A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20916/2011/5. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 2007. évi LXXX. törvény (Mjtv.) 35. §, 37. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.20.916/2011/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla az Izsó és Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Izsó István ügyvéd) által képviselt felperesnek - a dr. Lakfalvi Mária jogtanácsos által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (1117 Budapest, Budafoki út 60.) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. március 16-án meghozott 6.P.26.907/2010/6. számú ítélete ellen a felperes 7. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy az államnak az adóhatóság külön felhívására fizessen meg 66.000 (hatvanhatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

Keresetében a felperes 1.100.000 Ft nem vagyoni kára és annak 2009. augusztus 4-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest (Ptk. 76. §, 349. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés, 355. § (1) és (4) bekezdés, 301. § (1) bekezdés). Keresetének ténybeli alapjaként előadta, hogy az alperes a kiutasításáról nyilvánvalóan és súlyosan jogszabálysértő döntést hozott, melynek következtében határozatát az annak felülvizsgálata iránt indított perben a bíróság hatályon kívül helyezte. A jogszabálysértő döntés végrehajtásaként az alperes 2009. augusztus 4-én rendelte el idegenrendészeti őrizetét, majd indítványára azt a bíróság három alkalommal is meghosszabbította egészen 2009. november 2. napjáig. Ezzel a magatartásával az alperes a személyi szabadságát jogellenesen vonta el, és emellett családjától is elszakította, ezért nem vagyoni kára megtérítéseként köteles a keresetben megjelölt összeget megfizetni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint kártérítési felelősségét eleve kizárja, hogy a felperes a kiutasítás elleni rendes jogorvoslatot nem vette igénybe. A közigazgatási szerv kártérítési felelősségét csak a feltűnően súlyos, illetve nyilvánvaló jogalkalmazói tévedések vagy mulasztások alapozhatják meg. Eljárását felügyeleti szerve külön vizsgálta, és kötelező iránymutatást is adott ebben a körben. Ez ugyan eltért a bíróság ítéletében kifejtett jogi állásponttól, ez azonban önmagában a kártérítési felelősségét nem alapozhatja meg. A felperes idegenrendészeti őrizetének törvényességét a bíróság több alkalommal is megvizsgálta, és annak eredményeként az őrizetet többször is meghosszabbította, ezért a felperes személyi szabadságának korlátozásával a felperes Ptk. 76. § szerinti személyiségi jogát sem sérthette meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 68.750 Ft perköltséget, míg az államnak külön felhívásra 66.000 Ft le nem rótt illetéket.

