3184/2016. (X. 4.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a munkába járással összefüggő terhek csökkentését célzó támogatásokról, valamint a munkaerő-toborzás támogatásáról szóló 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet 2012. október 1. és 2013. június 5. napjai között hatályos 4. § (1) bekezdés b) pont, 4. § (1) bekezdés d) pont, 4. § (4) bekezdés a) pont és 4. § (7) bekezdés a) pont "vagy közalkalmazotti jogviszonyt" szövegrészei alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.35.080/2015/4. számú ítélete, valamint a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.136/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, amelyben kérte a munkába járással összefüggő terhek csökkentését célzó támogatásokról, valamint a munkaerő-toborzás támogatásáról szóló 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2012. október 1. és 2013. június 5. napjai között hatályos 4. § (1) bekezdés b) pont, 4. § (1) bekezdés d) pont, 4. § (4) bekezdés a) pont és 4. § (7) bekezdés a) pont "vagy közalkalmazotti jogviszonyt" szövegrészei alaptörvény-ellenességének megállapítását és alkalmazásának az egyedi ügyben való kizárását.

[2] Az indítványozó ezen felül az Abtv. 27. §-a alapján is előterjesztette alkotmányjogi panaszát és kérte az Alkotmánybíróságtól a Kúria Kfv.IV.35.080/2015/4. számú ítélete, valamint a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.136/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[3] 2. Az indítványozó panaszában előadta, hogy álláskeresőként 2013. február 1. napjával akkori lakóhelyétől távol, Budapesten létesített határozatlan idejű közszolgálati tisztségviselői jogviszonyt, és ezzel egy időben lakhatási támogatást igényelt az illetékes munkaügyi hivatalnál. A munkaügyi hatóságok azzal az indokkal utasították el támogatási igényét, hogy a Korm. rendelet 4. § (1) bekezdés b) pontja nem teszi lehetővé közszolgálati tisztségviselők számára a lakhatási támogatást.

[4] A közigazgatási határozatot felülvizsgáló Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az indítványozó keresetét elutasította, a Kúria pedig a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

[5] Az indítványozó szerint a Korm. rendelet jogbiztonságot sértő módon magasabb szintű jogszabállyal ellentétes. Azáltal, hogy a Korm. rendelet a munkaviszonyt és a közalkalmazotti jogviszonyt létesítőkkel szemben a közszolgálati tisztségviselőknek nem biztosított lakhatási támogatást - az indítványozó érvelése szerint - a munkához való hozzáférés alapjoga tekintetében hátrányos megkülönböztetés valósult meg.

[6] Az indítvány-kiegészítésben előadott érvek szerint sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot az, hogy a bíróságok a jogértelmezésüket egy szakminisztériumi állásfoglalásra alapították. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Abtv. 25. §-a alapján normakontroll eljárás kezdeményezésére vonatkozó kérelmét a bíróságok elutasították, illetve aggályosnak találta a Kúria eljárásának elhúzódását.

[7] Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett jogszabályi rendelkezések, valamint a megjelölt bírói döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (1) bekezdését, T) cikk (3) bekezdését, az Alaptörvény II. és XII. cikkét, a XV. cikk (2) bekezdését, a XXVIII. cikk (1) bekezdését, valamint a 28. cikkét.

[8] 3. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság Ügyrendje 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. Ennek során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panasz nem fogadható be.

[9] 3.1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozó érintettségét vizsgálta.

[10] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[11] Tekintettel arra, hogy az indítványozó a jogerős és a felülvizsgálati eljárásban született döntést támadja, további rendes jogorvoslati lehetőség nem áll rendelkezésére. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott határozatok vonatkozásában a bíróság alkalmazta a támadott jogszabályi rendelkezéseket, az alkotmányjogi panasz tehát ebben a vonatkozásban is megfelel az Abtv. által támasztott feltételeknek.

[12] Az Abtv. 27. §-a értelmében, az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[13] Az indítványozó érintett, mivel az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben felperesként szerepelt. Ezért e tekintetben a panasz megfelel az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek.

[14] 3.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitva álló határidő betartását vizsgálta.

[15] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróságnál az Abtv. 30. § (1) bekezdésében előírt, a Kúria döntésének kézbesítésétől (2015. október 15.) számított hatvan napos határidőn belül, 2015. december 12-én nyújtotta be, így az határidőben érkezettnek tekintendő.

