32000R2870[1]

A Bizottság 2870/2000/EK rendelete (2000. december 19.) a szeszesitalok elemzésére vonatkozó közösségi referenciamódszerek megállapításáról

A BIZOTTSÁG 2870/2000/EK RENDELETE

(2000. december 19.)

a szeszesitalok elemzésére vonatkozó közösségi referenciamódszerek megállapításáról

1. cikk

A szeszesitalok az 1576/89/EGK rendeletnek és az 1014/90/EGK rendeletnek megfelelő elemzéséhez használható közösségi referenciamódszerek:

- bármilyen hivatalos ellenőrzés, vagy

- vita esetén,

ezen rendelet mellékletében meghatározott módszerek.

1a. cikk

Ha azonban az alkoholminta nem tiszta, vagy lebegő részecskék láthatók benne, a mintát le kell párolni.

2. cikk

Az 1. cikk első francia bekezdésétől eltérően, a laboratórium vezetőjének felelősségére más elemzési módszerek is megengedettek, feltéve, hogy e módszerek pontossága és precizitása (megismételhetősége és megbízhatósága) legalább azonos a mellékletben megadott elemzési referenciamódszerekével.

3. cikk

Ha egy adott szeszesitalban található anyagok kimutatására és mérésére nem állapítottak meg közösségi elemzési referenciamódszert, akkor a következő módszereket kell használni:

a) nemzetközileg elismert eljárásokkal hitelesített elemzési módszerek, amelyek megfelelnek különösen a 85/591/EGK irányelv mellékletében leírt kritériumoknak;

b) a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) ajánlott szabványainak megfelelő elemzési módszerek;

c) a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) közgyűlése által elfogadott és közzétett elemzési módszerek;

d) az a), b) vagy c) pontban felsorolt módszerek hiányában a pontosság, megismételhetőség és megbízhatóság miatt az alábbiak: - az érintett tagállam által elismert elemzési módszer, - szükség esetén bármilyen egyéb megfelelő elemzési módszer.

4. cikk

E rendelet alkalmazásában:

a) "ismételhetőségi határ": az az érték, amely kisebb vagy egyenlő, mint az ismételhetőség feltételei (azonos vizsgáló, azonos eszközök, azonos laboratórium és rövid időkülönbség) mellett végzett két vizsgálat eredménye közötti abszolút különbség 95 %-os valószínűségi szint mellett várható értéke (ISO 3534-1);

b) "reprodukálhatósági határ": az az érték, amely kisebb vagy egyenlő, mint a reprodukálhatóság feltételei (különböző vizsgálók, különböző eszközök, különböző laboratóriumok) mellett végzett két vizsgálat eredménye közötti abszolút különbség 95 %-os valószínűségi szint mellett várható értéke (ISO 3534-1);

c) "pontosság": a vizsgálati eredmény és az elfogadott referenciaérték egyezőségének közelsége (ISO 3534-1).

5. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2001. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

MELLÉKLET

I. AZ SZESZESITALOK TÉRFOGATSZÁZALÉKBAN KIFEJEZETT ALKOHOLTARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

Bevezetés

A referencia-módszerhez két függelék tartozik.

I. függelék

:

Desztillátumkészítés

II. függelék

:

A desztillátum sűrűségének mérése

1. Alkalmazhatóság

A módszer szeszesitalok térfogatszázalékban kifejezett valódi alkoholtartalmának meghatározására alkalmas.

2. Rendelkező hivatkozások

ISO 3696:1987: Víz: analitikai laboratóriumi használatra. Követelmények és vizsgálati módszerek

3. Szakkifejezések és meghatározások

3.1. Referencia-hőmérséklet:

Szeszesitalok térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalma, sűrűsége és fajlagos sűrűsége meghatározásának referenciahőmérséklete 20 °C.

1. megjegyzés:

a "t °C-on" kifejezést akkor használjuk, amikor a meghatározás (sűrűség vagy térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalom), hőmérséklete eltér a 20 °C-os referencia hőmérséklettől.

3.2. Sűrűség:

A sűrűség a szeszesitalok vákuumban mért térfogategységére eső tömege, 20 °C-on. Értékét kg/m3-ben fejezik ki, és jele: ρ20 °C vagy ρ20.

3.3. Fajlagos sűrűség:

A fajlagos sűrűség a szeszesitalok 20 °C-on mért sűrűségének és a víz ugyanazon a hőmérsékleten mért sűrűségének hányadosa. Jele d20 °C/20°C vagy d20/20 vagy egyszerűen d, ha nem értelemzavaró. A mért értéket a vizsgálati tanúsítványon kizárólag a fent meghatározott jelekkel kell megadni.

2. megjegyzés:

a fajlagos sűrűség kiszámítható 20 °C-on mért ρ20 sűrűségből:

ρ20 = 998,203 kg/m3 d20/20 vagy d20/20 = ρ20/998,203

ahol a víz sűrűsége 20 °C-on: 998,203.

3.4. Térfogatszázalékban kifejezett valódi alkoholtartalom:

A szeszesitalok térfogatszázalékban kifejezett valódi alkoholtartalma egyenlő annak a 100 liter víz-alkohol elegynek a literekben mért etil-alkohol-tartalmával, amelynek sűrűsége megegyezik az alkohol vagy szeszesital párlatának a sűrűségével. A különböző víz-alkohol elegyek 20 °C-on mért sűrűsége és a megfelelő, 20 °C-ra vonatkoztatott, térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalom referenciaértékei a Nemzetközi Törvényszéki Méréstechnikai Szervezet 22. ajánlásában elfogadott nemzetközi táblázatban találhatók.

A térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalom és a víz-alkohol keverék adott hőmérsékleten való sűrűségének általános egyenlete a 2676/90/EGK bizottsági rendelet mellékletének 40. oldalán, a "Térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalom" című 3. fejezetben (HL L 272., 1990.10.3., 1. o.) vagy az OIV elemzési módszereket tartalmazó kézikönyvének (1994) 17. oldalán található.

3. megjegyzés:

A likőrök és emulziós likőrök esetén, ahol a térfogat pontos mérése nagyon nehéz, a mintának először a tömegét kell megmérni, és az alkoholtartalmat először tömegszázalékban kell kiszámítani.

Átszámítási képlet:

ahol

ASM = alkoholtartalom, % (m/m),

P20 (alkohol) = 789.24 kg/m3

4. A módszer elve

A desztillálást követően a párlat térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalmát piknométerrel, elektromos sűrűségmérővel vagy hidrosztatikai mérleggel végzett sűrűségméréssel határozzuk meg.

I. FÜGGELÉK: PÁRLAT KÉSZÍTÉSE

1. Alkalmazási terület

A módszer szeszesitalok térfogatszázalékban kifejezett valódi alkoholtartalmának meghatározásához használt párlat elkészítésére alkalmas.

2. A módszer elve

A szeszesitalokat lepárolják az etil-alkohol és más illó vegyületek, valamint a szárazanyag (nem illó összetevők) elválasztása céljából.

3. Vegyszerek és anyagok

3.1. Forrást segítő granulátum (forrkő).

3.2. Tömény habzásgátló emulzió (emulziós likőrökhöz).

4. Készülékek és eszközök

A szokásos laboratóriumi eszközök és különösen a következők:

4.1. Vízfürdő, 10-15 °C hőmérsékletre beszabályozható. Vízfürdő, 20 °C-ra beszabályozható (± 0,2 °C).

4.2. "A" osztályú mérőlombikok 100 ml és 200 ml-es, amelyeknek térfogattűrése rendre 0,1 %, illetve 0,15 %.

4.3. Desztillálókészülék: 4.3.1. Általános követelmények A desztillálókészüléknek a következő követelményeknek kell megfelelnie: - a rendszerben a szivárgások megakadályozása céljából csak a feltétlenül szükséges számú csatlakozás legyen, - a készülék része legyen egy olyan eszköz, amely megakadályozza, hogy a gőz folyadékcseppeket ragadjon magával és szabályozza az alkoholban dús gőzök desztillálási sebességét, - biztosítani kell az alkoholgőzök gyors és teljes lecsapódását, - biztosítani kell az első desztillációs frakciók gyűjtését vizes közegben. A hőforrás megfelelő hőelosztó eszközzel rendelkezzen az oldott anyagok lesülésének megakadályozása céljából. 4.3.2. A megfelelő desztillálókészülék egyik lehetséges változata az 1. ábrán látható, és a következő részekből áll: - 1 literes gömblombik, normálcsiszolattal, - legalább 20 cm magas rektifikáló oszlop (pl. Vigreux-oszlop), - könyökcsatlakozás, körülbelül 10 cm hosszú (West-típusú), egyenes hűtőszakasszal, - 40 cm hosszú függőleges spirálhűtő, - kifolyócső, amely a párlatot egy kevés vizet tartalmazó, beosztással ellátott gyűjtőlombik aljára vezeti.

Megjegyzés:

a fent leírt készülék esetében legalább 200 ml minta szükséges. Ennél kisebb mintamennyiség (100 ml) desztillálásakor kisebb, cseppfogóval vagy más, fröccsenésgátló eszközzel ellátott desztilláló lombikot kell használni.

5. A vizsgálati minták tárolása

Vizsgálatig a mintákat szobahőmérsékleten tároljuk.

6. Eljárás

Bevezető megjegyzés:

6.1.

A desztilláló készülék ellenőrzése

A használt készülék alkalmas legyen a következőkre: 200 ml 50 % (V/V) körüli ismert koncentrációjú víz-alkohol elegy desztillációja esetén az alkoholveszteség legfeljebb 0,1 % (V/V) lehet.

6.2.

50 térfogatszázaléknál kisebb alkoholtartalmú szeszesitalok

Mérjünk ki 200 ml szeszesitalt mérőlombikba.

Jegyezzük fel a folyadék hőmérsékletét vagy állítsuk be standard hőmérsékleten (20 °C).

Öntsük a mintát a desztillálókészülék gömblombikjába, és körülbelül 20-20 ml desztillált vízzel háromszor öblítsük ki mérőlombikot. Mind a három vizes öblítő oldatot töltsük a desztilláló gömblombikba.

Megjegyzés:

Ez a 60 ml-es hígítás olyan szeszesitalokhoz elegendő, amelyeknek 250 g/l-nél kevesebb a szárazanyag-tartalma. Más esetekben a szárazanyag pirolízisét nagyobb mennyiségű öblítővíz alkalmazásával akadályozhatjuk meg, így legalább 70 ml vizet kell használnunk 300 g/l, 85ml-t 400 g/l és 100 ml-t 500g/l szárazanyag tartalom (egyes gyümölcs-, illetve emulziós likőr) esetében. Eltérő mintatérfogat alkalmazásakor az öblítővíz térfogatát a fentieknek megfelelően, arányosan változtassuk.

Adjunk az oldathoz néhány forrkövet (3.1.) (és emulziós likőröknél habzásgátlót).

Öntsünk 20 ml desztillált vizet ugyanabba a 200 ml-es mérőlombikba, amelyben a párlatot gyűjtjük. Ezt a lombikot hideg vizes fürdőbe kell helyezni (4.1.) (10-15 °C-os ánizsízesítésű szeszesitaloknál).

A desztilláló lombik tartalmát időnként mozgatva desztilláljuk mindaddig, amíg a párlat szintje néhány milliméterrel a mérőlombik kalibrációs jele alatt lesz, közben ügyeljünk arra, hogy a desztilláló lombik tartalma ne süljön le, illetve ne fusson át a szedőlombikba.

Ha a párlat hőmérséklete és a folyadék kezdeti hőmérséklete közötti különbség 0,5 °C-on belül lesz, desztillált vízzel töltsük jelig a lombikot, és a tartalmát alaposan keverjük össze.

Ezt a párlatot használjuk a térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalom meghatározására (II. függelék).

6.3.

50 térfogatszázaléknál nagyobb alkoholtartalmú szeszesitalok

Mérjünk ki 100 ml szeszesitalt egy 100 ml-es mérőlombikba és ezt öntsük a desztillálókészülék gömblombikjába.

Öblítsük ki többször a mérőlombikot desztillált vízzel, és töltsük ezeket az öblítő oldatokat a desztilláló gömblombik tartalmához. Az öblítéshez használjunk annyi vizet, hogy a lombik tartalma körülbelül 230 ml legyen.

Töltsünk 20 ml desztillált vizet abba a 200 ml-es mérőlombikba, amelyben a párlatot majd gyűjtjük. Ezt a lombikot hideg vízfürdőbe kell helyezni (4.1.) (10-15 °C-ra ánizsízesítésű szeszesitaloknál).

Desztilláljuk a desztilláló lombik tartalmát időnként megmozgatva addig, amíg a párlat szintje néhány milliméterrel a 200 ml-es mérőlombik kalibrációs jele alatt lesz.

Amikor a párlat hőmérséklete és a folyadék kezdeti hőmérséklete közötti különbség 0,5 °C-on belül lesz, desztillált vízzel töltsük jelig a lombikot, és tartalmát alaposan keverjük össze.

Ezt a párlatot használjuk a térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalom meghatározásához (II. függelék).

Megjegyzés:

a szeszesital térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalma a párlat alkoholtartalmának kétszerese.

II. FÜGGELÉK: A PÁRLAT SŰRŰSÉGÉNEK MÉRÉSE

A. MÓDSZER: SZESZESITALOK TÉRFOGATSZÁZALÉKBAN KIFEJEZETT, VALÓDI ALKOHOLTARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA - PIKNOMÉTERES MÉRÉS

A.1. A módszer elve

A térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalom meghatározása a párlat sűrűségének piknométeres mérésével történik.

A.2. Vegyszerek és anyagok

Az vizsgálat során, hacsak nincs másképpen előírva, csak ismert analitikai minőségű vegyszereket és az ISO 3696:1987 szabvány szerinti legalább 3-as tisztasági fokozatnak megfelelő vizet használjunk.

A.2.1.

Nátrium-klorid oldat (2 w/v %)

1 liter elkészítéséhez mérjünk le 20 g nátrium-kloridot, és vízben való oldás után töltsük fel 1 literre.

A.3. Készülékek és eszközök

A szokásos laboratóriumi eszközök és különösen a következők:

A.3.1. 0,1 mg hibahatárral mérő analitikai mérleg.

A.3.2. Hőmérő, csiszolatos, amely tizedfokokra van kalibrálva 10-30 °C között. Ezt a hőmérőt egy hitelesített hőmérővel hitelesíteni vagy ellenőrizni kell.

A.3.3. 100 ml-es pirexüvegből készült piknométer, eltávolítható csiszolatos hőmérővel (A.3.2.). A piknométernek 25 mm hosszú és 1 mm (maximum) belső átmérőjű oldalága van, amely kónuszos alakú, csiszolt csatlakozással végződik. Szükség esetén, az ISO 3507-ben leírt egyéb piknométerek (pl. 50 ml-es) is használhatók.

A.3.4. A piknométer külső térfogatával megegyező méretű (1 ml-nél kisebb eltéréssel) és 1,01-es sűrűségű folyadékkal (nátrium-klorid oldattal, A.2.1.) megtöltött piknométer tömegével egyező tömegű táraedény.

A.3.5. Hőszigetelő burkolat, amely pontosan illeszkedik a piknométertestre. 1. megjegyzés: a szeszesitalok vákuumbeli sűrűségének meghatározására kétkarú mérlegre, illetve azonos külső térfogatú piknométerre és táraüvegre van szükség ahhoz, hogy levegő felhajtóereje kiküszöbölhető legyen a méréseknél. Ez az egyszerű eljárás egykarú mérleggel is alkalmazható, feltéve, hogy a táraüveget ismét megmérik, és megfigyelik a levegő felhajtóerejének időbeli változását.

A.4. Eljárás

Előzetes megjegyzések:

A.4.1. A piknométer kalibrálása

A piknométert a következő paraméterek meghatározásával kell kalibrálni:

- az üres piknométer táratömege,

- a piknométer térfogata 20 °C-on,

- a vízzel töltött piknométer tömege 20 °C-on.

A.4.1.1. Kalibrálás egykarú mérleg használatával: Határozzuk meg: - a tiszta, száraz piknométer tömegét (P), - a vízzel töltött piknométere tömegét t °C-on (P1), - a táraedény tömegét (T0).

A.4.1.1.1.

Mérjük le a tiszta, száraz piknométert (P).

A.4.1.1.2.

Gondosan töltsük meg a piknométert desztillált vízzel szobahőmérsékleten és helyezzük be a hőmérőt.

Gondosan töröljük szárazra a piknométert, és helyezzük be a hőszigetelt burkolatba. Forgatással rázzuk össze a tartályt, amíg a hőmérőn a leolvasott hőmérséklet már nem változik.