A Ptk. 349. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján rámutatott arra, hogy jelentéktelen vagy kisebb súlyú jogsértés nem szolgálhat alapul az államigazgatási szerv felróhatóságának megállapításához. Az ezzel ellentétes értelmezés ugyanis azt eredményezné, hogy minden olyan bírósági vagy hatósági döntés, amelyet a magasabb fórum megváltoztat, vagy hatályon kívül helyez, kártérítési felelősséget keletkeztetne. A jogszabályok értelmezése és alkalmazása nem végezhető el a matematikára jellemző egyértelműséggel, és még a legjobban megfogalmazott jogszabályok esetén is van lehetőség az eltérő értelmezésekre. Ezért kártérítési felelősséget csak a nyilvánvaló és kirívó jogsértés alapozhat meg. A perbeli esetben az alperesnek a menekültügyi, valamint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló jogszabályokat kellett alkalmaznia, e jogszabályok pedig szerteágazó, bonyolult részletszabályokat tartalmaznak, melyek tág teret nyújtanak a különböző jogértelmezéseknek. A felperes kiutasításához és idegenrendészeti őrizetbe vételéhez vezető eljárással kapcsolatban elsősorban a Harmtv. (2007. évi II. törvény) és e törvény végrehajtási rendelete (114/2007.(V. 24.) Korm. rendelet) alapján, továbbá a bírósági felülvizsgálati eljárás eredményét is figyelembe véve megállapította, hogy az alperes hatósági eljárása nem mindenben felelt meg maradéktalanul a jogszabályoknak. Az alperes jogszerűtlenül választotta el a méltányossági ok fennállásának vizsgálatára irányuló, valamint a tartózkodási engedély iránti kérelmet egymástól, és az a döntése sem volt jogszerű, hogy az eljárás időtartamára nem adott ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást a felperesnek (Harmtv. 30. § (1) bekezdés a) pont, Vhr. 47. § (4) bekezdés a) pont). A személyes megjelenésre idézés és a humanitárius célú tartózkodási engedély kézbesítésének szabályszerűségéről a peres feleknek eltérő volt a jogi álláspontja, de a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 35. § (2) bekezdése és 37. § (4) bekezdése alapján az alperes jogértelmezése nem tekinthető nyilvánvalóan tévesnek. Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperes nem merítette ki a kiutasítással kapcsolatos rendes jogorvoslati lehetőséget. A Harmtv. 57. § (3) bekezdése szerinti kifogásnak ugyanis nincs felfüggesztő hatálya, és ennek következtében a felperest ért kár elhárítására sem lett volna alkalmas. Az alperes magatartásának felróhatóságát vizsgálva mérlegelés útján azt állapította meg, hogy ugyan az alperes nem minden tekintetben járt el a jogszabályoknak megfelelően, de az általa elkövetett jogsértés semmiképpen nem tekinthető nyilvánvalónak és kirívónak, mert csak arról van szó, hogy az alperes jogértelmezése egyes kérdésekben eltért a bíróságétól. Mindezek alapján az alperes eljárása nem alapozza meg kártérítési felelősségét, és ezért a keresetet elutasította. A perköltségről és a feljegyzett illetékről a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése szerint rendelkezett.

Fellebbezésében a felperes az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és keresete teljesítését kérte.

Álláspontja szerint a perben bizonyította, hogy az alperes nyilvánvaló és kirívó jogsértéseket követett el, mellyel okozati összefüggésben őt kár érte. Az elsőfokú ítélet indokolásával szemben egy jogterület komplexitása önmagában még nem zárja ki és nem csökkenti a közigazgatási szerv kártérítési felelősségét, különösen akkor, ha - miként ebben az ügyben is - a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság egyértelműen megállapítja a közigazgatási szerv nyilvánvaló jogszabálysértéseit. A méltányossági kérelme ügyében eljáró bíróság a Legfelsőbb Bírósággal egyezően állapította meg, hogy az alperes jogszabálysértő módon választotta el méltányossági kérelme elbírálását a tartózkodási engedély iránti kérelme elbírálásától, és azzal is jogszabályt sértett, hogy a Harmtv. 30. § (1) bekezdés a) pontja ellenére a méltányossági kérelem elbírálásának idejére nem látta el ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással. Utóbbi igazolás kiállításának elmulasztása azért is súlyosan jogsértő, mert ezzel az alperes a jogszerű tartózkodás jogától fosztotta meg, ha ugyanis kiállítja az ideiglenes tartózkodási engedélyt, úgy eleve nem kerülhetett volna sor kiutasítására és idegenrendészeti őrizetbe vételére. A kézbesítés szabályszerűtlenségét a bíróság ugyancsak megállapította ítéletében, és - ítélt dolog lévén - ezt az alperes már nem teheti vitássá ebben a perben. Kiemelte, hogy az alperes 2010. augusztus 11-én hozott határozatával ismételten kiutasította, majd a bírósági felülvizsgálati kérelme előterjesztése után ezt a határozatát visszavonta. Ez is alátámasztja, hogy az alperes tisztában van az elkövetett jogszabálysértésekkel, és döntésének ismételt bírósági hatályon kívül helyezését elkerülendő vonta csak vissza határozatát. A bíróság jogerős ítéletével megdőlt az a kiutasítását elrendelő alperesi határozat, melynek végrehajtása érdekében rendelte el az alperes az idegenrendészeti őrizetét.