AVI 2014.4.33 A megfizetésre kötelezett bt. tag az őt megillető jogorvoslati eljárás keretében nem vitathatja az adózó bt. terhére jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét [2003. évi XCII. tv. 6. § (2) bek., 35. § (2) bek.]

A felperes a J. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (a továbbiakban: bt.) beltagja volt 2002. július 16. és 2004. január 26. között. A Cégbíróság a bt. felszámolását a 2006. február 15-én jogerőre emelkedett végzésével elrendelte, majd a cégnyilvántartásból törölte a céget 2007. április 10. napjától kezdődő hatállyal.

Az adóhatóság a bt.-nél a felszámolás elrendelése előtt megkezdett, 2003., 2004. évekre és általános forgalmi adó (áfa) adónemre vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot tartott, amelynek eredményeként a 2006. március 29-én kelt és fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett határozatában áfa adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság jogcímén kötelezte a bt.-t mindösszesen 92 279 000 Ft megfizetésére.

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága Felszámolási és Fizetési Kedvezmények Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) határozatában kötelezte a felperest, illetve a bt. vele egyetemlegesen felelős másik beltagját 7 243 000 Ft adótartozás megfizetésére. Indokolása szerint a felszámolási eljárás során nem térült meg a bt. adótartozásából a felperes beltagsága alatt, 2003. évben keletkezett 3 921 000 Ft áfa hiány, 1 362 000 Ft adóbírság és 1 960 000 Ft késedelmi pótlék, amelynek a megfizetésére az adózó mögöttes felelősként köteles.

A felperes fellebbezésében nem vitatta, hogy a tagsági jogviszonyának fennállása alatt keletkezett azon tartozásokért, amelyet a bt. vagyona nem fedez, felelősséggel tartozik, továbbá azt sem, hogy a mögöttes felelősségének érvényesítésére az adóhatóság határozat formájában jogosult. Álláspontja szerint azonban nem elégséges önmagában a határozathozatal, hanem az egész adóigazgatási eljárást vele szemben újra le kellett volna folytatni. Sérelmezte továbbá azt, hogy az elsőfokú adóhatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §-ának (1) bekezdés e) pontjába foglalt indokolási kötelezettségének nem tett eleget, mert a határozatából nem derül ki, hogy miből ered az adótartozás, és azt mi támasztja alá.

Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 6. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben, 7. §-ának (2) bekezdésében, 12. §-ának (1) bekezdésében, 14. §-ának (4) bekezdésében, 35. §-ának (2) bekezdés f) pontjában, 136. §-ának (1) bekezdésében, 138. §-ának (1) bekezdésében, az adótartozás keletkezésekor hatályban volt gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 54. §-ának (1) bekezdésében, 55. §-ának (2) bekezdésében, 90. §-ának (1) bekezdésében, 101. §-ának (1) és (3) bekezdéseiben, a felszámolási eljárás befejezésekor hatályos gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) 68. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben, 97. §-ának (1) bekezdésében, 108. §-ának (1) és (3) bekezdéseiben, a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 34. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 578/H. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Indokolása szerint a bt. adótartozását megállapító határozat megbízólevéllel elrendelt ellenőrzés megállapításain alapult, a tartozást megalapozó eljárás újbóli, a felperes bevonásával történő, illetve vele szembeni lefolytatására nincs jogszabályi lehetőség.

A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A fellebbezésében előadott indokait ismételve hivatkozott arra, hogy a mögöttesen felelős személy kötelezése csak e személlyel szemben újra lefolytatott adóigazgatási eljárásban hozott határozat formájában történhet, a 2/2004. Polgári Jogegységi Határozat (a továbbiakban: PJE) általa helyesnek tartott értelmezése is ezt támasztja alá. Csak a vonatkozásában meghozott határozatból értesült a bt. több évvel korábbi adótartozásáról, a bt.-t kötelező elsőfokú határozat elleni fellebbezés határideje alatt az alperes tájékoztatásának hiányában (hol, milyen módon lehetséges) nem tudta iratbetekintési jogát gyakorolni, de a felszámolási eljárás során sem állt módjában az iratokat megismerni.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság határozatai - a kereseti kérelem keretei között - jogszerűek.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Art. 100. §-ának (3) bekezdésében, 136. §-ának (1) bekezdésében, a PJE-ben foglaltakat. Álláspontja szerint nincsen olyan Art. rendelkezés, amely a 100. § (3) bekezdésében és a 136. § (1) bekezdésében biztosított, az adózót megillető jogokat az adó megfizetésére kötelezett vonatkozásában korlátozná. A jogerős ítélet azért nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ában foglaltaknak, mert a tényállási elemei bizonyítatlanok. Meggyőződése, hogy ha a bt. ellenőrzése során felhívták volna, igazolni tudta volna a 2003. évi - adóhatósági megállapítással érintett - ügyleteket.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.