnek-e az ahhoz szükséges feltételek, hogy a joghatósággal rendelkező bíróság meghozhassa ezt a határozatot - az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága előtt kell felvetni, e tagállam jogrendje szabályainak megfelelően (a fent hivatkozott Povse-ügyben hozott ítélet 74. pontja).

52 Ezen elvek alapján kell értelmezni a 2201/2003 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének első albekezdését, amelynek értelmében az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága az említett cikk (1) bekezdésében említett igazolást csak akkor bocsátja ki, ha a gyermek lehetőséget kapott a meghallgatásra, kivéve ha a meghallgatást nem tartották célszerűnek a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt (a) pont), ha a felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra (b) pont), és ha az említett bíróság a határozat meghozatalakor figyelembe vette az 1980. évi Hágai Egyezmény 13. cikke alapján kibocsátott végzés indokait és annak bizonyítékait (c) pont).

53 Először is meg kell állapítani, hogy az említett rendelet 42. cikke (2) bekezdésének első albekezdése kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága tájékoztatást kaphasson annak a határozatnak az előírt minimális tartalmáról, amelynek alapján az említett 42. cikk (1) bekezdésében előírt igazolást kiállítják.

54 Ezenfelül a jelen ítélet 48., 50. és 51. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel meg kell állapítani, hogy az említett 42. cikk (2) bekezdésének első albekezdése semmilyen módon nem hatalmazza fel a végrehajtás helye szerinti tagállam bíróságát arra, hogy az említett igazolásban foglalt, az igazolás kiállítására vonatkozó feltételek tekintetében felülvizsgálatot gyakoroljon.

55 Az ilyen felhatalmazás veszélyeztethetné a 2201/2003 rendeletben bevezetett, a jelen ítélet 44-51. pontjában leírt rendszer hatékony érvényesülését.

56 Következésképpen, ha valamely tagállam bírósága az említett 42. cikkben említett igazolást állít ki, a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága köteles az ily módon igazolt határozat végrehajtására, és nem tagadhatja meg sem annak elismerését, valamint nem vitathatja végrehajthatóságát.

57 Ezt az értelmezést megerősíti az is, hogy a 2201/2003 rendelet 23. és 31. cikkében említett, a szülői felelősségre vonatkozó határozat végrehajthatósága elismerésének vagy végrehajthatóvá nyilvánításának a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága által történő megtagadása alapjául szolgáló indokok - és ezek között az említett tagállam közrendjének nyilvánvaló megsértése, valamint a tagállam alapvető, a gyermek meghallgatásának lehetővé tételét előíró eljárásjogi szabályainak a megsértése - az említett rendelet III. fejezetének 4. szakaszában előírt eljárások keretében nem kerültek említésre az említett tagállam bírósága által történő megtagadás igazolására alkalmas indokokként (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Rinau-ügyben hozott ítélet 91., 97. és 99. pontját).

58 A kérdést előterjesztő bíróság azonban az első kérdésével azt kívánja megtudni, hogy az említett értelmezés kötelező-e abban az esetben is, ha az eredeti eljárás helye szerinti tagállam határozatához, amelyet végre kell hajtani azon igazolás alapján, amellyel a határozatot ellátták, alapvető jogok súlyos megsértése kapcsolódik.

59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállami bíróságok és a végrehajtás helye szerinti tagállami bíróságok joghatóságának a 2201/2003 rendelet III. fejezete 4. szakaszának a rendelkezései általi, egyértelmű szétválasztása (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Povse-ügyben hozott ítélet 73. pontját) azon az előfeltevésen alapszik, hogy az említett bíróságok a saját joghatóságuk körében az Alapjogi Chartának megfelelően teljesítik az e rendelet által előírt kötelezettségeiket.

60 Mivel tehát a 2201/2003 rendelet nem lehet ellentétes az Alapjogi Chartával, az említett rendelet 42. cikkének rendelkezéseit, amelyek a gyermek meghallgatáshoz való jogát érvényesítik, az említett Charta 24. cikke alapján kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott McB.-ügyben hozott ítélet 60. pontját).

