EH 2007.1735 A gyermeknek a nagyszülőkkel való kapcsolattartása önálló jog, a szülőkkel való rossz viszony miatt nem, csak a gyermek érdekében korlátozható [149/1997. (IX. 10.) Korm. r. (továbbiakban: Gyer.) 30. §].[1]

A felperesi nagyszülők 2005. augusztus 10-én kérelmet terjesztettek elő a 2002. július 9-én született kk. F. G. unokájukkal való kapcsolattartás szabályozása iránt.

A B. K. Polgármesteri Hivatal Gyámhivatala a szülők, nagyszülők meghallgatása, környezettanulmány, családgondozói vélemény, pszichológiai vélemény beszerzése után a 2006. február 3-án kelt határozatával a felpereseknek minden hónap második hétvégéjén szombat reggel 09:00 órától vasárnap este 17:00 óráig terjedő időben szabályozta az unokájukkal való kapcsolattartást.

Az alperesi beavatkozók - a gyermek szülei - fellebbezésükben kifogásolták a két napban biztosított kapcsolattartást, kérték azt egy napra csökkenteni. E körben hivatkoztak arra, hogy a nagyszülőkkel egyezséget kísérelnek meg létrehozni a havi egynapos kapcsolattartásra vonatkozóan. Az alperes a 2006. március 24-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperesek kapcsolattartás iránti kérelmét teljes egészében elutasította. Határozata indokolása szerint a szülők (beavatkozók) és a nagyszülők (felperesek) közötti rossz viszony kedvezőtlenül befolyásolhatja a szülő-gyermek kapcsolatot, ezért a kisgyermeknek a nyugodt körülmények között történő nevelkedésére, mint elsődleges érdekre figyelemmel a kapcsolattartás szabályozása iránti kérelmet elutasította a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 30. § (5) bekezdése alapján.

A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, melyet az elsőfokú bíróság elutasított. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a gyámhatóságnak valamennyi érintett fél, de elsősorban a gyermek érdekére figyelemmel kell határoznia. A Nevelési Tanácsadó 2005. november 7-én kelt pszichológiai véleményéből is kitűnik, hogy a gyermek lelki egyensúlyát károsan befolyásolja, ha érzi a családban - a nagyszülők és a szülők közti - tagadhatatlanul meglevő feszültséget, még nehezebb feldolgoznia e rossz érzéseket, ha tudja, hogy miatta alakult ki a konfliktus. A II. r. felperes nem fogadja el a lánya, az I. r. beavatkozó által választott kifogásolt életmódot és társát sem. Leánya magatartása miatt büntetőeljárást kezdeményezett. Az unokája veszélyeztetettségét állító beadványai egy részéről kiderült, hogy azok jelentős részben megalapozatlanok, feltételezésen, túlzott mértékű aggódáson alapulnak. Ilyen körülmények között a gyerek szorongásmentes személyiségfejlődése érdekében a nagyszülői kapcsolattartás biztosítása nem áll a gyermek érdekében. A kapcsolattartás biztosítása érdekében elsődlegesen a családi kapcsolat helyreállítása szükséges, az hogy a nagyszülők és a szülők személyes konfliktusukat félretegyék, kapcsolatukat megváltoztassák. A gyermek jelenlegi környezetében gondozott körülmények között él, nyugodt magatartású, megfelelő nevelése biztosított. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát jogszerűnek találta, mert az a körülményeket helytállóan mérlegelte és megalapozott döntést hozott.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetüknek helyt adó határozat hozatalát. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet sérti a Gyer. 28. § (1) bekezdését, mert megfosztja őket kapcsolattartási joguk gyakorlásától. A lányukkal való kapcsolat megromlása nem járhat azzal a következménnyel, hogy unokájukkal sem tudják a kapcsolatot tartani különös tekintettel arra, hogy az unokájukat hároméves koráig saját lakásukban vele együtt lakva gondozták, segítették leányukat a gyermeke nevelésében.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását kérte a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontja és 273. § (2) bekezdés a) pontja alapján. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A nagyszülők és a szülők közötti ellenséges viszony a gyermek állapotára, fejlődésére kedvezőtlenül hathat, ezért az elsőfokú bíróság helytálló döntésre jutott.

A felülvizsgálati eljárás során az alperes személyében jogszabályon alapuló jogutódlás következett be. 2007. január 1-jétől az alperes jogutóda a Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala a 297/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 30. § (3) és (4) bekezdése, 31. § (8) és (9) bekezdése, 2. számú melléklete, a 331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 29. §-a értelmében. A Legfelsőbb Bíróság a jogutódlást a Pp. 328. § (1) bekezdése alapján megállapította.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen az alperes eljárási kifogását vizsgálta és azt alaptalannak találta. Az alperes a jogszabályi rendelkezések szövegének téves értelmezésével, azok tartalmával ellentétesen hivatkozott arra, hogy felülvizsgálati kérelem nem terjeszthető elő. A Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontja a perbeli esetben nem alkalmazható. A Pp. XX. fejezete szerinti peres eljárásban az elsőfokú bíróság ítélete ellen jogorvoslat nem terjeszthető elő a Pp. 340. § (1) bekezdése értelmében, így a Pp. 271. § (3) bekezdés c) pontjában másodfokú bírósági helybenhagyó döntésre való utalás kizárja e rendelkezés alkalmazását. Ezt a rendelkezést bíróság hatáskörébe utalt, a bíróság előtt kért, a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozása iránti családjogi ügyekben kell alkalmazni, nem gyámhatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perekben, így a közigazgatási perben a felülvizsgálati kérelem előterjesztése nem kizárt, a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítására nincs lehetőség.

