BH+ 2012.6.238 A valótlan tény állítása és a való tény hamis színben való feltüntetése esetén állapítható meg személyhez fűződő jog megsértése. Az általánosságban megfogalmazott politikai véleménynyilvánítás nem eredményez jóhírnévsértést [Ptk. 78. §].

A jogerős ítélet által megállapított releváns tényállás szerint 2008. szeptember 10-én a Nemzetbiztonsági Hivatal által lehallgatott, az UD Zrt egyik vezetője, T. J. és Cs. S., a bank elnök-vezérigazgatója között 2008. augusztus 1-jén elhangzott telefonbeszélgetés ismeretlen forrásból eljutott a II. r. alpereshez. A beszélgetésben T. J. azt közölte: "A Józsi találkozott a T. A.-val és kaptam tőle egy munkát, ami elég érdekes. Igazából megosztanám veled. A T. azt szeretné, ha dolgoznánk az F.-re, a D. I.-re, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve és a T. azt mondja, hogy a S.-ék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az MDF-ben az első helyet. Valami alelnök van benne, valami A. vagy nem A." Ezt követően Cs. S. tájékoztatta T. J.-t, hogy A. K.-ról van szó. T. J. ekkor elmondta, hogy H. J. a jövő héten találkozni fog A.-val, mert konkrétan ő adja meg az információ-igényét, hogy mit szeretne tőlük.

A beszélgetés zárásaként T. J. Cs. S. állásfoglalását kérte, mit tegyen, mert szeretne kimaradni az ügyből, és H. J.-t is le akarta beszélni a részvételről. A II. r. alperes a felvétel kézhezvételét követően megkereste Cs. S.-t, aki megerősítette, hogy ilyen tartalmú beszélgetés elhangzott közte és T. J. között.

A II. r. alperes az ügyben - nevek említése nélkül - sajtótájékoztatót tartott, és nyilatkozatokat adott a sajtónak.

2008. szeptember 12-én a történtekről az I. r. alperes honlapján tájékoztató jelent meg, amely szerint a II. r. alperes egy ismerősén keresztül arra kérte a felperest, hogy vonuljon ki az F. politikájából és a közéletből, mert méltatlan ember egy demokratikus parlamentben az, aki ilyen eszközöket maga igénybe vesz vagy támogat.

2008. szeptember 13-án a N. című lap közölte a II. r. alperes fenti kijelentését.

A II. r. alperes a nyilvánosságra került telefonbeszélgetéssel kapcsolatban bejelentést tett a Legfőbb Ügyészséghez, amelyben - többek között - az is szerepelt: "Az F. alelnöke is érintett az ügyben". A Fővárosi Főügyészség bejelentést elutasító döntését követően a II. r. alperes kijelentette: "Nem feljelentést, hanem bejelentést tett arról, hogy a birtokába került hangfelvétel szerint A. K. érintett lehet egy, az személyére vonatkozó adatgyűjtésben".

A felperes keresetében a Ptk. 78. §-a alapján annak megállapítását kérte, hogy az I-II. r. alperesek megsértették jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy azt állították: bűncselekmény elkövetéséhez lehetett köze és ezáltal méltatlanná vált volna a demokratikus közéletben való részvételre. A jogsértés miatt kérte az alperesek jogsértés abbahagyására, további jogsértéstől való eltiltásra, elégtételadásra és 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I-II. r. alperesek azzal, hogy 2008. szeptember 12-én az I. r. alperes honlapján, illetve a II. r. alperes azzal, hogy 2008. szeptember 13-án a N. című lapban tett nyilatkozatával olyan hamis látszatot keltettek, hogy A. K. felperes az F. elnöki posztjának megszerzése érdekében D. I.-vel kapcsolatos adatgyűjtésre adott volna megbízást és ezáltal méltatlanná vált volna a politikai közéletben való szereplésre, megsértették a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az I-II. r. alpereseket eltiltotta a további jogsértéstől, és kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül a megállapított jogsértésért az I. r. alperes honlapján közleményben fejezzék ki sajnálkozásukat a felperesnek. Kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 1 400 000 forint tőkét. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II. r. alpereseknek egyetemlegesen 50 000 forint perköltséget. A le nem rótt 300 000 forint illetékből a felperest 200 000 forint, a II. r. alperest 50 000 forint megfizetésére kötelezte a Magyar Állam javára külön felhívásra. A további 50 000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az I. r. alperes illetékmentessége folytán az állam viseli.

A II. r. alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. r. alperesnek 50 000 forint + áfa fellebbezési költséget, valamint az államnak külön felhívásra 108 000 forint csatlakozó fellebbezési illetéket. Kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 84 000 forint fellebbezési illetéket.

A másodfokú bíróság határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes közéletből való távozásra felhívásával kapcsolatban tett kijelentések véleménynyilvánításba burkolt tényállítások. A nyilatkozatok megtételének oka a megfigyelés felvetésével kapcsolatos eseménysor volt. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján kifejtette, hogy az alpereseket terhelte annak bizonyítása, hogy a felperes adott-e megbízást megfigyelésükre, adatgyűjtésre. A rendelkezésre álló bizonyítékokból nem lehetett okszerű következtetést levonni arra, hogy a felperes megbízást adott az alperesek megfigyelésére és adatok megszerzésére.

Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a II. r. alperes hatósághoz tett bejelentésével, majd annak későbbi ismertetésével jogsértést nem valósított meg.

A nem vagyoni kártérítés tekintetében megállapította, hogy az alperes jogsértésével okozati összefüggésben álló hátrányt megfelelő mértékben ellensúlyozza az elsőfokú bíróság által megítélt nem vagyoni kártérítés. A felperes nem tanúsított olyan magatartást, amely közreható tényezőként a nem vagyoni kártérítés mérséklésénél figyelembe vehető lett volna.

A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, az első- és másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását kérte.

Érvelése szerint a jogerős ítélet tévesen minősítette tényállításnak a II. r. alperes riporteri kérdésre adott válaszait, abban a véleményét juttatta kifejezésre, így az jogsértés megállapításának alapjául nem szolgálhat. A II. r. alperes mindkét jogsértőnek minősített kijelentés vonatkozásában arról nyilatkozott, hogy a felperes felé milyen kérést és politikai véleményt fogalmazott meg. A felperes politikai szerepét értékelte a válaszaiban, egy konkrét belpolitikai eseménnyel kapcsolatban. Véleményére kézzel fogható tényekből, a hangfelvételen elhangzott állításokból következtetett. Ez a véleménye nem volt túlzó, indokolatlanul bántó vagy megalázó. Hivatkozott az Alkotmány 59. § (1) bekezdésére, 54. §-ára és az Alkotmánybíróság 30/1992. (V. 26.) és a 36/1994. (VI. 24.) Ab határozataira.