BH 2015.7.198 I. A kezdeményezésre kötelezett bíróság önállóan mérlegelheti, hogy az érdemi döntés elleni felülvizsgálati eljárásban a hivatkozott jogszabálysértés vizsgálata szempontjából szükséges-e előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményeznie

II. A számviteli törvény rendelkezéseiből az következik, hogy a céltartalék nem azonosítható az 1991. évi XLIX. törvény 50. § (3) bekezdésében írt tartalékkal, mivel ez utóbbit a törvény kifejezetten a felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére írja elő.

III. A közbenső mérlegben és részleges vagyonfelosztási javaslatban képzett tartalék mértékének megállapítása a felszámoló felelőssége.

[Európai Unió Működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 267. cikk (3) bek.; Pp. 155/A. §. (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 50. § (3) bek.; 2000. évi C. tv. (Szt.) 41. § (1) bek.; 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (1) bek.].

[1] A felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns tényállás a következő:

[2] Az adós felszámolását 2009. február 27-én indította meg a bíróság, s kirendelte a felszámolót.

[3] Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott II. számú közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta, felhívta a felszámolót, hogy a még jövőben várható felszámolási költségekre képzett tartalékon felüli 9 429 000 Ft-ból két hitelezőnek részbeni kielégítést teljesítsen 15 napon belül. Megállapította a II. számú közbenső mérleg alapján a felszámolót megillető díjelőleget és rendelkezett annak kiegyenlítéséről.

[4] A H. S. AG Magyarországi Fióktelepe hitelező közbenső mérleget jóváhagyó végzés ellen benyújtott fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

[5] A hitelező arra hivatkozva fellebbezte meg a közbenső mérleget és részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyó végzést, hogy az adós és közte folyamatban levő perben - álláspontja szerint - a bíróság által majdan megállapítandó perköltség összege biztosan meghaladja a 2 000 000 Ft-ot (amelyet a felszámoló erre tartalékolt), ezért a felszámolónak a költség teljes fedezetére tartalékot kellett volna képeznie. Az elsőfokú bíróságnak - anélkül, hogy erre a hitelezőknek a bíróság figyelmét külön fel kellett volna hívniuk - hivatalból kellett volna észlelnie, hogy a II. számú közbenső mérleg nem felel meg az alkalmazandó jogszabályi előírásoknak.

[6] Hangsúlyozta, hogy a bíróság - bár tudott a folyamatban levő peres eljárásról - olyan kifizetéseket engedélyezett, amelyek a hitelezőt megillető perköltséghez képest a kielégítési sorrendben hátrébb állnak.

[7] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyó végzése indokolásában rámutatott, hogy a hitelező által említett perköltséget a közbenső mérleg jóváhagyásakor a bíróság jogerős határozattal még nem állapította meg, illetve annak viselésére nem kötelezte az adóst. A perköltség mint kötelmi követelés, az arra vonatkozó jogerős bírósági határozattal keletkezik, esedékessége pedig a perköltségben marasztaló határozat teljesítési határidejének lejáratát követően áll be. Ezért az adott eljárásban ilyen perköltség felszámolási költségként [Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pont] még nem vehető figyelembe. Az adott felszámolási eljárásban nem vonható le teljes bizonyossággal következtetés arra, hogy a folyamatban levő perben milyen tartalmú ítélet fog születni, s melyik fél pernyertességével fog a peres eljárás befejeződni.

[8] A felszámoló tartalékképzési kötelezettsége olyan költségekre terjed ki, amelyek felmerülése a felszámolási eljárás befejezéséig várható, azaz valószínűleg felmerülnek, s amennyiben összegük pontosan nem határozható meg, annak becslése a felszámoló feladata. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felszámoló által a perköltségre képzett tartalék mértéke (2 000 000 Ft) - arra is figyelemmel, hogy az adós tetemes követelésvagyonnal rendelkezik - megfelelő.

[9] A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és - tartalmában - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a II. számú közbenső mérleg elutasítását. Másodlagosan kérte a jogerős végzés - elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását.

[10] Állította, hogy a jogerős végzés a Cstv. 50. § (3) bekezdésébe, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésébe, 7. § (2) bekezdésébe ütközik.

[11] Előadta, hogy időközben a perben megszületett az elsőfokú ítélet, amelyben az adóst kötelezték, hogy 81 670 500 Ft perköltséget fizessen meg a hitelező részére.

[12] Utalt arra, miután sem a Cstv., sem a Korm. rendelet nem tartalmaz semmilyen rendelkezést arról, hogy a tartalékképzésre milyen számviteli elvek alkalmazandóak, értelemszerűen a céltartalékképzésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a fogalmilag egyébként is azonos tartalékképzési kötelezettségre.

[13] Hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 41. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint "az adózás előtti eredmény terhére céltartalékot kell képezni" azokra a kötelezettségekre, amelyek a mérlegfordulónapon valószínű vagy bizonyos, hogy fennállnak, de összegük vagy esedékességük még bizonytalan, és azokra a vállalkozó a szükséges fedezetet más módon nem biztosította.

[14] Véleménye szerint az elsőfokú bíróságnak hivatalból kellett volna észlelnie a felszámoló rossz tartalékolását, mivel azonban a közbenső mérleg módosítására nem jogosult, azt el kellett volna utasítania.

[15] Miután a jogerős végzés helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését, ezért az is jogszabálysértő, különös tekintettel arra, hogy vélhetően értéktelenek az adós mérlegben kimutatott követelései.

[16] Kérte, hogy a Kúria a Pp. 155/A. § (1) bekezdése alapján függessze fel az eljárását, és az Európai Unió Működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 267. cikkének (3) bekezdése alapján kezdeményezze előzetes döntéshozatali eljárás lefolytatását a következő kérdésben:

[17] "A letelepedési szabadság EUMSz. 49. skk. cikkeiben foglalt szabályait, valamint a Tanács 1978. július 25-i 78/660/EGK Negyedik Irányelvét, különösen annak 31. cikk (1) bekezdését, a Tanács 1983. június 13-i 83/349/EGK Hetedik Irányelvét, továbbá az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i, a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK Rendeletét és a Bizottság 2003. szeptember 29-i, az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1725/2003/EK rendeletét akként kell-e értelmezni, hogy egy, a számviteli szabályok alapján kötelező céltartalék képzésnél egy társaság figyelembe veheti (bizonytalan) követeléseit, illetve hivatkozhat ezekre annak érdekében, hogy az adott céltartalékot alacsonyabb mértékben határozhassa meg?"

[18] Előadta, hogy amennyiben a Kúria az álláspontját osztja, és a kérelmének megfelelő döntést hoz, az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése mellőzhető.