[16] 3.3. Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdéseiben előírt, a határozott kérelemmel szemben támasztott feltételeknek.

[17] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdését, valamint az Abtv. 26. § (1) bekezdését és 27. §-át], az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott jogszabályi rendelkezést, és a sérelmezett bírói döntéseket. Az indítvány rögzíti a kifejezett kérelmet a támadott rendelkezés, valamint az elsőfokú és a másodfokú bíróság fenti ítéleteinek megsemmisítésére.

[18] Az alkotmányjogi panasz a kérelem határozottságát illetően a törvényi feltételeknek megfelel.

[19] 3.4. A továbbiakban az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálta az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz indítvány befogadhatóságának törvényben előírt további tartalmi feltételeit. Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.

[20] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése vonatkozásban az indítványozónak kell igazolnia, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be.

[21] Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti [a) pont].

[22] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó részben az Alaptörvény olyan rendelkezéseire hivatkozott, melyek nem alapjogot tartalmaznak. Az Alkotmánybíróságnak következetes a gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható.

[23] A jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén (3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]-[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]) - lehet alapítani.

[24] Nem tekinthető továbbá Alaptörvényben biztosított jognak az R) cikk hivatkozott, az Alaptörvényre vonatkozó rendelkezése, illetve a T) cikk jogforrási hierarchiát szabályozó alkotmányos rendelkezése sem. Ezek alapján konkrét alapjogsérelem nem állapítható meg.

[25] Az Alaptörvény 28. cikke szintén nem alapjogot ír körül, hanem a bíróságok felé fogalmaz meg a működésükre irányulóan elvárásokat, így az abban foglaltak egyedi érintett vonatkozásában megvalósuló alapjog sérelemhez nem vezethetnek, arra alkotmányjogi panasz nem alapítható.

[26] Az indítványozó álláspontja szerint a lakhatási támogatáshoz való hozzáférés önmagában nem minősül alkotmányos alapjognak, de ha már létező jogintézményként ahhoz hozzáférni nem tud, az mind az ezt lehetővé tévő jogszabály, mind az erre alapított bírói döntés alaptörvény-ellenességét felveti.

[27] Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a támogatásban részesíthető foglalkoztatási jogviszonyok körének és feltételeinek meghatározása terén a jogalkotó széles döntési szabadsággal rendelkezik. Az a tény, hogy a Korm. rendelet egyes foglalkoztatási jogviszonyok esetén a támogatást taxatív felsorolással lehetővé teszi, önmagában megkülönböztetést nem jelent a fel nem sorolt jogviszonyt létesítők tekintetében. Az indítványozó által körülírt módon az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésének sérelme tehát nem merülhet fel. Az indítványozó a munkához való hozzáférés sérelmét kifejezetten e vélt megkülönböztetésből vezette le, a XII. cikk sérelme tehát ugyancsak nem vetődik fel.

[28] Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét egyfelől arra alapította, hogy a normakontroll eljárás kezdeményezésére vonatkozó kérelmét a bíróságok elutasították. Az Abtv. 25. §-a szerint, ha a bírónak az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kellene alkalmazni, melynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, a bíró, eljárását felfüggesztve, köteles kezdeményezni az alkotmánybírósági vizsgálatot.

[29] Az indítványozó álláspontja szerint ugyancsak sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot az, hogy a bíróságok a jogértelmezésüket egy szakminisztériumi állásfoglalásra alapították. Az erre vonatkozó - már a felülvizsgálati eljárás során is előadott - aggály tekintetében a Kúria megállapította, hogy "a szakminisztériumi állásfoglalás csak egy eleme volt az elsőfokú bíróság által mérlegelteknek. A bíróság ezen túl önálló jogszabály-értelmezést végzett [...]". Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint tartózkodik a bírói mérlegelés körébe eső ténymegállapítások felülbírálatától, a körülírt alapjogsérelem tehát a fenti érvek alapján sem merült fel.

[30] Az indítványozó utalt az eljárás elhúzódására is, azonban az erre vonatkozó aggály megemlítésén túl semmiféle okfejtést nem adott elő.

[31] A panaszos az indítvány-kiegészítésben felhívta az Alaptörvény II. cikkét is, azonban e rendelkezés első mondatának idézésén túl konkrét alapjogsérelmet nem állított.

[32] A fentieken túl az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

[33] 4. A fentiekre tekintettel az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította.

Budapest, 2016. szeptember 27.

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3408/2015.