A piknométer oldalágában pontosan állítsuk be a folyadékszintet a jelhez. Olvassuk le pontosan a t °C hőmérsékletet gondosan, és ha szükséges, korrigáljuk a hőmérsékletskála pontatlanságait.

Mérjük le a vízzel megtöltött piknométert (P1).

A.4.1.1.3.

Mérjük le a táraedény tömegét (T0).

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

A.4.1.1.4. Számítás - az üres piknométer táratömege = P - m ahol "m" a piknométerben lévő levegő tömege. m = 0,0012 × (P1 - P)

2. megjegyzés:

0,0012 a száraz levegő sűrűsége 20 °C-on 760 Hgmm nyomáson - a piknométer térfogata 20 °C-on: ahol Ft a t °C hőmérsékletfaktor a 2676/90/EGK rendelet melléklete 1. fejezetének (címe: Sűrűség és fajlagos sűrűség) 1. táblázatából (10. oldal) származik. A V20 °C-értéket 0,001 ml-es pontossággal kell megadni. - a piknométerben lévő víz tömege 20 °C-on:

ahol 0,998203 a víz sűrűsége 20 °C-on.

3. megjegyzés:

Szükség esetén a levegőben mért 0,99715 sűrűségi érték is használható, és ekkor a "HM Customs and Excise" (vámstatisztikai) táblázatainak levegőben mért sűrűségi értékek figyelembevételével kell az alkoholtartalmat kiszámítani.

KÉP HIÁNYZIK

KÉP HIÁNYZIK

A.4.1.2.

Kalibrálás kétkarú mérleg használatával: A.4.1.2.1.

Helyezzük a táraedényt a baloldali serpenyőre és a tiszta, száraz piknométert és a dugóját a jobboldali serpenyőbe. Egyensúlyozzuk ki a két tömeget úgy, hogy súlyokat teszünk a piknométer mellé: p gramm. A.4.1.2.2.

Gondosan töltsük meg a piknométert szobahőmérsékletű desztillált vízzel, és helyezzük bele a hőmérőt, óvatosan töröljük szárazra a piknométert és helyezzük a hőszigetelő burkolatba. Forgatással rázzuk össze a tartályt, amíg a hőmérőn a leolvasott hőmérséklet már nem változik.

A piknométer oldalágában pontosan állítsuk be a folyadékszintet a jelhez. Olvassuk le gondosan a t °C hőmérsékletet és ha szükséges, korrigáljuk a hőmérsékletskála pontatlanságait.

Mérjük le a vízzel megtöltött piknométert, p' az a grammban kifejezett tömeg, amely az egyensúlyhoz szükséges. A.4.1.2.3.

Számítás - Az üres piknométer táratömege = p + m, ahol "m" a piknométerben lévő levegő tömege. m = 0,0012 × (p -p') - A piknométer térfogata 20 °C-on: ahol Ft a t °C hőmérséklethez tartozó faktor a 2676/90/EGK rendelet mellékletének 1. fejezetében (címe: Sűrűség és fajlagos sűrűség) lévő 1. táblázatából (10. oldal) származik. A V20 ° C értéket 0,001 ml-es pontossággal kell megadni. - A piknométerben lévő víz tömege 20 °C-on:

ahol 0,998203 a víz sűrűsége 20 °C-on.

A.4.2. A minta alkoholtartalmának meghatározása

A.4.2.1. Egykarú mérleg használata A.4.2.1.1. Mérjük le a táraedényt: T1 tömeg. A.4.2.1.2. Mérjük le a piknométert az elkészített párlattal (ld. I. függelék), tömege t °C-on P2. A.4.2.1.3. Számítás - - Az üres piknométer tömege a mérés pillanatában = P - m + dT - folyadék tömege a piknométerben t °C-on: = P2 - (P - m + dT) - Sűrűség t °C-on g/ml-ben: - - Fejezzük ki a sűrűséget t °C hőmérsékleten kg/m3egységben megszorozva a ρt °C-ot 1 000 -rel, és ezt az értéket nevezzük ρt-nek. Korrigáljuk a ρt-t 20-ra, felhasználva a víz-alkohol elegyek sűrűségi táblázatát (az OIV Elemzési módszerek kézikönyve II. függelékének II. táblázata (1994), 17-29. oldal). A táblázatban keressük meg a T hőmérsékletnek megfelelő vízszintes vonalat egész fokban közvetlenül a t °C alatt, a legkisebb sűrűséget a ρt felett. Használjuk a táblázatban az adott sűrűség alatt található különbséget, hogy kiszámíthassuk a szeszesital ρt sűrűségét T hőmérsékleten egész fokokban. - Felhasználva az egész hőmérsékleti sort számítsuk ki a ρ' fölötti táblázatos érték és a számított a ρt különbségét. Osszuk el ezt a különbséget a táblázatban megadott különbséggel, amely a ρ' sűrűség jobb oldalán található. A hányados felel meg a p' sűrűség oszlopának tetején található egész alkoholtartalom érték tizedes részének (Dt az alkoholtartalom). 4. megjegyzés: Eljárhatunk úgy is, ha a jelig való töltésig a piknométert 20 °C-on (± 0,2 °C) vízfürdőben tartjuk. A.4.2.1.4. Eredmény A ρ20 sűrűség felhasználásával számítsuk ki a valódi alkoholtartalmat az alábbi táblázatokat használva: Az alkohol-víz elegyek alkoholtartalmát (térfogatszázalék) 20 °C-on a 20 °C-on mért sűrűség függvényében megadó táblázat a Nemzetközi Törvényszéki Mérésügyi Szervezet 22. ajánlásában elfogadott nemzetközi táblázat.

A.4.2.2. A kétkarú mérleget alkalmazó módszer A.4.2.2.1. Mérjük le a piknométert az elkészített párlattal (lásd az I. részt), p a tömege t °C-on. A.4.2.2.2. Számítás - A piknométerben lévő folyadék tömege t °C-on: = p + m - p - Sűrűség t °C-on g/ml-ben - Fejezzük ki a sűrűséget t °C-on kg/m3-ben, és végezzük el a hőmérsékleti korrekciót, hogy ki tudjuk számolni az alkoholtartalmat 20 °C-on, ugyanúgy, mint azt az egykarú mérleg használatánál ismertettük.

A.5. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontosság)

A.5.1. A körvizsgálat statisztikai eredményei

A következő adatokat egy olyan nemzetközi módszertani körvizsgálatból származnak, amelyet nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint végeztek [1] [2].

B. MÓDSZER: A SZESZESITALOK TÉRFOGATSZÁZALÉKBAN KIFEJEZETT VALÓDI ALKOHOLTARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA - ELEKTRONIKUS SŰRŰSÉGMÉRŐVEL (REZGŐ CELLÁBAN LÉVŐ MINTA REZONANCIAFREKVENCIÁJÁNAK MÉRÉSE ALAPJÁN)

B.1. A módszer elve

A folyadék sűrűségét egy rezgő U-küvetta oszcillációjának elektromos mérése alapján határozzák meg. A mérés végrehajtásához a mintát egy rezgő rendszerbe teszik, amely külön specifikus rezgési frekvenciája a hozzáadott tömeg hatására módosul.

B.2. Vegyszerek és anyagok

Az vizsgálat során, hacsak másképp nincs előírva, csak elismert analitikai minőségű vegyszerek és az ISO 3696:1987 szabvány szerinti legalább 3-as tisztasági fokozatú víz használható.

B.2.1. Aceton (CAS 666-52-4) vagy abszolút alkohol

B.2.2. Száraz levegő.

B.3. Készülékek és eszközök

A szokásos laboratóriumi eszközök használandók különös tekintettel a következőkre:

B.3.1. Digitális kijelzővel rendelkező sűrűségmérő Olyan elektromos sűrűségmérő, amely alkalmas a g/ml-ben kifejezett sűrűség 5 tizedesjegy pontosságig való kijelzésre. 1. megjegyzés: a sűrűségmérőt tökéletesen stabil állványzaton kell elhelyezni, amely mindenféle rezgéstől szigetelve van.

B.3.2. A hőmérséklet szabályozása A sűrűségmérő mérései csak akkor érvényesek, ha a mérőcella össze van kapcsolva egy olyan beépített hőmérsékletszabályozóval, amely alkalmas 0,02 °C vagy ennél jobb hőmérsékleti stabilitás biztosítására. 2. megjegyzés: Nagyon fontos a hőmérséklet pontos beállítása és ellenőrzése a mérőcellában, mivel egy 0,1 °C-os hiba 0,1 kg/m3 nagyságrendű sűrűségeltérést okozhat.

B.3.3. Mintaadagoló fecskendő vagy automata mintaadagoló

B.4. Eljárás

B.4.1. A sűrűségmérő kalibrálása A berendezés kalibrálását a gyártó előírásai szerint kell elvégezni az első üzembehelyezés idején. Rendszeresen újból kell kalibrálni, összehasonlítva egy tanúsított referenciaszabvánnyal vagy egy referenciaszabványon alapuló belső laboratóriumi referenciaoldattal.

B.4.2. A minta sűrűségének meghatározása B.4.2.1. Ha szükséges, a mérés előtt tisztítsuk meg a mérőcellát, és szárítsuk ki acetonnal vagy vízmentes alkohollal és száraz levegővel. Öblítsük ki a cellát a mintával. B.4.2.2. Injektáljuk a mintát a mérőcellába fecskendővel vagy automata mintaadagolóval, amíg a cella teljesen meg nem telik. A megtöltés során ügyeljünk arra, hogy ne maradjanak légbuborékok. A minta legyen homogén és nem tartalmazhat semmilyen szilárd részecskét. Az esetlegesen lebegő anyagokat a vizsgálat előtt szűréssel el kell távolítani. B.4.2.3. Ha a kijelzett érték már nem változik, jegyezzük fel a sűrűségmérőn látható ρ20 sűrűséget vagy az alkoholtartalmat.

B.4.3. Eredmény ρ20 sűrűség esetén számítsuk ki a valódi alkoholtartalmat az alább megadott táblázatból: Az alkohol-víz elegyek alkohol térfogatszázalékát 20 °C-on, a 20 °C-on mért sűrűség függvényében megadó táblázat a Nemzetközi Törvényszéki Mérésügyi Szervezet 22. ajánlásában elfogadott nemzetközi táblázat.

B.5. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontosság)

B.5.1. A körvizsgálat statisztikai eredményei A következő adatokat egy olyan nemzetközi módszertani körvizsgálatból származnak, amelyet nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint végeztek [1] [2]. A körvizsgálat éve: 1997 A laboratóriumok száma: 16 Minták száma: 6 Minták A B C D E F Laboratóriumok száma a kiesők nélkül 11 13 15 16 14 13 A kiesők (laboratóriumok) száma 2 3 1 - 1 2 Elfogadott eredmények száma 22 26 30 32 28 26 Átlagérték térfogatszázalékban 23,81 40,12 40,35 39,27 42,39 56,99 26,52 (*) 43,10 (*) 45,91 (*) 63,31 (*) Az ismételhetőség szórása (Sr) térfogatszázalékban 0,044 0,046 0,027 0,079 0,172 0,144 Az ismételhetőség relatív szórása (RSDr) (%) 0,17 0,12 0,07 0,19 0,39 0,24 Az ismételhetőségi határ (r) térfogatszázalékban 0,12 0,13 0,08 0,22 0,48 0,40 A reprodukálhatóság szórása (SR) térfogatszázalékban 0,054 0,069 0,083 0,141 0,197 0,205 A reprodukálhatóság relatív szórása (RSDR) térfogatszázalékban 0,21 0,17 0,21 0,34 0,45 0,34 Reprodukálhatósági határ (r) térfogatszázalékban 0,15 0,19 0,23 0,40 0,55 0,58 Mintatípusok: A gyümölcslikőr: osztott szintek (*) B borpárlat: rejtett párhuzamosok C whisky: rejtett párhuzamosok D grappa: osztott szintek (*) E aquavit: osztott szintek (*) F rum: osztott szintek (*)

C. MÓDSZER: A SZESZESITALOK VALÓDI, TÉRFOGATSZÁZALÉKBAN KIFEJEZETT ALKOHOLTARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA, SŰRŰSÉGMÉRÉS HIDROSZTATIKAI MÉRLEGGEL

C.1. A módszer elve

A szeszesitalok alkoholtartalma mérhető hidrosztatikai mérleggel sűrűségméréssel Archimédesz törvénye alapján, amely szerint a folyadékba merített testre ható felhajtóerő megfelel a kiszorított folyadék tömegének.

C.2. Vegyszerek és anyagok

Az elemzés során, hacsak másképp nincs előírva, csak elismert analitikai minőségű vegyszerek és az ISO 3696:1987 szabványa szerinti legalább 3-as tisztasági fokozatú víz használható.

C.2.1. Az úszó tisztítóoldat: nátrium-hidroxid, 30 % (V/V)

100 ml elkészítéséhez mérjünk le 30 g nátrium-hidroxidot és 96 térfogatszázalékos etanollal töltsük fel 100 ml-re.

C.3. Készülékek és eszközök

A szokásos laboratóriumi eszközök, különösen a következők:

C.3.1. Egykarú, 1 mg érzékenységű hidrosztatikai mérleg.

C.3.2. Legalább 20 ml térfogatú úszó, amely a mérleg speciális tartozéka, és legfeljebb egy 0,1 mm átmérőjű drótra van felfüggesztve.

C.3.3. Szintjelzéssel ellátott mérőhenger. Az úszó teljesen merüljön el a mérőhengerben, méghozzá a szintjelzés alatti részébe. A folyadék felszínén csak az úszót tartó drót hatol át. A mérőhenger átmérője legalább 6 mm-rel nagyobb legyen, mint az úszóé.

C.3.4. Egész- és tizedfokos osztásközökkel ellátott hőmérő (vagy hőmérséklet érzékelő), amely 10-40 °C tartományban képes mérni, 0,05 °C-ra van kalibrálva.

C.3.5. Súlyok, amelyeket egy elismert tanúsító testület kalibrált. 1. megjegyzés: Kétkarú mérleg használata szintén lehetséges, az alapelv leírása a 2676/90/EGK rendelet mellékletének 1. fejezetében található, amelynek címe "Sűrűség és fajlagos sűrűség" (7. oldal).

C.4. Eljárás

Az úszót és a mérőhengert minden egyes mérés után ki kell tisztítani desztillált vízzel, és meg kell szárítani nem hullató puha papírtörlővel. Ezután ki kell öblíteni a vizsgálandó oldattal. Mihelyt a készülék nyugalmi állapotba kerül, a méréseket azonnal el kell végezni, hogy korlátozzuk a párolgással bekövetkező alkoholveszteséget.

C.4.1. A mérleg kalibrálása Bár a mérlegek általában rendelkeznek belső kalibráló rendszerrel, a hidrosztatikai mérlegnek alkalmasnak kell lennie hivatalos tanúsító testület által hitelesített súlyokkal való kalibrálásra.

C.4.2. Az úszó kalibrálása C.4.2.1. Töltsük meg a mérőhengert a jelig kétszer desztillált vízzel (vagy hasonló tisztaságú vízzel, pl. mikroszűrőn átengedett vízzel, amelynek vezetőképessége 18,2 MΏ/cm) 15-25 °C hőmérsékleten, de lehetőség szerint 20 °C-on. C.4.2.2. Merítsük az úszót és a hőmérőt a folyadékba, mozgassuk meg abban, olvassuk le a folyadék sűrűségét, és szükség esetén korrigáljuk a leolvasott értéket úgy, hogy egyenlő legyen a víznek a mérési hőmérséklethez tartozó sűrűségértékével.

C.4.3. Ellenőrzés víz-alkohol eleggyel C.4.3.1. Töltsük meg a mérőhengert a jelig ismert alkoholtartalmú víz-alkohol eleggyel 15-25 °C közötti hőmérsékleten, de lehetőség szerint 20 °C-on. C.4.3.2. Merítsük be az úszót és a hőmérőt a folyadékba, mozgassuk meg abban, olvassuk le a sűrűségét (vagy az alkoholtartalmat, ha lehetséges.) Az így leolvasott alkoholtartalom-értéknek egyenlőnek kell lenni a korábban meghatározott alkoholtartalom-értékkel. 2. megjegyzés: Ez az ismert alkoholtartalmú oldat az úszó kalibrálására is felhasználható a kétszeresen desztillált víz helyett.

