BH 2000.2.42 Jogos védelem folytán nem büntethető a hivatásos vadász, aki az élete ellen intézett jogtalan támadást az orvvadász életének kioltásával hárítja el [Btk. 29. § (1) bek., 171. § (3) bek. III. tétel, 14/1971 (XII. 14.) MÉM r. 12. § (2) bek., 14. § (2) és (3) bek.].

Pertörténet:

Kecskeméti Törvényszék B.64/1998/2. (*BH 2000.2.42*), Szekszárdi Törvényszék Bf.147/2008/3., Tamási Járásbíróság B.37/2008/20., Pécsi Ítélőtábla Bhar.53/2009/4., Pécsi Ítélőtábla Bhar.53/2009/5. (ÍH 2009.93)

***********

A megyei bíróság az I. r. vádlottat a halált okozó, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette;

ellenben a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki lőfegyverrel visszaélés bűntettében. A bíróság ezért a II. r. vádlottat 1 évi börtönbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. vádlott erdő- és vadgazdálkodási technikus képzettséggel rendelkezik. A vádbeli időben a vadásztársaságnál mint hivatásos vadász állt alkalmazásban. A jelen ügy miatt a munkaviszonyát megszüntették. A vádlott 5 kat. h területű földön mezőgazdálkodást folytat, amiből évi kb. 350 ezer forint bevételre tesz szert. Két kiskorú gyermek tartásáról a jelenleg gyermekgondozási segélyen lévő, köztisztviselő feleségével együtt gondoskodik. Egy családi ház és egy személygépkocsi tulajdonosa. Büntetve nem volt.

A szolgálati és sportcélú fegyvertartási engedélyeit a rendőrhatóság 1996. szeptember 26. napján visszavonta.

A II. r. vádlott, aki szakképzett mezőgazdasági gépszerelő, 3 ha területen gazdálkodik. Évi jövedelme 200 ezer forint körüli összegű. Elvált, élettársi kapcsolatban él. Négy gyermek tartásához járul hozzá. A szántóföldön felül egy tanya és egy személygépkocsi a vagyona. Büntetlen előéletű.

Az ügy sértettje és a II. r. vádlott a kilencvenes évek elején ismerték meg egymást, jó viszonyban voltak. A II. r. vádlott terepen történő közlekedésre alkalmassá tett gépkocsijával több alkalommal engedély nélkül vadásztak. Meg nem határozható időben és módon a sértett megszerzett egy kispuskát, ami átalakításra került házi készítésű alkatrészekkel. Ehhez való lőszert nagy számban foglaltak le a II. r. vádlott lakásán, ahol ezt a fegyvert is tárolta, mert a sértett neki átadta.

1996 tavaszán a sértett és a II. r. vádlott ismeretlen személytől új kispuskát vásárolt - lőszerrel együtt -, amit autóból történő vadászatra átalakítva a II. r. vádlott tartott a lakásán. Ezt a fegyvert a rendőrség lefoglalta.

A fentebb írt fegyverek a 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet értelmében lőfegyvernek, a lefoglalt lőszerek közül 10 db 5,6 mm céllövőtöltény és 393 db 5,6 mm Long Rifle kaliberű céllövőtöltény lőszernek minősül.

Ezeken felül a II. r. vádlott a lakásán tartott 100 db, lőszeralkatrésznek minősülő szögbelövő vaktöltényt, különböző fegyveralkatrészeket, illetve a fegyverhasználat könnyítését célzó különféle fémtárgyakat is. Ez a vádlott egyébként fegyvertartási engedéllyel nem rendelkezett.

1996. szeptember 22-én 22 óra körüli időben a sértett és a II. r. vádlott személygépkocsijával - amelyre a tetőablak keretére rögzített, forgatható, akkumulátorról működő keresőlámpát erősítettek - orvvadászatra indultak. Ebben az időben az I. r. vádlott a vadásztársaság fácánnevelő telepére ment, ahol a telepet akkor őrző személlyel beszélgetett. Az ún. "beírókönyv" tanúsága szerint a területen sportvadász ekkor nem tartózkodott. Beszélgetés közben két - kispuskából leadott - lövés hangját hallották.

Az I. r. vádlott - aki személygépkocsival érkezett, amelyben a lámpája és a szolgálati golyós fegyvere volt - elhatározta, hogy felkutatja a lövés leadóját. Ezért a gépkocsiba ült, és elhajtott a lövések leadásának feltételezett irányába. Kb. 1 km út megtétele után megállt és figyelt. Néhány perc elmúltával - attól a helytől, ahol állt, balra - a fák koronáját pásztázó fénycsóvát észlelt. Ekkor a kocsijába ült, és elindult ebbe az irányba. Amikor úgy találta, hogy megközelítette a korábban látott fényforrást, leállította az autót, és magához vette a lámpáját és fegyverét, amibe 5 töltényt tárazott be. Kisvártatva a közelben levő lakatlan tanyákhoz vezető bekötőút mellett ismét észlelte a keresőlámpa fényét.

Elindult gyalogosan a fény irányába, amikor tőle kb. 100 m-re előbukkant egy, üzemi világítás nélküli autó kontúrja, amiről a keresőlámpa fénye oldalra világított. Az autó "gurulva", lassú tempóban haladt az út közepén álló I. r. vádlott felé, aki az elemlámpa körbeforgásával "Megállj" jelzést adott le, amire a gépkocsi vezetője a keresőlámpa fénycsóváját rá irányította. Ebben a helyzetben az I. r. vádlott szóval is megállásra szólította a gépkocsi vezetőjét és kérte: "Ne világítsanak rám!". A gépkocsi vezetője ekkor a jármű sebességét növelve közelített a vadász felé, aki az autóval szemben álló helyzetéből jobbra ugrott az út mellé úgy, hogy a gépkocsi bal oldalára került, ami tudatos gyors kormányzás következményeként felé irányuló mozgást vett fel.

A vádlott ekkor kibiztosította fegyverét, és a gépkocsi bal első kerekére szánva lövést adott le, ami célt tévesztve a bal oldali első sárvédőn, a tűzfalon, a fűtés csövén áthatolva a jobb oldali ajtóoszlopba csapódott. A lövés pillanatában a fegyver csöve és az autó bal oldali síkja között 1 m vagy ennél is kisebb volt a távolság. Az autó közben az út szélétől merőlegesen mérve 8,5 m-re levő fa törzsének ütközött, és elakadt. Az ütközési sebesség valószínű értéke 10-15 km/óra volt. Az ezt megelőző haladási sebesség 30 km/óra körüli lehetett. A gépkocsi lehúzott ablakain keresztül ekkor az I. r. vádlott "lődd le, lődd le!" felszólításokat hallott. Ebben a helyzetben a vádlott az autó hátulja mögé húzódott, tartva az ellene irányuló lövéstől.