EH 2011.2317 Jogi személy minősül végrendeleti örökösnek, akkor ha az örökhagyó a végrendeletben a jogi személy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységet nevezte meg örökösként [Ptk. 636. §].
A 2005. január 7-én elhunyt L. P.-né örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult az alperes. Hagyatékát a b.-i 3613. hrsz. alatt nyilvántartott házasingatlan és folyószámla követelése képezte.
Az örökhagyó 2004. december 6-án írásbeli magánvégrendeletet írt alá két tanú együttes jelenlétében. Végrendeletében akként rendelkezett, hogy házasingatlana vagy annak ellenértéke a SOTE Tűzoltó utcai Gyermekkórházé legyen.
A hagyatéki eljárásban a felperes a végrendelet alapján a hagyatékot részére kérte átadni. Álláspontja szerint a megjelölt gyermekkórház az ő szervezeti egysége, jogi személyiséggel nem rendelkezik. A végrendelet szerinte úgy értelmezendő, hogy a végrendeletben nevezett hagyatékot a SOTE jogutódjaként ő örökli.
Az alperes a felperes örökösi minőségét vitatta.
Az eljárt közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal, törvényes öröklés jogcímén az alperes részére adta át.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyónak ő a végrendeleti örököse.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a végrendelet szerinti örökösnevezés nem egyértelmű, abból nem következik a felperes örökössé nevezése.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó 2004. december 6. napján kelt végrendelete érvényes, amely szerint végrendeleti örökös a felperes.
Az ítélet indokolása szerint: Az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg. A perben azt kellett vizsgálni, hogy a felperes azonos-e a végrendeletben megjelölt személlyel és személyét illetően nincs-e kizáró ok. A jelenlegi szabályozás szerint a polgári jogi jogképesség azonos az általános szerzőképességgel; aki jogképes az örökölhet is, kivétel ebben a vonatkozásban a termőföldek öröklésével kapcsolatban van. Az örökhagyó halálának időpontjában a felperes jogelődje, a SOTE jogi személy volt. A felperes alapító okirata szerinti II. számú Gyermekgyógyászati Klinika a köztudatban azonos a Tűzoltó utcai Gyermekkórház elnevezésű intézménnyel.
A hagyaték megnyíltakor hatályos 1993. évi XCIII. törvény 9. § (2) bekezdés c) pontja, valamint a 9/G. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakból következően a SOTE mint felsőoktatási intézmény örökölt ingatlannal rendelkezhetett.
Rámutatott, hogy a végrendeletben foglaltakat minden esetben az örökhagyó feltehető akarata szerint kell értelmezni. A bizonyítékok alapján megállapíthatónak tartotta, hogy az örökhagyó rákos beteg gyerekek gyógyítása céljából akarta vagyonát a gyermekkórházra hagyni, korát és egészségi állapotát figyelembe véve az átlagosnál körültekintőbben járt el az örökös személyének kiválasztását illetően. Megítélése szerint az eset összes körülményéből alappal feltételezhetően döntött úgy, hogy nem alapítványokon, hanem a SOTE-n keresztül részesíti vagyonából a gyermekkórházat. Indokolása szerint ennek hiányában nem lett volna értelme a SOTE-t nevesíteni, hiszen más "Tűzoltó utcai Gyermekkórház" nincs és nem is volt; a felperes jogelődjének a végrendeletben való megnevezése az ő örökösi minőségét támasztja alá oly mértékben, hogy öröklése megállapítható.
Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint "az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az örökhagyó halálának időpontjában, 2005. január 7. napján a felperes jogelődje a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (továbbiakban: SOTE) volt". Az 1999. évi LII. törvény 1. § i) pontja alapján jött létre a felperes mint felsőoktatási intézmény, a törvényben meghatározott intézmények integrációjaként. A SOTE 1999. december 31-én megszűnt, a hagyaték megnyíltakor jogutódja a felperes volt.