C.4.4. A párlat sűrűségének mérése (vagy alkoholtartalmának mérése, ha a berendezés ezt lehetővé teszi) C.4.4.1. Töltsük a vizsgálandó mintát a mérőhengerbe a felső jelzésig. C.4.4.2. Merítsük bele az úszót és a hőmérőt a folyadékba, mozgassuk meg abban, olvassuk le a berendezésről a folyadék sűrűségét (vagy alkoholtartalmát, ha lehetséges). Jegyezzük fel a hőmérsékletet, ha a sűrűséget t °C-on mértük (ρt). C.4.4.3. Korrigáljuk a ρt-t 20 °C-ra a víz-alkohol elegyek pT sűrűség-hőmérséklet táblázata segítségével (az OIV elemzési módszereinek kézikönyve II. függelékének II. táblázata (1994), 17-29. oldal).

C.4.5. Az úszó és a mérőhenger tisztítása C.4.5.1. Merítsük az úszót a mérőhengerben lévő tisztítóoldatba. C.4.5.2. Hagyjuk az úszót ázni egy óráig, és időnként forgassuk meg. C.4.5.3. Öblítsük le bőséges mennyiségű csapvízzel, majd desztillált vízzel. C.4.5.4. Szárítsuk meg anyagát nem hullató, puha papírtörlővel. Végezzük el ezt az eljárást az úszó első használatánál, majd utána szükség szerinti rendszerességgel.

C.4.6. Eredmények A ρ20 sűrűség felhasználásával számoljuk ki a valódi alkoholtartalmat az alábbi táblázat segítségével: Az alkohol-víz elegy alkoholtartalmát ( %V/V) 20 °C-on a 20 °C-on mért sűrűség függvényében magadó táblázat, a Nemzetközi Törvényszéki Mérésügyi Szervezet 22. ajánlásában elfogadott nemzetközi táblázat.

C.5. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontosság)

C.5.1. A körvizsgálatok statisztikai eredményei

A következő adatokat egy olyan nemzetközi módszertani körvizsgálatból származnak, amelyet nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint végeztek [1] [2].

1. ábra: Destilacijska aparatura za merjenje dejanske volumske vsebnosti alkohola v žganih pijačah 1.1 literes gömblombik, normál félgömb csiszolattal. 2.20 cm-es Vigreux-rektifikálóoszlop. 3.10 cm-es West-hűtő. 4.40 cm-es hűtőspirál.

II. SZESZESITALOK ÖSSZES SZÁRAZEXTRAKT-TARTALMÁNAK GRAVIMETRIKUS MEGHATÁROZÁSA

1. Alkalmazhatóság

Az 1576/89/EGK rendelet ezt a módszert csak olyan aquavitminta vizsgálatára írja elő, amelynek szárazextrakt-tartalma nem haladja meg a 15 g/l-t.

2. Rendelkező hivatkozások

ISO 3696:1987: Víz: analitikai laboratóriumi használatra. Követelmények és vizsgálati módszerek.

3. Fogalommeghatározás

Az összes szárazextrakton vagy összes szárazanyagon a meghatározott fizikai körülmények között nem illó összes anyagot értjük.

4. A módszer elve

Megmérjük a szeszesitalnak a forrásban lévő vízfürdőben történő bepárlása és a maradék szárítókamrában történő szárítása után megmaradó extraktumát.

5. Készülékek és eszközök

5.1.

55 mm átmérőjű, lapos fenekű, hengeres bepárlócsésze.

5.2.

Forrásban lévő vízfürdő.

5.3.

A. osztályú, 25 mm-es pipetta.

5.4.

Szárítószekrény.

5.5.

Exszikkátor.

5.6.

0,1 mg pontosságú analitikai mérleg

6. Mintavétel és minták

A mintákat elemzés előtt tároljuk szobahőmérsékleten.

7. Eljárás

7.1.

Pipettázzunk egy előzőleg lemért, lapos fenekű, hengeres, 55 mm átmérőjű bepárlócsészébe 25 ml szeszesitalt, amelynek szárazanyag-tartalma legfeljebb 15 g/l. A bepárlás első órájában a párologtató csészét a forrásban lévő vízfürdő fedelére helyezzük, úgy, hogy a folyadék ne legyen forrásban, mivel a kifröccsenés veszteséget okozhat. Hagyjuk a csészét még egy óráig közvetlenül a forrásban lévő vízfürdő gőzében.

7.2.

A szárítást úgy fejezzük be, hogy a bepárlócsészét szárítószekrénybe helyezzük 105 °C ± 3 °C-on 2 órára. A bepárlócsészét egy exszikkátorban hagyjuk lehűlni, majd mérjük le annak tömegét.

8. Számítás

A maradék tömegét 40-nel megszorozva megkapjuk a szeszesital szárazanyag-tartalmát, és ezt g/l-ben kell megadni egy tizedes jegyre megadva.

9. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontosság)

9.1. A körvizsgálatok statisztikai eredményei

A következő adatokat egy olyan nemzetközi módszertani körvizsgálatból származnak, amelyet nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint végeztek [1] [2].

III. SZESZESITALOK ILLÓANYAG- ÉS METANOLTARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

III.1. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

1. Fogalommeghatározások

Az 1576/89/EGK rendelet meghatározza az etanol és metanol mellett előforduló illékony összetevők minimális szintjeit számos szeszesital esetében (rum, borászati eredetű szeszesitalok, gyümölcspárlat, stb.). Kizárólag e szeszesitalok tekintetében ezek az illóanyag-szintek megállapodás szerint egyenlőnek tekinthetők a következő vegyületek koncentrációinak összegével:

1. illó savak ecetsavban kifejezve;

2. aldehidek etanalban kifejezve, az etanal (acetaldehid) és az 1,1-dietoxi-etánban (acetál) lévő etanal-frakció összegeként kifejezve;

3. a következő, hosszabb szénláncú alkoholok: egyedileg meghatározott propán-1-ol, bután-1-ol, bután-2-ol, 2-metil-propán-1-ol és egyedileg vagy a kettő összegeként meghatározott 2-metil-bután-1-ol és 3-metil-bután-1-ol;

4. etil-acetát.

Az illó vegyületek mérésének hagyományos módszerei a következők:

- az illósavak meghatározása az illósav-tartalom mérésével,

- aldehidek (etanal és acetál), etil-acetát és alkoholok gázkromatográfiás (GC) mérésével.

2. Az illó vegyületek gázkromatográfiás vizsgálata

A fent meghatározott anyagoktól eltérő illó vegyületek gázkromatográfiás elemzése különösen érdekesnek bizonyulhat, mert meghatározható vele a lepárláskor felhasznált nyersanyag eredete és a lepárlás tényleges körülményei.

Néhány szeszesital más illóanyagokat is tartalmazhat, pl. aromás vegyületeket, amelyek az alkohol erjesztéséhez használt alapanyagokra, a szeszesitalban használt aromájára és a szeszesital egyéb különleges tulajdonságaira jellemzőek. Ezek a vegyületek fontosak az 1576/89/EGK rendelet által meghatározott követelmények értékeléséhez.

III.2. AZ ILLÓ ROKONVEGYÜLETEK GÁZKROMATOGRÁFIÁS MEGHATÁROZÁSA: ALDEHIDEK, NAGYOBB SZÉNATOMSZÁMÚ ALKOHOLOK, ETIL-ACETÁT ÉS METANOL

1. Alkalmazhatóság

Ez a módszer alkalmas szeszesitalokban a következő vegyületek gázkromatográfiás meghatározására: 1,1-dietoxi-etán (acetál), 2-metil-bután-1-ol (aktív amil-alkohol), 3-metil-bután-1-ol (izo-amil-alkohol), metanol (metil-alkohol), etil-etanoát (etil-acetát), bután-1-ol (n-butanol), bután-2-ol (sec-butanol), 2-metil-propán-1-ol (izo-butil-alkohol), propán-1-ol (n-propanol) és etanal (acetaldehid). A módszernél belső standardot használnak, például pentán-3-ol-t. A vizsgált vegyületek koncentrációját gramm/100 liter abszolút alkohol egységben fejezzük ki, és az elemzés előtt meg kell határozni a termék alkoholtartalmát. Ezzel a módszerrel a következő szeszesitalok elemezhetők: whisky, borpárlat, rum, borszesz, gyümölcspárlat és a törkölypárlat.

2. Rendelkező hivatkozások

ISO 3696/1987: Víz: analitika laboratóriumi használatra. Követelmények és vizsgálati módszerek.

3. Fogalommeghatározás

A rokonvegyületek olyan illó vegyületek, amelyek szeszesitalok erjedése, lepárlása és érlelése során az etanol mellett képződnek.

4. A módszer elve

A szeszesitalokban lévő rokonvegyületeket úgy határozzák meg, hogy a szeszesitalt vagy annak megfelelően hígított változatát gázkromatográfiás (GC) rendszerbe közvetlenül injektálják. Az injektálás előtt a szeszesitalhoz megfelelő belső standardot adnak. A rokonvegyületeket hőmérsékletprogram segítségével megfelelő oszlopon választják szét, és lángionizációs detektorral (FID) érzékelik. Az egyes rokonvegyületek koncentrációját a belső standardhoz képest állapítják meg választényezőkből, amelyeket a szeszesital vizsgálati körülményeivel azonos körülmények között végzett kalibrációval kapunk.

5. Vegyszerek és anyagok

Hacsak a módszerleírás máshogy nem rendelkezik, csak 97 %-nál nagyobb tisztaságú reagenseket lehet használni, amelyek egy ISO által minősített szállítótól származnak, minőségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, valamint a vizsgálatnál használt hígításnál mentesek egyéb rokonvegyületektől (ezt úgy lehet ellenőrizni, hogy az egyes rokonvegyületek standardjait teszthígításban a 6.4. pontban leírtaknak megfelelően kromatográfiás körülmények között vizsgáljuk), és csak az ISO 3696 szabványa szerinti legalább 3-as tisztasági fokozatú vizet használjunk. Az acetált és az acetaldehidet sötét helyen kell tárolni 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten. Az összes többi reagens tárolható szobahőmérsékleten.

5.1.

abszolút etanol (CAS 64-17-5).

5.2.

metanol (CAS 67-56-1).

5.3.

propán-1-ol (CAS 71-23-8).

5.4.

2-metil-propán-1-ol (CAS 78-33-1).

5.5.

Elfogadható belső standardok: pentán-3-ol (CAS 584-02-1), pentán-1-ol (CAS 71-41-0), 4-metil-pentán-1-ol (CAS 626-89-1) vagy metil-nonanoát (CAS 1731-84-6).

5.6.

2-metil-bután-1-ol (CAS 137-32-6).

5.7.

3-metil-bután-1-ol (CAS 123-51-3).

5.8.

etil-acetát (CAS 141-78-6).

5.9.

bután-1-ol (CAS 71-36-3).

5.10.

bután-2-ol (CAS 78-92-2).

5.11.

acetaldehid (CAS 75-07-0).

5.12.

acetál (CAS 105-57-7).

5.13.

40 térfogatszázalékos etanol-oldat

400 ml/l etanol-oldat elkészítéséhez öntsünk 400 ml etanolt (5.1.) egy 1 literes mérőlombikba, és desztillált vízzel töltsük fel a jelig, majd keverjük össze.

5.13a.

Csak mezőgazdasági eredetű etil-alkohol esetében: abszolút etanol (CAS 64-17-5).

5.14. A standard oldatok elkészítése és tárolása (a hitelesített módszerhez használt eljárás) Az összes standardoldatot 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten kell tárolni, és havonta frissen kell elkészíteni. A komponensek és oldatok tömegét 0,1 mg pontossággal fel kell jegyezni.

5.14.1. A standardoldat Pipettázzuk a következő reagenseket egy 100 ml-es mérőlombikba, amelyben kb. 60 ml etanol-oldat (5.13.) van, hogy minimálisra csökkentsük a komponensek párolgását, majd etanol-oldattal (5.13.) töltsük fel a jelig, és alaposan keverjük össze. Jegyezzük fel a mérőlombik tömegét, valamint az egyes hozzáadott komponens tömegét és a lombik teljes tartalmának végső tömegét. Összetevő Mennyiség (ml) metanol (5.2.) 3,0 propán-1-ol (5.3.) 3,0 2-metil-propán-1-ol (5.4.) 3,0 2-metil-bután-1-ol (5.6.) 3,0 3-metil-bután-1-ol (5.7.) 3,0 etil-acetát (5.8.) 3,0 bután-1-ol (5.9.) 3,0 bután-2-ol (5.10.) 3,0 acetaldehid (5.11.) 3,0 acetál (5.12.) 3,0 1. megjegyzés: Ajánlatos az acetált és az acetaldehidet adagolni utoljára, hogy minimalizáljuk a párolgási veszteséget.

5.14.1a.

Kizárólag mezőgazdasági eredetű etil-alkohol esetében: az A standardoldatot úgy kell elkészíteni, hogy a nagyobb szénatomszámú alkoholokból (térfogatban kifejezve) kisebb mennyiséget tartalmazó reagenseket pipettázunk a mérőlombikba, azzal a céllal, hogy olyan standard oldatok álljanak rendelkezésre, amelyek koncentrációja megközelíti a mezőgazdasági eredetű etil-alkoholra vonatkozó, jogszabályban meghatározott határértékeket.

5.14.2.

B standardoldat

Pipettával töltsünk 3 ml pentán-3-ol-t vagy egyéb megfelelő belső standardot (5.5.) egy 100 ml-es mérőlombikba, amelyben kb. 80 ml etanol-oldat van (5.13.), majd etanol-oldattal (5.13.) töltsük fel a jelig, és alaposan keverjük össze.

Jegyezzük fel a lombik tömegét, a pentán-3-ol tömegét vagy, más belső standard használata esetén, annak a tömegét és végül a lombik teljes tartalmának végső tömegét.

5.14.2a.

Kizárólag mezőgazdasági eredetű etil-alkohol esetében: a B standardoldatot úgy kell elkészíteni, hogy a megfelelő belső standardból (térfogatban kifejezve) kisebb mennyiséget pipettázunk a mérőlombikba, azzal a céllal, hogy olyan standard oldatok álljanak rendelkezésre, amelyek koncentrációja megközelíti a mezőgazdasági eredetű etil-alkoholra vonatkozó, jogszabályban meghatározott határértékeket.

5.14.3.

C standardoldat

Pipettával töltsünk 1 ml A oldatot (5.14.1.) és 1 ml B oldatot (5.14.2.) egy 100 ml-es mérőlombikba, amelyben körülbelül 80 ml etanol-oldat van (5.13.), töltsük fel a jelig etanol-oldattal (5.13.), majd alaposan keverjük össze.

Jegyezzük fel a lombik, az egyes hozzáadott komponensek és a teljes tartalom végső tömegét.

5.14.4.

D standardoldat

Az analitikai folyamatosság betartása céljából készítsünk minőség-ellenőrzési standardot (ME) az előzőleg elkészített A standardból (5.14.1.). Pipettával töltsünk 1 ml A oldatot (5.14.1.) egy 100 ml-es mérőlombikba, amely körülbelül 80 ml etanol-oldatot (5.13.) tartalmaz, majd töltsük fel a lombikot a jelig etanol-oldattal (5.13.), és alaposan keverjük össze.

Jegyezzük fel a lombik, az egyes hozzáadott komponensek és a teljes tartalom végső tömegét.

5.14.5.

E standardoldat

Pipettával töltsünk 10 ml B oldatot (5.14.2.) egy 100 ml-es mérőlombikba, amelyben körülbelül 80 ml etanol-oldat van (5.13.), és etanol-oldattal (5.13.) töltsük fel a jelig az oldatot, majd alaposan keverjük össze.

Jegyezzük fel a lombik, az egyes hozzáadott komponensek és a teljes tartalom végső tömegét.

5.14.6.

A lángionizációs detektor (FID) jele linearitásának ellenőrzésére szolgáló standardoldatok

Külön 100 ml-es mérőlombikokba, amelyek körülbelül 80 ml etanolt (5.13.) tartalmaznak, pipettával töltsünk az A oldatból 0; 0,1; 0,5; 1,0; 2,0 ml A oldatot (5.14.1.) és 1 ml B oldatot (5.14.2.), majd etanol-oldattal (5.13.) töltsük fel a lombikot a jelig, és alaposan keverjük össze.

Jegyezzük fel a lombik, az egyes hozzáadott komponensek, és a teljes tartalom végső tömegét.

5.14.7.

Minőség-ellenőrzési (ME) standardoldat

Pipettával töltsünk 9 ml D standardoldatot (5.14.4.) és 1 ml E standardoldatot (5.14.5.) egy mérőedényben, és alaposan keverjük össze.

Jegyezzük fel a lombik, az egyes hozzáadott komponensek és a teljes tartalom végső tömegét.

6. Készülékek és eszközök

6.1.