A felperesek felülvizsgálati kérelme alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem kapcsán azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy a nagyszülők kapcsolattartási joga egy jogosultság, de nem biztosít feltétlenül és a körülményekre tekintet nélkül biztosítandó jogot az unokájukkal való kapcsolattartásra azonban éppen a gyermek érdekében az érintetteknek mindent el kell követni annak érdekében, hogy a gyermek a nagyszülői szeretet, gondoskodás törődésnek részese lehessen. A kapcsolattartást minden esetben - és elsődlegesen - a gyermek érdekére tekintettel kell szabályozni a Gyer. 30. § (5) bekezdése értelmében. Amennyiben kétséget kizáróan az a kivételes helyzet áll fenn, hogy a kapcsolattartás nem szolgálja a gyermek érdekét, a gyermek szorongásmentes személyiségfejlődését, állapotát, érzelmi, lelki fejlődését kedvezőtlenül befolyásolhatja, a kapcsolattartás iránti kérelem nem teljesíthető mindaddig, amíg ezek a hátrányos körülmények meg nem változnak.

A perbeli esetben nem volt vitatott, hogy a szülők és a nagyszülők között a kapcsolat megromlott, a II. r. felperes nem nyugodott bele lánya kifogásolt életvitelébe, jelenlegi kapcsolatába és lánya - sérelmére elkövetett - magatartása miatt büntetőeljárást kezdeményezett, továbbá, hogy értesülések alapján, hiszen az anya elzárta a nagyszülőket a kapcsolattartástól - több beadványban kifogásolta a gyermek gondozásának módját, tisztasági-tartási körülményeit. A II. r. felperes és az I. r. alperesi beavatkozó közti megromlott viszony az elsőfokú gyámhatósági eljárásban is ismert volt, ennek ismeretében készítette el a pszichológus a szakvéleményét, amelyben a szakértő kiemelte a nagyszülői kapcsolattartás fontosságát a gyermek érdekeire figyelemmel és azt havi egy alkalomban javasolta megállapítani.

Az elsőfokú bíróság tévedett, amikor elfogadta az alperesnek azt az álláspontját, hogy a fenti körülmények közül a II. r. felperes és I. r. beavatkozó közti rossz viszonynak döntő jelentősége van és erre hivatkozással jogszerűnek tekintette a kapcsolattartás szabályozására irányuló kérelem elutasítását arra való hivatkozással, hogy ez a rossz viszony befolyásolja a gyermek egészséges fejlődését, a kapcsolattartás nem szolgálja a gyermek érdekét. A Gyer. 30. § (5) bekezdése alapján elsődlegesen a gyermek érdekére figyelemmel kell szabályozni a nagyszülő-unoka közti kapcsolattartást. Az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalakor figyelmen kívül hagyta azt a pszichológusi véleményt, amely a gyermek érzelemvilágára pozitívnak minősítette a nagyszülői gondoskodást, a kapcsolattartást a gyermek személyiségfejlődésre gyakorolt hatását kedvezőnek ítélte. Az a nagyszülői magatartás, amelyet az I. r. beavatkozó jogellenes magatartása váltott ki és büntető feljelentéshez vezetett, nem értékelhető negatívan a nagyszülő(k) terhére és nem lehet kizáró körülmény az unokával való kapcsolattartási kérelem vizsgálata során. A II. r. felperes az I. r. beavatkozó által előidézett okból indított jogszerűen hatósági eljárást vagyontárgyai visszaszerzése érdekében, az elkövetés az I. r. beavatkozó és nem a sérelmet szenvedett nagyszülők terhére értékelhető. A megromlott viszony nagyobb részt az I. r. beavatkozó által előidézett okokra vezethető vissza, és nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy a pszichológiai véleményt, amely preferálja a nagyszülői kapcsolattartást a felek elfogadták, a szülők a kapcsolattartás biztosításától nem zárkóztak el, ilyen kérelmet fellebbezésük nem tartalmaz, csak annak időtartamában volt vita a felek között.

A peres eljárás során az alperesi beavatkozóknak a közigazgatási eljárás során benyújtott fellebbezésben kifejtett havi egy napra kiterjedő láthatási szándékával egyezően a felperesek - a 6. számú jegyzőkönyvben - már maguk is havi egy napban kérték a kapcsolattartás biztosítását.

Mindezekre figyelemmel, a beavatkozóknak a kapcsolattartás biztosításának szándékára, az elsőfokú eljárás során beszerzett szakértői véleményre, a felek által egyezően elő­adott, a havi egy napban kért láthatásra (6. számú jegyzőkönyv) tekintettel az elsőfokú bíróság a kapcsolattartási kérelmet elutasító alperesi határozatról jogsértően, a Gyer. 30. § (1) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy az megalapozott és törvényes. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdését is megsértette, a rendelkezésre álló bizonyítékokat, tényeket, körülményeket tévesen mérlegelte és ezért a keresetet törvénysértően utasította el.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogsértő ítéletet és az alperes törvénysértő határozatát a Pp. 275. § (4) bekezdése, 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte - reformatórius jogkör hiányában.

(Legf. Bír. Kfv. II. 39.089/2007.)