Nem értett egyet a másodfokú bíróság azzal sem, hogy a végrendelet az örökös személyét illetően nem egyértelmű, ezért a jogvita elbírálásához a végrendelet értelmezése szükséges. A másodfokú bíróság szerint az a tény, hogy a megjelölt örökös nem jogképes, az örökösnevezést nem teszi kétségessé, az örökös megjelölése egyértelmű, az értelmezésre nem szorul: Az örökhagyó örököseként megjelölt Budapest, VIII. kerület, Tűzoltó u. 7-9. szám alatti, gyermekek gyógyításával foglalkozó intézmény a köznyelv szerint az adott helyen működő "gyermekkórházzal" azonos.
Mindezek ellenére a másodfokú bíróságnak a döntését megalapozó jogi álláspontja a következő volt:
Örökös csak jogképes személy lehet. A végrendeletben nevezett örökös a felperes alapító okiratának 3. számú mellékletét képező szervezeti szabályzat szerinti szervezeti egység az Általános Orvostudományi Kar Infektológiai Tanszéki Csoportjának részeként II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika elnevezéssel sem a hagyaték megnyíltakor, sem jelenleg nem rendelkezik jogképességgel, ennek hiányában öröklésre nem jogosult. A szervezeti egység helyett a jogi személyt öröklés nem illeti meg, csak az örökölhet, akit az örökhagyó örökösként nevezett.
A másodfokú bíróság szerint téves az elsőfokú bíróság álláspontja abban is, hogy "alappal feltételezhető, hogy az örökhagyó alapítványok helyett a biztosabb jogi személyiségű SOTE-n keresztül kívánta vagyonából a megjelölt gyermekkórházat részesíteni". A végrendelet szerint a SOTE nem külön nevesített örökös, csak azt juttatja kifejezésre, hogy az örökös gyermekkórház annak az intézménye.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, "melyben annak megváltoztatását, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartását kérte". Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Ptk. 636. § (1) bekezdésével, a favor testamenti elvével és a BH 1984/104. számú eseti döntésben kifejtetekkel.
Érvelése szerint: Az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen a tényállást és helyesen értelmezte az örökhagyó akaratát és az örökség megnyíltakori jogszabályokat.
A jogerős ítélet indokolása életszerűtlen, mert a hétköznapi beszédben nem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kara II. sz. Gyermekklinikájáról, hanem a Tűzoltó utcai klinikáról beszélnek. A hatályos joggal nincs összhangban az az álláspont, hogy ha a szervezeti egység nem jogképes, akkor nem illetheti meg örökség. Az egyetem működése a szervezeti egységek működésével valósul meg. Nem egy elvont fogalom, azaz nem a jogi személy gazdálkodik, hanem annak megtestesítője a különböző funkcionális szervezetek. A jogi személy nem tud működni a szervezeti egységei nélkül, együttesen egységes egészet képeznek. Utalt arra is, hogy az egyetemi klinikák gyakran részesülnek hagyatékokból. Ilyen esetekben az örökös személyének kérdése fel sem merül és a közjegyző is átadja a hagyatékot.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és a felperes perköltségben marasztalására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 270. § (2) bekezdésén alapuló felülvizsgálatnak, mint rendkívüli perorvoslatnak az alapja a jogszabálysértés. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok körében vizsgálhatja a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát (BH 2002/490.).
A perbeli esetben a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy szükséges volt-e a végrendelet értelmezése, a favor testamenti elvének alkalmazása, illetőleg helytálló-e a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a végrendelet szerinti örökös megjelölése egyértelmű.
Az örökös az örökhagyó egyetemes jogutódja. Az örökösnevezés, az örökhagyó egyetemes jogutódjának a kijelölése a végrendelet általános és legfőbb célja.
A Legfelsőbb Bíróság PK 82. számú állásfoglalásának indokolása szerint a végrendeleti öröklés esetén gyakran van jelentős szerepe a végrendelet értelmezésének, mert a végintézkedésből nem mindig tűnik ki minden kétséget kizáróan az örökhagyó valóságos akarata, illetőleg az, hogy a végintézkedés minden vonatkozásban teljesen és helyesen juttatja-e kifejezésre az örökhagyó szándékát.