A sűrűség és az alkoholtartalom mérésére alkalmas készülék

6.2.

Analitikai mérleg, amely négy tizedesjegy pontosságig mér.

6.3.

Hőmérséklet-programozóval ellátott gázkromatográf, amelyhez lángionizációs detektor, integrátor vagy egyéb adatfeldolgozórendszer csatlakozik, és mellyel mérhetők a csúcsterületek, illetve a csúcsmagasságok.

6.4. Gázkromatográfiás oszlopok, amelyekkel úgy választhatók szét a vizsgált anyagok, hogy legalább 1,3 legyen a minimális felbontás az egyes komponensek között (a 2-metil-bután-1-ol és 3-metil-bután-1-ol kivételével). 2. megjegyzés: A következő oszlopok és GC körülmények megfelelő példák: 1. 1 m hosszú, 0,32 mm belső átmérőjű retenciós oszlop, amely egy CP-WAX 57 CB oszlophoz kapcsolódik, amely 50 m hosszú, 0,32 mm belső átmérőjű és 0,2 μm filmvastagságú (stabilizált polietilén-glikol), majd ezt követi egy Carbowax 400-as oszlop, amely 50 m hosszú, 0.32 belső átmérőjű és 0,2 μm filmvastagságú. (Az oszlopok speciális "press-fit" csatlakozókkal vannak összekapcsolva.) Vivőgáz és nyomás: hélium (135 kPa) Az oszlop hőmérséklete: 35 °C 17 percig, 35-70 °C 12 °C/perc fűtési sebességgel és 70 °C 25 percen keresztül. Az injektor hőmérséklete: 150 °C A detektor hőmérséklete: 250 °C Az injektált térfogat: 1 μl, 20-100:1 arányú osztás 2. 1 m hosszú, 0,32 mm belső átmérőjű üres retenciós oszlop, amelyhez egy 50 m hosszú, 0,32 mm belső átmérőjű és 0,2 μm filmvastagságú CP-WAX 57 CB oszlop kapcsolódik (stabilizált polietilén-glikol). (Az oszlopok speciális "press-fit" csatlakozókkal vannak összekapcsolva.) Vivőgáz és nyomás: hélium (65 kPa) Az oszlop hőmérséklete: 35 °C 10 percig, 35-110 °C 5 °C/perc fűtési sebességgel, 110-190 °C, 30 °C/perc fűtési sebességgel, 190 °C 2 percen keresztül. Az injektor hőmérséklete: 260 °C Az detektor hőmérséklete: 300 °C Az injektált térfogat: 1 μl, elosztva 55:1 3. Töltött oszlop (5 % CW 20M, Carbopak B) 2 m hosszú, 2 mm belső átmérőjű Az oszlop hőmérséklete: 65 °C 4 percig, 65-140 °C 10 °C/perc fűtési sebességgel, 140 °C 5 percen keresztül, 140-150 °C 5 °C/perc fűtési sebességgel, 150 °C 3 percen keresztül. Az injektor hőmérséklete: 65 °C Az detektor hőmérséklete: 200 °C Az injektált térfogat: 1 μl

7. Mintavétel és minták

7.1.

Laboratóriumi minta

A beérkezést követően minden egyes minta alkoholtartalmát meg kell mérni (6.1.).

8. Eljárás (validált módszer esetében)

8.1. Vizsgált mintarész

8.1.1.

Mérjünk le egy megfelelő, légmentesen záródó mérőedényt, és jegyezzük fel a tömegét.

8.1.2.

Pipettával mérjünk 9 ml laboratóriumi mintát az edénybe és jegyezzük fel a tömegét (Mminta).

8.1.3.

Adjunk hozzá 1 ml E standaroldatot (5.14.5.) és jegyezzük fel a tömegét (MIS).

8.1.4.

Rázzuk össze erőteljesen a vizsgálati anyagot (legalább 20 forgatással). A mintákat 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten kell tárolni az illóanyag veszteségek csökkentése céljából.

8.2. Vakpróba

8.2.1.

Négy tizedes pontosságú mérlegen (6.2.), mérjünk le egy megfelelően záródó mérőedényt és jegyezzük fel a tömegét.

8.2.2.

Pipettával mérjünk 9 ml 400 ml/l töménységű etanol-oldatot (5.13.) a mérőedénybe és jegyezzük fel a tömegét.

8.2.3.

Adjunk hozzá 1 ml E standardoldatot (5.14.5.) és jegyezzük fel a tömeget.

8.2.4.

Rázzuk össze erőteljesen a vizsgálandó anyagot (legalább 20 forgatással). A mintákat 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten kell tárolni az illóanyag veszteségek csökkentése céljából.

8.3.

Előzetes vizsgálat

Injektáljunk a készülékbe C standardoldatot (5.14.3.) annak ellenőrzésére, hogy az összes vizsgált anyag minimum 1,3-as felbontással szétválik (kivéve a 2-metil-bután-1-ol-t és a 3-metil bután-1-ol-t).

KÉP HIÁNYZIK

8.4.

Kalibrálás

A kalibrálást a következő eljárással kell ellenőrizni. A detektorjel linearitását belső standardot (BS) tartalmazó standardoldatokból (5.14.6) három párhuzamos injektálással ellenőrizzük. Az integrátor csúcsterületekből vagy csúcsmagasságokból mindegyik injektálásra számítsuk ki mindegyik rokon vegyületre az R hányadost, és ábrázoljuk azt a rokon vegyület és a belső standard (BS) koncentrációviszonyának függvényében. Lineáris görbét kell kapnunk, amelynek korrelációs koefficiense legalább 0,99.

8.5.

Meghatározás

Injektáljunk a C standardoldatból (5.14.3.) és kétszer a minőség-ellenőrzési standardoldatból (5.14.7.). Ezt követően ismeretlen mintákkal folytassuk (melyeket a 8.1. és a 8.2. pontok szerint készítenek el), és iktassunk be 1 minőség-ellenőrzési standardoldatot minden 10. minta után az analitikai stabilitás ellenőrzésére. Injektáljunk C standardoldatot (5.14.3.) minden 5. minta után.

9. Számítások

Automatikus adatfeldolgozó rendszer használható, feltéve, hogy az adatok az alábbi módszerben leírt alapelveket felhasználva ellenőrizhetők.

Mérjük meg a rokonvegyület és a belső standard csúcsmagasságait vagy csúcsterületeit.

9.1. A detektor választényezőjének számítása A C standardoldat (5.14.3.) kromatogramjából számítsa ki a választényezőt minden egyes rokonvegyületre az (1) egyenletet használva. ahol: BS = belső standard rokonvegyület koncentrációja = a rokonvegyület koncentrációja a C oldatban (5.14.3.) BS koncentrációja = a belső standard koncentrációja a C oldatban (5.14.3.).

KÉP HIÁNYZIK

9.1.2. A minták vizsgálata Az alább megadott (2) egyenlettel számítjuk ki a mintákban lévő egyes rokonvegyületek koncentrációját. ahol

KÉP HIÁNYZIK

Mminta

=

a minta tömege (8.1.2.);

MBS

=

a belső standard tömege (8.1.3.);

BS konc

=

a belső standard koncentrációja az E oldatban (5.14.5.);

RF

=

az (1) egyenletből kiszámított választényező.

KÉP HIÁNYZIK

9.1.3.

A minőség-ellenőrzési standardoldat vizsgálata

Az alábbi (3) egyenletet használva számítsuk ki minden egyes rokonvegyület százalékos visszanyerését a minőség-ellenőrzési standardokban (5.14.7)

A vizsgált anyag koncentrációja a minőség-ellenőrzési standardoldatban a fenti (1) és (2) egyenletből számítható ki.

9.2 A végeredmények megadása A minták eredményei a (4) egyenlet felhasználásával μ/g egységből a g/100 liter abszolút alkohol egységre számítsuk át: (4) Concentration in g per 100 literes absolute alcohol = Conc ( μg/g) × ρ × 10/(strengh (% vol) × 1 000 ) Az eredményeket háromértékes számjegyig és maximum egy tizedes jegyre adjuk meg, pl. 11,4 g/100 l abszolút alkohol.

ahol ρ

a sűrűség kg/m3-ben

10. Minőségbiztosítás és minőségellenőrzés (validált módszerhez használt)

A fent megadott (2) egyenlet felhasználásával számítsa ki az egyes rokonvegyületek koncentrációját a minőség-ellenőrzési standardoldatokban, amelyeket a 8.1.1-8.1.4. pontokban leírt eljárás alapján kell elkészíteni. A (3) egyenlettel számítsa ki a százalékos visszanyerést. Ha a gyakorlati értékek az összes rokonvegyületnél maximum ± 10 %-kal térnek el az elméleti értékektől, a vizsgálat elfodadható. Ha az eltérés nagyobb, a pontatlanság okát ki kell deríteni és megfelelő, hibajavító intézkedést kell tenni.

11. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontosság)

A körvizsgálatok statisztikai eredményei: a következő táblázatokban az alábbi vegyületek vizsgálati értékeit adjuk meg: etanal, etil-acetát, acetál, abszolút etanal, metanol, bután-2-ol, propán-1-ol, bután-1-ol, 2-metilpropán-1-ol, 2-metilbután-1-ol, 3-metilbután-1-ol.

A következő adatokat egy olyan nemzetközi módszertani körvizsgálatból származnak, amelyet nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint végeztek.

III.3. SZESZES ITALOK ILLÓSAVTARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

1. Alkalmazási terület

A módszer validálása rum, borpárlat, törkölypárlat és gyümölcspárlat esetében 30 mg/l-től 641 mg/l-ig terjedő szinteken, laboratóriumok közötti körvizsgálat útján történt.

2. Rendelkező hivatkozások

ISO 3696: 1987 Víz, analitikai laboratóriumi használatra. - Követelmények és vizsgálati módszerek.

3. Fogalommeghatározások

3.1.

Az illósavtartalom számítása a kötött savtartalom teljes savtartalomból történő kivonásával történik.

3.2.

A teljes savtartalom a titrálható savak összessége.

3.3.

A kötött savtartalom a szeszes ital szárításig történő bepárlása utáni maradék savtartalma.

4. A módszer elve

A teljes savtartalom és a kötött savtartalom meghatározása titrálás vagy potenciometria útján történik.

5. Vegyszerek és anyagok

Az elemzés során, hacsak másképp nincs előírva, csak elismert analitikai minőségű vegyszerek és az ISO 3696:1987 szabványa szerinti legalább 3-as tisztasági fokozatú víz használható.

5.1.

0,01 M nátrium-hidroxid oldat (NaOH).

5.2.

Indikátorkeverék-oldat: Mérjünk be 0,1 g indigókármint és 0,1 g fenolvöröst. Oldjuk fel 40 ml vízben, és etanollal töltsük fel 100 ml-re.

6. Készülékek és eszközök

Közvetett laboratóriumi módszerek alkalmazásánál használt eszközök, A osztályú mérőüvegek valamint a következők:

6.1. Vízszivattyú

6.2. Rotációs bepárló vagy ultrahangos fürdő

6.3. Felszerelések potenciometrikus titráláshoz (opcionális)

7. Mintavétel és minták

A mintákat elemzés előtt tároljuk szobahőmérsékleten.

8. Eljárás

8.1. Teljes savtartalom

8.1.1. A minta előkészítése

A szeszes italt sugározzuk be ultrahanggal (ultrahangos beavatkozás) vagy keverjük két percig vákuumban, hogy - ha szükséges - eltávolítsuk a szén-dioxidot.

8.1.2. Titrálás

Pipettával töltsünk 25 ml szeszes italt egy 500 ml-es Erlenmeyer-lombikba.

Adjunk hozzá körülbelül 200 ml (aznap frissen elkészített) hűtött forralt desztillált vizet és 2-6 csepp indikátorkeverék-oldatot (5.2.).

Titráljuk 0,01 M nátrium-hidroxid oldattal (5.1.) amíg a sárgászöld szín ibolyára változik színtelen szeszes italok esetében, illetve a sárgásbarna szín pirosasbarnára változik barna színű szeszes italok esetében.

A titrálás potenciometriával is végezhető, 7,5 pH-ig.

Legyen n1 ml a hozzáadott 0,01 M nátrium-hidroxid-oldat térfogata.

8.1.3. Számítás

A szeszes ital milliekvivalens/l-ben kifejezett teljes savtartalma (TA) egyenlő 0,4 × n1-gyel.

A szeszes ital ecetsav mg/l-ben kifejezett teljes savtartalma (TA′) egyenlő 24 × n1-gyel.

8.2. Kötött savtartalom

8.2.1. A minta előkészítése

Végezzük el 25 ml szeszes ital bepárlását szárításig:

8.2.2. Titrálás

Az (aznap frissen elkészített) hűtött forralt desztillált vízzel történt bepárlás utáni maradékot oldjuk fel, töltsük fel körülbelül 100 ml-re és adjunk hozzá 2-6 csepp indikátorkeverék-oldatot (5.2.).

Titráljuk 0,01 M nátrium-hidroxid oldattal (5.1.).

A titrálás potenciometriával is végezhető, 7,5 pH-ig.

Legyen n2 ml a hozzáadott 0,01 M nátrium-hidroxid-oldat térfogata.

8.2.3. Számítás

A szeszes ital milliekvivalens/l-ben kifejezett kötött savtartalma (FA) egyenlő 0,4 × n2-vel.

A szeszes ital ecetsav mg/l-ben kifejezett kötött savtartalma (FA) egyenlő 24 × n2-vel.

9. Az illósavtartalom számítása

9.1. Kifejezés milliekvivalens/l-ben: Legyen: Az illósavtartalom, VA, milliekvivalens/l-ben egyenlő: TA - FA

TA

=

teljes savtartalom milliekvivalens/l-ben

FA

=

kötött savtartalom milliekvivalens/l-ben

9.2. Kifejezés ecetsav mg/l-ben: Legyen: Az illósavtartalom, VA, ecetsav mg/l-ben egyenlő: TA′ - FA′

TA′

=

teljes savtartalom ecetsav mg/l-ben

FA′

=

kötött savtartalom ecetsav mg/l-ben

KÉP HIÁNYZIK

9.3. Kifejezés ecetsav g/hl-ben 100 térfogat-százalékos tiszta alkoholra vonatkoztatva egyenlő:

ahol "A" a szeszes ital térfogatszázalékban kifejezett alkoholtartalma.

10. A módszer teljesítőképességi jellemzői (Pontosság)

10.1. A körvizsgálatok statisztikai eredményei

A következő adatok egy olyan nemzetközi módszertani körvizsgálatból származnak, amelyet nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint végeztek [1] [2].

Mintatípusok:

A

Szilvapárlat; osztott szint *

B

Rum I; kettős vakpróba

C

Rum II; osztott szint *

D

Slivovica; kettős vakpróba

E

Borpárlat; kettős vakpróba

F

Törkölypárlat; kettős vakpróba

[1] "Protocol for the Design, Conduct and Interpretation of Method- Performance Studies", Horwitz, W. (1995) Pure and Applied Chemistry 67, 332-343.

[2] Horwitz, W. (1982) Analytical Chemistry 54, 67A-76A.

V. ANETOL. A SZESZESITALOKBAN TALÁLHATÓ TRANSZANETOL MEGHATÁROZÁSA GÁZKROMATOGRÁFIÁVAL

1. Alkalmazási terület

Ez a módszer az ánizsízesítésű szeszesitalokban található transzanetol kapilláris gázkromatográfiával történő meghatározására szolgál.

2. Rendelkező hivatkozások

ISO 3696: 1987 Víz: analitikai laboratóriumi használatra. Meghatározások és vizsgálati módszerek.

3. Elv

A szeszesitalok transzanetol-koncentrációjának meghatározása gázkromatográfiával (GC) történik. Egyforma mennyiségű belső standardot - pl. 4-allil-anisol (esztragol), amennyiben a minta nem tartalmaz természetes előfordulású esztragolt - kell adni a vizsgálati mintához és egy ismert koncentrációjú transzanetol referenciaoldathoz, majd mindkettőt 45 %-os etanol oldattal kell felhígítani és közvetlenül a gázkromatográfiás rendszerbe injektálni. A nagy mennyiségű cukrot tartalmazó likőrök esetében a minta elkészítése és az elemzés elvégzése előtt extrahálásra van szükség.

4. Reagensek és anyagok

Az elemzés során csak minimum 98 %-os tisztaságú reagenseket szabad használni. Az ISO 3696 szerinti legalább 3-as tisztasági fokozatú vizet kell használni.