61 Mindent egybevetve, a 2201/2003 rendelet (19) preambulumbekezdése szerint a gyermek meghallgatása fontos szerepet játszik e rendelet alkalmazásában, és e rendelet (33) preambulumbekezdése általánosabban hangsúlyozza, hogy az említett rendelet elismeri az alapvető jogokat, és betartja az Alapjogi Charta elveit arra való törekvésével, hogy biztosítsa a gyermek alapvető jogainak tiszteletben tartását, ahogyan azt az Alapjogi Charta 24. cikke előírja.

62 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy e Charta 24. cikkéből, valamint a 2201/2003 rendelet 42. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjából az következik, hogy azok nem magára a gyermek meghallgatására vonatkoznak, hanem a gyermek meghallgatásának a lehetőségére.

63 Egyrészt ugyanis az említett 24. cikk az (1) bekezdésében megköveteli, hogy a gyermekek véleményüket szabadon kifejezhessék, és hogy az őket érintő ügyekben véleményüket - csupán az "életkoruknak és érettségüknek megfelelően" - figyelembe vegyék, és e cikk a (2) bekezdésében előírja, hogy a gyermekekkel kapcsolatos tevékenységekben a gyermek mindenek fölött álló érdekét figyelembe kell venni, ez az érdek tehát ezért igazolhatja a gyermek meghallgatásának mellőzését. Másrészt az említett 42. cikk (2) bekezdése első albekezdésének a) pontja előírja, hogy a gyermeknek lehetőséget kell biztosítani a meghallgatásra, "kivéve ha a meghallgatást nem tartották célszerűnek a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt".

64 Ebből következően a gyermek visszaviteléről határozó bíróságnak kell mérlegelnie az ilyen meghallgatás lehetőségét, amennyiben azok a konfliktusok, amelyek a gyermek felügyeletének az egyik szülőre való ruházására vonatkozó döntést szükségessé teszik, és az ahhoz kapcsolódó feszültségek olyan helyzeteknek minősülnek, amelyekben a gyermek meghallgatása - különösen, mivel az megkívánja a gyermeknek a bíróság előtti személyes jelenlétét - helytelennek, vagy akár adott esetben károsnak tűnhet az e feszültségeknek gyakran kitett, és azok káros hatásaitól szenvedő gyermek pszichikai egészségére. A meghallgatás tehát - bár arra a gyermeknek továbbra is joga van - nem jelenthet abszolút kötelezettséget, hanem azt minden egyes esetben a gyermek mindenekfelett álló érdekéhez kapcsolódó követelmények alapján kell mérlegelni, az Alapjogi Charta 24. cikkének (2) bekezdésével összhangban.

65 Következésképpen a gyermeknek a meghallgatáshoz való, az Alapjogi Charta 24. cikkében és a 2201/2003 rendelet 42. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában előírt joga nem követeli meg, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága előtt mindenképpen meghallgatásra kerüljön sor, hanem azt írja elő, hogy e gyermek számára álljon rendelkezésre valamennyi olyan eljárás és jogi feltétel, amely lehetővé teszi számára, hogy véleményét szabadon kifejezhesse, és hogy azt a bíróság figyelembe vegye.

66 Másképpen fogalmazva, bár igaz, hogy az Alapjogi Charta 24. cikke és a 2201/2003 rendelet 42. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontja nem írja elő az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága számára, hogy a gyermeket minden esetben meghallgatás keretében meghallgassa, és így e bíróság bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, továbbra is fennáll, hogy ha a bíróság a gyermek meghallgatása mellett dönt, e rendelkezések megkövetelik, hogy e bíróság a gyermek mindenekfelett álló érdeke alapján és az adott egyedi ügy körülményeit figyelembe véve a meghallgatás céljából - a gyermek számára valós és tényleges lehetőséget biztosítva a véleménynyilvánításra - minden szükséges intézkedést meghozzon annak érdekében, hogy az említett rendelkezések hatékony érvényesülése ne sérüljön.

67 Ugyanezen célból az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságának a lehető legnagyobb mértékben és a gyermek mindenekfelett álló érdekét folyamatosan szem előtt tartva igénybe kell vennie minden olyan eszközt, amellyel a nemzeti joga alapján rendelkezik, illetve a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés megfelelő eszközeit, adott esetben ideértve az 1206/2001 rendeletben előírtakat.