A végrendelet értelmezésénél az örökhagyó szándékának helyes megállapításához nemcsak a végrendelet egyes intézkedéseit és nemcsak a végrendeletben használt egyes kifejezéseket magukban véve kell elemezni és magyarázni, hanem egész tartalmának összefüggéseiben történő feltárása alapján kell a végrendelkező valódi akaratát felderíteni. Ha az ilyen módon történő értelmezés a végrendelkező szándékát illetően kétséges lenne, a végintézkedés körülményeiből, az örökhagyónak a végintézkedésen kívül, azt megelőzően vagy azt követően bármilyen alakban tett nyilatkozatából, kijelentéseiből vagy akár ráutaló magatartásából is lehet következtetni arra, hogy mi volt a valódi akarata.
A jogtudomány és az ítélkezési gyakorlat szerint a végrendeletet mindig az akarati elv szem előtt tartásával, a favor testamenti elvének érvényre juttatásával kell értelmezni úgy, hogy az örökhagyó akarata a lehetőség határai között a legmesszebbmenően érvényre jusson, a végrendelet érvényes legyen, és hatályban maradjon.
A felek közötti jogvita tárgya az volt, hogy a felperes minősül-e az örökhagyó végrendeletében nevezett örökösnek az örökhagyói rendelkezés alapján, mely szerint házasingatlana vagy annak ellenértéke a SOTE Tűzoltó utcai Gyermekkórházé legyen (a felperes jogutódi minősége a felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitás).
Az örökösnevezést a Ptk. nem köti meghatározott formához, így azt sem kívánja meg, hogy az örökhagyó azt, akinek a hagyatékát juttatni kívánja, "örököseként" jelölje meg. Ebben a vonatkozásban sem a végrendeletben használt kifejezés az irányadó, hanem az örökhagyó akarata.
A végrendeletben írt örökhagyói kijelentés alapján - miként azt az elsőfokú bíróság is helyesen megtette - vizsgálni kellett, hogy az örökhagyót milyen cél vezette. Az örökhagyó végintézkedését - a megállapított tényállás szerint - átgondolta, a lehetőségeket (alapítványok) ismerte és tudta. Ilyen körülmények között rendelkezett arról, hogy a hagyatéka kihez jusson. Végintézkedését ahhoz a célhoz (gyermekek gyógyítása) kötötte, amely a felperes szervezeti egységének minősülő gyermekklinika tevékenységében testesül meg.
A polgári jog szabályai szerint az öröklési képesség az általános polgári jogi jogképességgel egybeesik (ide nem tartozó kivételektől eltekintve). A Ptk. 28. § (4) bekezdése szerint a jogi személy jogképes. A jogi személyiség kizárólag polgári jogi - absztrakt - kategória. A jogi személy működését, feladatait szervezeti egységein keresztül látja el, szervezeti egységei által minősül egységes egésznek.
Az örökhagyó végrendeletében örökösét nem a jogi személy nevéhez, hanem ahhoz a célhoz kötötte, amely az egységes egésznek minősülő és szerzési képességgel rendelkező felperes működése keretében valósul meg. A felperes örökösi minősége a Ptk. 636. §-a alapján megállapítható. Formális jogértelmezés mellett - mivel az örökös személyek megjelölésében a SOTE mozaikszó is szerepel - ugyancsak erre a következtetésre lehet jutni.
Az pedig, hogy a végrendeleti juttatás rendeltetését betölti-e, az örökhagyó célja szerint eljut-e a szervezeti egységhez, az örökös felelőssége.
A jogerős ítéletben a favor testamenti elve alkalmazását kizáró álláspont a kifejtettek értelmében téves, a jogszabálynak és az ítélkezési gyakorlat elveinek az elsőfokú bíróság ítélete felel meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és miután a döntéshez szükséges tények megállapíthatók voltak, a jogszabálynak megfelelő elsőfokú ítéletet helybenhagyta.