A referenciaanyagokat hűvös (4 °C) helyen, fénytől védve, alumínium tárolóedényben vagy színezett üvegű (borostyánüveg) reagensüvegekben kell tárolni. A dugókat lehetőség szerint alumíniumtömítéssel kell ellátni. Használat előtt a transzanetolt ki kell "olvasztani" kristályos állapotából, de ebben az esetben a hőmérséklet soha nem haladhatja meg a 35 °C-ot.

4.1.

96 % (V/V) etanol (CAS 64-17-5)

4.2.

1-metoxi-4-(1-propenil) benzol; (transzanetol) (CAS 4180-23-8)

4.3.

4-allilanisol (esztragol) (CAS 140-67-0), javasolt belső standard (IS)

4.4.

45 % (V/V) etanol

Adjunk 560 g desztillált vizet 378 g 96 % (V/V) etanolhoz.

4.5. Standardoldatok készítése

Valamennyi standardoldatot szobahőmérsékleten (15-35 °C), fénytől védve, alumínium tárolóedényben vagy színezett üvegű (borostyánüveg) reagensüvegben kell tárolni. A dugót lehetőség szerint alumíniumtömítéssel kell ellátni.

Mivel a transzanetol és a 4-allilanisol vízben gyakorlatilag oldhatatlan, így azokat a 45 % (V/V) etanol (4.4.) hozzáadása előtt 96 % (V/V) etanolban (4.1.) kell feloldani.

A törzsoldatokat minden héten frissen kell elkészíteni.

4.5.1. "A" standardoldat

Transzanetol törzsoldat (koncentráció: 2 g/l)

Mérjünk be 40 mg transzanetolt (4.2.) egy 20 ml-es mérőlombikba (vagy 400 mg-ot egy 200 ml-esbe stb.). Adjunk hozzá 96 % (V/V) etanolt (4.1.), majd töltsük fel jelig 45 % (V/V) etanollal (4.4.), és alaposan keverjük össze.

4.5.2. "B" belső standardoldat

Belső standard törzsoldat, pl. esztragol (koncentráció: 2 g/l)

Mérjünk be 40 mg esztragolt (4.3.) egy 20 ml-es mérőlombikba (vagy 400 mg-ot egy 200 ml-esbe stb.). Adjunk hozzá 96 % (V/V) etanolt (4.1.), majd töltsük fel jelig 45 % (V/V) etanollal (4.4.), és alaposan keverjük össze.

4.5.3. A lángionizációs detektor lineáris érzékenységének ellenőrzésére szolgáló oldatok

Ellenőrizni kell a lángionizációs detektor lineáris érzékenységét a szeszesitalok különböző transzanetolkoncentrációjának (0 g/l és 2,5 g/l között) elemzése érdekében. Az elemzési eljárás során az elemezendő szeszesital-vakpróbák tízszeres hígításra kerülnek (8.3.). A módszerben leírt elemzési körülmények alapján az elemezendő mintában levő transzanetol 0, 0,05, 0,1, 0,15, 0,2 és 0,25 g/l koncentrációjának megfelelő törzsoldatokat kell készíteni a következők szerint: vegyünk az "A" törzsoldatból (4.5.1.) 0,5, 1, 1,5, 2 és 2,5 ml-t, majd pipettázzuk be ezeket egy-egy 20 ml-es mérőlombikba; mindegyik lombikba pipettázzunk be 2 ml-t a "B" belső standardoldatból (4.5.2.), majd töltsük fel jelig 45 térfogatszázalékos etanollal (4.4.), és alaposan keverjük össze.

A vakoldat (8.4.) lesz a 0 g/l koncentrációjú oldat.

4.5.4. "C" standardoldat

Vegyünk az "A" törzsoldatból (4.5.1.) 2 ml-t, és pipettázzuk be ezt egy 20 ml-es mérőlombikba, majd adjunk hozzá 2 ml-t a "B" belső standardoldatból (4.5.2.), majd töltsük fel jelig 45 % (V/V) etanollal (4.4.), és alaposan keverjük össze.

5. Készülékek és berendezések

5.1.

Kapilláris gázkromatográf lángionizációs detektorral és integrátorral, illetve a csúcsmagasságok vagy területek mérésére képes egyéb adatkezelő rendszerrel, valamint egy automata mintavevővel vagy a kézi mintainjektáláshoz szükséges berendezéssel kiegészítve.

5.2.

Split/splitless injektor

5.3.

Kapilláris kolonna, például: Hosszúság: 50 m Belső átmérő: 0,32 mm Filmvastagság: 0,2 μm Állófázis: FFAP - módosított TPA, polietilén-glikol típusú térhálós porózus polimer.

5.4.

Általános laboratóriumi berendezés: precíziós mérőüvegek, analitikai mérleg (mérési pontosság: ± 0,1 mg).

6. Kromatográfiás körülmények

A kolonna típusának és méreteinek, valamint a gázkromatográfiás körülményeknek olyanoknak kell lenniük, hogy az anetol és a belső standard elváljanak egymástól és minden egyéb zavaró anyagtól. Az 5.3. pontban példaként megadott kolonnával kapcsolatos tipikus körülmények a következők:

6.1.

Vivőgáz: analitikai tisztaságú hélium

6.2.

Áramlási sebesség: 2 ml/perc

6.3.

Injektor hőmérséklet: 250 °C

6.4.

Detektor hőmérséklet: 250 °C

6.5.

Szárítóegység hőmérséklet: izotermikus, 180 °C, időtartam: 10 perc

6.6.

Injektálási volumen: μl, split: 1:40.

7. Minták

A mintákat szobahőmérsékleten, fénytől és hidegtől védve kell tárolni.

8. Eljárás

8.1. Mintavizsgálat az esztragol jelenlétének meghatározása céljából

Belső standard hozzáadása nélküli vakpróbát kell végezni, hogy meggyőződjünk arról, hogy a mintában nem fordul elő természetes esztragol. Ha a mintában természetes esztragol fordul elő, akkor egy másik belső standardot kell választani (például mentolt).

Pipettázzunk be 2 ml mintát egy 20 ml-es mérőlombikba, majd töltsük fel jelig 45 % (V/V) etanollal (4.4.), és alaposan keverjük össze.

8.2. Ismeretlen minták készítése

Pipettázzunk be 2 ml mintát egy 20 ml-es mérőlombikba, adjunk hozzá 2 ml-t a "B" belső standardoldatból (4.5.2.), majd töltsük fel jelig 45 % (V/V) etanollal (4.4.), és alaposan keverjük össze.

8.3.

Vakoldat

Pipettázzunk be 2 ml-t a "B" belső standardoldatból (4.5.2.) egy 20 ml-es mérőlombikba, majd töltsük fel jelig 45 % (V/V) etanollal (4.4.), és alaposan keverjük össze.

8.4. Lineáris érzékenységteszt

Az elemzés megkezdése előtt ellenőrizzük a lángionizációs detektor lineáris érzékenységét úgy, hogy egymás után háromszor elvégezzük minden egyes lineáris standardoldat (4.5.3.) elemzését.

Az integrátor által az egyes injektálásokra vonatkozóan adott csúcsterületek vagy csúcsmagasságok alapján ábrázoljuk grafikonon az anyaoldat-koncentrációt (g/l) az egyes R-arányok függvényében.

R = a transzanetol csúcsmagassága vagy területe osztva az esztragol csúcsmagasságával vagy területével.

Eredményként egy lineáris grafikont kell kapnunk.

8.5. Meghatározás

Injektáljuk be a vakoldatot (8.3.), majd a "C" standardoldatot (4.5.4.), majd az egyik lineáris standardoldatot (4.5.3.) - ami minőségellenőrző mintaként funkcionál (ennek kiválasztása az ismeretlen mintában levő transzanetol valószínűsíthető koncentrációjának figyelembevételével történhet), majd az öt ismeretlen mintát (8.2.); az analitikai stabilitás biztosítása érdekében minden öt ismeretlen minta után iktassunk be egy lineáris (minőségellenőrző) mintát.

9. Az érzékenységi tényező kiszámítása

Mérjük meg vagy a csúcsterületeket (integrátor vagy más adatkezelő rendszer segítségével) vagy a csúcsmagasságokat (manuális integrálás) a transzanetolra és a belső standardra vonatkozóan.

9.1. Az érzékenységi tényező (RFi) kiszámítása

Az érzékenységi tényező kiszámítása az alábbiak szerint történik:

RFi = (Ci/terület vagy magassági) × (terület vagy magasságis/Cis)

ahol:

Ci

a transzanetol koncentrációja az "A" standardoldatban (4.5.1.)

Cis

a belső standard koncentrációja a "B" standardoldatban (4.5.2.)

területi

a transzanetol csúcsának területe (vagy magassága)

területis

a belső standard csúcsának területe (vagy magassága)

Az RFi kiszámítása a "C" oldat öt mintájából (4.5.4.) történik.

9.2. A lineárisérzékenység-tesztoldatok elemzése

Injektáljuk be a lineárisérzékenység-tesztoldatokat (4.5.3.).

9.3. A minta elemzése

Injektáljuk be az ismeretlen mintaoldatot (8.2.).

10. Az eredmények kiszámítása

A transzanetol-koncentráció kiszámítása az alábbi képlettel történik:

ci = Cis × (terület vagy magassági/terület vagy magasságis) × RFi,

ahol:

ci

az ismeretlen transzanetol-koncentráció

Cis

a belső standard koncentrációja az ismeretlen mintában (4.5.2.)

terület vagy magassági

a transzanetol csúcsának területe vagy magassága

terület vagy magasságis

a belső standard csúcsának területe vagy magassága

RFi

az érzékenységi koefficiens (a 9.1. szerint számítva)

A transzanetol-koncentráció kifejezése gramm/literben történik, egy tizedesjegy pontossággal.

11. Minőségbiztosítás és -ellenőrzés

A kromatogramoknak olyanoknak kell lenniük, hogy az anetol és a belső standard elváljanak egymástól és minden egyéb zavaró anyagtól. Az RFi érték kiszámítása a "C" oldat (4.5.4.) öt injektálására kapott eredményekből történik. Ha a szórási koefficiens (CV % = (standard eltérés/középérték)*100)) ± 1 %-on belül van, akkor az RFi átlagértéke elfogadható.

A fenti számítást a lineárisérzékenység-tesztoldatokból (4.5.3.) minőség-ellenőrzés céljából vett mintában található transzanetol koncentrációjának a kiszámításához kell alkalmazni.

Ha a belső minőség-ellenőrzéshez kiválasztott lineáris oldat elemzéséből számított középértékek az elméleti értékük ± 2,5 %-án belül vannak, akkor az ismeretlen mintákra vonatkozó eredmények elfogadhatók.

12. A nagy mennyiségű cukrot tartalmazó szeszesitalminták és a likőrminták gázkromatográfiás elemzés előtti kezelése

Alkohol extrahálása a magas cukortartalmú szeszesitalból annak érdekében, hogy kapilláris gázkromatográfia segítségével meghatározható legyen a transzanetol-koncentráció.

12.1. Elv

A likőrminta aliquot mennyiségéhez hozzáadjuk a belső standardot, méghozzá a likőrben levő analit (transzanetol) koncentrációjához hasonló koncentrációban. Ehhez nátrium-foszfát-dodekahidrátot és vízmentes ammónium-szulfátot adunk. Az így kapott elegyet jól felrázzuk és lehűtjük, majd hagyjuk két réteg kialakulását, amelyek közül a felső alkoholréteget eltávolítjuk. Ennek az alkoholrétegnek az aliquot mennyiségét 45 térfogatszázalékos etanol oldattal (4.4.) hígítjuk. (Megjegyzés: ekkor nem adunk hozzá belső standardot, mert annak hozzáadása már megtörtént.) Az így kapott oldatot gázkromatográfiás úton elemezzük.

12.2. Reagensek és anyagok

Az extrahálás során csak minimum 99 %-os tisztaságú reagenseket szabad használni.

12.2.1.

Ammónium-szulfát, vízmentes (CAS 7783-20-2).

12.2.2.

Kétbázisú nátrium-foszfát-dodekahidrát (CAS 10039-32-4).

12.3. Készülékek és berendezések

Erlenmeyer-lombikok, választólombikok, hűtőszekrény.

12.4. Eljárás

12.4.1. Mintavizsgálat az esztragol jelenlétének meghatározása céljából

Belső standard hozzáadása nélküli vak extrahálást (12.6.2.) és elemzést kell elvégezni, hogy meggyőződjünk arról, hogy a mintában nem fordul elő természetes esztragol. Ha a mintában természetes esztragol fordul elő, akkor egy másik belső standardot kell választani.

12.4.2. Extrahálás

Pipettázzunk 5 ml 96 % (V/V) etanolt (4.1.) egy Erlenmeyer-lombikba, mérjünk be ebbe a lombikba 50 mg belső standardot (4.3.), majd adjunk hozzá 50 ml mintát. Adjunk hozzá 12 g vízmentes ammónium-szulfátot (12.2.1.) és 8,6 g kétbázisú nátrium-foszfát-dodekahidrátot (12.2.2.). Zárjuk le dugóval az Erlenmeyer-lombikot.

Rázzuk a lombikot legalább 30 percen keresztül. Ehhez használható valamilyen mechanikus rázóeszköz, kivéve a teflonbevonatú mágneses keverőrudat, mivel a teflon felszívja az analit egy részét. Megjegyzendő, hogy a hozzáadott sók nem oldódnak fel maradéktalanul.

A dugóval lezárt lombikot helyezzük legalább két órára hűtőszekrénybe (T < 5 °C).

Ezt követően két jól elkülönülő folyadékrétegnek és egy szilárd maradéknak kell látszania. Az alkoholrétegnek tisztának kell lennie; ellenkező esetben addig kell a hűtést folytatni, amíg a szeparálódás maradéktalanul végbe nem megy.

Amikor az alkoholréteg már tiszta, vegyünk ki abból aliquot mennyiséget (pl. 10 ml) a vizes réteg felzavarása nélkül, tegyük azt egy borostyánüveg fiolába, és jól zárjuk le.

12.4.3. Az elemzendő extrahált minta elkészítése

Hagyjuk, hogy az extraktum (12.4.2.) szobahőmérsékletűvé váljon.

Vegyünk ki 2 ml-t a szobahőmérsékletűvé vált extrahált minta alkoholrétegéből, pipettázzuk azt be egy 20 ml-es mérőlombikba, majd töltsük fel jelig 45 térfogatszázalékos etanollal (4.4.), és alaposan keverjük össze.

12.5. Meghatározás

Kövessük a 8.5. pontban leírt eljárást.

12.6. Az eredmények kiszámítása

Az eredmények kiszámítása az alábbi képlettel történik:

Ci = (mis/V)* (területi/terület is) * RFi,

ahol:

mis

a kivett (12.4.2.) belső standard (4.3.) tömege (mg)

V

az ismeretlen minta térfogata (50 ml)

RFi

az érzékenységi tényező (9.1.)

területi

a transzanetol csúcsának területe

területis

a belső standard csúcsának területe

Az eredmények kifejezése gramm/literben történik, egy tizedesjegy pontossággal.

12.7. Minőség-ellenőrzés és -biztosítás

Kövessük a fenti 11. pontban leírt eljárást.

13. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontossága)

A laboratóriumok közötti körvizsgálatok statisztikai eredményei:

az anetolra vonatkozó értékeket az alábbi táblázatok tartalmazzák.

Az alábbi adatok egy a módszer teljesítőképességi jellemzőire vonatkozó, nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint elvégzett körvizsgálatból származnak.

Mintatípusok:

A

pastis, kettős vakpróba

B

pastis, kettős vakpróba

C

pastis, kettős vakpróba

D

pastis, kettős vakpróba

E

pastis, egyszeres

F

pastis, egyszeres

Mintatípusok:

G

ouzo, osztott*

H

ánizs, kettős vakpróba

I

ánizsízesítésű likőr, kettős

J

ánizsízesítésű likőr, kettős.

VI. GLYCYRRHIZIN-SAV. A GLYCYRRHIZIN-SAV MEGHATÁROZÁSA NAGY TELJESÍTMÉNYŰ FOLYADÉK-KROMATOGRÁFIÁVAL

1. Alkalmazási terület

Ez a módszer az ánizsízesítésű szeszesitalokban található glycyrrhizin-sav nagy teljesítményű folyadék-kromatográfiával (HPLC) történő meghatározására szolgál. A 1576/89/EGK rendelet előírja, hogy a "pastis" néven ismert valamennyi ánizsízesítésű szeszesitalnak literenként 0,05 és 0,5 g közötti mennyiségű glycyrrhizin-savat kell tartalmaznia.

2. Rendelkező hivatkozások

ISO 3696: 1987: Víz: analitikai laboratóriumi használatra. Követelmények és vizsgálati módszerek.

