BH+ 2012.1.20 Jogi személy minősül végrendeleti örökösnek, akkor ha az örökhagyó a végrendeletben a jogi személy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységet nevezte meg örökösként [Ptk. 636. §].

A 2005. január 7-én elhunyt L. P.-né örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult az alperes. Hagyatékát a b.-i 3613. hrsz. alatt nyilvántartott házasingatlan és folyószámla követelése képezte.

Az örökhagyó 2004. december 6-án írásbeli magánvégrendeletet írt alá két tanú együttes jelenlétében. Végrendeletében akként rendelkezett, hogy házasingatlana vagy annak ellenértéke a SOTE Tűzoltó utcai Gyermekkórházé legyen.

A hagyatéki eljárásban a felperes a végrendelet alapján a hagyatékot részére kérte átadni. Álláspontja szerint a megjelölt gyermekkórház az ő szervezeti egysége, jogi személyiséggel nem rendelkezik. A végrendelet szerinte úgy értelmezendő, hogy a végrendeletben nevezett hagyatékot a SOTE jogutódjaként ő örökli.

Az alperes a felperes örökösi minőségét vitatta.

Az eljárt közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal, törvényes öröklés jogcímén az alperes részére adta át.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyónak ő a végrendeleti örököse.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a végrendelet szerinti örökösnevezés nem egyértelmű, abból nem következik a felperes örökössé nevezése.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó 2004. december 6. napján kelt végrendelete érvényes, amely szerint végrendeleti örökös a felperes.

Az ítélet indokolása szerint: Az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. A perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperes azonos-e a végrendeletben megjelölt személlyel és személyét illetően nincs-e kizáró ok. A jelenlegi szabályozás szerint a polgári jogi jogképesség azonos az általános szerzőképességgel; aki jogképes az örökölhet is, kivétel ebben a vonatkozásban a termőföldek öröklésével kapcsolatban van. Az örökhagyó halálának időpontjában a felperes jogelődje, a SOTE jogi személy volt. A felperes alapító okirata szerinti II. számú Gyermekgyógyászati Klinika a köztudatban azonos a Tűzoltó utcai Gyermekkórház elnevezésű intézménnyel.

A hagyaték megnyíltakor hatályos 1993. évi XCIII. törvény 9. § (2) bekezdés c) pontja, valamint a 9/G. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakból következően a SOTE mint felsőoktatási intézmény örökölt ingatlannal rendelkezhetett.

Rámutatott, hogy a végrendeletben foglaltakat minden esetben az örökhagyó feltehető akarata szerint kell értelmezni. A bizonyítékok alapján megállapíthatónak tartotta, hogy az örökhagyó rákos beteg gyerekek gyógyítása céljából akarta vagyonát a gyermekkórházra hagyni, korát és egészségi állapotát figyelembe véve az átlagosnál körültekintőbben járt el az örökös személyének kiválasztását illetően. Megítélése szerint az eset összes körülményéből alappal feltételezhetően döntött úgy, hogy nem alapítványokon, hanem a SOTE-n keresztül részesíti vagyonából a gyermekkórházat. Indokolása szerint ennek hiányában nem lett volna értelme a SOTE-t nevesíteni, hiszen más "Tűzoltó utcai Gyermekkórház" nincs és nem is volt; a felperes jogelődjének a végrendeletben való megnevezése az ő örökösi minőségét támasztja alá oly mértékben, hogy öröklése megállapítható.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

A jogerős ítélet indokolása szerint "az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az örökhagyó halálának időpontjában, 2005. január 7. napján a felperes jogelődje a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (továbbiakban: SOTE) volt". Az 1999. évi LII. törvény 1. § i) pontja alapján jött létre a felperes mint felsőoktatási intézmény, a törvényben meghatározott intézmények integrációjaként. A SOTE 1999. december 31-én megszűnt, a hagyaték megnyíltakor jogutódja a felperes volt.

Nem értett egyet a másodfokú bíróság azzal sem, hogy a végrendelet az örökös személyét illetően nem egyértelmű, ezért a jogvita elbírálásához a végrendelet értelmezése szükséges. A másodfokú bíróság szerint az a tény, hogy a megjelölt örökös nem jogképes, az örökösnevezést nem teszi kétségessé, az örökös megjelölése egyértelmű, az értelmezésre nem szorul: Az örökhagyó örököseként megjelölt B., VIII. kerület, T. u. 7-9. szám alatti, gyermekek gyógyításával foglalkozó intézmény a köznyelv szerint az adott helyen működő "gyermekkórházzal" azonos.

Mindezek ellenére a másodfokú bíróságnak a döntését megalapozó jogi álláspontja a következő volt:

Örökös csak jogképes személy lehet. A végrendeletben nevezett örökös a felperes alapító okiratának 3. számú mellékletét képező szervezeti szabályzat szerinti szervezeti egység az Általános Orvostudományi Kar Infektológiai Tanszéki Csoportjának részeként II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika elnevezéssel sem a hagyaték megnyíltakor, sem jelenleg nem rendelkezik jogképességgel, ennek hiányában öröklésre nem jogosult. A szervezeti egység helyett a jogi személyt öröklés nem illeti meg, csak az örökölhet, akit az örökhagyó örökösként nevezett.

A másodfokú bíróság szerint téves az elsőfokú bíróság álláspontja abban is, hogy "alappal feltételezhető, hogy az örökhagyó alapítványok helyett a biztosabb jogi személyiségű SOTE-n keresztül kívánta vagyonából a megjelölt gyermekkórházat részesíteni". A végrendelet szerint a SOTE nem külön nevesített örökös, csak azt juttatja kifejezésre, hogy az örökös gyermekkórház annak az intézménye.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, "melyben annak megváltoztatását, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérte". Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Ptk. 636. § (1) bekezdésével, a favor testamenti elvével és a BH 1984.104. számú eseti döntésben kifejtetekkel.