68 Következésképpen az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága a 2201/2003 rendelet 42. cikkében foglalt követelményeknek megfelelő igazolást csak annak ellenőrzését követően bocsáthat ki, hogy a gyermek mindenekfelett álló érdeke alapján és az adott ügy valamennyi körülményére tekintettel az a határozat, amelyre ez az igazolás vonatkozni fog, a gyermek szabad véleménynyilvánításhoz való jogának a tiszteletben tartása mellett került elfogadásra, valamint - a nemzeti eljárásjogi eszközökre és a nemzetközi igazságügyi együttműködés eszközeire tekintettel - valós és tényleges lehetőséget kapott a véleménynyilvánításra.

69 Amint azonban a jelen ítélet 51. pontjában már kifejtésre került, kizárólag az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága vizsgálhatja az említett határozatnak a jogszerűségét, különösen az Alapjogi Charta 24. cikkében és a 2201/2003 rendelet 42. cikkében foglalt követelmények tekintetében.

70 Amint ugyanis a jelen ítélet 46. pontja is hangsúlyozta, az említett rendelet által a valamely tagállamban hozott határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozóan létrehozott rendszer a tagállamok közötti kölcsönös, aziránt fennálló bizalom elvén alapul, hogy a nemzeti jogrendjeik képesek az uniós szinten és különösen az Alapjogi Chartában elismert alapjogok tekintetében egyenértékű és tényleges védelmet nyújtani.

71 E tekintetben - amint azt a főtanácsnok az állásfoglalásának a 135. pontjában megállapította - az érdekelt feleknek tehát az eredeti eljárás helye szerinti tagállam jogrendjében kell igénybe venniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik a 2201/2003 rendelet 42. cikke alapján igazolt határozat jogszerűségének a vitatását.

72 Az alapügy tekintetében meg kell állapítani egyrészt, hogy a Bíróság előtti iratanyagból az következik, hogy az Audiencia Provincial de Bizkaya előtt még folyamatban van egy fellebbezési eljárás. Másrészt a spanyol kormány a tárgyalás során kijelentette, hogy az utóbbi bíróság határozata belső jogorvoslati kérelemmel - legalábbis "recurso de amparo"-val megtámadható az alkotmánybíróság előtt, és e kérelem keretében különösen hivatkozni lehet az alapjogok - és ezek között a gyermek meghallgatáshoz való joga - megsértésére.

73 Következésképpen az eredeti eljárás helye szerinti tagállam e bíróságainak kell ellenőrizniük, hogy a 2201/2003 rendelet 42. cikke szerint kiállított igazolás által érintett határozathoz kapcsolódik-e a gyermek meghallgatáshoz való jogának a megsértése.

74 A fentiekből következően az olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyet jellemzik, a 2201/2003 rendelet 42. cikke (2) bekezdése első albekezdése a) pontjának az igazolt határozatot meghozó, az eredeti eljárás helye szerinti tagállambeli bíróság által történő esetleges megsértésének a kérdése e tagállam bíróságainak a kizárólagos joghatóságába tartozik, és a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bírósága az eredeti eljárás helye szerinti tagállam említett bírósága által kiállított igazolásra tekintettel nem tagadhatja meg az említett határozat elismerését és végrehajtását.

75 A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyet jellemzik, a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bírósága a jogellenesen visszatartott gyermek visszavitelét elrendelő, igazolt határozat végrehajtását nem tagadhatja meg amiatt, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága, amely e határozatot hozta, megsértette a 2201/2003 rendeletnek az Alapjogi Charta 24. cikkével összhangban értelmezett 42. cikkét, mivel e jogsértés fennállásának értékelése az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságainak kizárólagos joghatóságába tartozik.

A költségekről

76 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyet jellemzik, a végrehajtás helye szerinti tagállam illetékes bírósága a jogellenesen visszatartott gyermek visszavitelét elrendelő, igazolt határozat végrehajtását nem tagadhatja meg amiatt, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága, amely e határozatot hozta, megsértette a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendeletnek az Európai Unió Alapjogi Chartájának a 24. cikkével összhangban értelmezett 42. cikkét, mivel e jogsértés fennállásának értékelése az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságainak kizárólagos joghatóságába tartozik.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.