3. Elv

A glycyrrhizin-sav koncentrációjának meghatározása nagy teljesítményű folyadékkromatográfiával történik, UV-detektálás mellett. A standardoldatot és a vizsgálati mintát szűrjük, majd külön-külön injektáljuk be közvetlenül a HPLC rendszerbe.

4. Reagensek és anyagok

Az elemzés során csak HPLC minőségű reagenseket, abszolút etanolt és az ISO 3696 szerinti 3-as tisztasági fokozatú vizet szabad használni.

4.1.

96 % (V/V) etanol (CAS 64-17-5).

4.2.

Ammónium-glycyrrhizinát, C42H62O16.NH3 (A glycyrrhizin-sav ammóniumsója)

(Molekulasúly: 839,98) (CAS 53956-04-0): legalább 90 %-os tisztaság

(A glycyrrhizin-sav molekulasúlya: 822,94)

4.3.

Jégecet, CH3COOH (CAS 64-19-7).

4.4.

Metanol, CH3OH (CAS 67-56-1).

4.5. 50 % (V/V) etanol

1 000 ml térfogathoz 20 °C-on: - 96 % (V/V) etanol (4.1.): 521 ml - Víz (2.0): 511 ml.

4.6. A HPLC elúciós oldatok elkészítése

4.6.1. "A" elúciós oldat (példa)

80 (térfogat)rész víz (2.0)

20 (térfogat)rész ecetsav (4.3.)

Gáztalanítsuk az elúciós oldatot öt percen keresztül.

Megjegyzés:

Ha az alkalmazott víz nem esett át mikroszűrésen, akkor ajánlatos az elkészült elúciós oldatot minimum 0,45 μm pórusméretű, szerves oldószerekhez használt szűrőn átszűrni.

4.6.2. "B" elúciós oldat

Metanol (4.4.)

4.7. Standardoldatok készítése

Két hónap elteltével valamennyi standardoldatból frisset kell készíteni.

4.7.1. "C" referenciaoldat

Mérjünk be 0,1 mg pontossággal 25 mg ammónium-glycyrrhizinátot (4.2.) egy 100 ml-es mérőlombikba. Adjunk hozzá 50 % (V/V) etanolt (4.5.) és oldjuk fel az ammónium-glycyrrhizinátot. Ezt követően töltsük fel jelig 50 % (V/V) etanollal (4.5.).

Szűrjük át szerves oldószerekhez használt szűrőn.

4.7.2. Standardoldat a műszerek lineáris érzékenységének ellenőrzéséhez

Készítsünk 1,0 g/l töménységű törzsoldatot úgy, hogy 100 mg ammónium-glycyrrhizinátot 0,1 mg pontossággal bemérünk egy 100 ml-es mérőlombikba. Adjunk hozzá 50 % (V/V) etanolt (4.5.) és oldjuk fel az ammónium-glycyrrhizinátot. Ezt követően töltsük fel jelig 50 % (V/V) etanollal (4.5.).

Készítsünk legalább négy másik oldatot - amelyek az ammónium-glycyrrhizinát 0,05, 0,1, 0,25 és 0,5 g/l koncentrációjának felelnek meg - úgy, hogy az 1,0 g/l töménységű törzsoldatból rendre 5 ml-t, 10 ml-t, 25 ml-t és 50 ml-t pipettázunk be egy-egy 100 ml-es mérőlombikba. Ezt követően töltsük fel jelig 50 % (V/V) etanollal (4.5.), és alaposan keverjük össze.

Valamennyi oldatot szűrjük át szerves oldószerekhez használt szűrőn.

5. Készülékek és berendezések

5.1. Elválasztó rendszer

5.1.1.

Nagy teljesítményű folyadék-kromatográf.

5.1.2.

Állandó vagy programozott áramlási sebesség elérését és fenntartását biztosító nagy pontosságú szivattyúrendszer.

5.1.3.

UV spektrofotometriás detektáló rendszer: 254 nm hullámhosszra állítandó.

5.1.4.

Oldószer-gáztalanító rendszer.

5.2.

Számításra alkalmas integrátor vagy adatrögzítő, amelynek teljesítménye illeszkedik a rendszer többi részéhez.

5.3. Kolonna (példa):

Anyag: rozsdamentes acél vagy üveg

Belső átmérő: 4-5 mm

Hosszúság: 100-250 mm

Állófázis: oktadecillel módosított keresztkötésű szilikagél (C18), (lehetőség szerint gömb alakú) maximális szemcseméret: 5 μm.

5.4.

5.4.1.

0,1 mg mérési pontosságú analitikai mérleg

5.4.2.

Precíziós mérőüvegek, A pontossági fokú

5.4.3.

Mikromembrános szűrő kis volumenek esetén.

6. Kromatográfiás körülmények

6.1.

Elúciós jellemzők: (példa) - áramlási sebesség: 1 ml/perc, - "A" oldószer = 30 % - "B" oldószer = 70 %.

6.2.

Detektálás: - UV = 254 nm

7. Eljárás

7.1. A szeszesital-minta elkészítése

Szükség esetén szűrjük át 0,45 μm pórusméretű, szerves oldószerekhez használt szűrőn.

7.2. Meghatározás

A kromatográfiás körülmények stabilizálását követően,

- injektáljunk be 20 μl "C" referenciaoldatot (4.7.1.),

- injektáljunk be 20 μl mintaoldatot,

- hasonlítsuk össze a két kromatogramot. A retenciós idők alapján határozzuk meg a glycyrrhizin-sav csúcsait. Mérjük meg a területüket (vagy magasságukat) és az alábbi egyenlet segítségével két tizedesjegy pontossággal számítsuk ki a koncentrációt (g/l):

ahol:

c

az elemzett szeszesitalban levő glycyrrhizin-sav koncentrációja (g/l)

C

a referenciaoldatban levő ammónium-glycyrrhizin koncentrációja (g/l)

h

az elemzett szeszesitalban levő glycyrrhizin-sav csúcsának területe (vagy magassága)

H

a referenciaoldatban levő glycyrrhizin-sav csúcsának területe (vagy magassága)

P

a referencia ammónium-glycyrrhizin tisztasága ( %)

823

a glycyrrhizin-sav mólsúlya

840

az ammónium-glycyrrhizinát mólsúlya.

8. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontossága)

A körvizsgálatok statisztikai eredményei:

a glycyrrhizin-savra vonatkozó értékeket az alábbi táblázat tartalmazza.

Az alábbi adatok egy a módszer teljesítőképességi jellemzőire vonatkozó, nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint elvégzett körvizsgálatból származnak.

Mintatípusok:

A

pastis, kettős vakpróba

B

pastis, osztott*

C

pastis, kettős vakpróba

D

pastis, kettős vakpróba

E

pastis, kettős vakpróba

VII. KALKONOK. NAGY TELJESÍTMÉNYŰ FOLYADÉK-KROMATOGRÁFIÁS MÓDSZER A PASTIS KALKONTARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSÁHOZ

1. Alkalmazási terület

Ez a módszer annak meghatározására alkalmas, hogy az ánizsízesítésű szeszes italokban találhatók-e kalkonok vagy nem. A kalkonok a flavonoidok közé tartozó olyan természetes színezőanyagok, amelyek az édesgyökérben (Glycyrrhiza glabra) fordulnak elő.

Ahhoz, hogy egy ánizsízesítésű szeszes ital a "pastis" nevet kapja, tartalmaznia kell kalkonokat (1576/89/EGK).

2. Rendelkező hivatkozások

ISO 3696: 1987: Víz: analitikai laboratóriumi használatra - Követelmények és vizsgálati módszerek.

3. Elv

Az édesgyökér exraktumából referenciaoldatot készítünk. A kalkonok jelenlétének vagy hiányának a meghatározása nagy teljesítményű folyadék-kromatográfiával (HPLC) történik, UV-detektorral.

4. Reagensek és anyagok

Az elemzés során csak HPLC minőségű reagenseket szabad használni. Az etanolnak 96 térfogatszázalékosnak kell lennie. Kizárólag az ISO 3696 szerinti 3-as tisztasági fokozatú vizet szabad használni.

4.1.

96 % (V/V) etanol (CAS 64-17-5).

4.2.

Acetonitril, CH3CN, (CAS 75-05-8)

4.3. Referenciaanyag: Glycyrrhiza glabra: "édesgyökér"

Durvára őrölt édesgyökér (Glycyrrhiza glabra). Pálcika alakú, átlagos méretű részecskék: hosszúság: 10-15 mm, vastagság: 1-3 mm.

4.4.

Nátrium-acetát, CH3COONa, (CAS 127-09-3)

4.5.

Jégecet, CH3COOH, (CAS 64-19-7)

4.6. Oldatok készítése

4.6.1. 50 % (V/V) etanol

1 000 ml térfogathoz 20 °C-on: - 96 % (V/V) etanol (4.1.): 521 ml, - Víz (2.0): 511 ml.

4.6.2. "A" oldószer: acetonitril

HPLC analitikai minőségű acetonitril (4.2.).

Gáztalanítani.

4.6.3. "B" oldószer: 0,1 M nátrium-acetát pufferoldat, pH 4,66.

Mérjünk egy mérőlombikban 8,203 g nátrium-acetátot (4.4.), adjunk hozzá 6,005 g jégecetet (4.5.), majd vízzel (2) töltsük fel 1 000 ml-re.

5. A Glycyrrhiza glabra referenciaextraktumának (4.3.) elkészítése

5.1.

Mérjünk le 10 g őrölt édesgyökeret (Glycyrrhiza glabra) (4.3.), és tegyük desztilláló gömblombikba - adjunk hozzá 100 ml 50 % (V/V) etanolt (4.6.1.), - forraljuk visszafolyó hűtőn egy órán keresztül, - szűrjük le, - tegyük el a szűrletet a későbbi használathoz.

5.2.

Vegyük ki a szűrőből az édesgyökér extraktumát - tegyük egy desztilláló gömblombikba, - adjunk hozzá 100 ml 50 % (V/V) etanolt (4.6.1.), - forraljuk visszafolyó hűtőn egy órán keresztül, - szűrjük le és tegyük el a filtrátumot a későbbi használathoz.

5.3.

Az édesgyökér extrahálását egymás után háromszor kell elvégezni.

5.4.

Egyesítsük a három filtrátumot.

5.5.

Párologtassuk el az elegy (5.4.) oldószerfázisát körforgó evaporátorral.

5.6.

Vegyük fel az elegy (5.4.) maradék extraktumát 100 ml 50 % (V/V) etanollal (4.6.1.).

6. Készülékek és berendezések

6.1. Elválasztó rendszer

6.1.1.

Nagy teljesítményű folyadék-kromatográf.

6.1.2.

Állandó vagy programozott áramlási sebesség nagy nyomás melletti elérését és fenntartását biztosító szivattyúrendszer.

6.1.3.

Spektrofotometriás detektálórendszer UV-/látható tartományban, amely 254 és 370 nm közötti hullámhosszra állítható be.

6.1.4.

Oldószer-gáztalanító rendszer:

6.1.5.

40 ± 0,1 °C hőmérsékletűre állítható kolonna szárító.

6.2.

Számításra alkalmas integrátor vagy adatrögzítő, amelynek teljesítménye illeszkedik az elválasztó rendszer többi részéhez.

6.3. Kolonna

Anyag: rozsdamentes acél vagy üveg

Belső átmérő: 4-5 mm

Állófázis: oktadecillel módosított keresztkötésű szilikagél (lehetőség szerint gömb alakú) (C18), maximális szemcseméret: 5 μm (keresztkötésű fázis).

6.4.

6.4.1.

analitikai mérleg (pontosság: ± 0,1 mg);

6.4.2.

desztilláló készülék visszafolyós hűtővel és - például - az alábbi elemekkel: - 250 ml-es gömblombik normál üvegcsiszolattal, - 30 cm hosszúságú visszafolyós hűtő, és - hőforrás (megfelelő eszköz alkalmazásával kell elkerülni azt, hogy az extraktum tüzet fogjon).

6.4.3.

Rotációs párologtató készülék.

6.4.4.

Szűrőeszköz (pl. Büchner-tölcsér).

6.5.

6.5.1.

Az "A" (4.6.2.) és "B" (4.6.3.) oldószer elúciós jellemzői: - gradiens elmozdulása 20/80 (v/v) értékről 50/50 (v/v) értékre 15 perc alatt, - gradiens elmozdulása 50/50 (v/v) értékről 75/25 (v/v) értékre öt perc alatt, - egyenlő erősség 75/25 (v/v) értéken öt percen keresztül, - kolonnastabilizálás az injektálások között, - egyenlő erősség 20/80 (v/v) értéken öt percen keresztül.

6.5.2.

Áramlási sebesség: 1 ml/perc.

6.5.3. Az UV-detektor beállításai:

A detektort 370 nm hullámhosszra kell beállítani a kalkonok, majd 254 nm hullámhosszra a glycyrrhizin-sav jelenlétének detektálásához.

Megjegyzés:

a hullámhossz megváltoztatását (370 nm-ről 254 nm-re) a glycyrrhizin-sav elúciós csúcsának kezdete előtt 30 másodperccel kell elvégezni.

7. Eljárás

7.1. A próbaminta elkészítése

Szűrjük át szerves oldószerekhez használt szűrőn (pórusátmérő: 0,45 μm).

7.2. A maradék édesgyökér-extraktum (5.6.) elkészítése

Az elemzés előtt készítsünk 1:10 arányú hígítást 50 % (V/V) etanollal (4.6.1.).

7.3. Meghatározás

7.3.1.

Injektáljunk be 20 μl-t az elkészített édesgyökér-extraktumból (7.2.). Az elemzést a fenti (6.5.) kromatográfiás körülmények között végezzük el.

7.3.2.

Injektáljunk be 20 μl-t a mintából (7.1.) (ánizsízesítésű szeszesital-minta). Az elemzést a fenti (6.5.) kromatográfiás körülmények között végezzük el.

7.3.3.

Hasonlítsuk összes a két kromatogramot. A kalkonkilépési zónában nagy hasonlóságnak kell lennie a két kromatogram között (a fenti elemzési körülmények között 370 nm-es hullámhossznál végzett detektálás során) (lásd az 1. ábrát).

8. Egy pastis jellemző kromatogramja

1. ábra

A fenti módszerrel kapott kromatogram, amely jelzi a kalkonok jelenlétét egy "pastis"-ban. Az 1-8. csúcs a kalkonokat,míg a 9. csúcs a glycyrrhizin-savat jelenti.

9. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontossága)

A körvizsgálatok eredményei:

az alábbi táblázat a kalkonok pastisban és ánizsízesítésű szeszesitalokban való jelenlétét vagy hiányát kimutató módszer teljesítményét tartalmazza.

Az alábbi adatok egy, a módszer teljesítőképességi jellemzőire vonatkozó, nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint elvégzett körvizsgálatból származnak.

Mintatípusok:

A

pastis, kettős vakpróba

B

pastis, egyszeres

C

pastis, egyszeres

D

"pastis" (kalkonokat nem tartalmaz), kettős vakpróba

E

"pastis" (kalkonokat nem tartalmaz), kettős vakpróba

F

ánizsízesítésű likőr (kalkonokat nem tartalmaz), kettős vakpróba

G

ánizsízesítésű likőr (kalkonokat nem tartalmaz), kettős vakpróba

H

ouzo (kalkonokat nem tartalmaz), egyszeres

I

ouzo (kalkonokat nem tartalmaz), egyszeres

J

ánizs (kalkonokat nem tartalmaz), kettős vakpróba

K

"pastis" (kalkonokat nem tartalmaz), kettős vakpróba.

VIII. ÖSSZES CUKOR

1. Alkalmazási terület

A szeszes italokban található (invertcukorban kifejezett) összes cukor meghatározására a HPLC-RI-módszer alkalmazandó, a tojást és tejterméket tartalmazó likőrök kivételével.

A módszer validálása a pastis, a desztillált anis, a cseresznyelikőr, a crème de (utána egy gyümölcs vagy a felhasznált nyersanyag nevével) és a crème de cassis esetében 10,86 g/l-től 509,7 g/l-ig terjedő szinteken, laboratóriumok közötti körvizsgálat útján történt. A műszer válaszának linearitását azonban a 2,5 g/l - 20,0 g/l koncentrációtartományban bizonyították.

Ez a módszer nem szolgál alacsony cukorszintek meghatározására.

2. Rendelkező hivatkozások

ISO 3696:1987 Víz, analitikai laboratóriumi használatra - Követelmények és vizsgálati módszerek.

3. Elv

Cukoroldatok nagy teljesítményű folyadék-kromatográfiás vizsgálata a glükóz-, fruktóz-, szacharóz-, maltóz- és laktózkoncentrációjuk meghatározása céljából.

Ez a módszer alkil-aminos állófázist és differenciál-refraktométeres kimutatást használ, és példaként van megadva. Állófázisként anioncserélő gyanta is használható.

4. Vegyszerek és anyagok

4.1.

Glükóz (CAS 50-99-7), minimum 99 %-os tisztaságú.

4.2.

Fruktóz (CAS 57-48-7), minimum 99 %-os tisztaságú.

4.3.

Szacharóz (CAS 57-50-1), minimum 99 %-os tisztaságú.

4.4.

Laktóz (CAS 5965-66-2), minimum 99 %-os tisztaságú.

4.5.

Maltóz-monohidrát (CAS 6363-53-7), minimum 99 %-os tisztaságú.

4.6.

Tiszta acetonitril (CAS 75-05-8) HPLC-elemzésre.

4.7.

Desztillált vagy ásványmentesített, lehetőleg mikroszűrőn átengedett víz.

4.8. Oldószerek (példa)

Az eluáló oldószer összetétele: 75 térfogategység acetonitril (4.6.), 25 térfogategység desztillált víz (4.7.).

Gázmentesítés előtt lassan, 5-10 percig engedjük át a héliumot.

Ha az alkalmazott víz nem esett át mikroszűrésen, akkor ajánlatos az oldószert legfeljebb 0,45 μm pórusméretű, szerves oldószerekhez használt szűrőn átszűrni.

4.9.

Abszolút etanol (CAS 64-17-5).

4.10.

Etanol-oldat (5 %, v/v).

4.11. Standard törzsoldat elkészítése (20 g/l)

Mérjünk ki 2 g-ot minden vizsgálandó cukorból (4.1-4.5.), és töltsük át veszteség nélkül egy 100 ml-es mérőlombikba. (Megjegyzés: 2.11 g maltóz-monohidrát 2 g maltóznak fele meg).

Töltsük fel 100 ml-re 5 térfogat %-os alkohololdattal (4.10.), rázzuk fel, és tároljuk körülbelül + 4 °C-on. Készítsünk hetente egyszer új törzsoldatot.

4.12. Standard munkaoldatok készítése (2,5, 5,0, 7,5, 10,0 és 20,0 g/l)

Hígítsuk fel a törzsoldatot, 20 g/l (4.11.), 5 térfogat %-os alkohololdattal (4.10.), hogy öt, 2,5, 5,0, 7,5, 10,0 és 20,0 g/l-es standard munkaoldatot kapjunk. Szűrjük át 0,45 μm vagy kisebb pórusméretű szűrőn (5.3.).

5. Készülékek és eszközök

5.1. Valamennyi cukor alapvonal-felbontására alkalmas HPLC-rendszer.

5.1.1.

Nagy teljesítményű folyadék-kromatográfia 10 μl-es hurokkal rendelkező hatjáratú injektálószeleppel, vagy bármilyen más, automatikus vagy kézi működtetésű eszköz a mikrovolumenek megbízható injektálására.

5.1.2.

Állandó vagy programozott áramlási sebesség elérését és fenntartását biztosító nagy pontosságú szivattyúrendszer.

5.1.3.

Differenciál-refraktométer.

5.1.4.

Számításra alkalmas integrátor vagy adatrögzítő, amelynek teljesítménye illeszkedik a rendszer többi részéhez.

5.1.5.

Előkolonna:

Az analitikai oszlophoz ajánlott megfelelő előkolonnát csatolni.

5.1.6. Kolonna (példa): Anyag: rozsdamentes acél vagy üveg. Belső átmérő: 2-5 mm. Hosszúság: 100-250 mm (a kromatográfiás töltet részecskeméretétől függően), például 5 μm átmérőjű részecskék esetén 250 mm. Állófázis: szilikához kötött alkil-amin funkcionális csoportok, maximális részecskeméret: 5 μm.

5.1.7.

Kromatográfiás körülmények (példa): Eluáló oldószer (4.8.), áramlási sebesség: 1 ml/perc. Kimutatás: differenciál-refraktométer.

Annak érdekében, hogy a detektor tökéletesen stabil legyen, kapcsoljuk be néhány órával a használatát megelőzően. A referenciaküvettát fel kell tölteni az eluáló oldószerrel.

5.2.

0,1 mg pontosságú analitikai mérleg.

5.3.

Szűrés kis volumenekhez használatos 0,45 μm pórusméretű mikromembrános szűrővel.

6. A minták tárolása

A beérkezést követően a mintákat elemzés előtt tároljuk szobahőmérsékleten.

7. Eljárás

7.1. A. RÉSZ: A minták előkészítése

7.1.1.

A mintát rázzuk fel.

7.1.2.

Szűrjük át a mintát egy 0,45 μm vagy kisebb pórusméretű szűrőn (5.3.).

7.2. B. RÉSZ: HPLC

7.2.1. Meghatározás

Injektáljunk 10 μl-t a standard oldatokból (4.12.) és a mintákból (7.1.2.). Az elemzést végezzük a megfelelő kromatográfiás feltételek - például a fent leírtak - mellett.

7.2.2.

Ha egy minta csúcsának nagyobb területe (vagy magassága), mint a legkoncentráltabb standardoldathoz tartozó csúcsé, akkor a mintát desztillált vízzel fel kell hígítani és az elemzést újra el kell végezni.

8. Számítás

Hasonlítsuk össze a standard oldat és a szeszes ital esetében kapott két kromatogramot. Azonosítsuk az egyes csúcsokat a retenciós idejük alapján. Mérjük meg a területüket (vagy magasságukat) a koncentráció külső standard szerinti módszerrel történő kiszámításához. Vegyük figyelembe a minta bármely hígítását.

A végeredmény a glükóz, fruktóz, szacharóz, maltóz és laktóz összege invertcukorként, g/l-ben kifejezve.

Az invertcukor mennyiségét az összes monoszacharidtartalomnak és redukáló diszacharidtartalomnak, valamint a glükóz és a fruktóz szacharóztartalomból kiszámított sztöchiometrikus mennyiségének összeadásával kapjuk meg.

Invertcukor (g/l)

=

glükóz (g/l) + fruktóz (g/l) + maltóz (g/l) + laktóz (g/l) + (szacharóz (g/l) × 1,05)

1,05

=

(a fruktóz molekulasúlya + a glükóz molekulasúlya)/a szacharóz molekulasúlya

9. A módszer teljesítőképességi jellemzői (Pontosság)

9.1. A körvizsgálatok statisztikai eredményei

A következő adatok egy olyan nemzetközi módszertani körvizsgálatból származnak, amelyet nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint végeztek [1] [2].

[1] Protocol for the Design, Conduct and Interpretation of Method- Performance Studies Horwitz, W. (1995) Pure and Applied Chemistry 67, 332-343.

[2] Horwitz, W. (1982) Analytical Chemistry 54, 67A-76A.

1. táblázat

Fruktóz, glükóz, maltóz

2. táblázat

Szacharóz

3. táblázat

Összes cukor

IX. TOJÁSSÁRGÁJA. A SZESZESITALOKBAN TALÁLHATÓ TOJÁSSÁRGÁJA KONCENTRÁCIÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA - FOTOMETRIÁS MÓDSZER

1. Alkalmazási terület

Ez a módszer a tojáslikőrben és a tojásalapú likőrben található tojássárgája koncentrációjának 40 és 250 g/l közötti tartományban való meghatározására alkalmas.

2. Rendelkező hivatkozások

ISO 3696: 1987: Víz: analitikai laboratóriumi használatra - Meghatározások és vizsgálati módszerek.

3. Elv

A tojássárgájában található, etanolban oldható foszforvegyületeket extraháljuk és foszfor-molibdát komplexként fotometriásan mérjük.

4. Reagensek és anyagok

4.1.

Kétszer desztillált víz

4.2.

Kovaföld

4.3.

96 % (V/V) etanol (CAS 64-17-5)

4.4.

15 %-os magnézium-acetát (CAS 16674-78-5) oldat

4.5.

10 %-os kénsav (CAS 7664-93-9)

4.6.

1 N kénsav

4.7.

0,16 g/l töménységű kálium-dihidrogén-foszfát (CAS 778-77-0), KH2PO4 oldat

4.8. Reagens a foszfát meghatározásához:

oldjunk fel 20 g ammónium-molibdátot (CAS 12054-85-2), (NH4)6Mo7O24.4H2O 400 ml vízben, 50 °C hőmérsékleten;

egy másik edényben oldjunk fel 1 g ammónium-vanadátot (CAS 7803-55-6), NH4VO3 300 ml forró vízben, hagyjuk kihűlni, majd adjunk hozzá 140 ml tömény salétromsavat (CAS 7697-37-2). Egyesítsük a kihűlt oldatokat egy 1 000 ml-es mérőlombikban, és töltsük fel az 1 000 ml-es jelig.

5. Készülékek és berendezések

5.1.

100 ml-es Erlenmeyer-lombik

5.2.

Ultrahangos fürdő (vagy mágneses keverő)

5.3.

100 ml-e mérőlombik

5.4.

20 °C-os vízfürdő

5.5.

Szűrő (4. sz. Whatman vagy ezzel egyenértékű)

5.6.

Porcelán (vagy platina) tégely

5.7.

Forró vízfürdő

5.8.

Főzőlap

5.9.

Tokos kemence

5.10.

50 ml-es mérőlombik

5.11.

20 ml-es mérőlombik

5.12.

420 nm-es hullámhosszra beállított spektrofotométer

5.13.

1 cm-es küvetta.

6. Minták

Elemzésük előtt a minták tárolása szobahőmérsékleten történik.

7. Eljárás

7.1. Minta előkészítése

7.1.1.

Mérjünk be 10 g mintát egy 100 ml-es Erlenmeyer-lombikba (5.1.).

7.1.2.

Apró adagokban adjunk hozzá keverés mellett fokozatosan 70 ml etanolt (4.3.), és tegyük ultrahangos fürdőbe (5.2.) 15 percre (vagy keverjük az elegyet mágneses keverővel (5.2.) 10 percen keresztül szobahőmérsékleten).

7.1.3.

Töltsük át a lombik tartalmát egy 100 ml-es mérőlombikba (5.3.), etanolos (4.3.) öblítés mellett. Töltsük fel jelig etanollal (4.3.), és tegyük a lombikokat 20 °C hőmérsékletű vízfürdőbe (5.4.). Töltsük fel jelig 20 °C-on.

7.1.4.

Adjunk hozzá kis mennyiségű kovaföldet (4.2.), és szűrjük le (5.5.) úgy, hogy az első 20 ml-t eldobjuk.

7.1.5.

Töltsünk át 25 ml-t a filtrátumból egy porcelán (vagy platina) tégelybe (5.6.). A filtrátumot ezután forró vízfürdőben (5.7.) végzett enyhe párologtatás mellett kell besűríteni 5 ml 15 %-os magnézium-acetát oldat (4.4.) hozzáadása mellett.

7.1.6.

Tegyük a tégelyeket főzőlapra (5.8.), és megszáradásig melegítsük azokat.

7.1.7.

Tokos kemencében (5.9.) 600 °C-ra izzítva hamvasszuk el a maradékot - amíg a hamu fehér színűvé nem válik - minimum másfél órán keresztül, vagy egy éjszakán át.

7.1.8.

A hamut vegyük fel 10 ml 10 %-os kénsavval (4.5.), és desztillált vízzel (4.1.) kiöblítve töltsük át egy 50 ml-es mérőlombikba (5.10.), majd desztillált vízzel (4.1.) töltsük fel jelig szobahőmérsékleten. Ennek a hamuoldatnak 5 ml-es aliquot mennyiségét kell felhasználni a fotometriás foszfátmérés mintaoldatának az elkészítéséhez.

7.2. Fotometriás foszfátmérés

7.2.1. Összehasonlító oldat

7.2.1.1.

Tegyünk 10 ml 10 %-os kénsavat (4.5.) egy 50 ml-es mérőlombikba (5.10.), és töltsük fel jelig desztillált vízzel (4.1.).

7.2.1.2.

Ennek az oldatnak (7.2.1.1.) egy 20 ml-es mérőlombikban (5.11.) levő, 5 ml-es aliquot részéhez adjunk 1 ml 1 N kénsavat (4.6.) és 2 ml foszfátreagenst (4.8.), majd töltsük fel 20 ml-re desztillált vízzel (4.1.).

7.2.1.3.

Zárjuk le lazán behelyezett dugóval, rázzuk fel és melegítsük forró vízfürdőben (5.7.) 10 percen keresztül, majd hűtsük le 20 °C hőmérsékletű vízfürdőben (5.4.) 20 percen keresztül.

7.2.1.4.

Töltsünk meg ezzel az összehasonlító oldattal egy 1 cm-es küvettát (5.13.).

7.2.2. Mintaoldat

7.2.2.1.

A hamuoldatnak (7.1.8.) egy 20 ml-es mérőlombikban (5.11.) levő, 5 ml-es aliquot részéhez adjunk 1 ml 1 N kénsavat (4.6.) és 2 ml foszfát reagenst (4.8.), majd töltsük fel 20 ml-re desztillált vízzel (4.1.).

7.2.2.2.

Zárjuk le lazán behelyezett dugóval, rázzuk fel és melegítsük forró vízfürdőben (5.7.) 10 percen keresztül, majd hűtsük le 20 °C hőmérsékletű vízfürdőben (5.4.) 20 percen keresztül.

7.2.2.3.

A kapott sárga színű oldatot egy 1 cm-es küvettában (5.13.) azonnal vessük alá spektrofotometriás (5.12.) elemzésnek 420 nm-es hullámhosszon az összehasonlító oldattal (7.2.1.4.) szemben.

7.2.3. Kalibrációs görbe

7.2.3.1.

A kalibrációs görbe elkészítése érdekében adjunk a foszfát reagensből (4.8.) 2 ml-es aliquot részeket olyan 20 ml-es mérőlombikokba (5.11.), amelyek 1 ml 1 N kénsavat (4.6.) és egyenként 0, 2, 4, 6, 8 és 10 ml kálium-dihidrogén-foszfát oldatot (4.7.) tartalmaznak, majd töltsük fel azokat jelig desztillált vízzel (4.1.).

7.2.3.2.

Zárjuk le lazán behelyezett dugóval, rázzuk fel és melegítsük forró vízfürdőben (5.7.) 10 percen keresztül, majd hűtsük le 20 °C hőmérsékletű vízfürdőben (5.4.) 20 percen keresztül, és egy 1 cm-es küvettában (5.13.) vessük alá spektrofotometriás (5.12.) elemzésnek 420 nm-es hullámhosszon az összehasonlító oldattal (7.2.1.4.) szemben.

7.2.3.3. kálium-dihidrogén-foszfát oldat (ml) 0 2 4 6 8 10 P2O5 (mg) 0 0,167 0,334 0,501 0,668 0,835

8. Az eredmények megadása

A tojássárgája tartalom (g/l) kiszámítása az alábbi képlettel történik:

ahol:

110

a 100 g tojássárgájában levő összes P2O5 (g) konverziós tényezője

P2O5 (mg)

a kalibrációs görbéből meghatározott érték

sűrűség

a tojásalapú likőr egységnyi térfogatra eső tömege (g/ml) 20 °C hőmérsékleten

E

a tojásalapú likőr tömege (g)

40

az 5 ml-es aliquot mennyiségű hamuoldat hígítási tényezője.

9. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontossága)

A körvizsgálat statisztikai eredményei:

a tojássárgájára vonatkozó értékeket az alábbi táblázat tartalmazza.

Az alábbi adatok egy a módszer teljesítményjellemzőire vonatkozó, nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint elvégzett körvizsgálatokból származnak.

Mintatípusok:

A

Advocaat, kettős vakpróba

B

Advocaat, kettős vakpróba

C

Advocaat, kettős vakpróba

D

Advocaat (hígított), osztott*

E

Advocaat, kettős vakpróba

X. A FÁBÓL SZÁRMAZÓ KÖVETKEZŐ VEGYÜLETEK NAGY TELJESÍTMÉNYŰ FOLYADÉK-KROMATOGRÁFIÁVAL (HPLC) TÖRTÉNŐ MEGHATÁROZÁSA: FURFUROL, 5-HIDROXI-METIL-FURFUROL, 5-METILFURFUROL, VANILLIN, SZIRINGALDEHID, KONIFERALDEHID, SZINAP-ALDEHID, GALLUSZSAV, ELLÁGSAV, VANILLINSAV, SZIRINGINSAV ÉS SZKOPOLETIN

1. Alkalmazási terület

A módszer a furfurol, 5-hidroxi-metil-furfurol, 5-metilfurfurol, vanillin, sziringaldehid, koniferaldehid, szinap-aldehid, galluszsav, ellágsav, vanillinsav, sziringinsav és szkopoletin nagy teljesítményű folyadék-kromatográfiával történő meghatározására vonatkozik.

2. Rendelkező hivatkozások

A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) közgyűlése által elfogadott és az OIV által OIV-MA-BS-16 R2009 számon közzétett elemzési módszer.

3. Elv

Meghatározás nagy teljesítményű folyadék-kromatográfiával (HPLC), kimutatás ultraibolya spektrofotometriával több hullámhosszon és spektrofluorimetriával.

4. Reagensek

A reagenseknek analitikai tisztaságúnak kell lennie. A felhasznált víznek desztillált víznek vagy azzal legalább egyenértékű tisztaságú víznek kell lennie. Ajánlatos 18,2 M Ω.cm ellenállású mikroszűrt vizet használni.

4.1.

96 térfogat %-os alkohol.

4.2.

HPLC-minőségű metanol ("B" oldószer).

4.3.

0,5 térfogat %-ra hígított ecetsav ("A" oldószer).

4.4.

Mozgófázis: (csak példaként szolgál)

"A" oldószer (0,5 %-os ecetsav) és "B" oldószer (tiszta metanol). Szűrjük át egy (0.45 μm pórusméretű) membránszűrőn. Gázmentesítsük ultrahangos fürdőben, ha szükséges.

4.5.

Standard anyagok: legalább 99 %-os tisztaságú furfurol, 5-hidroxi-metil-furfurol, 5-metilfurfurol, vanillin, sziringaldehid, koniferaldehid, szinap-aldehid, galluszsav, ellágsav, vanillinsav, sziringinsav és szkopoletin.

4.6.

Referenciaoldat: a standard anyagokat oldjuk fel 50 térfogat %-os vizes-alkoholos oldatban. A referenciaoldatban a végső koncentrációknak a következő nagyságrendűeknek kell lenniük:

furfurol: 5 mg/l; 5-hidroxi-metil-furfurol: 10 mg/l; 5-metilfurfurol 2 mg/l; vanillin: 5 mg/l; sziringaldehid: 10 mg/l; koniferaldehid: 5 mg/l; szinap-aldehid: 5 mg/l; galluszsav: 10 mg/l; ellágsav: 10 mg/l; vanillinsav: 5 mg/l; sziringinsav: 5 mg/l; szkopoletin: 0,5 mg/l.

5. Készülékek

Szokásos laboratóriumi eszközök

5.1.

Bináris gradiens módban működő nagy teljesítményű folyadék-kromatográf, amely a következőkkel rendelkezik: 5.1.1.

Spektrofotometriás detektor, amely 260-340 nm hullámhossz mérésére képes. Ajánlott ugyanakkor változtatható hullámhosszú, diódasoros vagy hasonló detektorral dolgozni a csúcsok tisztaságának megerősítése érdekében. 5.1.2.

Spektrofluorometriás detektor - gerjesztési hullámhossz: 354 nm, kibocsátási hullámhossz: 446 nm (a szkopoletin meghatározásához; amely 313 nm-en is kimutatható spektrofotometriával). 5.1.3.

A vizsgálati mintából (például) 10 vagy 20 μl injektálásra alkalmas injekciós eszköz. 5.1.4.

Nagy teljesítményű folyadék-kromatográfiás kolonna, RP C18 típus, 5 μm maximális részecskeméret.

5.2.

Fecskendők HPLC-elemzéshez.

5.3.

Kis volumenek membránszűrésére szolgáló eszköz.

5.4.

Számításra alkalmas integrátor vagy adatrögzítő, amelynek teljesítménye illeszkedik a rendszer egészéhez, és amely több adatgyűjtő csatornával rendelkezik.

6. Eljárás

6.1. Az injektálandó oldat elkészítése

A referenciaoldatot és a szeszes italt szükség esetén szűrjük át egy legfeljebb 0.45 μm-es pórusméretű membránszűrőn.

6.2.

Kromatográfiás működési körülmények: az elemzést szobahőmérsékleten végezzük az 5.1. pontban leírt készülékkel, a mozgófázisban (4.4.) körülbelül 0,6 ml/perces áramlási sebességet használva az alábbi (csak példaként szolgáló) gradienst követve:

Időtartam: 0 perc 50 perc 70 perc 90 perc

"A" oldószer (víz-sav): 100 % 60 % 100 % 100 %

"B" oldószer (metanol): 0 % 40 % 0 % 0 %

Vegyük figyelembe, hogy ez a gradiens a koelúció elkerülése érdekében bizonyos esetekben módosítható.

6.3.

6.3.1.

A standard anyagokat először külön, majd összekeverve injektáljuk.

A működési körülményeket alakítsuk úgy, hogy a csúcsok felbontási tényezői minden vegyület esetében legalább 1-gyel egyenlők legyenek.

6.3.2.

Injektáljuk a 6.1. pont szerint elkészített mintát.

6.3.3.

Mérjük meg a csúcsok területét a referenciaoldatban és a szeszes italban, és számítsuk ki a koncentrációkat.

7. Az eredmények megadása

Minden összetevő koncentrációját mg/l-ben fejezzük ki.

8. A módszer teljesítőképességi jellemzői (pontosság)

A következő adatok nemzetközileg egyeztetett eljárások szerint 2009-ben végzett, különféle szeszes italokra vonatkozó nemzetközi analitikai teljesítőképességi vizsgálatból származnak[1], [2].

8.1. Furfurol

8.2. 5-hidroxi-metil-furfurol

8.3. 5-metilfurfurol

8.4. Vanillin

8.5. Sziringaldehid

8.6. Koniferaldehid

8.7. Szinap-aldehid

8.8. Galluszsav

8.9. Ellágsav

8.10. Vanillinsav

8.11. Sziringinsav

8.12. Szkopoletin

[1] Protocol for the Design, Conduct and Interpretation of Method- Performance Studies Horwitz, W. (1995) Pure and Applied Chemistry 67, 332-343

[2] Horwitz, W. (1982) Analytical Chemistry 54, 67A-76A.

XI. AZ ETANOL 14C-TARTALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA

1. Bevezetés

Az etanol 14C-tartalmának meghatározása lehetővé teszi, hogy különbséget tegyünk a fosszilis tüzelőanyagokból származó (szintetikus) alkoholok és a fiatal nyersanyagokból származó (fermentációs) alkoholok között.

2. Fogalommeghatározás

Az etanol 14C-tartalma az itt leírt módszerrel vagy az EN 16640 szabvány C. módszerében leírt módszerrel meghatározott 14C-tartalom.

Az atmoszférában jelen lévő természetes 14C-tartalom (a referenciaérték), amelyet az élő növényzet asszimiliációval abszorbeál, nem állandó érték. Ezért a referenciaértéket a legújabb vegetációs időszakból származó nyersanyagokból nyert etanolra kell meghatározni. Ennek az éves referenciaértéknek a meghatározása az EN 16640 szabvány szerint történik. Más referenciaérték is elfogadható azonban, ha azt akkreditált szerv tanúsította.

3. A módszer elve

A legalább 85 tömegszázalék etanolt tartalmazó alkoholminták 14C-tartalmának meghatározása közvetlenül a folyadékszcintillációs módszerrel történik.

4. Reagensek

4.1. Toluol szcintillátor

5,0 g 2,5-difeniloxazol (PPO)

0,5 g p-bisz-[4-metil-5-feniloxazolil(2)]-benzol (dimetil-POPOP) 1 liter analitikai tisztaságú toluolban.

Az említett összetételű, a kereskedelemben készen kapható toluol szcintillátorok is alkalmazhatók.

4.2. 14C-standard

N-hexadekán 14C, körülbelül 1 × 106 dpm/g aktivitású (körülbelül 1,67 × 106 cBq/g), ahol a meghatározott aktivitás garantált rel. pontossága ± 2 %.

4.3. 14C-mentes etanol

Fosszilis eredetű nyersanyagokból nyert szintetikus alkohol, legalább 85 tömegszázalék etanollal, a háttér meghatározására.

4.4. A legújabb vegetációs időszak fiatal nyersanyagaiból kinyert alkohol, legalább 85 tömegszázalék etanollal, referenciaanyagként.

5. Készülékek

5.1. Multicsatornás folyadékszcintillációs spektrométer processzorral és automata külső standardizálással, valamint a külső standard/csatorna arány kijelzésével (a szokásos konstrukció: három mérőcsatorna és két külső standardcsatorna).

5.2. A spektrométerhez alkalmas alacsonykálium-számlálócsövek, polietilén betétet tartalmazó, sötét, csavaros tetőkkel.

5.3. 10 ml-es mérőpipetták.

5.4. 10 ml-es automata adagolóberendezés.

5.5. 250 ml-es gömbfenekű lombik becsiszolt üvegdugóval.

5.6. Alkoholdesztilláló készülék fűtőköpennyel, pl. Micko típusú.

5.7. 50 μl-es mikroliterfecskendő.

5.8. Sűrűségmérő tölcsér, sűrűségmérők, 25 ml-es és 50 ml-es. Alternatív megoldásként engedélyezendő egyenértékű berendezések, például elektronikus sűrűségmérők használata.

5.9. Termosztát, ± 0,01 °C-os hőmérséklet-stabilitással.

6. Eljárás

6.1. A berendezés beszabályozása

A berendezést a gyártó utasításai szerint kell beszabályozni. A mérési körülmények akkor optimálisak, ha az E2/B érték, azaz a minőség index maximális értéket mutat.

E = hatékonyság

B = háttér

Csak két mérőcsatorna van optimalizálva. A harmadik teljesen nyitva van hagyva ellenőrzési célokra.

6.2. A számlálócsövek kiválasztása

A később igényeltnél nagyobb számú számlálócsövet töltsünk meg 10 ml 14C-mentes szintetikus etanollal és 10 ml toluol szcintillátorral. Mindegyiket mérjük legalább 4 cikluson át, ciklusonként 100 percig. Az átlag számításánál figyelmen kívül kell hagyni azokat a csöveket, amelyek háttere több mint rel. ± 1 %-kal ingadozik. Csak gyárilag új és azonos tételből származó csöveket szabad használni.

6.3. A külső standard/csatorna arány (ESCR) meghatározása

A csatornabeállítási eljárás alatt (6.1. pont) az ESCR-t a megfelelő számítógépes program segítségével határozzuk meg, a hatékonyság meghatározása után. Az alkalmazott külső standard a gyártó által már beépített 137cézium.

6.4. A minta előkészítése

Csak olyan mintákat lehet mérni, amelyek etanoltartalma legalább 85 tömegszázalék, és amelyek nem tartalmaznak 450 nm alatti hullámhosszon abszorbeáló szennyeződéseket. Alacsony észter- és aldehidmaradék-tartalom nem okoz zavart. A minta alkoholtartalmát előzőleg 0,1 %-os közelítéssel határozzuk meg.

7. A minták mérése külső standard alkalmazásával

7.1. A 6.4. pontban leírt alacsony abszorbanciájú, körülbelül 1,8 ESCR-értékű minták mérhetők az ESCR-en keresztül, amely megadja a hatékonysági arány mértékét.

7.2. Mérés

A 6.4. pont alapján elkészített mintákból 10-10 ml-t mérjünk be a pipettával egy kiválasztott számlálócsőbe, amelynek ellenőriztük a hátterét, majd az automata adagolóberendezés segítségével adjunk hozzá 10 ml toluol szcintillátort. Megfelelő forgató mozdulatokkal homogenizáljuk a csövekben lévő mintákat; a folyadéknak nem szabad megnedvesítenie a csavaros fedélen lévő polietilén betétet. Ugyanígy készítsünk el egy 14C-mentes fosszilis etanolt tartalmazó csövet a háttér megméréséhez. A vonatkozó éves 14C-érték ellenőrzésére készítsünk egy másolatot a legújabb vegetációs időszakból származó új etanolból, a csőbe belső standardot keverve, lásd a 8. pontot.

A kontroll- és a háttérmintákat tegyük a mérési sorozatok kezdetére, amelyek nem tartalmazhatnak 10 mintánál többet az analízishez. A teljes mérési idő mintánként legalább 2 × 100 perc, és az egyes mintákat 100 perces szakaszokban mérjük, hogy a berendezések esetleges elállítódásai vagy az egyéb hibák kimutathatók legyenek. (Ezért egy ciklus mintánként 100 perces mérési időköznek felel meg).

A háttér- és kontrollmintákat négyhetente frissen kell elkészíteni.

Enyhén kioltott minták (ESCR: körülbelül 1,8) esetében a hatékonyságot csak elhanyagolható mértékben befolyásolja ennek az értéknek a változása. Ha a rel. változás ± 5 %-on belül marad, azonos hatékonyság várható. Erősebben kioltott mintáknál, mint például denaturált alkoholok esetében, a hatékonyságot kioltás-korrekciós diagrammokkal lehet megállapítani. Ha nem áll rendelkezésre megfelelő számítógépes program, a belső standardot kell használni, és ez egyértelmű eredményt ad.

8. A minták mérése hexadekán 14C belső standard használatával

8.1. Eljárás

A kontroll- és háttérmintákat (új és fosszilis etanol), valamint az ismeretlen anyagot másodpéldányként mérjük. A két mintából az egyiket egy nem szelektált csőben készítjük el, és pontosan adagolt (30 μl) hexadekán 14C-t adunk hozzá belső standardként (a hozzáadott aktivitás körülbelül 26 269 dpm/gC, megközelítőleg 43 782 cBq/gC). A minták másik példányának előkészítésére és mérési idejére vonatkozóan lásd a 7.2. pontot, de a belső standardos minták mérési ideje körülbelül öt percre csökkenthető, ha előre 105 impulzust állítunk be. Minden egyes háttér- és kontrollminta esetében egy-egy példányt használunk a mérési sorozatokhoz; ezeket a mérési sorozatok elejére kell tenni.

8.2. A belső standard és a számlálócsövek kezelése

A belső standarddal való mérésnél a szennyeződések elkerülése érdekében gondoskodni kell róla, hogy a belső standardok tárolása és kezelése megfelelő távolságban történjen azon területtől, ahol az analízisre szolgáló mintákat készítjük elő és mérjük. Mérés után a háttér tekintetében ellenőrzött csöveket újra fel lehet használni. A csavaros fedeleket és a belső standardot tartalmazó csöveket ki kell dobni.

9. Az eredmények megadása

9.1. Egy radioaktív anyag aktivitásegysége a becquerel: 1Bq = 1 bomlás/sec.

A fajlagos radioaktivitást becquerelben fejezzük ki egy gramm szénre vonatkoztatva = Bq/gC.

A gyakorlatban jobban használható eredmények elérése érdekében az eredményeket centibecquerel mértékegységben kell kifejezni (= cBq/gC).

Az irodalomban használt, dpm alapú megnevezések és képletek ugyancsak használhatók. Ahhoz, hogy megkapjuk a megfelelő cBq-értékeket, egyszerűen szorozzuk meg a dpm-értéket 100/60-nal.

9.2. A külső standarddal kapott eredmények kifejezése

9.3. A belső standarddal kapott eredmények kifejezése

9.4. Rövidítések

cpmpr

=

az átlagos mintaszámlálási ráta a teljes mérési idő alatt.

cpmNE

=

az átlagos háttérimpulzus-ráta ugyanígy számítva.

cpmIS

=

a mintaszámlálási ráta belső standard hozzáadása esetén.

dpmIS

=

a hozzáadott belső standard mennyisége (kalibrációs radioaktivitás dpm).

V

=

a használt minták térfogata ml-ben.

F

=

a tiszta alkoholtartalom grammokban a koncentrációjának megfelelő ml-enként.

Z

=

az ESCR-értéknek megfelelő hatékonyság.

1,918

=

az alkohol grammjainak száma a szén egy grammjára vetítve.

10. A módszer megbízhatósága

10.1. Megismételhetőség (r)

r = 0,632 cBq/g C; S(r) = ± 0,223 cBq/g C

10.2. Reprodukálhatóság (R)

R = 0,821 cBq/g C; S(R) = ± 0,290 cBq/g C.

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/787 rendelete (2019. április 17.) a szeszes italok meghatározásáról, leírásáról, megjelenítéséről, jelöléséről, a szeszes italok elnevezésének használatáról az egyéb élelmiszerek megjelenítése és jelölése során, a szeszes italok földrajzi jelzéseinek oltalmáról, a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol és desztillátumok használatáról az alkoholtartalmú italokban, valamint a 110/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 130., 2019.5.17., 1. o.).